Kondor Bélát a XX. századi modern magyar művészet egyik kiemelkedő egyéniségeként tartjuk számon. Sokoldalú tehetségét jelzi, hogy festészeti és grafikai munkássága mellett több kötetnyi verset írt, fotózott, repülőmodelleket és hangszereket készített, sőt orgonán is kiválóan játszott. Pestszentlőrincen töltött gyermekéveiben olyan meghatározó élményekkel gazdagodott, melyek végigkísérték életét és munkásságát.

1931. szeptember 17. ünnep volt a Kondor házaspár számára, hiszen megszületett régóta várt gyermekük ifj. Kondor Béla. A Wlassics Gyula utca 36. szám alatti családi házban éltek, melynek hatalmas kertjében később rengeteget játszott húgával, Máriával. Elmondása szerint bátyja rendkívül indulatos gyermek volt, és ha az általa kiötlött bonyolult játékszabályokat nem sikerült elsajátítania, könnyen dühbe gurult és otthagyta.

Béla kézügyessége már 3 éves korában megnyilvánult: állandóan rajzolt, színezett, gyurmát formált. A Wlassics utcai elemi iskolában hamar felismerték a fiú tehetségét. Rajztanára saját pályáját ajánlotta neki, de ő elhatározta, hogy festőművész vagy pilóta lesz. A visszaemlékezések szerint, ha papír akadt kezébe azonnal rajzolt, nem suta gyerekrajzot, hanem néhány vonalas gyorsfelvételt.

Kamaszként csendéleteket festett, verseket írt és 11 évesen működőképes repülőmodelleket épített papírból, fából és kartonból. Képzeletének semmi sem szabott határt, rendkívüli ügyességgel készítette el az általa kitalált szerkezeteket és egyre több kész repülőgép sorakozott a kerti kamra polcán. A repülőszerkezetek készítése aztán élete végéig kedvelt elfoglaltságai közé tartozott.

A gyermek Béla ekkoriban több repülőgépet láthatott a környező égbolton, hiszen a közelben épülő Ferihegyi reptéren már 1943-ban megindult az aktív katonai repülés. Egy idő után már fejből sorolta a vadászgépek típusait.

Középiskolai tanulmányait a II. világháború szakította félbe. 1944-ben a légitámadások idején a család a kertben kialakított földalatti óvóveremben keresett menedéket. Míg szülei és testvére a szirénák hangjára mielőbb biztonságos helyre menekültek, addig a kíváncsi természetű Béla felmászott házuk tetejére és onnan figyelte a légibombázásokat, ahogyan a repülők kigyulladnak és lezuhannak. Bár irtózott a kegyetlenségtől, a légi csaták látványa ellenállhatatlanul vonzotta, szülei sem tudták őt leparancsolni a magasból. Talán ez is közrejátszott abban, hogy édesapjuk a gyerekeket feleségével együtt Balatonszemesre menekítette, így a nyarat biztonságos körülmények között tölthették. Azonban november végén Pestszentlőrinc részleges kiürítésekor a Kondor családnak végleg el kellett hagynia szeretett otthonát.

               Lőrinci emlékei leginkább az 1960-as évek alkotásain térnek vissza. Emblematikus alkotása a Bombázás című olajfestménye (1964), melyen feltárul a gyermekkori élmény: a narancssárga égbolton aranyfüstös tünemény formájában jelenik meg a szitakötőre emlékeztető vadászgép, mely bombákat hullat az alatta elterülő vidékre. Itt két gyermek, kisfiú és kislány futnak a házuk felé, melyben már felsejlik egy rémisztő, koponyaszerű fej, utalva a háború borzalmaira. A kép jobb szélén egy aprócska hátizsákos alak, kezében egy gyermekkel a háborús övezetből menekülő Kondor család sorsát idézi.

               Ezek után nem meglepő, hogy a repülés életművének kulcsmotívumává vált, mely alkotásaiban a legváltozatosabb formákban ölt testet: angyalok, szárnyas hibrid lények, gépszörnyek, és különböző valós vagy fantázia szülte repülőszerkezetek bukkannak fel képein.

 

Szabó Zsófia Lilla