A LŐRINCI KOSSUTH TÉR RENDEZÉSÉNEK TÖRTÉNETE

 

 

 

Pestszentlőrinc a századforduló után folyamatos politikai és társadalmi változásokon ment keresztül, a villatelepből, nyaralófaluból önállósodni kívánó nagyközség lett. Az Állami lakótelep megépülésével a társadalmi élet áthelyeződött a korábban fényűző Lónyai villatelepről – ezt a kedvezőtlennek vélt tendenciát a község új központ létrehozásával kívánta ellensúlyozni.

Az akkor még Piac-tér kialakítására szánt telket 1910-ben vásárolta meg a közég. A településközpont kialakítására való törekvés tudatos volt, erről hírt is adott a korabeli sajtó:

„E rohamosan fejlődő új község szépen halad előre. Megvett egy nagy területet az Üllői-úton, a téglagyárral szemben, ahol községházán és Piac-téren kívül a többit mint parcelláztatta eladásra. A tervezet gyönyörű s ha az kiépül, valóban szépen fog festeni, mely nagyban fogja emelni e kies fekvésű községet.” [1]

A tér ügye éveken át halasztódott, majd 1925-ben Vargha László városrendészeti szakértő készítette el a rendezési tervet és szabályozási programot, melyre a későbbiekben az építészeti és a kertépítészeti koncepció épült.

A tér rendezési programjának alapelve az volt, hogy a kialakítás koncepciója segítsen megőrizni a község eredeti nyaralótelep és kertváros jellegét.

A tervek szerint a tér három részre tagolódik: az első az Üllői út mellett fekvő rész, melyen három nagy középület kap helyet – középen a községháza, a Gyöngyvirág utca mellett az evangélikus templom, a Thököly út mellett a kultúrház, az épületek mögött árnyas sétány jellegű, egybefüggő területű közösségi park, mely tömegében nem konkurálhat az épületekkel. A park északi határát a már felépült polgári fiú- és leányiskola épülete, valamint a vele egy homlokzati síkban tervezett református templom, két oldalán lelkészlakkal. A harmadik rész a református templom mögötti fásított terület, mely a Rózsa utcáig terjed.

1929 februárjában a község vezetősége tervpályázatot hirdetett a Kossuth-téri park kertművészeti kialakításának elkészítésére. A pályázaton való részvételre meghívást kapott Rerrich Béla[2] műépítész, Varga Márton székesfővárosi kertészképző iskola igazgatója és Kirchlechner Emil tájkertész.

A pályázat kiírásakor már eldöntött dolog volt, hogy a tér a későbbiekben nem funkcionálhat piactérként, s míg az 1925-ös rendezési program erre adott keretet, a kertművészeti terveknek már nem kellett javaslatot adniuk árusító helyek kijelölésére a téren. A heti vásár és a napi élelmezési piac új helyéül a Szarvas Csárda területének egy részét, az Üllői út és a Vármegye utca (ma Haladás utca) kereszteződésében fekvő területet jelölték ki, melynek közelében van napjainkban is a pestszentlőrinci piac.

A tervpályázati kiírás a rendezési program elvein alapult, valamint kitétel lett, hogy a községháza előtt középen kell helyet kapnia a Hősök szobrának, melynek megalkotására szintén ez évben írtak ki pályázatot. Kritérium volt továbbá, hogy az akkor még fénykorát élő téglagyár épületeit és nagy áruforgalmát lebonyolító Thököly utat sűrű lombozatú fasorral takarják a park felől.

A parkot a lakosság üdülésén kívül annak a nemes eszmének szánták, mely eredményeként az 1930-as években több fásított liget is keletkezett az országban: „A parkirozás célja olyan sétatér létesítése, mely egyben hősök ligete is legyen azáltal, hogy minden egyes pestszentlőrinci hősi halott emlékét egy-egy díszfa örökíti meg.”’[3] Ez volt tehát a másik vezérlő gondolatisága a park kialakítási szempontjainak, Hősök Ligetét kellett tervezni.

A Rerrich kérésére egy hónappal meghosszabbított beadási határidőre két pályamunka érkezett be: Kirchlechner Emilé és Rerrich Béláé. Räde Károly székesfővárosi kertészeti igazgató zsűrizése mellett a Rerrich-féle tervet ítélték alapvonásaiban helyesebbnek, és a kért változtatások megejtése után kivitelezésre alkalmasnak. Kertművészeti szempontból stílszerűbbnek, művészibbnek és kialakításában egységesebbnek találták.

Rerrich tervei jól követhetően tükrözik a tervező téralkotási és kertművészeti elveit; a térfalak architektúrájához idomított, kifinomult stílusérzékkel alakított park alapvonalai, fő sétányai napjainkig léteznek, és ez nagymértékben köszönhető annak, hogy a park hátsó oldalát keretező épületek a tervek szerint meg is valósultak.

A terv növényalkalmazását tekintve igen nagyvonalú: 245 platánlevelű juhar, 58 japánakác és 38 amerikai hárs alkotja a park ligetes állományát, középen egy vízszintesen kialakított virágzó évelőkkel borított felület található, rajta két műkő vázával. A terep természetes keresztirányú lejtése miatt a cserjefelület mindkét oldala rézsűvel találkozik, az egyik oldalon a környezethez képest süllyesztve van, a másik oldalon kiemelve. A rézsűkbe négy műkő lépcső került elhelyezésre. A park növényzete körülfogja a református templom és a két lelkészlak épületét, melyek mögött található a park harmadik része, 150 kanadai nyárral fásítva, melyek egy ovális alakú gyeprészt ölelnek körül. A nyárfaliget igen hatásos és szép lezárása a parknak, hiszen az Üllői út felől nézve a hatalmas növésű liget mintegy hátteret ad az épületeknek és ezáltal az előttük elhelyezkedő Hősök Ligetének. A téglagyár felőli oldalon, a Thököly út mentén, 140 jegenyenyárból álló fasor fedi el a gyárépületek látványát.

Az 1930-as év nyarára be is fejeződtek a középső és a hátsó parkrész kivitelezési munkálatai, melyek Rerrich saját megfogalmazása szerint „oly szépen sikerültek, hogy a legkényesebb szemű szakember is teljes elismeréssel kell, hogy adózzon ennek a kiviteli munkának’[4].”

Az Hősök Ligetének kivitelezése után nehéz időszak következett a község életében. Elérte az országot az első nagy gazdasági világválság, ezért és a vezetés parcellázási botrányba keveredése miatt a település fejlesztésére irányuló korábbi célok átrendeződtek. Ez azt jelentette, hogy a Kossuth-tér Üllői út felőli oldalára tervezett nagyberuházás – az új községháza és a kultúrház, valamint a melléjük tervezett evangélikus templom – nem valósulhatott meg; a mai park területének mintegy fele volt az, melyen a Rerrich-féle terv kivitelezésre került.

A térről ezt követően megőrzött források hiányosabbak. A park másik felének fásítására 1938-ban került sor, mikor kihelyezték a Visnyovszky Lajos által készített hősi emlékművet, melynek elkészítésére 1929-ben kérték fel a pestszentlőrinci származású szobrászművészt. A parkosítás feltehetően előzetes pályáztatás nélkül, a már meglévő parkrész úthálózat-rendszeréhez igazítottan készült el.

Újabb feljegyzésekre a II. világháború utáni évekből bukkantunk, mikor is a város főkertészének, Vajda Béla tevékenységének köszönhetően elindul egy kertészeti program a háborús károk enyhítésére, így sor kerül a feldúlt Kossuth-tér növényzetének pótlására, valamint a Thököly és a Gyöngyvirág utca fásítására is.[5]

A tér életében ezután nagy változást hoz a Lőrinci Ifjúsági Park megnyitása a Rerrich-tervezte parkrész keleti negyedében, 1971-ben A fiatalok kikapcsolódását célzó, elkerített, egy színpadból és nézőtérből álló rendezvénytér nagy népszerűségnek örvendett. 1981-től Szabadidő Park néven működött a ’90-es évek elejéig.  Egykori helyét és annak környezetét 1998-ban rendezték, ekkor került helyére az 1848-49-es emlékmű, Pauer Gyula alkotása.

A Hősök Ligete nemcsak a pestszentlőrinciek identitástudatának egyik legfontosabb hordozója lett, hanem egy felbecsülhetetlen értékű életmű egyik utolsó darabjává vált, hiszen Rerrich Béla 1932-ben, hirtelen bekövetkezett halála előtt megvalósult utolsó művei között tartják számon. A park maradandó, irányt mutató emléke a magyar kertművészetnek, melyet egy olyan alkotó építész álmodott meg, aki a modern európai kertépítészet hazai előfutára volt, s akinek elévülhetetlen érdeme, hogy munkája révén a hazai kerttervezés és a kertművészet oktatása lépést tudott tartani az európai fejlődéssel.

[1] Kispest-Szentlőrinczi Lapok 1911. április 30.

[2] Rerrich Béla (1881-1932) műépítész, a mértani kert hazai megteremtője és elterjesztője, a Kertészeti Tanintézet tanára 1908-tól, 1918 és 1923 között igazgatója. A szegedi Dóm tér és egyetemi épületegyüttes tervezője.

[3]Tervezési program a pestszentlőrinci Kossuth-tér, hősök ligete parkírozási terveinek elkészítéséhez. BFL V.473.c 544 Pestszentlőrinc megyei jogú város iratai

[4] Rerrich Béla levele Kuszenda Lajos Főjegyző Úrnak 1930. június 7. BFL V.473.c 544

[5] Pestszentlőrinc krónikája. Szerk.: Téglás Tivadar. Budapest, 1996.