DÉL-PEST ZENETÖRTÉNETÉRŐL

A pestszentlőrinci Dohnányi Ernő Zeneiskola tanára és könyvtárosaként régóta foglalkoztatott Pestszentlőrinc zenetörténete. Erről korábban már írtam a Fővárosi XVIII. kerületi Állami Zeneiskola 20 éves jubileuma alkalmából megjelent évkönyvben.[2] Mivel a környék zenei múltjáról nem jelent meg részletes tanulmány, 2005-től fogtam bele egy újabb és átfogóbb kutatásba.

Ezúttal Dél-Pest zenei emlékeit, Pestszentlőrinc-Pestszentimre (Budapest XVIII. kerülete) zenei életének eseményeit a középkortól napjainkig, történetében vele szoros kapcsolatban Kispest (Budapest XIX. kerülete) hat évtizedes (1871–1935) múltját, valamint Pesterzsébet, Csepel, Soroksár, (Budapest XX, XXI, XXIII. kerület) zenei értékeit gyűjtöttem össze.

E gyűjtés aktualitását adta, hogy 2010-ben ünnepli Pestszentlőrinc 100 éves, Pestszentimre 80 éves önálló községgé alakulását, a fővárosi zeneiskolai oktatás 100. és 2009/2010-es tanévben az önálló pestszentlőrinci Dohnányi Ernő Zeneiskola fennállásának 40. évfordulóját. Ez az év Dohnányi Ernő halálának 50. évfordulója is. Tudva, hogy művészeket vonzottak e helyek, dokumentumokat kerestem, mikor és kikből fakadt itt dal.

Forrásul felhasználtam magyar zenetörténeti adatokat, Dél-Pest történeti bibliográfiáit, Pestszentlőrinc teljes (1896-2009) és Kispest részbeni (1895-1935-ig) hírlapanyagát az Országos Széchényi Könyvtár Mikrofilmtárából, Pestszentlőrinc és Kispest helytörténeti gyűjteményeinek zenei dokumentumait, a pestszentlőrinci zeneiskolában 1984 óta gyűjtött anyagot, illetve az Internet adta információs lehetőségeket. Így állt össze egy válogatás, dokumentum- és szemelvénygyűjtemény Dél-Pest zenei életéről.

Történeteinkből tudjuk, hogy Attilától Mátyás királyig, a ceremóniákon hangszerek, udvari regösök (énekmondók) szólaltak meg. A dalok a hősök tetteiről, a szerelemről szóltak. Ez a zene még egész közel állt a nép által is művelt zenéhez. Priskos bizánci történetíró és követ 448-ban beszámolt arról, hogy Attila hun király lakomáin énekmondókat hallott. Az Augsburgból 955-ben hazatért vesztes „gyászmagyarok” énekek készítésével tartották fenn életüket. Géza fejedelem és fia, István király korát a kereszténység felvétele, a latin kultúra és a gregoriánénekek elterjedése jellemezte. Ebben főszerepet vállalt Gellért püspök és a „musica”-át tanító Walter iskolamester. Anonymus, III.. Béla jegyzője pedig azért akarta megírni a magyar nép történetét, hogy a nemzet múltját ne holmi „fecsegő énekmondók és parasztok hamis meséi” őrizzék. Az Árpád-házi királyok idején, kürtösök, síposok, trombitások, hegedűsök, énekesek léptek a királyi udvar szórakoztatói közé. A külföldről jött királykisasszonyok magukkal hozták hazájuk költészetét, így az érdeklődés kiszélesedett nyugat és kelet felé. A nagyurak versengtek egymással, melyiküknél szolgál fel pompásabb szolgasereg, lép fel több zenész, énekes, bohóc, táncos.

Dél-Pest a honfoglalás óta örökletes királyi, földesúri birtok, zenetörténetünkből ide illő zenei vonatkozásokat is találni. Míg feltételezzük, hogy Csepel-szigeten Árpád vezér nyári szálláshelyén kobzok, sípok szóltak a regösök énekével, Károly Róbert király és Erzsébet szentlőrinci birtokosok esküvőjét (1320) már a Képes Krónika (1370 körül) trombitásokkal örökítette meg. I. Ulászló ideje alatt királyi muzsikusok, trombitások laktak Dél-Pesten, sőt Zalai Péter királyi trombitás 1444-ben birtokadományként kapta Kormányost, mely a mai Pestszentimre területén volt. Ekkor Gubacs (ma Pesterzsébet) falu a királyi muzsikusok (káplánok, énekesek, szerkönyvírók, harangozók) ellátását biztosította: a budai királyi házi kápolna és szerves része, a Szent Zsigmond prépostság nem csupán zene- és énekkart tartott fenn, önálló iskolája is volt.

 A török uralom alatt Pestnek mehterekből (hadizenészekből) álló zenekara volt. Az elnéptelenedett délpesti területet előbb művészetkedvelő gazdálkodók (Grassalkovichok, Sinák, Mayerffy Ferenc) vették kezükbe. Náluk (többnyire a térség központjának számító Gödöllői kastélyban) zenés színházi előadásokat tartottak. Itt muzsikáltak Druschetzky György és Johann Hummel zeneszerzők, az ünnepekre meghívták a kor neves művészeit: Bihari János, Csermák Antal hegedűművészt és Amade Tádé zongoraművészt. A kiegyezés után szórakozni vágyó előkelő nyaralótulajdonosok, iparosok, polgári lakosság népesítette be e helyet. A Szent Lőrinc területéből kivált Kispest hamarabb lett község, majd város, ahol a millennium idejétől megjelent helyi folyóiratok számos zenei eseményről írtak.

A közlekedés fejlődése közelebb hozta az embereket, a helyi civil szerveződések szórakoztató, táncos műsorokat biztosítottak a lakosoknak. A vendéglői mulatságokon, jótékonysági előadásokon felléptek énekesek, cigányzenekarok.

A helyi zeneoktatás 1895-től követhető folyamatosan bővülő (zongora, cimbalom, ének, hegedű, gordonka, gitár, harmonika) hangszertanulási kínálattal, melyek nemcsak a lakosság zeneszeretetét, de a hangversenyek számát is növelték.

A pestszentlőrinci hírekből megtudhatjuk, hogy Pest több zeneművésze is szerepelt itt. 1920-tól felléptek operaénekesek (Bársony Dóra, Basilidesz Mária, Gyurkovits Mária, dr. Palló Imre, Laurisin Lajos, Ney Bernát), hegedűművészek (Bárdos Alice, Melles Béla), Kereszty Jenő orgonaművész (1923, 1935), Ungár Imre zongoraművész (1931), Vaszy Viktor (1928-1935 között) mint zongorakísérő és karnagy. 1935-ben pedig az Operaház tagjaiból alakult Kamarazene Társaság adott hangversenyt, a zongorakísérők Ferencsik János és Solti György voltak.

 A délpesti községek, városok önálló kulturális, zenei élete budapesti kerületekké alakulásuktól fejlődött jelentősen (1950). Kiemelkedett az ének-zenetanítás fontossága, Kodály Zoltán útmutatásai révén iskolai kórusok jöttek létre, hangversenyeket szerveztek.

A hangszeres zeneoktatás a magánszférából állami keretekbe, kerületi igazgatás alá került, így a zeneiskolák tanulói, együttesei, zenekarai szerves részévé váltak a helyi kulturális életnek. A fiatalok könnyűzenei érdeklődése megvalósult a helyi kultúrházakban. 1971-től a Lőrinci Ifjúsági Parkban helyet kaptak a hazai pop- és rock együttesek, hasonlóan a Pesterzsébeti Vasas Művelődési Házhoz (a Csilihez). Ugyanekkor a helyi irodalmi színpadok és a felújított mozik adtak további zenei kínálatot.

A ’80-as évektől felélénkültek az egyházi rendezvények: virágvasárnapi, adventi, karácsonyi műsorokkal. Dél-Pest zenei értékének számít az Erzsébetfalvi Polgári Dalkör (1891-1945), a Pestszentimrei Református Dalárda (1925-49), a Kispesti Dalárda (1895-1920), a Wekerle-telepi kórus (1934-75), a Csepeli Munkásotthon Fúvószenekar tevékenysége (1945-), a soroksári trombitások (Farkas Antal, Galambos János, Szekeres Ferenc, Geiger György) vagy Pestszentlőrinc újévi hangversenyei (2002-).

Helyi zenei eseményeket jeleznek Pestszentlőrincen a Rózsa Művelődési Ház, a Kondor Béla Közösségi Ház, a Városház Díszterme, a Polgárok Háza, a Dohnányi Ernő Zeneiskola, a kerület templomai, a Bókay-kert, a Lőrinci Sportcsarnok és a Pestszentimrei Sportkastély plakátjai, a kerületi, hazai és külföldi előadók, zenekarok fellépésére szóló meghívók. A Téglagyári megálló klubvendéglő a fiatalok koncert- és szórakozóhelyeként alternatív együttesek bemutatkozásának színhelyévé vált, továbbá számos könnyűzenei és népzenei formációt lehet hallani a Havanna Napokon, a SzeptEmber Feszten.

2008-2009-ben egy új zeneiskola és kulturális központ létrehozásának céljából jótékonysági hangversenyeken világhírű előadókkal találkozhatott itt a közönség (Rolla János hegedűművész vezette Liszt Ferenc Kamarazenekar és szólistái: Boldoczky Gábor trombitaművész és Fenyő László gordonkaművész, Hot Jazz Band és Four Fathers énekegyüttes, Benkó Dixiland Band, Dohnányi Szimfonikus Zenekar 500 fős kórussal, köztük a Budapesti Akadémiai Kórustársasággal, Hollerung Gábor vezényletével, Budapest Klezmer Band). Továbbá „Katonai parádé” címmel rendvédelmi zenekarok (Magyar Honvédség Központi Zenekara, a Vám- és Pénzügyőrség Zenekara, a Készenléti Rendőrség Fúvószenekara és a Tűzoltóság Központi Zenekara) mutatkoztak be sikerrel. Újdonságot jelentenek az Új Tündérkert csütörtöki jazz estjei. Dél-pesti Kulturális Napok, Ifjúsági Művészeti Fesztivál, kétéves váltással pedig Délpesti Zenei Napok adnak bemutatkozási lehetőséget a délpesti kerületek zenekarainak, zeneiskolásainak és tanárainak.

Az általam összegyűjtött adatok és dokumentumok felidézik az egykori birtokosok ceremóniáit, a kulturális és zenei eseményeket, előadásokat. A fellépők sokaságában urak és hölgyek, polgárok, munkások és iparosok, tanárok és tanítványaik, énekesek, kórusok, műkedvelők és hivatásos művészek, együttesek és zenekarok mutatkoznak be. Megismerhetjük az itt járt előadókat, vendégművészeket, és megtudhatjuk, hol arattak sikert a helyiek. A korabeli zenei híradásokat is felidézve részletesen tárul fel a délpesti régió muzsikája, a zenei elődöket, a zeneoktatás egy évszázados múltját felidézve.

Kutatásaimat összegezve a fejezeteket a közigazgatás történeti változásaihoz igazítottam, az eseményeket időrendbe szedtem. Kitértem több zenei műfajra, rendezőre, intézményre, előadókra. Nemcsak komolyzenei eseményeket, hanem könnyű-, népzenei, színházi és egyházi műsorokat is jegyzeteltem.

A kutatási anyag cikkeiből készített mintegy 2000 szemelvény, 400 illusztráció (plakátok, fényképek, meghívók, műsorok, levelek), az eseményekről készített egyfajta zenei kronológia (895-2009), illetve a zenei intézményi, zenetanfolyami, zeneiskolai, egyesületi, zenekari, színházi, hangszerészi, kereskedői, zenei névjegyzéket (1896-1970) és a zenei műsorok helyszíneit (1896-1937) tartalmazó melléklet állt össze egy művé.

 A kutatásomat dokumentumokkal segítették a XVIII. kerületi Pedagógiai Intézet és Helytörténeti Gyűjtemény (PIHGY) munkatársai, a Kispesti Helytörténeti Gyűjtemény vezetője, Siklós Zsuzsanna és munkatársai, Mogyorósiné dr. Pécsi Ildikó, Budapest XVIII. kerület Pestszentlőrinc-Pestszentimre Önkormányzata Oktatási-, Közművelődési-, Sport- és Ifjúsági Bizottsága elnöke és Gombos László zenetörténész.

 Remélem, munkám, a 2010 tavaszán megjelenő „Dél-pesti zenei mozaikok a középkortól napjainkig” című kötet megfelelő érdeklődésre talál, és bővíteni fogja a kor- és helytörténetről, valamint Budapest, Dél-Pest zenei életéről szóló további ismereteinket.

Horváth György[1]

[1] Eddig megjelent kutatásaim:

• A XVIII. kerületi Állami Zeneiskola 20 éve 1969–1989. Szerk. Horváth György. Neotyp Budapest 1989.
• Joplin: Ragtimes kamaraegyüttesre. Zeneműkiadó Budapest 1992 (kotta)
• Fúvóstriók kezdőknek. Zeneműkiadó Budapest 1994, 2001 (kotta)
• A Dohnányi család története. Hagyomány, dokumentumok, családfák, ismert személyek. Dohnányi évkönyv 2002. MTA Zenetudományi Intézet.
• Dohnányi Ernő művészi tevékenységének sajtórecepciója I. rész: A pályakezdő évek, 1887. január-1898. április. Dohnányi évkönyv 2003 MTA Zenetudományi Intézet. (Gombos László zenetörténésszel közösen, illetve a II. részben A nemzetközi karrier kezdete 1898. október-1901 április Dohnányi évkönyv 2004 MTA Zenetudományi Intézet, mint forráskutatói részvétellel).
• Pénzügyőrök muzsikálnak. A vám- és pénzügyőrség kulturális életének és zenekarának emlékkönyve 1867-2005. Dabasi Nyomda 2005.

[2] A XVIII. kerületi Állami Zeneiskola 20 éve 1969–1989. Szerk. Horváth György. Neotyp Budapest 1989. Pestlőrinc zenei életének fejlődése 74-77.