Prokopp Sándor (1887-1964)

Nagy örömünkre szolgál, hogy sikerrel járt kezdeményezésünk, sokan támogatták, hogy kerületünk díszpolgára legyen Prokopp Sándor.

2011 nyarán Téglás Tivadar ajánlására vettük fel a kapcsolatot fiával. Kollégánk, Kovács Márk nemcsak felkereste a családot, gyűjtött családtörténetet, képeket, hanem egy képes füzetet is összeállított első olimpiai bajnokunkról.

A Prokop név állítólag görög eredetű, jelentése haladó. A Prokop család apai ága már a 18. század végén Kassán élt, Prokop János 1840-ben kapta meg a kassai városi polgárjogot. A későbbi olimpiai bajnok itt született 1887-ben Prokopp Sándor és Kosatkó Anna gyermekeként. Édesapja távírdász volt Kassán, 1891-es áthelyezése után a fővárosban folytatta hivatását, édesanyja szintén a postán kezdett dolgozni, majd tanítónő lett Kispesten.

A fiatal Prokopp Sándor Budapesten végezte alap- és középszintű iskoláit, a jogi doktorátust is itt tette le.

A BEAC keretein belül, az 1903-ban megnyitott pusztaszentlőrinci Szemere-lövöldében kezdett a céllövészettel foglalkozni, 1907-ben már megnyerte a főiskolai-egyetemi bajnokságot, 1908-ban pedig részt vett a londoni olimpián is. Legnagyobb sikerét az 1912-es játékokon aratta, melyre csupán tartalékként, saját költségén utazott ki. Itt óriási meglepetésre, több amerikai és svéd esélyes versenyzőt megelőzve megnyerte a hadipuska 300 méteres egyéni versenyszámát, megszerezve ezzel a magyar céllövősport, Pestszentlőrinc, és a stockholmi olimpia első magyar aranyérmét. Nagymértékben neki köszönhető, hogy ezt követően a céllövészet felvirágzott hazánkban.

Nem szakadt el kedvenc sportágától, ezt bizonyítja, hogy 1928-ban összeállította a Magyar Országos Céllövő Szövetség szabályzatát, valamint a Sport Enciklopédiája című műben a lövészet fejezetet. Sikeres versenybírói vizsgája mellé segédoktatói oklevelet is szerzett, ezen kívül a fiatalok felkészítésével is foglalkozott.

1914-ben állt a főváros szolgálatába, ahol többek között az árvaszéknél, a közjogi, az anyakönyvi, majd 15 évig a közjótékonysági és szociálpolitikai ügyosztályon dolgozott. 1930-tól kerületi beosztásban tevékenykedett, majd 1939-ben helyezték vissza a központba, ahol tíz éven keresztül vezette a jogi ügyeket az Út- és csatornaépítési ügyosztályon.

Feleségül vette Weinbeer Saroltát, házasságukból 2 fiú (Sándor és László) született. Felesége első házasságából származó lánya is velük élt.

1931-ben 4 szobás házat építtetett magának és családjának Pestszentlőrincen, a Szent Imre kertvárosban, a Nagyenyed utca 21. szám alatt. Miután innen elköltözött, az épületet 1941-ben   a polgármester személyes kérésére – elemi iskola céljára bérbe adta a városnak. (A városnak nem volt pénze új iskolaépület emelésére, ezért a villa átadása nagy segítséget jelentett.) A város így biztosíthatta a megfelelő elemi iskolai ellátást a Szent Imre Kertvárosban élőknek. A villát átalakították és egészen az új, Brassó utcai épület elkészültéig iskolaként használták.

A második világháború befejezése után, 1946-ban megpróbálták elbocsátani. A Magyar Olimpiai Bizottság (Hajós Alfréd személyesen) Nagy Ferenchez fordult Prokopp érdekében. 1949-ben ment nyugdíjba.

1952-ben az előző rendszerben betöltött szerepére hivatkozva elvették nyugdíja felét, lőrinci házát (az iskola kiköltözése után) államosították, és ingatlanát többszöri kérvényezés ellenére sem kapta vissza.

Élete utolsó szakaszában visszavonultan élt, különösen felesége 1957-ben bekövetkezett halála után mozdult ki nehezen a megszokott környezetéből. 1964 őszén szívgyengeséggel kórházba került, és november 4-én elhunyt. A Farkasréti temetőben helyezték végső nyugalomra. 1972-ben, stockholmi győzelme 60. évfordulója alkalmából avatták föl olimpiai öt karikával ellátott sírkövét.

Kovács Márk

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.