Már a gyülekező helyszínének, a Rózsa Művelődési Ház épületének története is számos meglepetést, újdonságot tartalmazott azok számára, akik szeptember 16-án részt vettek a „Legyünk hűek az örökséghez” elnevezésű várostörténeti sétán.

A mintegy 40 főnyi turistacsoportot, amelyhez később még többen is csatlakoztak, Heilauf Zsuzsanna történész, muzeológus, gyűjteményvezető és Kardos Gábor önkormányzati képviselő, a XVIII. kerületi Kulturális Alapítvány szervezője kalauzolta Pestszentlőrincen, a Bókay-kertvárosban tett körsétán. Az épített örökségek mellett ismerősök, baráti családok is várták a csoportot.

A május 19-i körsétához hasonlóan ismét gazdag program, és ezúttal mintegy 4 órás útvonal várta az érdeklődőket. A 26 állomásból álló túra a Rózsa Művelődési Háznál kezdődött, ahol megtudhattuk, hogy ebben az épületben nyitotta meg kapuit 1910-ben az első lőrinci, állandó épülettel rendelkező mozgóképszínház, a Japán Mozgó. Majd átsétáltunk kerületünk helytörténetének jeles fejezeteit, személyiségeit bemutató Múzeumsarokhoz, a ma már Tomory Lajos nevét viselő Pedagógiai és Helytörténeti Gyűjtemény bemutatóterméhez.
A Kossuth Lajos utca és a Vasvári Pál utca sarkán állt egykor a Krautschneider gyár, amelyben az elmúlt 100 évben működött iskola, szakrendelő és posta is. Ellátogattunk kerületünk legrégibb 1905-ben megnyitott, folyamatosan működő óvodájához is, amely ma a Mocorgó óvoda részlege. Ellátogattunk a Zsebők család Garay utcában lévő egykori lakásához és rendelőjéhez. Zsebők Zoltán Kossuth-díjas radiológia professzor, egyetemi tanár nevét szakorvosi rendelő viseli kerületünkben. A Kossuth Lajos utcában áll az Erlesbek – Boncza ház, amelyben a költő, Ady Endre apósa, Boncza Miklós élt.

A városnéző csoport Jobbágyi-Homolya Jenő festőművészre emlékezett a művész Wlassics Gyula utcai házánál, ahol Rózsvölgyiné Tomonyák Gitta művésztanár is várta az itt még teljes létszámú csapatot. A tárlatvezetés mindannyiunk számára emlékezetes marad. Kardos Gábor jelezte, hogy reményei szerint sikerül majd magoldást találni a művészház állagának megóvására, Jenő bácsi feleségének, Éva néninek segítve. Védve ezzel a gazdag festői hagyatékot is, amely egyben kerületünk kiemelt értéke is. A Garay utcában születése 200. évfordulója alkalmából versének felolvasásával tisztelegett a csoport Garay János emléke előtt. Megismerhettük az 1814-ben kilátónak épített, majd 1920 körül kápolnává átalakított Gloriette épületének történetét is.

A túra során a Reményi családdal az énekes pályáról beszélgethettünk, a Lovag család villájánál a családi visszaemlékezés Pestszentlőrinc város kezdeti lépéseit idézte a kerület talán legidősebb fájánál, egy hatalmas japán akácnál. A Kapás család a Makovecz-tanítvány által tervezett házuk előtt beszélt röviden a mérnökcsalád mindennapjairól, míg a Farkas család erdélyi gyökereikről, az anyaországba történő átköltözésükről, beilleszkedésükről a környező baráti családokról mesélt a csoportnak. Vasy Gézáéknál a Magyar Írószövetség Elnökségi Tagja várt minket, ahová bizony késéssel érkeztünk. A jó hangulatú beszélgetés során az unokákkal 14 főre bővült nagy család életéről, írói munkásságáról hallhattunk, jegyzett tankönyveinek mintegy 600 ezres példányszáma generációk művelődését segíti.
A séta – immár hagyományosan – a Szent Lőrinc Kápolnánál ért véget, ahol az egykori – a kerületért oly sokat tett – reformkori birtokos, a Mayerffy család tagjai vártak minket. Gábor Mihályné, Mayerffy Katalin a családtörténet relikviáit bemutatva közel kétszáz év gazdag és becsülendő munkájáról mesélt.

A hosszú séta végére bizony jól elfáradt és itt-ott már csökkenő létszámú csoportunkat a kápolnánál most is a Mayerffy harang hangja fogadta, míg búcsúzóul a Máriaradnai Kegytemplom orgonáján Schubert Ave Mariája szólalt meg a gyönyörű akusztikájú kápolnában.

P. A.