Lakatos-lakótelep

lakatosmintaszept3jav
 

A Lakatos-lakótelep

 

A lakótelep helyének kijelölése, tervezésének és munkálatai beindításának híre villámcsapásként érkezett a kerületbe. A Fővárosi Tanács 1962. február 5-én adott engedélyt a tervezési, ugyanezen év júliusában, alig öt hónappal később pedig már a kivitelezési munkák megindítására.

Miután közművekkel egyáltalán nem volt a terület ellátva, gondoskodni kellett az alapközművek megtervezéséről és megépítéséről, mégpedig úgy, hogy kielégítsék a lakóteleptől északra fekvő ipari övezetben már működő vállalatok, raktárak igényeit is.

Összesen 101 lakóházat és lakást kellett kisajátítani, erre viszonylag hamar sor került, előbb a terület keleti, majd később a nyugati oldalán is. Utóbb kiderült, sok házat fölöslegesen bontottak le. Ez személyes tragédiákhoz is vezetett.

A tervezés után az építkezés is rohamtempóban indult meg, aminek következményeként már a kezdet kezdetén létszámhiánnyal kellett megküzdenie a kivitelező vállalatnak. A lakásépítés ezzel együtt mégis a tervezetthez közeli sebességgel haladt. A komolyabb problémát az oktatási intézmények és a szolgáltató pavilonok átadásának csúszása jelentette. Az iskolák és óvodák végleges épületének elkészültéig barakk-létesítményekben tanulhattak és játszhattak a gyerekek. A felépülő Lakatos utcai általános iskolát a kerületi tanács annak nagysága miatt kénytelen volt kettéválasztani, létrejött a Lakatos u. 1. sz. és 2. sz. iskola.  A szolgáltató központok végül 1967-re készültek el.

  A kerületi tanács különös ötlettől elragadtatva 1966-ban elhatározta, hogy szobrokkal díszíti a lakótelepet. Négy szoborra gondolt a Végrehajtó Bizottság, ezek közül kettőt kerületi alkotóval kívánt megformálni, ebből egy valósult meg, Borics Pál Pingvin családja, amely nemcsak a telep, de a kerület jelképévé is vált. A másik három alkotás is elkészült, Ungvári Lajos Ülő nője, ifj. Szabó István Anya gyermekével elnevezésű szobra és Németh Mihály Olvasó nője. Ezek ma is a megtalálhatók a helyszínen.

Összességében egy több mint 2500 lakásos, szellős, barátságos, élhető lakótelep született ezen a területen az évtized végére.

Összességében egy szellős, barátságos, élhető lakótelep született ezen a területen az évtized végére. Így van ez ma is. A településtervezés Brenner János (BUVÁTI) munkája, őt Ybl Miklós díjjal jutalmazták. Az épületeket feleség, Brenner Jánosné (LAKÓTERV) tervezte.

Bajor Nagy Ernő, az ismert újságíró a Budapest folyóiratban 1967-ben így látta a lakótelep elkészülésének jelentőségét a kerület életében: „A dunaújvárosi varázslat ismétlődőt meg Lőrincen. Az, hogy egyik nyáron még kukoricák rázták lándzsás zöld leveleiket ugyanazon a földön, ahol a következő év már fölvonulási épületeket, toronydarukat, szaporán épülő falakat talált. A földszintes Lőrinc életében korszakfordulót jelent a Lakatos-telep fölépülése. Kereken 11 000 ember lel otthonra a mintegy 2800 új lakásban. Ez magában is jelentős állomása e település történetének. Rendkívül jelentőssé azonban a telep teljes közművesítettsége teszi ezt az építkezést. A vízvezetékkel, villanyvilágítással, gázzal, csatornázással, távfűtéssel ellátott telep nem kevesebben jelent, mint hogy több ezer család kulturáltabb lakásviszonyok közé jut, vagy már jutott, mint amilyenek közepette annak idején a Gyöngyvirág utca környéki villák lakói éltek. A telep puszta léte igényeket formáló tényező Lőrincen, mellette hirtelen korszerűtlenné váltak a nemrég még irigyelten nagyvonalúnk tartott Ganz-kertvárosi házak.”[1]

[1] Bajor Nagy Ernő: Túl a Hungária körúton. Lőrinc. Budapest, 1967. 6. sz. 8-11.

A lakótelep helyének kijelölése, tervezése és munkálatainak beindítása úgy érkezett ide a kerületbe, mint derült égből a villámcsapás. A területkijelölésben nyilván szerepet játszott az eredetileg kizárólag ipari létesítmények kiszolgálására szánt Kispesti Erőmű közelsége. A még el sem készült erőmű vezetését is meglepte, hogy ilyen feladatot is el kell látniuk. A Fővárosi Tanács 1962. február 5-én engedélyt adott a tervezési, ugyanezen év július 11-ei határozatával (öt hónap múlva!) a kivitelezési munkák megindítására és felhatalmazta Bondor Józsefet a Fővárosi Tanács elnökhelyettesét, hogy a pénzügyi és műszaki ütemezést saját hatáskörben rendezze. Bondor szinte tejhatalommal irányította nemcsak a Lakatos telep, hanem Budapest összes ekkor induló nagy építkezését. Miután közművekkel egyáltalán nem volt a terület ellátva, gondoskodni kellett az alapközművek megtervezéséről és megépítéséről, mégpedig úgy, hogy kielégítsék a lakóteleptől északra fekvő ipari övezetben már működő vállalatok, raktárak igényit is.

A kerületi tanács a kiegészítő létesítmények időben való megépítéséhez feltétlen ragaszkodott. Ez bölcsődét, óvodát, orvosi rendelőt, gyógyszertárat, üzleteket jelentett. Némelyik, átmenetileg nélkülözhető, vagy szükségmegoldással is pótolható volt, például ideiglenes kereskedelmi pavilonokat is megfeleltek, de az utak és a közvilágítás egyidejű megépítéséhez és a 24 tantermes iskola egyik szárnyának 1964. augusztus 1-jei átadásához nagyon ragaszkodott.

1965 áprilisában a Hazafias Népfront klubjában akkori kifejezéssel ankétot szervezet, ahol a lakók találkozhattak a tervezőkkel és kivitelezőkkel. Ekkor 1270 család, úgy 4000 ember lakott a telepen és az év végére további 800 lakás átadásával számoltak.[1] A botrány az üzletek hiánya és a közlekedés megoldatlansága miatt robbant ki. A közlekedési vállalat utasszámlálással igyekezett kibújni a járatsűrítés elől, de azt nem lehetett tagadni, hogy csúcsidőben nem lehetett felférni a 35-s buszra, mert az egyszerűen nem tudott megállni sem a Piros iskolánál, sem a Fórum mozinál. Megállapodtak egy betétjáratról (35/b), de ehhez utakat kellett aszfaltozni a Szarvascsárda térnél, valamint arról, hogy a 135-ös gyorsjárat megáll a Fórum mozinál. 1965. júniusában átadták az első 100 férőhelyes óvodát, ahová nyomban 120 gyereket vettek fel. Augusztusban a Piros iskola melletti felvonulási épületben szükségóvodát kellett nyitni a gyermeklétszám rohamos növekedése miatt.

  1. szeptember 15-25-e között a tanács Oktatási Osztálya felmérést végzett a telepen. A 36 addig átadott épületben 1472 lakásban 4846 lakó élt, 1092 családnak volt 0-16 év közötti gyermeke, ez a családok 74%-át jelentette. Összesen 31 családot találtak, ahol az egyik szülő otthon volt, és 64-et, ahol nagyszülő tudott gondoskodni a gyermekekről. 688 családnak volt szüksége bölcsődére, óvodára, és iskolára. A gyermekszám: 0-3 év között 315, 3-6 év között 275, 6-14 év között: 708, 14-16 év között: 78 gyermek volt. Vagyis ekkor összesen 1376 gyerek volt a lakótelepen, de ez az összes építendő lakásnak az 52,8%-át jelentette. A végleges kapacitás az osztály 1200 gyermekben prognosztizálta. E létszámhoz terveztek 120 bölcsődei, 200 óvodai, 100 napközis helyet. A 24 tantermes iskolában ezer gyermek fér majd el.
  2. augusztus végén átadták a II. sz. óvodát, de fenntartották a barakk-óvodát, így a férőhelyszám 360 volt. Az 1966/1967-es tanévben ezzel a férőhelyszámmal együtt sem tudtak felvenni 93 gyermeket, akik közül 45-nél nem volt felügyelet.

Az iskola az eredeti tervek szerint két részletben készült volna el, 1964-ban az első, egy évre rá a második szárnya. Ezzel szemben az iskola első szárnyát 1965 szeptemberétől fokozatosan kezdték átadni. A létszám az 1967/1968-as tanévben meghaladta az 1200 tanulót. A gyerekek összesen 56 (köztük két görög) csoportba szerveződtek. A tanács 1967-ben ketté is választotta az intézményt és létrejött aLakatos u. 1. sz. és a 2. sz. általános iskola. 1969-ben a további létszámnövekedés megakadályozása érdekében olyan körzetmódosításra került sor, amely a közelben lévő Ságvári utcai és Piros iskolákra terhelte a gyermekszám emelkedést.

Az 1969/1970-es tanévben a Lakatos 1-be 19 csoport, a Lakatos 2-be 21 tanulócsoport járt. Nőtt a napközis csoportok száma is, ekkor 15 volt. Mindkét épületrészben teljes volt a váltott műszak, de a zsúfoltság így is megmaradt.

Az áprilisi határidő helyett szeptemberben végre megnyílt a Tinódi utca tengelyében egy élelmiszerüzlet, majd 1966 januárjában egy újabb ideiglenes a lakótelep egy másik részén.

[1] A telepen állami és szövetkezeti lakások vegyesen voltak. Az első lakásszövetkezet még 1963-ban alakult.

Feitl István nyomán összeállította Kovács Márk

 


 

Dr. Brenner János Ybl-díjas és Hild érmes építészmérnök

Dr. Brenner János (1927-1997)

Tisztelt vendégek, családtagok, kedves építész barátok!

Dr. Brenner János Ybl-díjas és Hild érmes építészmérnök, a műszaki tudományok doktora, egyetemi tanár, a Német Városépítési és Területi Tervezési Akadémia levelező tagja. Ez állt levelezőpapírján.

„Senki nem választhatja meg hogy milyen családban, hol és mikor, miféle társadalomban és minemű kultúrában indul élete. Ez a sorsszerűség a megváltoztathatatlanságával általában spontán elfogadásra késztett, de tudatos azonosulást, valós identitást is kiválthat. Tartoztam ezzel a bevezető mondattal, hogy leírhassam: magamat mindig szombathelyi polgárcsaládunk tagjának tudtam, amelyik megállapításban egyaránt kifejeződik kötődésem családomhoz, polgári világunkhoz és szülővárosomhoz.” (Idézet a Vasi Szemlében 1988-ban megjelent önvallomásából.)

Brenner János okleveles építészmérnök e néven a hetedik a Brenner családban. Az apai család nevét egykoron utca, park és városrész viselte Szombathelyen. Ikertestvérével, Vilmossal a szombathelyi Faludi Ferenc gimnáziumban érettségizett, amely épület építész édesapjának egyik legsikerültebb alkotása. Nagyapja, Brenner Tóbiás Szombathely polgármestere volt 12 éven át.

1945-től az akkor még József nádor nevét viselő Budapesti Műszaki Egyetemre járt, ahol olyan professzorok tanították, mint Csonka Pál, Kotsis Iván vagy Rados Jenő, mely nevek a mai napig is az erkölcsi szakmai tartás etalonjai.

Ebben az időben hazaírt leveleit így címezte:
címzett: Brenner János
feladó: ifj. Brenner János
cím: Szombathely, Brenner János utca

Az egyetemi évek során már kötődött a városépítéshez, és dr. Korompay Györgynél volt gyakornok. 1950 és 1988 között a Budapesti Városépítési Tervező Intézetnél dolgozott, ahol részt vett a háború utáni újjáépítés tervezésben.

Pályája egyenes és gyors ívet követett, már fiatalon jelentős városrendezési tervekben vett részt. 28 éves korában lett a Budapest Általános Rendezési Tervének kidolgozásával foglalkozó szakosztály vezetője, majd a kerületi általános rendezési tervek kidolgozását végezte. A Lakatos utcai lakótelep tervezéséért elismeréseképpen 1964-ben Ybl Miklós díjat kapott.

1967 és 1976 között a Drezdai Műszaki Egyetem tanára, majd tanszékvezetője volt, s ez olyan új energiákat szabadított fel Benne, amely időszakra tehető nemzetközi szakmai publikációinak jelentős része.

1967-ben a BME-n doktori címet szerez, majd 45 évesen a műszaki tudományok doktora lesz az NDK-ban, disszertációjában a környezet problémájával foglalkozik a városépítésben. Legnagyobb fájdalma az volt, hogy a drezdai évek után visszatérve nem vehetett részt szakmai súlyának és nemzetközi hírnevének megfelelően a BME Városépítési tanszékének oktató munkájában. Pedig lenyűgöző tudása, átlátóképessége ismeretanyaga, műveltsége, műhelyteremtő alkata, közvetlensége egy igazi professzor személyiségét testesítette meg.

Azt a sokrétű és átfogó tudást, amit az egész főváros összefüggéseiről tudott én is megtapasztalhattam. Széleskörű műveltsége olyan társadalmi és kulturális összefüggésekre mutatott rá, melynek hitelességét részletes történelmi tudása is alátámasztotta. Az 1980-as években, amikor még az internet alig volt hozzáférhető, atyai barátomhoz fordultam kérdéseimmel. Hazatérése után a BUVÁTI műszaki-tudományos igazgató helyettese, az MTA Településtudomány Bizottságának tagja, az ENSZ városépítési munkabizottságának elnöke. 1982-ben Hild János emlékéremmel tüntetik ki. 1983-ban választották a Német Városépítési és Területi Tervezési Akadémia (NSZK) levelező tagjává.

Nyugdíjazása szakmai tudása teljességében érte. Sorsát meghatározta az a politikai helyzet mely egész életpályájára kihatással volt. A városrendezés sohasem volt politikamentes, s Brenner János két nagy változást is megélt. Az egyik az 1950-es évek direktívái, dogmatizmusa, amelyben megtartva emberi tartását szakmai alapokon tudta képviselni meggyőződését, majd 1989 a rendszerváltozás vadkapitalizmusa, mely végül is legyőzte őt.

Egy más korban vagy egy más helyen nem hagyták volna kihasználatlanul páratlan képességeit. Én csak korai nyugdíjazása után ismertem meg és ma is örülök, hogy tanulhattam tőle, pályázatokon, s közös munkákon. Ilyen volt az Expo ’96 pályázata is, vagy Székesfehérvári királysírok–nemzeti emlékhely pályázata is.

Azt a családi hátteret, amit magával hozott nem teherként, de elkötelezettségként, büszkeséggel hordozta, mely egész élete során tartást adott neki. Magáról mondta, hogyha újra kezdeném, ismét ezt a szakmát választanám.

Ars urbanistikája: A települést, mint épített térbeni jelenséget két fő rendező elv szerint lehet összegezni: az állomány (létesítményei és területfelhasználási elemek összessége) és a szerkezet ( az elemek közötti viszonylatok összessége) szerint. Az épített elemek összessége nem tekinthető csupán halmaznak, közöttük sokrétű függőségek állnak fenn műszaki gazdasági és térbeli esztétikai értelemben.

Településről csak akkor lehet beszélni, ha bizonyos rend szerinti összefüggések és struktúrák alakulnak ki az elemek között. A település eszmei értékeket is hordoz és juttat kifejezésre, mert benne számtalan nemzedék élete, tapasztalat és munkája is összegződik.

Milyen nagy kár, hogy ma Budapest fejlesztésénél nem számíthatunk rá. Bizony nagyon el kellene egy ilyen szemléletű, megkerülhetetlen tudású szakember ma a fővárosnak. Becsüljük meg ezt az elhivatottságot, ami üzenet a mai generáció számára is.

A Magyar Építőművészek Szövetsége nevében köszönöm, hogy szövetségünk tagjaként, képviselte szervezetünket a világban. Végül köszönöm ifj. Brenner Jánosnak, hogy tovább folytatja a családi hagyományokat, neki és a családtagoknak, hogy segítettek létrehozni ezt a kiállítást, és köszönet földijének Winkler Barnabásnak, hogy galériája megrendezte ezt az eseményt.

Kálmán Ernő DLA
a MÉSZ elnöke

Budapest, 2008. május 13.

1988_vasiszemle_BJ-1 1988_vasiszemle_BJ-2 1988_vasiszemle_BJ-3 1988_vasiszemle_BJ-4 1988_vasiszemle_BJ-5 1988_vasiszemle_BJ-6 1988_vasiszemle_BJ-7