Kertvárosi esetek 3. (november)

Szénéleg: a láthatatlan gyilkos

A szénéleg

A 100 éve még szénélegként (olykor szénelej) megnevezetett anyagot ma már tudományos nevén, szénmonoxid néven ismerjük. A szénmonoxid egy színtelen, szagtalan rendkívül mérgező gáz. Hatásmechanizmusáról Bókay Árpád – a pestszentlőrinci Bókaytelep névadója és megteremtője – már 1886-ban előadást tartott. Apropóját egy nem sokkal korábban történt, halálos áldozatokkal járó mérgezés adta.

Bókay szerint több okból következhet be mérgezés: a leggyakoribb az otthoni baleset – ekkor ráadásul jellemzően több áldozat van egyszerre –, gyakori a munkahelyi (bánya, akna, alagút) baleset is. „A bányászoknak, és alagút-munkásoknak ú.n. aknabetegsége nem más, mint szénéleg-mérgezés.” Megesett, hogy ezzel követtek el öngyilkosságot – igaz ez Magyarországon az összes öngyilkossághoz képest akkor elenyésző arányt képviselt. A legtöbb bajt a rossz vagy kezdetleges fűtőkészülék okozta. A kályhák eldugult kéménye, vagy repedt burkolata miatt az égéstermék (széngáz) nem tudott a fűtött helyiségből megfelelően távozni. Bókay korában a világító-gáz (légszesz) is veszélyes volt, szénmonoxidot tartalmazott. A szénmonoxid már kis mennyiségben (a légtér 1%-a) is halálos. A megsérült csövekből kiömlő gáz megült a szobákban, pincékben és az alvó lakók halálát okozta.

Működését tekintve a szénmonoxid az emberi szervezetbe belépve az oxigénhez hasonlóan viselkedik. A tüdőben ugyanúgy a vörösvértestekhez kapcsolódik, azonban attól nem válik el, így az sem oxigént, sem széndioxidot nem tud többé felvenni. Ily módon egyre kevesebb hemoglobin marad, amely biztosítja a szervezetet életben tartó oxigén-széndioxid cserét. Bókay Árpád megemlíti a lehetséges gyógymódokat (mesterséges légzés, oxigén vagy ózon belélegeztetése, vérátömlesztés) is.

A mérgezés első tünetei a fejfájás, szédülés, fülzúgás. A következő fokozatban émelygés, hányás, fáradtság, izomgyengeség lép fel, majd követi a bódultság végül az eszméletvesztés. Alvó áldozatoknál ezek a tünetek nem jelentkeznek, csendesen szenderednek örök álomra. Külső jelként az arc és az ajkak színe kékes pirossá válik. A pulzus kezdetben szapora, majd alacsony lesz, a légzés pedig egyre nehezebb, erőltetettebb. A folyamat, a belélegzett méreg mennyiségétől függően lejátszódhat 3-4 óra, de 3-4 nap alatt is.

A mai XVIII. kerület területén történt egyik legsúlyosabb szénmonoxid-mérgezéses eset éppen 100 éve, 1915. november 30-án következett be.

A Hadi család tragédiája

Bittera Róza Júlia 1889. szeptember 23-án született Budapesten, a Ferencvárosban. Feltehetőleg apja, aki asztalos volt, korai halála miatt tanulmányait nem fejezhette be. Az írástudatlan lány megélhetését gyári munkásként biztosította. Kőbányán, a Kolozsvár utcában talált lakást. 18 évesen megszülte első gyermekét, Istvánt, majd két évre rá, 1909. december 7-én László is meglátta a napvilágot. Az apa, Hadi István, azonban csak 1910. április 24-én vette feleségül Bittera Rózát. Ezzel törvényesíttettek a gyerekek, megkapták apjuk nevét. Hadi a Tolna megyei Pálfán született 1887. január 17-én, szülei földművesek voltak. Fiatalon jött szerencsét próbálni Budapestre. Előbb napszámosként dolgozott, majd állandó állást kapott, gyári munkás lett.

Házasságkötésük után nem sokkal a mai Pestszentimrére, az akkor még csak alig több mint 10 éves, újonnan létrejött Pest környéki településre, Soroksárpéterire költöztek, a Petőfi (ma Címer) utca 146. alá. Talán úgy érezhették, hogy révbe értek és boldog jövő elé nézhettek volna, azonban a XX. század második évtizedének első öt éve mind tragédiát hordozott a család számára. Az 1912 áprilisában született Sándor nevű gyermekük csupán három napot élt. Az egy évvel később, 1913. március 12-én világra jött Ferenc nevű fiuk is már négy napos korában elhunyt. 1914. június 28-én Szarajevóban meggyilkolták a trónörökös Ferenc Ferdinándot. Ő ugyan nem tartozott a Hadi család rokonságába, de halála mégis végzetes lett a fiatal pár életére nézve. A merénylet következtében ugyanis kitört az első világháború. Hadi Istvánt is bevonultatták póttartalékosként a császári és királyi 69. (Hindenburg) gyalogezredbe, és még az év folyamán frontra került. 1914. december 6-án esett el Galíciában, az Augustinów melletti csatatéren. Özvegy Hadi Istvánné nehéz helyzetbe került. Előbb a háború elszakította a kenyérkeresőt a családtól, majd végleg egyedül maradt két gyermekével. Maga mellé vette tehát a házba hajadon nővérét, Erzsébetet, és ketten gondoskodtak a gyermekekről. Valószínűleg ismét munkát is vállalt valamelyik környékbeli gyárban, hogy meg tudjanak élni.

1915. november 30-án történt az a sajnálatos eset, hogy az elégetlen széngáz a lakásban megrekedt, ezzel a kerület egyik legsúlyosabb tragédiáját okozva, ugyanis ezen a reggelen négy ember életét követelte a visszaáramló szénmonoxid. A 26 éves özvegy Hadiné és két gyermeke (a 8 éves István és a 6 éves László) mellett meghalt a 29 éves nővér, Bittera Erzsébet is. Így fordult egy szépreményű család története 100 évvel ezelőtt tragédiába Soroksárpéterin.

A Kendra család tragédiája

Hasonlóan tragikus eset játszódott le 20 évvel később Pestszentlőrinc és Pestszentimre határán. A 28 éves Kendra István dinnyekertészként dolgozott a Székesfővárosi Kertgazdaság pestszentlőrinci telepén (ez a terület ma Kispesthez tartozik, Kispest-Kertváros és Pesterzsébet határa között terül el). Lakóhelyük is hivatalosan Pestszentlőrincen, a kertgazdaságban volt, azonban ténylegesen a három település közötti „senkiföldjéhez” a szeméttelephez tartozott, ahol egy földbevájt kunyhó volt az otthonuk. Itt élt a kertész feleségével, Ilonával és három gyermekével. Minthogy a dinnyeszezon elmúlt, 1934. októberében más munka nem lévén, a házaspár nyomorúságos megélhetését a szeméthegyen való guberálással próbálta meg biztosítani. Kokszot, hasznosítható hulladékok kerestek. Mindeközben a három gyereket otthon hagyták a fafűtéses kályha mellett melegedni. 1934. október 25-én a délelőtti köd miatt csak 11 órakor figyeltek fel a közelben guberálók a Kendráék lakásából felszálló füstre. Amikorra a segíteni akarók odaértek, már csak azt láthatták, hogy a három gyerek bennégett a kunyhóban. A rendőri bizottság megállapította, hogy a tüzet egy kályhából kipattant szikra okozta, amely arra a szalmazsákra hullott, ahol a gyerekek játszottak. Az egész berendezést elemésztő tűz sűrű füstöt eredményezett, így ettől a három gyerek – a 4 éves Ilona Katalin, a 2 éves István János és a 10 hónapos Mária Sarolta – már fél tíz óra tájban megfulladtak.

A Farkas család tragédiája

De nem szabad azt hinnünk, hogy csak a szegényeket, a nyomorúságos körülmények között élőket sújtotta a szénmonoxid-mérgezés veszélye. Bizton állíthatjuk, hogy Farkasné jómódú volt. Háza volt Pestszentlőrinc főutcáján, az Üllői úton, férjének pedig kereskedése ugyanott. Farkasné 1875. november 28-án Karcagon látta meg a napvilágot Balog Julianna néven, szülei földművesek voltak. A 9 évvel idősebb, szintén karcagi származású Farkas Sándorhoz ment feleségül, közös életüket is Karcagon kezdték. Első gyermekük, Sándor születésekor, 1897-ben a férj még vásárbérlő, 1904-ben, mikor másik fia, Gyula született, már kisbirtokos, és mellé még földet is bérelt. Majd gondoltak egyet és az 1910-es években felköltöztek Budapest mellé, Pestszentlőrincre, ahol az asszony nevére megvásárolták az Üllői út 31. számú házat. Itt nyitott kereskedést Farkas Sándor, aki maga mellé vette idősebb fiát kereskedősegédnek, az ifjabb gyerek pedig gimnáziumban tanult tovább. 1918 nyarán még egy istállót is építtettek. Azonban a háborús hiánygazdálkodás feltehetőleg őket is sújtotta. Spórolni kellett a tüzelővel, valószínűleg ez okozhatta a tragédiát. 1918. november 3-án éjjel a széngáz ezúttal a 43 éves Farkas Sándorné és a két gyerek, a 21 éves Sándor és a 15 éves Gyula életét vette el. A családfő nem sokkal később visszaköltözött szülővárosába.

Szénmonoxid-mérgezések a kerületben

Eddig csak az otthoni, fűtésből eredő balesetekről volt szó. Ilyen történt még 1924. február 16-án a Petőfi utca 1. alatt, ahol Varga Gábor két gyermeke, a kétéves Nándor és az egyéves László volt az áldozat. 1932. január 8-án pedig a Benedek Elek utca 7-ben lakó Szálasi Sándor 28 éves virágkertész szenvedett halálos fulladásos balesetet.

A másik fő lehetőség a szénéleg-mérgezésre a munkahelyi baleset volt. Ebben élen járt a Lipták-gyár (a Lőrinci Hengermű elődje), ahol az 1910-es években három ember életét oltotta ki a széngáz. Elsőként Vida György 28 éves gyári munkás halt meg 1914. április 23-án. Haláláról a Kispest-Szent-Lőrinczi Lapok 1914. április 26-i száma is beszámolt. A cikk alapján képet kaphatunk a későbbi munkahelyi balesetek koreográfiájáról is, vagyis hogy az úgynevezett aknabetegséghez hasonlóan egy mély helyen (csatornában) fölgyűlt széngáz kiszorítja az oxigént, ami az ott dolgozó munkás rosszullétéhez, majd halálához vezet.

„Hirtelen halál a csatornában. Csütörtök délután Pestszentlőrinczen, a Lipták-féle vasbetongyárban Vida György huszonnyolcéves munkás egy tíz méter hosszú és két méter mély csatornában hirtelen rosszul lett és mire az orvosi segítségben részesíthették volna, meghalt. Halálát szívszélhűdés okozta. Holtestét az orvostani intézetbe szállították.” Az anyakönyvben a halál oka: „szénéleg mérgezés baleset folytán”.

1916-ban két haláleset is történt a Lipták-gyárban. Május 4-én, a gyártelepen lakó 51 éves szövőgyári munkás, Nagy Lajos halt meg, október 24-én pedig Lung Péter szintén 51 éves gyári napszámos szenvedett itt balesetet. 1918. március 5-én a Wlassics utca 114. alatt lakó 36 éves gyári munkás, Schlőgl János halt meg szénéleg-mérgezésben. Habár az elhalálozás helye külön nem volt feltűntetve, mégis feltételezhetjük, hogy Schlőgl munkahelyi baleset áldozata lett. Ugyanez igaz Török Mózes 48 éves napszámosra, aki a Kubinyi utca 11-ben lakott és 1924. október 25-én érte a halál. 1929-ben tanúi lehetünk a technika fejlődésének. A nyár közepén, június 6-án Bencsik Lajos pesthidegkúti 38 éves motorszerelő szenvedett széngázmérgezés következtében szívbénulást. Nyilván motorszerelés közben a pestszentimrei Krepuska-tanya műhelyében a mester nem biztosította a megfelelő szellőzést, és a kipufogógáz a halálát okozta.

Egyetlen bizonyított eset van csak arra, hogy valaki a kerületben széngázzal sikeres öngyilkosságot hajtott végre. A pestszentimrei Kölcsey utca 79. alatt lakó özvegy Baranyi Ferencné Kupi Rozália 54 éves takarítónő 1934. február 26-án éjjel vetett véget életének ezzel a módszerrel.

Az 1914 és 1934 közötti húsz évben összesen 12 azonnali halállal végződő szénmonoxid-mérgezéses eset történt a kerületben, 20 áldozatot követelve. Utána ez a halálok már nem szerepel a helyi anyakönyvekben.

Pápai Tamás László

2015. november 30.

Források:

-Anyakönyvi bejegyzések (familysearch.org, macse.hu)

https://familysearch.org/

http://www.macse.hu/society/index.php

-Budapesti Lakcímjegyzék 1922-23., 286. old. (fszek.hu)

http://library.hungaricana.hu/hu/collection/fszek_budapesti_czim_es_lakasjegyzek/

-Verlustliste Nr. 369. 16. old.

http://digi.landesbibliothek.at/viewer/search/

-Pestszentlőrinc házszámjegyzéke 1917. – Tomory Lajos Pedagógiai és Helytörténeti Gyűjtemény

-Bókai Árpád dr.: A szénéleg-mérgezésről. In: Orvos-természettudományi Értesítő. 1886. VIII. kötet 1. szám. 1-24. old.

http://epa.oszk.hu/01500/01570/00021/pdf/001-024.pdf

-Kispest-Szent-Lőrinczi Lapok, 1914. április 26.

-Népszava, 1934. október 26. 7. old., Pesti Napló, 1934. október 26. 10. old. (http://adtplus.arcanum.hu/hu/)

-Békésmegyei Közlöny, 1934. október 27. 4. old. (http://hungaricana.hu/hu/)

http://gramofon.nava.hu/en/1917135523/69-ik_ezred_induloja

Képek forrása:

-Munkásnő a pestszentlőrinci lőszergyárban – Tomory Lajos Pedagógiai és Helytörténeti Gyűjtemény

-A 69. ezred katonája 1914-ben (Illés István) – 69esek.gportal.hu

http://69esek.gportal.hu/picview.php?prt=418392&gid=2650235&index=2

-A Hindenburgok tábori levelezőlapja – 69esek.gportal.hu

http://69esek.gportal.hu/picview.php?prt=418392&gid=1931249&index=21

1 munkásnő a lőszertelepen

1262699577_97_illés István 1914-ben, 69-es katona

1209289433_04