Száz évvel ezelőtt hatalmas munkába fogtak Pestszentlőrinc község tisztviselői: 1916 júniusában[1] összegyűjtötték a településen található összes telek birtokosának nevét, és beírták egy nagy könyvbe. Utcák szerint minden házat sorra vettek, feljegyezték a tulajdonos vagy tulajdonosok személyét. Habár valószínűleg segítették őket korábbi jegyzékek, iratok, mégsem volt könnyű dolguk. Mintegy 4700 ingatlan 1500 tulajdonosát, sokszor házastársak, kiskorú gyerekek, esetleg pénzintézetek nevét kellett a lapokra felvezetniük. Igaz, voltak ismétlődő nevek is, hiszen dr. Bókay Árpádnénak és társainak, Szemere Miklósnak és Balás Imrének jelentős méretű birtokai voltak a településen, melyeket parcellákra osztottak.
S, hogy miért kellett erre a nagy munkára vállalkozni? Egyrészt Pestszentlőrinc csupán hat évvel korábban szakadt el Kispesttől és kezdte meg önálló életét, tehát fontos volt, hogy vezetése ismerje a telekviszonyokat, az adófizetők kilétét. A másik ok, hogy az 1910-es években új telepek jöttek létre (Szemere- és Miklóstelep). A frissen parcellázott területeken kijelölt utcák 1916-ban főként a világháborúval kapcsolatos neveket kaptak. Valamint ekkor több utcát átneveztek, például az Eperfasor utcát Petőfire, a Bánya utcát Bemre, az Apaffy utcát pedig Bethlenre. Ráadásul mivel az Üllői útnak eredetileg csak a Kemény Zsigmond és a Madarász utca közötti része volt sorszámozva, ezért itt újra is kellett számozni a házakat. Az új összeírás tehát a tájékozódást segítette.
A könyvet a következő évben kezdték használni „Pestszentlőrincz község Házszámjegyzéke 1917.” néven. Ebben az évben több mint 100 adásvételt jegyeztek fel a változás rovatba. Az 1920-as években még bevezették az új tulajdonosokat és 1930-ban az utcanévváltozásokat is[2], ám eddigre a tartalma végleg elavult. Az újabb és újabb parcellázások a 30-as évekre jelentősen megnövelték a lakott terület méretét a településen, így az 1917-es házszámjegyzék végleg nyugdíjba, illetve a községháza pincéjébe került.
Múltunk eme fontos dokumentumát Tomory Lajos – a XVIII. kerületi helytörténeti gyűjtemény alapítója – mentette meg a selejtezéstől. Az eredeti könyvet a Tomory Lajos Múzeum őrzi. De tartalmát bárki megismerheti, aki ellátogat a Múzeumsarok kiállítóterembe, ahol az eredetiről készült másolat két kötetben fellapozható.
Megtudhatjuk belőlük, hogy a Gyöngyvirág utcában villája volt Eötvös Loránd fizikusnak vagy Fedák Sári operettprimadonnának. Az Erzsébettelepen lakott például Burchard Bélaváry Alice festőművész, és Mai Manó híres fotográfus nevén is volt itt egy parcella. Segítségükkel nem csak a helyi hírességekkel ismerkedhetünk meg, hanem végigsétálhatunk képzeletben a száz évvel ezelőtti Üllői úton, vagy akár betérhetünk Medveczky Antal és felesége Vasút (ma Teleki) utcai fűszerüzletébe. Kis kutatás után az is kiderülhet, miért került Farkas Sándorné ingatlana utólag férje nevére.
A házszámjegyzék százéves születésnapja alkalmából a nevek felkerülnek a múzeum honlapjára (www.muzeum18ker.hu), de biztatok mindenkit, látogasson el a Múzeumsarokba és lapozzon bele a közös múltunkat őrző emlékbe.
Pápai Tamás László
2016. augusztus 29.
Telekkönyvi tulajdonosok neve 1916-1917
[1] Az időpont meghatározásához segítséget nyújt, hogy a listában jelen van Tanos Sándor iskolaigazgató, aki 1916. július 6-án halt meg, de az 1916. június 10-én elhunyt Pórszász Mátyásné helyett már gyerekei szerepelnek örökösként. Továbbá 1916 nyarán váltják fel az addig használt utcaneveket (Eperfasor, Bánya) az újak (Petőfi, Bem).
[2] Ugyanezekből az 1930-as utólagos bejegyzésekből fény derül arra is, hogy az Ó-Szemeretelepen eredetileg az utcákat nem az Üllői út – mint főút – felől számozták, hanem a vasút felől (miként az a Ganztelepen ma is van), és csak a telep bővítésével együtt fordították meg a számozást.
