•  a Grassalkovich-család 1762-ben építtette a Szent Lőrinc pusztai majorságban a Szent Lőrinc kápolnát. Az épületet a bérlő Mayerffy család felújíttatta és új harangot készíttetett, melyen a családtagok neve is szerepel. A harang az épülettel együtt túlélte az elmúlt, viharos századokat, és a mai napig a toronyban van. Mindenki meghallgathatja a vasárnapi mise környékén, a Szent Lőrinc és a Gloriett lakótelep között álló épület környékén.

• A mai, Ferihegynek nevezett területen (az elnevezés az egykori tulajdonos keresztnevének becézett alakjára utal) új fajtákat nemesített akkor, amikor a magyar szőlőkultúra hanyatlásnak indult. 1820-ban Szent Lőrinc Pusztán, Mayerffy mintagazdaságának területén az uralkodó számára gazdasági bemutatót rendeztek, melyről a Hazai és Külföldi Tudósítások c. lap is beszámolt. A tehenészet mellett fácánosa is híres, mindemellett tevékeny őszibarack-termesztő is volt. A Szent Lőrinc pusztai majorságban – Szemere Miklóst majd 80 évvel megelőzve – lövőcsarnokot állíttatott, ahol rendszeresen tartott díjlövészetet, 1828-ban még táncos programot is rendezett az úri közönségnek. Gyakoriak voltak a falkavadászatok is.

• A pesti Duna-parton saját sörfőzőházat építtetett, s innen látta el Budát is sörrel. 1820-ban a sörfőzés jogát öccsére ruházta, ő pedig a Sas-hegyen létesített szőlőiskolát. Sas-hegyi birtokának egy részén alapították meg az Országos Szőlőiskolát. Ebből fejlődött ki a mai Kertészeti és Szőlészeti Főiskola.

• a politikai okból való kivándorlást emigrációnak nevezik. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után sokan emigráltak, őket nevezzük emigránsoknak, közéjük tartozott Lónyay Menyhért is. Azért kellett menekülnie, mert a magyar kormányban államtitkárként dolgozott. 1850-ben hazatérhetett, itthon alapító tagja lett gazdasági egyesületnek, biztosítónak, banknak. 1861-től kapcsolódott be ismét a politikába, mint országgyűlési képviselő és Deák Ferenc híve.

• Lónyay 1870-ben első magyarként tagja lett a közös osztrák-magyar kormányzatnak mint közös pénzügyminiszter. Ezért később grófi rangot kapott az uralkodótól. Feladata a Magyarország és Ausztria közös ügyeivel (külügy és hadügy) kapcsolatos pénzügyek irányítása volt.

• Lónyay Menyhért felesége az a Kappel Emília volt, akinek kezét 1845 őszén Petőfi Sándor kérte meg, egy Liszt hangversenyt követően. Egy korabeli anekdota mindezt így meséli el:

„Liszt Ferenc 1845 késő őszén Pesten hangversenyt adott, s csodálatos művészetével az egész várost elragadta. Erre a hangversenyre Petőfi is elment. Mivel azonban ő a zenéhez édeskeveset értett, azzal mulatta magát, hogy a hangversenyterem szépségeit bámulta. Egy ritka szépség ragadta meg figyelmét. A gyönyörű leányka egészen belé volt mélyedve a felséges zenébe. Petőfi a bájos jelenségről nem bírta levenni a szemét. Barátai ezt észrevették, s egyik oldalba döfi könyökével, hogy ne bámuljon olyan nagyon arra a szépségre, mert nagy baj származhatik belőle könnyen. 
– Miért? – kérdé büszkén a költő. 
– Nos, mert az a leány nem magunkforma szegény ördög számára született. Kappel Emília kisasszony az; a leggazdagabb pesti bankárok egyikének leánya. 
Petőfi önérzetét e gúnyos szavak mélyen bántották. Mi a gazdag apának hitvány pénze egy költő szellemi kincseihez képest? 
– Meg fogom kérni azt a kisasszonyt – válaszolt Petőfi egyszerűen és határozottan. 
Barátai azt hitték, tréfál, s mosolyogtak a dolgon. 
Másnap fölkeresi azt a barátját, aki említette, hogy ő azzal a családdal ösmerős, s felszólítja, hogy ha akarja látni, hogy Petőfi csak beszélni tud-e, vagy cselekedni is mer, hát kísérje el a bankár házába, még ma tisztába akarja hozni ezt az ügyet. 
Barátja még mindig tréfának vélte a dolgot, tehát elkísérte Petőfit a bankár lakásáig. De mikor látta, hogy Petőfi csakugyan komolyan veszi nagy felhevülésében a házasságot, mindenképp le akarta beszélni erről a bolondságról. Hasztalan volt minden okoskodás. Petőfi bement a bankárhoz, előadta kívánságát, hogy ő a leánya kezét kéri. A bankár mint művelt, szeretetreméltó ember, ki Petőfi nevét ismerte és nagyra becsülte, s bizonyosan hallott valamit az ifjú költő furcsaságairól is, barátságos hangon jelentette ki, hogy ő e fellépéstől igen megtisztelve érzi magát, s annyival inkább is éppen semmi kifogást nem tesz ellene, mivel ebben az ügyben egészen a leánya határoz. Petőfi szíveskedjék valamely ismerőse által magát leányának bemutattatni. 
Ezzel a legnagyobb nyájassággal váltak el egymástól, Petőfi nemsokára egészen megfeledkezett a merész leánykérésről. 
Némelyek szerint nem is másnap, hanem azonnal a hangverseny után rohant föl a bankárhoz. Ez azonban keveset változtat a dolgon. Kappel Emília egynéhány év múlva Lónyay Menyhért neje lett.”