MAGÁNÉRDEK-KÖZÉRDEK: A „BÓKAYTELEP” ÉS PESTSZENTLŐRINC FEJLESZTÉSE
Bókay Árpád, az ismert és elismert orvosprofesszor sokféle közéleti szerepet vállalt szakmai tevékenységén túl. Különösen fontos szerepet töltött be Pestszentlőrinc önálló településsé válásában. Épített környezetünk formálásához is hozzájárult: a nevét viselő kertvárosi jellegű telep (mely ma a XVIII. kerület centrumának része) benépesülése, fejlesztése érdekében személyes befolyását, tekintélyét is felhasználta, ha erre szükség volt.
Pestszentlőrinc és a Bókaytelep fejlődésében betöltött szerepéről Téglás Tivadar konferencia előadásából is számos részletet megismerhettünk. Én a Herrich-örökösök és Bókay Árpád a parcellázás, a telep benépesülése érdekében folytatott tevékenységéről kívánok teljesebb képet adni, részben az örökösök saját kiadványa, részben a korabeli kispesti képviselőtestületi jegyzőkönyvek segítségével.
Bókay 1880 őszén ismerte meg későbbi feleségét – Herrich Károly miniszteri osztálytanácsos leányát – Szidóniát. Az első találkozást még jó néhány követte. Miután Bókay Árpádot 1883-ban kinevezték a kolozsvári egyetem általános kórtani és gyógyszertani tanszékének élére, már ifjú feleségével érkezett meg Kolozsvárra, ahol majd egy évtizedet töltött.[1] 1890-ben került vissza a budapesti tudományegyetem orvosi karára, de azelőtt is sokszor megfordult a lőrinci Herrich nyaralóban. 1888-ban Bókay ide, „Puszta-Szent-Lőrinc”-re keltezte tanulmánykötetének előszavát.[2]
Az 1880-as évek végén Szent Lőrinc pusztán új telep alakult. 1882-ben megkezdte működését a téglagyár a beépített kispesti részektől távol, az Üllői út mellett (a Thököly és a Haladás utca közötti területen). A téglát elsősorban a nagy budapesti építkezésekhez készítették. 1887-ben a szállítás megkönnyítése érdekében az Üllői úton keskeny vágányú iparvasutat létesítettek. A kispestieknek sikerült elérni, hogy a vasút ne csak teherszállító, hanem személyszállító kocsikat is vigyen. Ez fellendítette az építkező kedvet Szent Lőrinc pusztán is. Herrich Károly a téglagyárral szemben lévő, Üllői út melletti területet eladta. A következő évtizedben két utcányi házsor alakult ki a Budapesti Családház Építő Egylet Puszta Szent Lőrinci Csoportja szervezésében. Az első házat 1887-ben építették fel, a telepet Ezerháztelepnek nevezték el. Az Üllői út túloldalán, a Gyöngyvirág utca mentén álló villákkal ellentétben az ide költözők már egész évben itt laktak, nemcsak nyaralóként használták az itt felépült házakat.[3]
1888-ban meghalt Herrich Károly. Szent Lőrinc pusztai birtokát – mivel fia, az ifjabb Károly már korábban elhunyt – 3 leánya örökölte meg egyenlő arányban: Bókay Árpádné szül. Herrich Szidónia, Kiss Istvánné szül. Herrich Leóna és a későbbi Horváth Lajosné, szül. Herrich Melánia. Herrich Károly végrendeletében Bókay Árpádot tette meg akkor még kiskorú legkisebb lánya gyámjának.[4] Bókay sógora, Kiss István a kor híres építésze tervezte Pesten – többek között – a Baross utcai Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikát és a János kórházat. 1902-ben halt meg, addig Bókayval együtt számos esetben felléptek már a formálódó Pusztaszentlőrinc és a Herrich-parcellázás érdekében. Kiss István éppen az iskola telek ügyében járt el az örökösök tejhatalmú megbízottjaként, az ajándékozás lebonyolítójaként, amikor elhunyt.[5]
Herrich Károly lányai az 1900-as években a legtöbb adót fizető virilisták között is közösen, „Herrich-örökösök” néven szerepeltek. Az örökösök meghatalmazott képviselője legtöbbször Bókay volt a kispesti képviselőtestületben. 1908-ban a három lány közösen ír levelet a főszolgabírónak, hogy a korábbi gyakorlat folytatását harcolják ki, azaz a virilisták közötti előkelő helyüket visszakapják.[6]
A századfordulóra a korábbi néhány száz főről – a 15 ezres lélekszámú Kispesthez tartozó – Pusztaszentlőrinc lakosságának száma közel 6000 (5952) főre emelkedett. Az Ezerháztelep intenzív fejlődését látva 1898-ban a lajosmizsei vasútvonaltól egészen az Iparvasútig (illetve a mai Sallai Imre utcáig); az Ezerházteleptől (a mai Batthyány Lajos utca vonalától) a mai Barta Lajos utcáig terjedő, az Üllői úttól délnyugatra fekvő 500 holdas területet a Herrich-örökösök 1850 parcellára osztották, és eladásra kínálták. A korábbi kispesti Herrich-féle parcellázáshoz képest kétszerannyi parcellát alakítottak ki. A parcellázás a mai Bókaytelepnél jóval nagyobb volt, az akkor kínált területen van ma a Liptáktelep teljes egésze, a Havannatelep egyik fele és a Gloriett-telep egy része is. (Azt hozzá kell tennünk, hogy a mai Bókaytelep részévé vált viszont az egykori Ezerháztelep.)
A parcellázás (melyet az 1900-as évek elején időnként „Herrich falvaként” emlegettek) megkezdéséhez döntő lökést adhatott, hogy a századfordulón tovább javult a vasúti közlekedés. Az Üllői úti vasútvonalat (a mai 50-es villamos vonalát) 1900-ban villamosították, és a korábban óránként közlekedő járatok húsz, illetve harminc percenként hozták-vitték az utasokat reggel 5 és éjjel 11 között.[7] Az 1889-ben megnyitott lajosmizsei vasútvonalon, a Herrich-örökösök által parcellázott területen a ma Kispest elnevezésű vasúti megállóhoz pedig teherpályaudvart építettek ki.[8]
A Herrich-örökösök elsősorban laza, kertvárosi beépítésre alkalmas, nagy telkeket kínáltak. Az átlagos parcella 300 négyszögöl volt, de akadtak 200-400-sek is. A kispestihez hasonlóan sakktáblaszerű utcabeosztást alkalmaztak, de itt a telepszerkezetet befolyásolták a már kialakult, a területet szögben metsző, fasorral beültetett majorsági bekötőutak, melyek részben a majorsági központhoz, részben a mai Gilice téri magaslati ponthoz futottak. Ugyanúgy, mint Kispesten Herrich, a telepen teret jelöltek ki és ajánlottak középületek – elsősorban templomok – építésére.
Komoly figyelmet fordítottak a reklámra: újsághirdetések, képeslapok és ajánlókártyák mellett kis füzetet adtak ki 1898-ban, mely fotókat és parcellázási térképvázlatot is tartalmazott a még beépítetlen területről.[9]
A parcellázás elsősorban a fővárosban dolgozó, munkát kereső, de olcsóbb és élhetőbb életet keresők számára kínált telkeket. Mit ajánlottak a leendő vevők figyelmébe?
Kiemelték a terület kedvező természetföldrajzi adottságait, éghajlatát: míg Kispest megközelítőleg sík területen[10] épült ki, addig ez a parcellázás részben egy domb oldalán van. Alacsonyabb részei 123, legmagasabb része, a mai katolikus főplébánia környéke Kőbányához hasonlóan 145 méter tengerszint feletti magasságon, így a belvizektől, mocsaras részektől mentesítve találhatóak. „…. Az éghajlati viszonyok ugyanoly kedvezőek, mint Gödöllőn, a levegő üde, friss és magas fekvésénél fogva sohasem nedves. Kolera, tífusz e vidéken ismeretlenek. Angolkóros gyerekeknek ez a hely kiváló…”- írja a reklámfüzet.
„A talaj úgy mint zöldség és virágkertészetre, szőlő és gyümölcsművelésre, valamint befásításra alkalmas.” (A terület homokos, kavicsos, agyagos rétegeit barna színű termőtalaj borítja, mely mindezt lehetővé tette.) A nagyméretű telkeken a házépítés után is bőven maradt hely az új tulajdonosoknak kertészkedésre. A még el nem adott parcellákat bérlőknek adták ki,[11] ezeken folyamatosan mezőgazdasági művelés folyt, ezért a megvett telket csak október elsején adták át a vevőnek akkor is, ha az adásvételi szerződést hamarabb kötötték meg.
Különösen fontos volt a kiváló közlekedés hangsúlyozása, mivel a munkalehetőségeket kínáló fővárostól viszonylag messze eső területről beszélhetünk (Budapest központjától 10-12 kilométerre van a parcellázás). A füzet kiadásakor még gőzmozdony húzta a vasúti kocsikat a mai 50-es villamos vonalán:„A Ludovikától óránként indul a vasút a hajnali óráktól késő estig.” Mint már említettem, ezek a járatok két év múlva, az 1900-as villamosítás után már kétszer, háromszor sűrűbben jártak. A tervezett fejlesztésről és a vonal Szarvas csárdáig való meghosszabbításáról természetesen az 1898-as füzetben is írnak. Bókay Árpád és a Szent-Lőrinczi Polgári Kör a járatok további sűrítését és további kedvezményeket, kényelmi intézkedéseket is szorgalmazott.[12] Nem volt elhanyagolható szempont az sem, hogy ez a vonal kötötte össze az új parcellázást az anyaközséggel, Kispesttel.
Az Üllői úti villamosvasút mellett további megközelítési lehetőségeket is számba vettek a reklámfüzet készítői: a Nyugati pályaudvartól a lajosmizsei vonalon a mai kispesti állomásig utazhatott az érdeklődő, mely a telep szélén volt (a ma Kispest nevet viselő állomást még a közös időkben, a mai Pestszentlőrincen, a Herrich örökösök parcellázásának területén alakították ki). Ajánlották a forgalmas, ám jóval távolabb, a villatelep túloldalán, egy kilométerre található Szent Lőrinc nyaraló állomást is a MÁV ceglédi vonalán, bár valószínűleg az előbbieknél jóval kevésbé gyakorolt vonzóerőt a reménybeli vásárlókra.
A vasúti közlekedésen kívül az Üllői úton bérkocsival és biciklivel is megközelíthető volt a terület, az út részben keramittal, részben makadám burkolattal volt ellátva. A reklámfüzet összeállítói szerint bérkocsival 30 perc, biciklivel 15 perc alatt lehetett kijutni a parcellázott telkekig.[13]
A terület infrastruktúrája a közlekedésen túl még eléggé vegyes képet mutatott: a telepen (azaz az Ezerháztelepen, mely a parcellázás és az Üllői út között volt) már működött posta, távírda- és telefonállomás, sőt a parcellázott terület új ingatlanjai bekapcsolhatóak voltak a telefonhálózatba. Gyógyszertár, valamint elemi iskola (az 1890-es években az egykori majorsági iskola bérelt épületbe került az Ezerháztelepen) is működött, a középiskolások számára pedig a vasút kedvezményes bérletjegyeket adott.
Kiemelték az élelmezés olcsóságát és bőségét: „Mindennemű élelmi czikk tetemesen olcsóbb, mint Budapesten, szintúgy a bor és a sör is, az Üllői országúton…mint a főváros egyik fő élelmező vonalán, zöldséget, baromfit, tojást, tejet stb. nagy mennyiségben szállítanak naponta.”
Nem volt viszont vízvezeték, ehelyett inkább a kutak kiváló vízminőségét ajánlották a leendő vevők figyelmébe (a vízvezeték kiépítésére végül a II. világháború után került sor).
Már 1899-ben azt tervezték a tulajdonosok, hogy 290 parcellán, az Ezerháztelephez hasonlóan családházépítő-egylet „alakítassék”, mert így jobb feltételeket biztosíthattak volna a vevőknek. Úgy vélték, hogy az egylet eredményesen felléphetne a vízvezeték építése mellett, olcsóbb hitelhez és építőanyaghoz juttathatja tagjait.[14] Ez a terv nem valósult meg. Mivel csak lassan népesült be a hatalmas terület (mely több mint egy kilométer szélesen nyúlik el az Üllői út mentén), 1906-ban székely stílusú mintaházak építéséről szóltak a hirdetések[15], de ennek megvalósításáról sincsenek adataink.
Az 1917-es utcanévjegyzék alapján az Üllői úttól és Kispesttől távol eső utcákban még rengeteg üres telket találunk (tulajdonosként Bókay Árpádné van feltüntetve[16]), a parcellázott terület a két világháború között népesült be teljesen.
A nagyméretű parcellákon, fasorral szegélyezett utcákban kertvárosi jellegű telep alakult. Az ide költözők élvezhették annak az új, kertvárosi életformának az előnyeit és hátrányait, melyben egyesültek a vidéki és nagyvárosi életfeltételek. Az Ezerháztelep és a Bókaytelep új lakói nem mezőgazdasági termelésből éltek, hanem főként Budapesten, a környéken a vasút mentén (Kispesten, Kőbányán), és a helyben alakuló ipari üzemekben dolgoztak. Elsősorban a magában álló, két vagy több szobás, családi ház jellegű beépítés dominált, nagy, kertészkedésre, zöldség-gyümölcs, virág nevelésére alkalmas telekkel, míg Kispesten jellemzőbbek voltak az utcafronton álló, szinte egybefüggő épületsorok, melyekben a tulajdonos – lakásán kívül – sokszor szoba-konyhás bérlakásokat alakított ki. A telkek nagyságára jellemző, hogy a 20. század végén még érdemes volt kettéosztani őket, sok esetben elöl és hátul külön házat építettek. (Tervezzük a betelepülés, az új épületek részletes elemzését, a PIHGY gyűjteményében ugyanis fennmaradtak azok az építési engedélykönyvek, melyek számos adattal szolgálnak a XX. század első felében emelt lakóházakról.)
Bókay Árpád, mint az örökösök képviselője, Herrich Szidónia férje komoly lobbi- és közéleti tevékenységet folytatott a terület fejlesztése érdekében: a kispesti képviselőtestület közgyűlésein való tevékeny részvétellel, beadványokkal, javaslatokkal; a civil szféra erősítésével – mint a Szent Lőrinci Polgári Kör egyik megalakítója és elnöke – valamint személyes tekintélyével a megyei közhivatalokban és minisztériumokban. Az újságok néha Bókay dékánként is emlegették az orvosi karon betöltött tisztségére utalva. A parcellázás és Pusztaszentlőrinc folyamatos fejlesztésének zálogát az önállósulásban látta, ezért élére állt a mozgalomnak, mely Pestszentlőrinc község 1910-es megalakulásához vezetett.
Mely kérdéskörökben lépett fel Bókay?[17]
Közlekedés javítása
Már 1898-ban részt vett a lajosmizsei vasútvonalon építendő teherpályaudvarral foglalkozó üléseken. A mai kispesti állomás a parcellázandó terület szélén épült ki, a szerződést a képviselőtestület abban az évben tárgyalta és fogadta el.[18]
1903-ban Bókay előterjesztést nyújtott be a Bp.-Szentlőrinci h. é. és a Budapesti villamosvasúti vonalakon a menetjegyek egyesítése tárgyában. Terve szerint olyan tárgyalásokat kell kezdeményezni a tanulók és a városban dolgozók érdekében, melynek eredményeképpen – újpesti és rákospalotai mintára – kedvezményes, összekötött átszállójegyet bocsáthatnak ki, s a villamoskocsik közvetlen közlekedéssel egészen a Budapesti Városházig, és a Rókus kórházig jutottak volna el. Javasolta, hogy az ügy érdekében küldjenek küldöttséget a miniszterhez.[19]
A lőrinciek többször szorgalmazták, hogy az Üllői úti villamos-vonalon tovább sűrítsék a járatokat, a viteldíjat pedig mérsékeljék, sőt az állomásokon rendes fűtött váróterem és illemhely legyen. Amikor a 10-es években végre megszületett a régen várt döntés a lőrinci szakasz bővítéséről, a tervek között olyan mellékszárny építése is szerepelt, mely az Üllői úttal párhuzamosan lévő Wlassics utcában, (azaz a Bókaytelep közepén) a Városház utcától egészen a lőrinci régi temetőig (ma helyén a Lőrinc Center) futna. Ez ugyan nem valósult meg, de Bókay szerepét a villamos-vasúti közlekedés fejlesztése ügyében elért eredményekben a helyi lapok is méltatták.[20]
Villamosítás és villanyvilágítás
A kispesti képviselőtestület 1900 közepén fogadta el a területére vonatkozó villanyvilágítási és villamosítási szerződést. Bókay javasolja, hogy Lőrincen is vezessék be a villanyvilágítást. Az azonnali döntést a testület – a feltételek hiányára hivatkozva – elutasította, de a későbbi fejlesztéseket támogatta, a Lőrincről beérkező adó arányában. 1901-ben megkötötték a szolgáltatóval a lőrinci szerződést. Ennek eredményeképpen a telepen kiépült a közvilágítás és a vezetékhálózat, amire magánszemélyek is csatlakozhattak.[21]
Közterületek átadása, felajánlása, kialakítása
Bókay 1896-ban területet biztosított a „közösségnek népliget céljaira”.[22] A birtokosok a parcellázás megkezdésekor, 1898-ban telkeket ajánlottak fel templom és községház javára, melyet Kispest község vezetői nem fogadtak el, mert túl távol esőnek tartottak Kispesthez képest, illetve tiltakoztak az ellen, hogy a birtokosok meg akarják szabni az ingyen telkeken épülő közintézmények funkcióját: „nem köthetik ki, hogy a község templomot, iskolát, óvodát, vagy színházat épít-e vagy séta, piacteret létesít. 5 éven belül s 30 év múlva sem lesznek a környéken lakóházak.” A képviselőtestületen kívül a katolikus püspök is úgy vélekedett, hogy a terület túl távol esik a lakott területektől, ezért ellenezte a templomépítést.[23] (Ma ezen a területen áll a katolikus főplébánia és a templom a Batthyány Lajos utca és a Wlassics Gyula utca között.) A századforduló után, a felajánlott 9 telket már az alakulófélben lévő új község tekintette induló vagyonának, s 1910-ben a katolikus egyház mégis a neki ajánlott területen építette fel kápolnáját (illetve később templomát). 1912-ben a reformátusok is ingyen telket kaptak Bókaytól a tervezett téren, de ők végül nem itt építkeztek a két világháború között.[24] Bókay több alkalommal javasolta Lőrincen piactér kialakítását, először 1901-ben. Később bizottság felállítását szorgalmazta ebben a kérdésben, mivel külön vásártartási jogot kellett kérni.[25]
A parcellázott területen kialakított utcák és terek területét a birtokosok a községnek ajándékozták. Az 1906-ban fásítja azokat, s a tervezett templomteret Bókayról nevezik el.[26] Amikor 1908-ban a Lipták gyár egyetlen tagban felvásárolta a vasútvonalhoz közel eső hatalmas területet, Bókay megváltotta a községtől az ide eső utcák és terek területét, cserébe a rendessytelepi óvodaépítés céljára adott át telkeket.[27] Később pedig a rendessytelepi iskola számára felajánlott telekről (illetve telkekről) szólt híradás.[28]
Az első iskolaépület elhelyezése
Pusztaszentlőrinc új középületének elhelyezése nagyon fontos kérdés volt, hiszen jelentősen növelte a környező telkek eladhatóságát. 1900-ban az örökösök az iskolatelek ügyében visszaléptek a családházépítő egylet javára, ekkor még telekeladásról volt szó. A következő évben folyamatos viták között mégis döntés született egy, az Üllői út túloldalán megszerzendő telekről (Pordán-telek). Ez nagyon kedvezőtlen lett volna a Herrich örökösöknek, ezért Bókay megújította a korábbi ajánlatot, de már ingyen telket felajánlva, s a minisztérium támogatását is megszerezte. A vita (Pordán telek vagy Bókay telek) nemcsak a képviselőtestületben, hanem a helyi lapokban is teret kapott, végül 1903-ban az iskola a Bókaytelep közepén épülhetett fel.[29]
Pusztaszentlőrinc önállósítása
1899-től Bókay mint a Szentlőrinci Polgári Kör egyik alapítója és elnöke, többször fellépett Pusztaszentlőrinc önálló községgé szerveződésének érdekében. A kör 5 tagú küldöttsége az alispánhoz fordult a kérdésben. Az év márciusában a megyei szolgabíró elnökletével tárgyalnak a kispesti képviselőtestületben Pusztaszentlőrinc önálló községgé válásáról. Ehhez szükséges volt, hogy az állami egyenes adót fizetők „azon része kívánja, akik az egyenes adónak több mint a felét fizetik”. Ezért gyűlést(értekezletet) kellett összehívni. Bókay javaslatára ezt vasárnap tartották, hogy így a birtokosok többségét alkotó „javarészt szegény munkások” el tudjanak menni.[30]
Az önálló község megalakulásának folyamatát a határviták is lassították. A két település közötti szabad területen időközben felépült a Hofherr és Schrantz gépgyár, melyhez ragaszkodnak a kispestiek. Bókay már ekkor javasolta határvonalnak a vasútvonalat. Csak az 1908-as szavazáson dőlt el a végleges határ, mely nagyrészt megegyezett Bókay javaslatával.[31]
Bár Bókay Árpád 1905-től nem vett részt a korábbi intenzitással a helyi közéletben, a Polgári Kör díszelnökeként továbbra is emblematikus személyisége maradt a formálódó településnek, mely 1910-ben nyerte el a községi rangot. 1919-ben bekövetkező haláláig szívesen töltötte idejét az új községben álló családi ingatlanban. A család kedvelt tartózkodási helye volt a lőrinci nyaraló, hatalmas, parkszerű kertjébe különleges növényeket, fákat ültettek, teniszpályát építettek. Itt nőttek fel a Herrich unokák, szívesen pipázott a ház előtt padon Bókay Árpád.
[1]A Kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Orvosi Karának tanrendjei, illetve Ez a Bókay, úgy látszik intelligens ember! Szerk.: Buza Péter. Száz Magyar Falu Könyvesháza Kht. Budapest, 2003. 237.
[2] Dolgozatok a Kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Gyógyszertani és Általános Kórtani Intézetéből. Közrebocsátja dr. Bókay Árpád. Franklin-Társulat, Budapest, 1888. IV.
[3] A gyárról és a vasútvonalról ld. Tomory Lajos: Pestszentlőrinc újabb kori története. In: Pestszentlőrinc Krónikája. Szerk.: Téglás Tivadar. Pestszenlőrinc-Pestszentimre Önkormányzata Közművelődési és Sport Alapítványa. Budapest, 1996. 140-141. az Ezerháztelepről u.o. 138.
[4] Herrich Károly pótvégrendelete BFL VII.170. 1888/0771
[5] Ajándékozási okirat másolata. Bókay Árpádné sz. Herrich Szidónia és testvérei telek-adományozásáról állami elemi népiskola céljára. 1901. augusztus 31. BFL V.473.c. 518. d.
[6] „Alulírottak mint Herrich Károly törvényes jogutódai az 1908. évben és már évekkel az előtt Kispest község képviselőtestületének mint legtöbb adót fizetők tagjai voltunk s jogunkat dr. Bókay Árpád …-ra….bízva meghatalmazás alapján gyakoroltuk. Nagyon meglepett azonban bennünket, hogy dacára annak, miszerint még ma is ….földadót fizetünk, az érintett tagságtól egyszerűen elejtettünk. Miután igen sok szálú érdekünk megkívánja, hogy Kispest község képviselőtestületének tagja legyünk, kérjük tekintetességedet, méltóztassék…ez alapon a névjegyzéket kiigazítani s dr. Bókay Árpád meghatalmazását érintetlenül hagyni….1908. december 29. BFL V.271.a Kispesti képviselőtestületi iratok
[7] Budapest-Szent-Lőrinczi h. é. villamos vasút hirdetménye. Kispest-Szent-Lőrinci Lapok 1900. október 21. 8.
[8] Kispest község képviselőtestületi jegyzőkönyve 1898-1899. BFL V. 271 a. A lajosmizsei vasútvonal kiépítése előtt még maga Herrich Károly kért és kapott vasúti megállót birtoka szélén a vonal végleges kijelölésekor. Ld. PML IV. 415 – b/1 – VIII. b/1887.
[9] Parczellázás Szent-Lőrinczen Budapest mellett. Pátria Irodalmi Vállalat és Nyomdai Részvénytársaság. Budapest, 1898. 10 . A reklámfüzet egy példányát a PIHGY adattárában őrzik. A bevezető szövege megjelent: Parczellázás Szt.-Lőrincen. Kispest-Szent-Lőrinc 1898. július 31. 3.
[10] Meg kell jegyeznünk, hogy Kispest bizonyos részei belvízre hajlamosak: például az egykori Hattyú-sziget környékén, a mai Ady Endre utca és a Nagykőrösi utca közötti területen.
[11] „Bókay az összes milimár bérlőnek felmondott…” Kispest-Szent-Lőrinci Lapok 1906. szeptember 30.
[12] Kispest-Szent-Lőrinci Lapok 1900. november 1. 4.
[13] Azt sajnos nem tudjuk, hogy mit tekintettek kiindulópontnak Budapesten.
[14] A hirdetés többször megjelent: Kispest-Szent-Lőrinci Lapok 1899. jan. 29. 7. és Kispest-Szt.-Lőrinci Híradó 1901. március 17., illetve március 24. 4.
[15] A Bókay-telep kiépítése. Kispest-Szent-Lőrinci Lapok 1906. szeptember 30. 6.
[16] 1914-ben a még eladatlan parcellákat megvásárolta a leánytestvéreitől. (telekkönyvi másolatok, PIHGY adattár)
[17] Kispesti képviselőtestületi és tanácsülési jegyzőkönyvek, BFL V. 271. valamint a korabeli helyi újságok alapján.
[18] A képviselőtestületi ülés jegyzőkönyve. 1898. július 20., BFL V.271.a
[19] Bókay előterjesztése. A képviselőtestületi ülés jegyzőkönyve. 1903. január 21., BFL V.271.a.
[20] A villamosvasút meghosszabbítása. Pestszentlőrinc 1913. április 6. 1.
[21] A képviselőtestületi ülés jegyzőkönyve. 1900. június 28., 1901. július 25., és november 9. BFL V.271.a
[22] A szenlőrinczi népliget haszonbérlete. Kispesti Hírlap. 1897. július 3. 4.
[23] Tanácsülési jegyzőkönyv 1898. szeptember 23. BFL V.271
[24]Jegyzőkönyv Szentlőrinc pusztának községgé alakulása ügyében.1902 évi április hó 7. BFL V.473.c. 485. d. ; „A képviselőtestület ülése.”,” Adomány a ref. Egyháznak.” hírekben Pestszentlőrinc 1912. július 28. 3.
[25] A képviselőtestületi ülés jegyzőkönyve. 1901. november 9., BFL V.271.a
[26] A képviselőtestületi ülés jegyzőkönyve. 1906. február 17.; 1906. június 6.., BFL V.271.a
[27] A képviselőtestületi ülés jegyzőkönyve. 1908. március 10., BFL V.271.a
[28] Új állami iskola a Rendessy-telepen. Kispest-Szentlőrinc 1915. március 20. 5.
[29] A képviselőtestületi ülés jegyzőkönyve. 1900. szeptember 22., 1901. március 26., , BFL V.271.a Az iskolával számos hír foglalkozik. A teljesség igénye nélkül: Szalay János nyílt levele Tóth Józsefhez, Pest vármegye királyi tanfelügyelőjéhez. Kispest-Szt.-Lőrinci Híradó. 1901. március 31. 3.; A Kispest-Szt.-Lőrinci Friss Újságban az alábbi hírek: A szentlőrinci iskolatelkek. 1902. május 6. 1.; A képviselőtestület rendkívüli közgyűlése. 1902. május 25. 1.; A szentlőrinci iskola. 1902. október 19. 1.; A szentlőrinci iskola épül. 1903. február 25. 1.
[30] A képviselőtestületi ülés jegyzőkönyve. 1900. március 3., BFL V.271.a
[31] A képviselőtestületi ülés jegyzőkönyve. 1900. március 3., és 1900. december hó 7. BFL V.271.a
