100 éves lenne Tomory Lajos

Emlékkönyv egy kiváló ember 100. születésnapjára

A friss, még nyomda illatú kiadvány pontos címe: 100 éve született Pestszentlőrinc Pedagógiai és Helytörténeti Gyűjteményének megalapítója Tomory Lajos. Kiadója a Szemeretelepiek Baráti Köre.
Minden tisztelet a Baráti Köré, mely immár 22 éve munkálkodik azon, hogy összefogja az ott élőket, megőrizze, majd tovább óvja a telep kertvárosi üdeségét, tevékenykedjen a minél élhetőbb környezet megteremtéséért. Bő két évtizede juttatják el környezetükhöz a jelzéseket munkájukról, és joggal érezhetik az elismerést.


Tudunk a Baráti Kör hazai és külföldi kirándulásaiknak sokszínűségéről, melyeken a történelmi múlt és az örök becsű irodalmi kultúra emlékeit, határon túl élőkkel köthető kapcsolatokat keresik.
A Baráti Kör gyökerei mélyen kapaszkodnak a telep történetébe, bizonyítva, már évszázaddal ezelőtt is igényt éreztek a helyiek egy olyan szervezet megteremtésére, mely a saját kezébe kívánta venni sorsa irányítását.
1913. február.16-án a Szigeti kávéházban megalakult a Szemeretelepi Polgárok Testülete. Céljuk volt a közművelődés, a kultúra ápolása, a telep benépesülésének, esztétikus kiépülésének segítése. Harcoltak iskoláért, közlekedésért, harangokért, kápolnáért, könyvtárért. Nem is eredménytelenül. 1913-ban pünkösdi ajándékként kapták meg az iskola megnyitásának engedélyét. Szeptemberben már a telepre költözött az a Kuhár Ernő tanító – később a Bolgár Királyi Érdemrend Koronás Lovagkeresztjének tulajdonosa -, aki 2009-ben posztumusz díszpolgári címet kapott városunkban.

Mivel érdemelte meg Tomory Lajos, hogy ezzel a kiadvánnyal tisztelegjünk emlékének? Szemeretelep meghatározó iskolaigazgatója volt. Igazi értékekkel töltötte meg a lőrinci ifjúsági vöröskereszt munkáját. Ám leginkább azzal. Hogy szinte a semmiből teremtette meg és rakta le egy múltunkat őrző, lokálpatrióta kötődésünket segítő helyi múzeum alapjait. Az első nehéz lépést tette meg. Petőfitől tudjuk: „ nehezebb a gyereknek az első lépést megtenni, mint mérföldeket gyalogolni a meglett embernek” És azt is tudjuk egy lokálpatrióta vezetőnktől, a helytörténeti gyűjtemény egy település személyazonossági igazolványa.
Kézbe véve az ízléses kiadványt, Tomory Lajos portréja köszönt az olvasóra, Buczkó Imre festőművész alkotása. A kép tanúsítja, az alkotó nem csak arcvonásait – személyes kapcsolattal – lelkét is ismerte annak az embernek, akit munkájával megörökített.
Sokszínű kiadvány az emlékkönyv. Az olvasót köszöntő és a Baráti Kört bemutató írások után Tomory Lajos életútjának legfontosabb állomásai villannak, majd a Tomory családdal ismerkedhetünk a leghitelesebb tanú, a leány, Viola Dulovics Tomory gondolatai nyomán. A további írások arról beszélnek, hogy zord idők tanúja is volt Tomory Lajos. A tanító úr zászlós úr lett, és katonáit óvva, vezetve lövészárkokban, hadifogságba sodorta a történelem. Végül hazaért. Sorsának igazolását a Bibliában találta meg. „ Hagyjad az Úrra a te utadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.”
A sors azonban újabb megpróbáltatást küldött. Az 1945 utáni felizzó, magyarellenességet szító szlovák politikát. Tomory Lajos Magyarországra jött, ahol újotthont, új feladatokat kapott, és munkája nyomán tiszteletet, megbecsülést, amit jelen kiadvány is tanúsít.
A kis könyv életre hívói elismert személyeket nyertek meg emlékezősorok írására. Kollégái közül Pilhoffer Ferencet, Kurdi Gyulát, dr. Bődi Györgyit, Téglás Tivadart, a portréját festő Buczkó Imrét, a helytörténész Heilauf Zsuzsannát. Megnyílott a tanítványok szeretete is. Emlékeztek Szemeretelepről, Rozsnyóról, Rimasimonyiból.
A hangulatos kötethez a gazdag képanyag további értékeket adott.
A írások összegyűjtését az 1999-től 2006-ig a Baráti Kör elnökeként dolgozó, Pro Urbe-díjas Varga István dinamizmusa, emberi kapcsolatai biztosították. Munkája során maga mellett tudhatta a mai elnököt, Ivády Pált, és az alelnököt, Kiss Lászlót. A szerkesztést a nagy könyvírói-szerkesztői gyakorlattal rendelkező Kovács Sándor végezte korrektor és lektor segítségével. A Pedagógiai Intézet és Helytörténeti Gyűjtemény is a vállalkozás mellé állt.
Megszületett a kiadvány, hiszen „ Szemeretelep és Tomory Lajos elválaszthatatlanok.”
Emléket állított egy olyan embernek, aki vallotta: „ Az ember ne szűnjön meg tevékenykedni, míg szíve dobog.”

Téglás Tivadar


 

Így emlékezett a Szemeretelepiek Baráti Köre Tomory Lajosra a múzeum alapítóra.

A Városkép 2012. május.10. (XXI.évfolyam 8.szám) 16. oldalán portré jelent meg Tomory Lajosról.
Az írás végén szürke alapon olvasható a következő.:

„ A LOKÁLPATRIÓTÁRA EMLÉKEZNEK. – Tomory Lajos pedagógus, helytörténésszületésének 100. évfordulója alkalmából május 14-én 16 órakor a Szetehlo Gábor Evangélikus Általános Iskola épületében megemlékezést tart a Szemeretelepiek Baráti Köre.” Ha az írás szerzője cikke megjelenése előtt vette volna a fáradtságot és megkeres bennünket talán szóban elmondottuk volna -ami meghívónkból is kiolvasható volt melyet az újság szerkesztőjének is megküldtünk- hogy mi nem csak megemlékeztünk Tomory Lajosról, hanem egy kétnapos rendezvénysorozatban emlékeztünk a pedagógusra, a helytörténész múzeum alapítóra. Elmondottuk volna, hogy Tomory Lajosra emlékezve egy kiadványt is megjelentettünk. S tette ezt egy olyan civil szervezet amelyik immár 22 év óta tevékenykedik Szemeretelepen.
PROGRAMJAINK: Május 13-án egy szűk körben tartott beszélgetésre került sor barátainkkal akik részt vettek a kiadvány megjelentetésében írásaikkal, visszaemlékezéseikkel, alkotásukkal emelték a kiadvány nívóját. Ezen már jelen volt Tomory Lajos lánya, a Pozsonyban élő Viola Tomory, és Rimaszombatból Sebők Valéria.. Megtisztelte ezt a találkozást jelenlétével Kucsák László alpolgármester úr is, aki dícséretesnek tartotta az emlékező sorozatot, nagyra értékelte és hasznosnak tartotta a Tomory kiadványt. Alpolgármester úrnak átadtuk a kiadványt ismertető recenziót, kérve támogató segítségét, hogy az a Városképben teljes terjedelemben az megjelenjen. Hasznos volt a találkozó, hiszen a megjelentek közül többen elmondották emlékeiket Lajos bácsiról, munkájáról ténykedéséről. Viola Tomorynak ez volt az első lehetősége, hogy Édesapjának itteni tevékenységéről átfogó képet kapjon. Hasznos és jó hangulatú beszélgetés volt.
Május 14-én a Múzeumsarok kiállítótermében Heilauf Zsuzsanna gyűjteményvezető mutatta meg a helytörténet kincseit, kalauzolt a Tomory emlékszobába , folytatta az előzőnap délutánján elkezdett tájékoztatóját a helytörténeti múzeum céljáról, feladatairól.
Ezt követően Járainé dr.Bődi Györgyi igazgatóasszony kedves invitálásának tettünk eleget és ellátogattunk a Vörösmarty Gimnáziumba. Körvonalazódik egy kapcsolatteremtési lehetőség a Rimaszombatban működő Tompa Mihály Református Gimnázium között. Ennek a tanulója volt 1923-27 között Tomory Lajos is.
A következő helyszín a temető volt ahol Kiss László tiszteletes úr rövid megemlékezést tartott és a jelenlévők főhajtással emlékeztek Tomory Lajosra. A sírra elhelyezte csokrát lánya Tomory Viola, a szülőföld csokrát Sebők Valéria, a Pedagógiai és Helytörténeti Gyűjtemények koszorúját Heilauf Zsuzsanna, a Baráti Kör virágait Ivády Pál.
A 16 órakor kezdődő ünnepi megemlékező összejövetelen körünkben köszönthettük dr.Lévai István Zoltán alpolgármester urat. Megnyító beszédében Ivády Pál elnök kiemelte Tomory Lajos szerepét, munkájának úttörő jellegét. Beszélt a kiadvány előkészítéséről, a szülőföldről kapott anyagokról, kapcsolat teremtésről. Arról a határtalan segítségről melyet kaptunk a megemlékezők közreműködésével dr.TéglásTivadartól, Buczkó Imrétől, Kovács Sándor szerkesztőtől, Heilauf Zsuzsanna segítő támogató ténykedéséről. Lévai István alpolgármester úr gratulált a kezdeményezéshez, azt fontosnak és követendőnek jelölte meg .
Az ünnepség színvonalát emelte a Vörösmarty Gimnázium énekkarának előadása. Elhangzott két Tompa Mihály vers is.
A Baráti Körben hagyomány születésnaposok köszöntése. Ez esztendőben azokat köszöntjük az adott hónapban akiknek a születési évének utolsó száma 2 vagy 7 Így köszöntöttük Dvorszky Jánosnét 90.születésnapján. Mivel vendégeink születési évének utolsó száma 7 így Őket tiszteletbeli tagjaink sorába felvettük és kis ajándékkal leptük meg.
Ezután került sor felkért előadóink rövid előadására. dr.Téglás Tivadar megemlékezett Tomory Lajosról mint kollégáról, szerzőtársról, a múzeumalapítóról. Járainé dr.Bődi Györgyi mint tanítványa emlékezett a tanárról az igazgatóról, a mentorról aki első lépéseit segítette a pedagógusi pályán. Heilauf Zsuzsanna az alapított helytörténeti múzeumról, az örökségről a tennivalókról beszélt. Felidézte emlékét Kerék Katalin a tanáráról, a természet járóról aki megkedveltette vele a túrázást, amit még ma is mint túravezető aktívan mivel.
Sebők Valéria a szülőföld üzenetét a még ma is élő rimasimonyi volt tanítványok emlékezéseiket tolmácsolta. Tomory Viola a gyermekkori emlékekről, az elszakadásról és annak hatásáról beszélt. Az egyéni fájdalom ellenére azonban csak a szépre emlékezett. Megköszönte, hogy őrizzük Édesapja emlékét.
Bejelentettük, hogy Baráti Körünk a Tomory kiadvány egy- egy példányát levél kíséretében eljuttatta a kerület általános – és középiskoláinak igazgatóinak
Ennyi mindent takar az a néhány sor mely megjelent a Városképben.
Baráti Körünk a továbbiakban is megy azon az úton amit alakulásakor megjelölt. A Városképtől meg azt igenis elvárjuk, hogy népszerűsítse a civil szervezeteket mert érték teremtő, összekötő kapocs a lakosság és az önkormányzat között.
Tudósított és véleményét írásba foglalta: Varga István a Baráti Kör egyik alapító tagja,
tiszteletbeli örökös elnöke.
Budapest. 2012-05-21

 


Élete

Tomory Lajos az észak-magyarországi Gömör vármegye (ma Szlovákia) egyik magyarlakta falucskájában, Harmacon született 1912. március 31-én, id. Tomory Lajos református kántortanító és Pál Terézia gyermekeként.  Testvérei: Ilona (1914), Mária (1921).

Harmacon gyerekeskedett, járt elemi iskolába. 1923-ban Rimasimonyiba költözött a család.  Tomory Lajos 1931-ben érettségizett a Rimaszombati Gimnáziumban. 1935-ben a pozsonyi tanítóképző oklevelét, 1938-ban polgári iskolai tanári oklevelét szerezte meg.

1931-től tanított, először Balogiványban, majd 1935-től a már említett Rimasimonyban, ahol még azon az őszön feleségül vette gyermekkori szerelmét, Gál Bőd Jolánt. Leányuk, Viola 1937-ben született. Majd a rozsnyói evangélikus fiú és leányiskolába került. Innen hívták be tényleges katonai szolgálatba 1944/45-ben.

A szülőföldön azonban 1945 után lehetetlenné vált a helyzete. Több környékbeli tanítóval listára került, csak a szökés segíthetett. A magyarellenes szlovák politika, az állástalanság és a kényszermunka fenyegető veszélye sodorta 1946 végén Magyarországra, Pestszentlőrincre. Összes vagyona két kis csomagnyi ruha, és hite, hogy talpra lehet állni ismét. Felvidéken maradt leányával csak 1956-ban találkozhatott újra. Volt rozsnyói igazgatója szerzett állást Pestszentlőrincen, az Erzsébettelepen. Itt volt igazgató Lessó József, leánya, Ilona lett Tomory Lajos második felesége.

Az utókor szerencséjére Lajos bácsi lelkes naplóíró volt: nemcsak II. világháborús katonanaplója maradt ránk. Az 1956-os eseményeket bemutató lőrinci naplója mellett kiváló kortörténeti dokumentum az a 12 éven át vezetett krónika (1984-1996), melyben a gyűjteményt érintő feladatok, kérdések mellett a kerületi élet fontos eseményeivel, számtalan életmódtörténeti aprósággal ismertet meg minket a szerző.

Milyen tanár volt?

Egykori tanítványai és kollégái szerint kedves, szelíd, határozott, jó humorú pedagógus volt. Derűs jókedv, sziporkázó tudás, végtelen egyszerűség, mély emberség jellemezte.

Remek rajzoló volt. Rimasimonyiban nemcsak segédeszközöket készített (térképeket rajzolt, növényeket, állatokat szemléltető képeit festette meg). Tankertet állított, itt ismertetve meg kisdiákjait a meteorológiával, a természet, a virág- és gyümölcstermesztés szeretetével. Maga is nevelt speciális csemegeszőlő fajtákat. Kántor volt, férfikórust is vezetett, alkalomadtán helyettesítette a lelkészt.

1947-ben a Kond utcában (a Vajk elődje) kezdte XVIII. kerületi tanári pályafutását (még Pestszentlőrincen), majd a Nagyenyed utcában (a Brassó elődje), később az Ady Endre utcai, illetve a Kassa utcai Általános Iskolában tanított. A Hengersor utcában (a Vörösmarty elődje) már iskolaigazgatóként dolgozott. Majd a Bajcsy-Zsilinszky Utcai Általános Iskola (Pitagorasz, most Sztehlo) igazgatójaként hirdette meg 1956-ban szülőknek, gyerekeknek, pedagógusoknak: gyűjtsenek régiségeket.

A Hengersor utcában iskolai krónikát készített. Számos karikatúrája, vidám rajza maradt fenn, melyeket kollégáiról, kollégáinak rajzolt. A földrajz szerelmese, a kerületi természetjáró szakkör vezetője, nyári táborok szervezője. 1957-ben részt vett a kerületi képes helytörténeti segédanyag elkészítésében, számos helytörténeti sétát vezetett.

1957 és 1972 között Magyar Vöröskereszt ifjúsági tagozatának kerületi vezetőjeként, négy évig a budapesti, majd nyolc évig az országos vezetőség tagjaként, az Ifjúsági Vöröskereszt című lap főszerkesztőjeként az országos hír is szárnyra veszi nevét.

A gyűjteményalapító

Az első gyűjtemény

A hely szelleme is indította Tomory tanító urat, hogy Rimasimony községben – ahol fiatal tanítóként dolgozott – falumúzeumot hozzon létre. Itt már egy életre eljegyezte magát a helytörténeti gyűjtőmunkával, a muzeológiával. Az egy tantermes iskolában, a tanterem mellett lévő kis helyiség, amit korábban irodának használtak, lett a “múzeum”. Mint rajztanárnak a néprajz, népművészet szívügye volt, végigjárta a falut, begyűjtötte a ládákat, rokkákat, festett korsókat, tányérokat, kézimunkákat. Amikor Rozsnyóra került, utódja gondozta az anyagot a világháború végéig. A községben élő család az orosz katonák elől amit tudott, megmentett. Sajnos később az anyag szétszóródott, bár néhány szép darabja ma is a család tulajdonában van.

Rimasimonyban hagyott, elárvult gyűjteményéért ugyan egész életében fájt a szíve, a bánkódás helyett azonban itt, Lőrincen is munkához látott.

„Így kezdődött:

a Budapest XVIII. ker. Bajcsy-Zsilinszky utca 74. szám alatti általános iskolához 1956. augusztus 16-án osztottak át igazgatónak. …

1956 szeptemberében határoztam el, hogy ennek a településnek /a Szemeretelep!/ régi és jelenlegi emlékeit összegyűjtöm, s az iskolában helytörténeti múzeumot létesítek. Azt terveztem, hogy a lakosság fokozatos letelepedését (honnan, mikor jöttek?) feltérképezem, régebbi épületeiről, csütörtöki kis piacáról fényképeket készíttetek, a tárgyi és szellemi értékeket összegyűjtöm.

A kartársak, gyerekek, szülők által összehordott régiségek nagy része iskolai, pedagógiai vonatkozású volt. Október elején már azon töprengtem, hogyan is lehetne egy pedagógiai múzeumot létrehozni, hiszen úgy sincs az országban. Ettől az időtől kezdve a figyelmemet a pedagógiai jellegű emlékek összegyűjtésére összpontosítottam. Persze a gyűjtésben segítő tanulók többször hoztak egyéb régiségeket is…”


Miközben egy országos pedagógiai múzeum létrehozásán fáradozott, (az Országos Pedagógiai Könyvtár akkori igazgatójától megbízást kapott országos gyűjtésre), egyre gyarapodó gyűjteményét egyik helyről a másikra kellett költöztetnie. Még ilyen mostoha körülmények között is talált alkalmat arra, hogy kiállításokat rendezzen, bemutassa a település történetét, iskolahálózatának kialakulását, a régi taneszközöket, tankönyveket.
1980 novemberében a XVIII. kerületi Tanács Művelődési Osztályának vezetője támogatásával a gyűjtemény Lőrincen, a Bajcsy-Zsilinszky u. 83. sz. alatt önálló épületet kapott. Tomory Lajos 1981. január 2-án nemes gesztussal a kerületnek ajándékozta 25 éve gondozott, féltve óvott gyűjteményét, melynek eszmei értékét akkor 500 ezer forintra becsülte.

A díszes átadási okirat utolsó sorai: „Azon jámbor szándék vezérel továbbra is, hogy Pestlőrinc és Pestimre méltó helytörténeti múzeummal fejlessze lakóinak helytörténeti ismereteit, ifjúságának hazaszerető érzelmeit.”

A kerületi pedagógiai és helytörténeti gyűjteményben ma is kézzelfoghatóan jelen van Tomory Lajos 41 éves fáradhatatlan munkája. Törvényszerűen vált a helytörténet kiváló szakemberévé is. A könyvek, melyek nevét és munkáját őrzik:

  • Pestszentlőrinci képeskönyv (1957),
  • Séták a XVIII. kerületben,
  • Budapest XVIII. kerülete történek bibliográfiája,
  • Pestszentlőrinc Krónikája,
  • Emlékezések, tanulmányok Pestszentlőrinc múltjáról.

Tomory Lajos Pestszentlőrinc kiemelkedő személyisége volt. Polgáraink közül ő az egyetlen, aki két ízben kapta meg “Pro Urbe Pestszentlőrinc-Pestszentimre” címet. Első ízben életművéért, 1996-ban a városi ünnepségsorozat záró rendezvényén, másodszor 1997 nyarán helytörténészi munkásságáért, a Pestszentlőrinc Krónikája egyik szerzőjeként. Országos kitüntetései is számosak, többek között a „Budapestért” emlékérem tulajdonosa.

Tomory Lajos neve az elmúlt évtizedekben „megváltozott”. Egyszerűen, ám tisztelő szeretettel „Lajos bácsi” lett. Utolsó munkahelyétől, a Pedagógiai Intézet és Helytörténeti Gyűjteménytől 1997. december 31-én vált meg. Gazdag élet zárult le halálával, 1998. május 17-én. A lőrinci temetőben nyugszik.

A kerületi pedagógiai és helytörténeti gyűjteményben ma is kézzelfoghatóan jelen van Tomory Lajos 41 éves fáradhatatlan munkája. Tomory Lajos iskolai egészségügyi ismeretterjesztő plakátgyűjteményének néhány darabja (mely külön gyűjteményként unikális az országban) a Szentendrei Skanzen által szervezett kiállítással több országos és megyei múzeumba is eljutott már.

Utódai tisztelettel őrzik emlékét. A 2000-es évek elején a PIHGY főépületében dr. Schmidt Jánosné kezdeményezésére avatták fel a Tomory-termet (mely az oktatástörténeti kiállításnak adott helyet), majd a 2011-ben megnyílt új állandó kiállítás is továbbvitte ezt a hagyományt. A díszes oklevél, mellyel gyűjteményét városának adta, az általa gyűjtött tárgyak és iratok, kézírását őrző, rendszerezett iratkötegek – emberöltőnyi munka tanúi, halhatatlanságának ékkövei.

2012-ben, születése 100. évfordulóján munkásságához méltó hogy a XVIII. kerületi Pedagógiai és Helytörténeti Gyűjtemény ezentúl Tomory Lajos nevét viseli.

Heilauf Zsuzsanna

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük