Jó és természetes, ha az ember a múltja iránt érdeklődik – tapasztalatokat, vezérlő elveket remélve tőle. A múlt legszemélyesebb bölcsességünk kútforrása: olyan tudás, amely az idővel nemcsak gyarapodik, de kicsit formálódik is bennünk. Mindenkinek vannak hosszan megőrzött történetei, egyeseket szívesen el is mesél másoknak, mert érdekesek, tanulságosak, szórakoztatóak. Ez a személyes történelem azonban nem egyszereplős. Ott van benne közvetlen környezetünk, a család, barátok, iskola, munkahely és a lakóhely is. Egy jó társaságban a közös emlékezet formálódik, és máris szűkebb pátriánk történelménél vagyunk.

Pestszentlőrinc és Pestszentimre, vagyis 1950 óta Budapest XVIII. kerülete telis-tele van jobbnál jobb történetekkel. Nemrég az Állami telep volt lakói gyűltek össze, és csak úgy áradtak az emlékek. De ez történik patinás iskoláink osztálytalálkozóin vagy a Hofherr-gyár baráti körének összejövetelein is. A személyes emlékek és a két település múltja az utóbbi években egyre inkább összekapcsolódik, és ennek feltétlen örülni kell. Persze nem mindig megy ez magától. Jó, ha van valaki vagy valakik, akik ezt segítik, szervezik, és életben tartják a kíváncsiságot. A Pedagógiai Intézet és Helytörténeti Gyűjtemény egyre nagyobb lendülettel és sikerrel végzi ezt a munkát, és válik a kollektív emlékezet élesztőjévé. Ügyesen sáfárkodik a helytörténészek régi csapatának örökségével, miközben igyekszik a maiakat segíteni és összefogni. Ez a kötet ezt a munkát reprezentálja. Több generáció van jelen benne. Az úttörőket Tekes Sándorné képviseli, aztán jön az idősebb és a középgeneráció, majd a legfiatalabbak. Öröm így együtt látni, olvasni az egymáshoz kapcsolódó négy nemzedéket.

Fontos a műfaji sokszínűség is. A tudományos tanulmányok értékét az adja, hogy egy-egy kérdés szélesebb összefüggésben, az egyetemes történetírás szemszögéből és megbízható tényanyagra alapozva értelmezhető. Biztos és tárgyilagos tudás nélkül nem lehet a tévedéseket kizárni, korrigálni, könnyen a mítoszok, téveszmék világába keveredhetünk. A Pedagógiai és Helytörténeti Gyűjtemény sok kiváló történészt „csábított” hozzánk, olyan szakemberek is segítik a feltáró munkát, akik távoli tudományos intézetekben alkotnak.

Az írások másik vonulata személyesebb és szubjektívebb. Ez reprezentálja azt az emlékezetet, amiről az imént beszéltem. Ezek az írások egy különös érzéssel ismertetnek meg bennünket: az élménnyel. A harmadik vonulat a pedagógia nyelvére fordítja le lakóhelyünk történetét. Ez legalább annyira fontos, mint az előbbiek. Megvannak a maga önálló törvényei, amihez tanáraink értenek a legjobban. A helytörténeti órák már egy újabb múltkutató generációt nevelnek.

A kötetben tehát sokan, a maguk szakmájához kötődve szólalnak meg: történészek és helytörténészek mellett muzeológusok, levéltárosok és könyvtárosok, pedagógusok és népművelők, gyűjtők, érdeklődők és emlékezők, civil és egyházi közösségek képviselői. Írásaikban együtt láthatjuk, hogy szűkebb pátriánk múltkutatása milyen utat tett meg az elmúlt években, és hogy jó irányban halad.

Kedves Olvasó! Kérem, ne késlekedjen: kapcsolódjon be mielőbb ebbe a közös múltunk iránt érdeklődő, kíváncsi, derűs közösségbe.

Budapest, 2009. november

Dr. Mester László

     polgármester