Kiállítóhelyek

Múzeumsarok kiállítóhely

1183 Budapest Szent Lőrinc stny. 2.

Nyitva: kedd-péntek 14:00-18:00; szombat 10:00-14:00    2017. március 18. szombat 14:00-18:00

2011-ben 75 éve lett város Pestszentlőrinc, 80 éve viseli nevét Pestszentimre és 55 éve alapította Tomory Lajos a Pedagógiai és Helytörténeti Gyűjteményt. Ez volt az apropója annak, hogy „200 év emlékei” – pillanatképek Pestszentlőrinc-Pestszentimre történetéből címmel, valamint „Tomory-terem” – Emlékek oktatástörténetünk múltjából címmel kiállítás nyílt a Múzeumsarok kiállítóteremben. A kiállítás a Nemzeti Erőforrás Minisztérium ALFA programja és Pestszentlőrinc-Pestszentimre Önkormányzatának nagy összegű támogatásával valósult meg.

A pályázatnak köszönhetően Pestszentlőrinc -Pestszentimre XIX-XX. századi vázlatos története, illetve a gyűjtemény jelentős részét alkotó oktatási anyag interaktív bemutatása valósult meg. A kiállítás képek, dokumentumok, tárgyi emlékek, makettek és modellek mellett térképeken mutatja be az elmúlt 150 év, az itt élők életének egy-egy pillanatát, annak a viharos fejlődésnek egy-egy állomását, melynek eredményeként Budapest déli kapujában a néhány száz fős majorsági központokból önálló települések, majd a főváros egyik kerülete, százezres kertváros jött létre. Az egykori birtokosok, híres villalakók felidézése mellett a település fejlődését elősegítő vasútvonalakat, a XX. század első felében önálló nagyközséggé fejlődő Pestszentimrét és az 1936-ban megyei várossá váló Pestszentlőrincet is megismerhetik az érdeklődők. A két település lakóinak többsége az iparból élt, ezért fontos Lőrinc legfontosabb gyárainak, üzemeinek bemutatása. A XX. század közepétől a főváros részeként tovább fejlődő kerületben működik Magyarország legfontosabb közforgalmi repülőtere, melynek dolgozói közül sokan Pestszentlőrincen, Pestszentimrén éltek-élnek. Erre emlékeztetnek a repülőtérhez és az egykori magyar légiforgalmi vállalathoz, a MALÉV-hoz köthető tárgyak, dokumentumok.

A gyűjtemény alapítójának emlékére Tomory-teremként elnevezett második kiállítóteremben megidézzük az iskolai tantermek hangulatát.

Havanna kiállítóhely

1181 Budapest Havanna u. 9.

Nyitva: előzetes bejelntkezés alapján

2010-ben a KMOP pályázat keretében nyílt meg a Havanna u. 9. szám alatt a múzeumpedagógiai foglalkoztatónk és kiállítóhelyünk. Utóbbiban látható „Az Állami-teleptől a Havannáig” című kiállítás, amely e két telep történetét mutatja be.

            A mai Havanna-lakótelep területén 1916-ban épült fel a Magyar Lőszergyár Rt. telepe, amely független volt a szintén hadfelszereléseket gyártó Lipták gyártól.

            A lőszergyár lőrinci, főleg nőket foglalkoztató telepén állították össze és töltötték a különböző méretű lövedékeket. A tűz- és robbanásveszély kockázatának csökkentése érdekében fallal vették körül a területet, önálló vízvezeték-hálózatot és víztornyot építettek. Az I. világháború végén, 1919-ben Budapestre bevonuló román csapatok leszerelték és elszállították a gyár gépeit, de ott maradtak a jó állapotú épületek. Az üresen álló telepen a trianoni békeszerződés után az elcsatolt területekről menekülőket helyezték el.

            A Népjóléti Minisztérium az ország több városában nagyszabású lakásépítési programba kezdett. A legnagyobb kislakásos telep Pestszentlőrinc határában épült ki 1921 és 1926 között a régi lőszergyár területén és barakkjaiból. Az átalakított lakások mellett a még beépítetlen területeken újakat lakóépületeket emeltek. Az 1920-as évek közepére már mintegy 6000 ember élt itt, akiknek otthona vízzel, villannyal és vízöblítéses mellékhelyiséggel is el volt látva, ezzel jelentősen felülmúlva a város ínségtelepeinek (Mária Valéria-telep, Augusztatelep) színvonalát. Iskolák, polgári egyesületek alakultak, felszentelték a római katolikus illetve az itt élő erdélyi magyarok számára az unitárius templomot is.  A telepet önálló Gondnokság irányította, amely közvetlenül a Népjóléti, majd a Belügyminisztérium alá tartozott.

            A második világháború ezt a területet sem kerülte el: az 1944-es német megszállás alatt itt alakították ki a lőrinci gettót. 1945-től a jelentős károkat szenvedett Állami-lakótelep Pestszentlőrinchez került, 1950-től a XVIII. kerület részévé vált.

            Az 1960-as évektől számos új lakótelepet építettek Budapesten. Az üres területek beépítése után egyre több helyen hajtottak végre „városrehabilitációt”, melynek során lakónegyedek bontásával teremtettek helyet az új panelépületeknek. Az 1975-ös ötéves tervben a kerület vezetői és a Fővárosi Tanács döntése alapján kezdték meg az Állami-lakótelep lebontását. A kb. 60 hektár nagyságú területen (melynek határait a Barcsai, Vörösmarty, Margó Tivadar, Baross és Kolozsvár utcák képezték) 1976-ban kezdtek építkezni. A korábbi épületekből csak a Vörösmarty Utcai Iskolát, a római katolikus és az unitárius templomot tartották meg.

            Az új lakótelep Virágh Csaba tervei alapján épült. A tervek és az előkészítő munkálatok 1977-ben készültek, 1978 nyarára már állt három ház, és 1985-re befejeződött a teljes építkezés, ami két ütemben (1977-1981, 1983-1985) zajlott. Tervezték a lakótelep későbbi bővítését is. Ebből azonban csak a Csillagház és a Barcsay utcában épült sorházas teleprész valósult meg az 1990-es évek elején. A lakótelep 6020 lakásának 72 százalékába bérlők, 28 százalékába tulajdonosok költöztek. A rendszerváltás után ez az arány megfordult, mert a bérlakásokat értékesítették.

            Az építtetők célja modern lakótelep létrehozása volt, melyet két sávra osztottak. A lakóépületek sávjában a házak két hosszanti ún. „lakó-utcát” alkotnak. A házsorok között parkosítottak, hogy a lakásokban legalább a főszoba zöldterületre nézzen. Itt alakították ki a gyerekeknek a játszótereket is. A két lakóépületi sáv között helyezték el a középületek sávját. Itt épültek fel, az eredeti tervekhez képest több módosítással az üzletek, a bölcsődék, óvodák, a két általános iskola, a szociális otthon és az egészségügyi intézmények, illetve a Kondor Béla Közösségi Ház. A gépkocsik elhelyezésére szolgáló parkolók közel fele készült el a telep építésekor.

            Mikor megkezdődött az Állami-lakótelep bontása, a lakók többségének örökre el kellett hagynia a kerületet, Budapest más részeibe költöztették őket. Az új lakótelepen két vagy több gyermekes családok kaptak elsősorban lakást. Ez okozta kezdetben a nagy lakosságszámot, és az óriási zsúfoltságot a telepi óvodákban és iskolákban. Az 1980-as években 20-22.000 fő lakott az új lakótelepen. Ma ez a szám körülbelül 17.000 fő.

            Az újonnan épülő lakónegyed első utcáját a kubai fővárosról nevezték el. A Magyar Rádió fiataloknak szóló Ötödik sebesség című műsorának szerkesztői az 1978. június 9-i adásban arra kérték a Fővárosi Tanácsot, hogy az utca a XI. Világifjúsági Találkozó helyszínének nevét kapja. Ezt a XVIII. kerületi Tanács Végrehajtó Bizottsága elfogadta és a kubai szocialista forradalom kitörésének 25. évfordulóján (1978. július 26-án) felavatták a Havanna utcát. Az Állami Lakótelepi rekonstrukció nyomán először megszületett a Havanna utcai, majd egyszerűbben a Havanna-lakótelep. Az új név azonban csak később került rá a hivatalos iratokra. A lakáskiutalások kezdetben a Pestszentlőrinci Állami Lakótelepre szóltak.

            A lakótelepet a Margó Tivadar utca – Baross utca – Kolozsvár utca – Barcsay utca – Vörösmarty Mihály utca – Reviczky Gyula utca – Bartók Lajos utca határolja. Főutcája Barta Lajos, a jeles író nevét viseli. Három hosszú keresztutcája van: a Havanna utca, a Csontváry Kosztka Tivadar utca, illetve a Kondor Béla sétány. A telep utcái, sétányai a magyar festészet és irodalom jeles alakjainak neveit kapták. A már említettek mellett Németh László, Szép Ernő, Vajda Lajos nevét is közterek viselik a Havannán. A Tersánszky Józsi Jenőről elnevezett sétányt 2012-ben, az Állami-telep és a Havanna lakótelep egykori plébánosa születésének 100. évfordulója alkalmából átnevezték Somogyi László sétányra, a neves író pedig emléktáblát kapott a Kondor Béla Közösségi Ház oldalán.

            A Havanna lakóházai tíz-tizenegy emeletesek. Az egyhangú panelsort lábasházak, fogazott épületek, üveges erkélyek teszik színessé. Az összkomfortos lakások mérete változatos, sok a viszonylag nagy, 72 négyzetméteres, 2,5 szobával. A külön konyhát és fürdőszobát készre szerelt blokként építették be a lakásokba. Minden szobának van saját ablaka, így a lakások sokkal világosabbak és élhetőbbek voltak, mint sok régi belvárosi polgárlakásból kialakított bérlemény. A lakások teljesen egységes belső kialakítást kaptak. Egyformák voltak a burkolatok, csempék, padlószőnyegek, konyhabútorok és a beépített szekrények.

            A házak közötti tereket szobrok díszítik: Búza Barna bronz szobra, a Lány mandolinnal, Varga Imre Kondor Béla emlékszobra, Janzer Frigyes Somogyi László-szoborportréja, Kuba ajándéka, a José Martit ábrázoló bronz mellszobor és a Nemzetiségek Emlékműve a Nemzetiségek Parkjában.

            A Havanna-lakótelep 480.000 nm területen terül el, ebből 280.000 nm zöldfelület. Az építéskor törekedtek az eredeti, Állami-telepi faállomány megőrzésére. Ennek egy része, főleg a Kondor Béla sétányon található egyedek elöregedtek, ezek cseréjét több ütemben végezték és végzik el. Emellett megújultak a játszóterek és a telep sétányai is új külsőt kaptak: a térkő burkolat mellett nagy figyelmet fordítanak a virágosításra is.

            Örökös mozgásban van a Havanna, az elmúlt 20-30 évben sokat változott. 2002-ben térfigyelő-rendszert építettek ki, mely sokat javított a közbiztonságon. Folyamatosan újabb és újabb színfoltokkal gazdagodik, például a Csontváry Kosztka Tivadar Általános és Alternatív Iskola előtt található szökőkúttal. A 2010-es évek végén meginduló Havanna-projekt keretében több épületet felújítottak (nyílászárócsere, külső szigetelés), korszerűsítették a fűtést. Az elmúlt évek pályázatainak eredményeként lakóházakra és középületre is napkollektorok kerültek.