EGYHÁZKÖZSÉG A II. VILÁGHÁBORÚBAN ÉS A VÉSZKORSZAKBAN

A Pestszentlőrinc Kossuth téri /korábban Központi/ Református Egyházközség történetéből (1938-1945)[1]

Jelen tanulmány egy készülő nagyobb történeti összefoglalónak, az egyházközség 100 évét (1911-2011) feldolgozó munkának egy kiemelt fejezete, annak is inkább csak része. Az itt jelzett történelmi korszak bemutatása sajátos szempontú, mintegy alulnézeti: ami az egyházközség életének tükrében látható.  Így természetszerűen benne vannak az egyházi életre jellemző történések (ezekből csak a leglényegesebbeket emeltük ki), valamint mutatkoznak a külső hatások, a város, az ország életét befolyásoló események nyilvánvalóan szűkebb, egyházközségi vonatkozásai.

1938

 

 Az egyházközség legégetőbb gondja az 1932 óta folyó templomépítés befejezése. Ez határozza meg a költségvetést, az egyházi adó kivetését, a gyülekezet életének szervezését, de még az elszakadó fiók-egyházakhoz való viszonyt is, egészen 1941-ig, a templom felszenteléséig. A pénzbeli fedezet előteremtésére most keresik azt a 10 egyháztagot, aki saját ingatlanára felvenne 2-2 ezer pengő kölcsönt, majd ennek törlesztésére 25%-os templomépítési pótadót vetnének ki.[2] Az elképzelés bevált, akadt 10 egyháztag, rendben folyt a törlesztés, s egyéb gyűjtőakciókkal együtt, ha nehezen is, de sikerült az építkezés folytatásához a megfelelő összegeket előteremteni.

 A város növekedésével a református gyülekezet száma is jelentősen gyarapodott. Az egyre népesebb telepeken (Erzsébettelep, Szemeretelep) már eddig is működtek imaházak: magánházban, vagy az iskolától bérelt tanteremben, ahol az ott lakók számára megtarthatták a vasárnapi istentiszteletet és a közösségi foglakozásokat. Megérett a helyzet az önállósodásukra. Az erzsébettelepiekkel megszületett az egyezség, fiókegyházzá alakultak.[3] A szemeretelepi és kertvárosi reformátusokat már nehezebben engedik kiválni. Míg egyik oldalról a városi képviselőtestülettől kérnek támogatást az ott építendő templom telke ügyében, más oldalról próbálják akadályozni az „elsietett” önállósodást.[4]

 Budapest környékének rohamos benépesülése az egyházi szervezetben is hoz változást.  Az éppen Pestszentlőrincen vizitáló esperes, Benkő István jelenti be, hogy a Pestkörnyéki református gyülekezetek külön egyházmegyébe tömörültek, s kiváltak a Pesti Egyházmegyéből.[5] (Hivatalosan 1939. január 1-től működik majd.) Ugyanezen gyűlésen kiemelten szól az egyházközségben folyó karitatív munkáról, a nincstelenek felkarolásáról. (A költségvetésben 1938-ra 400 pengőt irányoztak elő szegények gondozására.[6] De kértek „bármilyen természetű támogatást” a csepeli Weiss Manfréd Rt.-től is a szegények támogatására.[7]) S bár országos ügyekről e gyűléseken ritkán esik szó, mégis feltűnő, hogy egy alkalommal a lelkipásztor „zűrzavaros és szomorú időkről” beszél egy kis bevezető prédikációjában.[8] Mire utalhatott?

 Dr. Ravasz László püspök hosszú körlevélben méltatja a Felvidék magyarlakta területeinek visszacsatolását, mégis az öröm mellett ebben a körlevélben az aggodalom hangjai is megszólalnak. „..aki most vigyázatlan kalandot tanácsol, a nemzet sírját ássa meg…”[9]  A „Felvidék felszabadulásának örömére” november hó 10-én, csütörtökön minden rangú tanintézetben tanítási szünet lesz. Reggel istentiszteleten adjanak hálát” – szól egy másik püspöki körlevél.[10] Az iskolásokat a tanügyi hatóság is kötelezi az istentiszteletek látogatására tanítók és hitoktatók „felvezetése mellett”. A hitfelekezetek közötti béke érdekében pedig minden hitfelekezet vallásos tárgyú hirdetményeinek teret kell adni.[11]  Ugyancsak püspöki körlevél rendelkezik Horthy Miklós kormányzó 70. születésnapján az egyházi beszéd utáni imádságban való megemlékezésről.[12]

 A háborús készülődések miatt gyakori katonai behívások alól a lelkészek mentességet élveznek, de minden év február 1-ig le kell adni erről szóló igazolásukat – rendelkezik a város polgármestere.[13] Az Országos Frontharcos Szövetség Pestszentlőrinci Főcsoportja pedig a református vallású frontharcosok karácsonyi „felsegélyezése” ügyében fordul a lelkipásztorhoz.[14]

 Az 1938-as zsidótörvénynek (1938: XV. tc.) nincsenek konkrét nyomai az egyházközség irataiban, de már található „a református egyház kötelékébe felvett” izraelita felekezetű Dr. W. Sándorról és K. Tibor ügyéről hasonló adat.[15] (1938 és 1944 között 28 áttérés volt az izraelita felekezetből. Már 1934-től előfordulnak szórványosan.)[16]

 Az 1936-ban megyei jogú várossá lett Pestszentlőrinc első polgármesterét, Dr. Balogh Gézát még az előző évben megválasztották az egyházközség főgondnokává. Az inkább tiszteletbeli pozícióban a polgármester meglepően aktív volt, részt vett, elnökölt a presbiteri gyűléseken. 1938 végén azonban lemondott tisztségéről, amit sajnálkozással, de elfogadtak.[17] Lemondó nyilatkozatában „az egyháztagok között dúló és elfajuló harc, s nagytömegű elfoglaltság” szerepelt indokul.[18]

 Az 1938-as mozgalmas évben vetődik fel az eddig bérelt lelkészlakás megvásárlása (Wlassics u. 61.), ami hamarosan meg is valósul, és egészen az 1990-es évekig szolgál parókiaként. Csitulni látszik a viszály a Szemere-teleppel. Döntés: a legközelebbi szeretetvendégség a Szemeretelepen legyen, a presbitérium testületileg vegyen részt.[19]

 Érdekes világias momentum egy javaslat, amelyet Zsebők Bálint presbiter (Tekes Sándorné, Zsebők Kornélia édesapja) tett: „… felhívja a figyelmet arra, hogy máshol, pl. Kispesten az egyházi életet azzal szélesítik ki, hogy vígabb társas összejöveteleket rendeznek. – Nem volna-e szükséges ezt itt is megcsinálni?” … A válasz: „Kispest ebben a kérdésben a többi ref. egyházközséggel szemben különleges magatartást tanúsít, melyet nem helyeselnek az egyház elöljárói. – Feleslegesnek tartja, hogy ezt a példát utánozzuk.”[20] (Szigorú egyházmegyei utasítás is tiltja!)

 

1939

 

 Szóba kerül, hogy a Szemere István által a templomépítés befejezésére ajándékozott 5 db telket (összesen 800 négyszögöl) mihamarabb el kell adni.[21] A szemeretelepiekkel közösen tartott szeretetvendégség február 5-én lesz a Horthy Miklós úti (ma Bajcsy Zs. u) iskolában.[22] Egyre inkább megmutatkozik a megfelelő helyiségek hiánya. A cserkészek és az ifjúság számára bérelt szoba kicsi, a félkész templom alagsorába sem jöhetnek, mert ott nincs fűtés. Emiatt az istentiszteleteken résztvevő hívek is panaszkodnak.[23]

A vizitáló esperes is támogatja Szemeretelep elválását, bár ez gondot is jelenthet a templom építésének folytatásában. Az együttesen kb. 6500 lélekszámú gyülekezet legalább harmadával csökkenne. A békességes rendezésre bizottságot jelölnek ki, tagjai között van Tekes Sándor is.[24] A templom befejezése annál is inkább fontos lenne, mert mint az építő bizottság jelentette: „… az elmúlt nagypénteki és húsvéti ünnepekben is tapasztalható volt az alagsor szűk volta, mert az előcsarnoki lépcsőkön és az ablakokban is hallgatták az igehirdetést, és a jelenlévő gyülekezetnek a fele sem tudott leülni.”[25]

Jegyzőkönyvi bejegyzésben szereplő karitatív tevékenység volt ebben az évben: Fazekas András, elhunyt presbiter alapítványa, melyet a pestszentimrei szegényház javára tett. Az esedékes 25 pengőt az ágyalapítványba befizették, ez „hirdeti elhunyt presbiterünk emlékét”. A mindkét lábára béna, sokgyermekes nyugdíjas tanító, Szabó Lajos megsegítésére „A vasárnapi istentisztelet alkalmával a cél megjelölésével külön persely fog kitétetni az e célra szánt ajándékok összegyűjtésére”.[26] Különben egész évben segítik a rászorulókat élelemmel, ruhával, pénzzel. Az elemi iskolásoknak tartott évzáró istentisztelet után, „… akik jelentkeznek, hitoktatók és vasárnapi iskolai tanítók a Szemere-féle erdőbe vezetik kirándulásra”[27].

A július 16-ra összehívott közgyűlés több aktuális döntés mellett elfogadja az adományozott 800 négyszögöl telek eladását 10 pengő/négyszögöl áron.[28] A Szemeretelepen imaház céljára 6200 pengőért megvásárolták a Horthy Miklós úti elárverezett ingatlant.[29] A két protestáns felekezet (reformátusok, evangélikusok) közösen tartják istentiszteleteiket a reformáció ünnepén, október 31-én.[30]

A belmissziós bizottság javasolja kulturális bizottság létrehozását. „Ennek a bizottságnak az volna a feladata, hogy a gyülekezetben református napok, népművelési előadások tartásáról gondoskodnék. … Ez a bizottság programjába venné a gyülekezetnek az igazi politikával, irodalommal, népművészettel, egyház és nemzet történelmével, a magyar jövővel, a világpolitikával, a magyar sorskérdésekkel való megismertetését, énekkar, zenekar szervezését, a gyülekezet társadalmi megszervezését.”[31]

Az év folyamán megjelent a Pestszentlőrinci Református Egyházi Értesítő.[32] (Egyetlen példányát sem ismerjük, a M. Kir. Statisztikai Hivatal kért köteles példányt, mert az előállító nyomda azt elmulasztotta.)

Nehezményezik, hogy az államitelepi iskolában a lomtárat jelölték ki hittan órák tartására. Ott fát, szenet, kiselejtezett tárgyakat tartanak.[33] (Több hasonló panasz van később, a többi iskolában is a hittan órák nem megfelelő elhelyezése miatt.)

A nagypolitikából a zsidó-kérdés is fontossá vált a gyülekezet életében. A zsidótörvények miatt bizalmas püspöki irat kéri, hogy segítsék a zsidó származású, református hitre térteket. Ajánlja a Skót-missziót is, ha külső segítségre volna szükség.[34] A Skót-missziótól a lelkipásztorhoz írt kérés szerint Pestszentlőrincen anyakönyveztek egy áttért izraelita vallású hölgyet, akit a Skót-misszióban kereszteltek meg. A lelkipásztor, Mányoki Sándor maga is segítette zsidó származásúak áttérését. Konfirmációra, fogadalomtételre hív személyes levélben, gyengéd korholással többeket is: „ez elengedhetetlen feltétele az áttérésnek”. Több irat is beszámol hasonló esetekről.[35] Több irat, levél tanúsítja, a lelkipásztor levelezett az ország minden részébe, hogy igazolásul a nagyszülőkről keresztlevelet, születési anyakönyvi kivonatot szerezzen be. A felnőtt és fiatalkorú (nem csecsemő) keresztelések között 1939 és 1943 között 14 esetben szerepelnek izraelita vallású szülők.[36]

 A Református Híradóba a pestszentlőrinci híveknek küldött lelkipásztori levél jellemzi az általános hangulatot: „Tudom, hogy a te lelkedre is rá-ránehezedik a szomorú nemzeti sors. Az egész világ fegyverben áll. Nagyok, hatalmas népek kicsinyekre törnek és semmisítik meg őket. Bizonyára velem együtt szomorúan szoktad sóhajtani: nemsokára következik az én nemzetem”[37].

 

1940

 

 Az 1940. év egyházközségi iratai megsemmisültek vagy elkallódtak. Így történetünk leírása csak a presbiteri gyűlések jegyzőkönyvei alapján folytatható. A jegyzőkönyvekben először szerepel a „Központi” református egyházközség elnevezés, vagyis befejeződött a fiók-egyházközségek leválása.[38]

Egyre rendszeresebben hívják be a tartalékos katonákat. Pl. Gáti Győző új presbiter, gyermekmenhelyi tisztviselő, most szolgálatban lévő főhadnagy.[39] A megválasztott új presbiterek eskütétele február 11-én lesz, utána családtagjaikkal együtt vacsorán vesznek rész az Úri Kaszinóban.[40]

Újabb pénzgyűjtő akció indul a templomépítésre. A várost körzetekre osztva a presbitérium és a nőegylet végzi a gyűjtést. A terv szerint: család/hó/2 pengő.[41] Októberben pedig, már a berendezésre tehetnek konkrét adományokat: „Egy pad árát 200 P-ben (a pad hossza 5 méter). Egy ülőhely árát 20 P-ben állapítja meg.”[42] Az egyházi adók szedésénél a törvény szerint igénybe veszik a városi adóhivatal segítségét, de az nem lehet több, mint a befizetett állami adó 10%-a. Ezt is csak a ház, a jövedelem, a kereseti adók után vetik ki. A többit az egyháznak kell beszednie.[43] Püspöki körlevél rendeli el, hogy az egyházi alkalmazottak havi járandóságának 1%-át tartoznak befizetni az árvízkárosultak javára. (Szamos- Tisza közi árvíz március 24-től.)[44]

A háborús viszonyok csak mélyítik a szegényebbek nyomorát. A gyűlés határoz: „… az Állami-telepen lakó szegénységben és nyomorúságban levő reformátusok lelki gondozására nagy súly fordítandó.”[45] A városba helyezett katonaság még több iskolát elfoglal, így gondok mutatkoztak a hittanórák beosztásánál is.[46] A lelkipásztor megemlékezik Erdély egy részének visszacsatolásáról: „… Azt a reménységét fejezi ki, hogy Isten Erdély másik felét is és a többi elveszett országrészeket is, ha nem is érdemeljük meg, az Ő kegyelméből visszaadja nékünk.”[47]

Szemere István 10 ezer pengő értékű ingatlant adományozott orgona építésére, „hogy lehetőleg a templommal együtt szenteltessék fel.”  Kökény (Kuszenda Lajos), nyugalmazott főjegyző szívesen kölcsönöz 10 ezer pengőt az orgona azonnali megrendelésére. A most készülő 1941-es költségvetésben az alkalmazotti fizetések emelését határozzák el: a „drágaság” miatt a „megélhetési lehetőségek nehezebbekké váltak”. Megállapítják, a szegényekre most nincs pénz. Kovács László gondnok viszont három szegény család címét kéri, hogy karácsonyra személyesen ajándékozhassa meg őket.[48] Most már erős a reménység, hogy néhány hónap múlva felszentelhetik a templomot.

 

1941

 

 Az egyházközség életének talán eddigi legnagyobb eseménysora zajlott le ebben az évben. 1941. június 15-én felszentelték az 1932 óta épülő templomot. (A templom alagsorát már 1933-tól használták, a torony is hamar felépült, harangot is szenteltek, de a felső rész berendezése csak 1941-re készült el.) Az új orgonával a kb. 500 férőhelyes templom a városnak is büszkesége lett. Az építés befejező szakaszát és az avatás ünnepségeit is bővebben leírja az 1991-ben készült „történeti vázlat”[49]. Az esperes ez évi vizitációja, már a felszentelés előtt, ünnepélyesen állapítja meg: „A templom építése így befejezéshez jutott. Ez az áldozatkészség és buzgóság megérdemli az egyházmegyei bizottság elismerését.”[50]

Az áldozatkészség mellett persze kölcsönöket is igénybe kellett venni, s a következő, egyre nehezebb háborús viszonyok között ez nem kis megterhelést jelentett a gyülekezetnek. Az elszabaduló infláció miatt az egyházi alkalmazottaknak az állami tisztviselőkhöz hasonló 15%-os drágasági pótlékot adnak már az év folyamán.[51]

Az ősszel esedékes 30. jubileumot szerényebb keretek között, inkább szellemiségében erősen ünneplik: egyhetes evangelizációval, előadásokkal. Pl. Mányoki Sándor: Szellemi és lelki munka a gyülekezetben. Ebben az előadásban a gondokról is szó van: „Tíz év óta szó van már az egyházközségnek körzetekre való felosztásáról, ezekben a körzetekben a gyülekezeti tagok meglátogatásáról, de sajnos ez még mindig nem valósult meg. A bibliaórák is gyéren látogatottak. Úgyszintén a vallásos esték. Kulturális előadásokat kellene rendezni, a ref. egyházközségnek is bele kellene kapcsolódnia az iskolán kívüli népművelésbe, szülői értekezleteket kellene tartani, a gyülekezet értesítésére körleveleket kibocsátani stb. stb. …”

Ugyancsak köznapi gond: miként lehetne az alagsort és a templomot fűteni?[52] Az év iratanyagában a számok szerint akadnak hiányok, az mégis világossá válik, hogy a belső ünnepi alkalmak és gondok mellé egyre jobban felsorakoznak a külső történések problémái. Az egyházmegyei tanácsbírói tisztet is betöltő Dr. Balogh Géza felől Mányoki Sándornál érdeklődik az esperes. Úgy tudja: „Valahová Erdélybe helyezték át végleges szolgálatra.”[53] A polgármestert Máramarosszigetre helyezték át, de miután ezt nem fogadta el, nyugdíjazták.[54]  Annyi bizonyos, júniusban a templomszentelésen jelen volt a polgármester. A közellátási gondok miatt engedélyeztetni kell az úrvacsorai kenyér búzalisztből való készítését. Ennek módjáról püspöki körlevél is rendelkezik. Végül a lisztjegyen kívül 30 kg lisztet igényeltek.[55]

A honvédelem kérdésének erősödését mutatja az egyre jobban szélesülő levente-foglalkoztatás. A polgármester rendeletére az egyházközségnek is kell képviselőt küldeniük a levente bizottságokba.[56] Békésebb témák is vannak: „Szolgálati bizonyítvány… Zsebők Kornélia okleveles tanítónő 1931. szeptember 1-től 1934. szeptember 1-ig a Pestszentlőrinci Református Egyháznál működött mint annak megválasztott kántortanítója… elismerését és dicséretét érdemelte ki…”[57] Az „Egyházunk élete” c. oktató filmsorozat második részének elkészítéséhez a helyszín, a gyülekezet és a lelkipásztor személye látszik legalkalmasabbnak – írja, s kéri levelében a támogatást, beleegyezést a forgatókönyv írója.[58]

 

1942

 

 A háborúba sodródott ország gazdasági életének romlását jelzi: miniszteri rendelet értelmében az egyházi alkalmazottakat is megilleti a 15%-os drágasági pótlék. Január 1-től kapják. Az év végéig ezt háborús segély egészíti ki, és a törzsfizetések újabb 20, de legalább 10%-os emelését rendelik el.[59] Közellátási gondokról szól a püspöki körlevél: „… hiába harcolnak honvédeink, … ha idehaza a közélelmezés területén elveszítjük a csatát.”[60] Szaporodnak a lelkipásztorhoz befutó segélykérelmek. A Távbeszélő Központ felhívást küld a telefonbeszélgetések korlátozásáról. Megfigyelik, túllépés esetén szankciók lesznek.[61]

Egyre több katona van a fronton. Családtagjaik is segítségre szorulnak. Vasárnapi perselypénzt szavaznak meg a Bajtársi Szolgálat számára: „.. az itthon maradt hozzátartozók segítségére kíván az egyház az egybegyűjtendő fillérekkel sietni.”[62] A város felhívása alapján is kapcsolódott akcióba a gyülekezet. A „Téli ruhagyűjtő akció a honvédség részére” értekezletére a lelkipásztor is hivatalos, és kérik a hirdetést istentiszteleten is.[63]

A hadigondozás országos ügyéhez is csatlakozott az egyházközség, de javaslatuk szerint a hadigondozásra kitett „perselypénzt az egyház saját hadbavonult tagjainak segélyezésére használja fel”. A Református Szeretetszolgálat „sajátárva-mozgalom”-ban egy árva eltartására évi 250 pengőt fizetnek, sőt egyéni megajánlások alapján a presbitérium tagjai külön is vállalnak árvatartást fejenként 10 P befizetésével. [64] Az év végén (a doni katasztrófa idejét éljük) az egyházmegye kérésére is össze kellett írni a hadbavonult reformátusokat, meg kell szervezni a családtagok támogatását.[65] A Magyar Vöröskereszt az egyházközségnek küld értesítést egy meghalt honvédról, mert családját nem ismerik.[66]

Az év folyamán igen nagy az iktatott levélforgalomban: anyakönyvi kivonatok adása, kérése az ország minden részébe. Ezek között nagyszámú, a valószínűleg a származási igazoláshoz kért keresztlevél, házassági anyakönyvi kivonat. Az évi esperesi vizitáción népes küldöttség tagjaként jelen van Dr. Balogh Géza mint egyházmegyei tanácsbíró. „Dr. Balogh Géza beszédet intéz a jelenlévőkhöz, és elismerését fejezi ki a lelkipásztor, a presbitérium, a hitoktatók, gyülekezeti munkások hűséges és odaadó munkásságáért.”[67] Ha a jelen tanulmányban kevesebb teret is kapott, folytatódik az anyagi ügyek rendezése és a gyülekezet, most már kisebb területen történő megszervezése a körzetekbe osztással és a rendszeres látogatások beindításával.

1943

 

 Az egyházközségi irattár 1943-as anyaga sajnos elpusztult, így csak a szép számmal tartott presbiteri és bizottsági gyűlések jegyzőkönyveire (21 db) támaszkodhatunk az év bemutatásában. (Az 1944-es iratok között, egy házasságkötésre szóló gépelt meghívó hátoldalán találtunk a Református templom alagsorában tartott műsoros estre szóló nyomtatott meghívót 1943. március 9-re. Rendező Pestszentlőrinc Iskolánkívüli Népművelési Bizottsága. A műsorban, több zeneszám és szavalat között, énekel: L. Zsebők Kornélia állami tanítónő!)

 A mindig jellemző takarékos gazdálkodás, és valószínű az infláció miatti pénzbőség is oka lehet, hogy az egyházközségnek, bár fennálló tartozásai vannak (kb. 35 ezer P), 2 706 P maradványa van 1942-ről.[68] Sőt, a háborús viszonyok ellenére, gyülekezeti ház építésének terve is felmerül. A várostól az e célra igényelt telek a templom háta mögött van, „a polgármester-háztól a tűzoltó laktanyáig”.[69] (Nem valósult meg. A templomhoz 1995-2004 között épült parókia földszintjén van ma gyülekezeti termünk!) Vannak óvatosabbak is: „… nem tudni mit hoz a jövő. Lehetséges, hogy a háború után nagy szegénység zúdul ránk…” Az adósságok törlesztésének biztosítására 1944. január 1-től 30%-os egyházi pótadót terveznek. [70] A hadbavonult hittestvéreink megsegítésére az e célra kitett perselyben összegyűlt pénzekből a lelkipásztor „a hozzá forduló segélykérőknek, indokolt esetben ezen gyűjtés terhére kisebb összegeket nyugta ellenében utaljon ki” – dönt a presbitérium.[71] A március 19-i gyűlésen „Lelkipásztor üdvözli Szabó Gábor presbiteri jegyzőt, aki még decemberben kiment a keleti frontra, és a napokban 650 km-es küzdelmes út után Isten segítségével megérkezett, és most közöttünk megjelent.”

Ugyanekkor ajánlják Szemere István tiszteletbeli presbiterré választását.[72] A „Református Kórterem”- akcióban (a pestszentlőrinci hadikórházról van szó?) 137 személyt felsoroló listán (név, lakcím) írják le, mit adakoztak: felszerelési tárgyak, ágynemű, ruhanemű, pénz). Köztük van Zsebők Kornélia is![73]

A háború már nemcsak a távoli frontokról szól: Az iskolák megnyitását elhalasztották, a konfirmáció és az ifjúsági istentiszteletek is csak októberben kezdődnek.[74] Ismertetik a polgármester átiratát „… az istentiszteletek alatt követendő légoltalmi intézkedésekkel kapcsolatban. … a presbitérium tagjai beosztandók… a templom esetleges kiürítésének zavartalan lebonyolítására. …Az istentisztelet alatt a rendőrségi őrszobán állandóan kerékpáros küldönc tartózkodik, aki az esetleges légi veszélyt azonnal jelenti, s így a templom kiürítése azonnal megtörténhet.”[75] A karitatív tevékenység azért nem lankad. A „gyülekezeti és presbiteri árva” javára megtörtént a befizetés, a szegényeknek karácsony előtt 1100 pengőt gyűjtöttek. Tervezik a támogatott árváknak karácsonyi csomag küldését, valamint vendéglátását a jövő nyárra, hogy megismerhessék őket.[76]

 

1944

 

 Igen mozgalmas és az országos történések miatt sajátosan kettős arculatú év az egyházközség életében. A pénzügyi bizottság februári ülésén mintha egy békeév tervezése folyna, keresik a megoldásokat az anyagiak rendezésére. Csak egy kitétel utal a háborúra, az egyházi adók ügyében: aki fél vagy egy évig katona volt, adóját elengedik.[77]

Ennél is különösebb a március 19-én délelőtt tartott presbiteri gyűlés. A lelkipásztori jelentésben (1943-ról) a gyülekezeti munkák felsorolásában nagy fellendülést váró program található.[78] Még a március 26-i esperesi látogatás is „nyugodt és biztos haladás útján… áldott, eredményes” jellemzést ad a gyülekezet munkájáról. Pedig már előkerül a megbeszélés folyamán: az iskolák bezárása miatt két iskola kivételével a hittanvizsgákat nem lehet megtartani és a konfirmációs előkészítő órákat is be kell szüntetni.[79]

Felgyorsulnak az események: a „… május 4-iki bombatámadás alkalmával a templom ablaküvegeinek 30%-a betört, mi is bombakárosultak lettünk.”[80]

Az egyházi főhatóságok rendelkezései szerint szigorítani kell a más vallásúak áttérését. Csak erkölcsi bizonyítvánnyal rendelkező, nem kétkedő hitetlen, s aki nem él közismerten botrányos életet stb. jöhet számításba hosszabb előkészítő foglalkozás után. Konkrét határozat is született három olyan izraelita vallású személy esetében, akik meg sem jelentek, csak levélben kértek áttérést.[81] Megtorpant volna a zsidó származásúak segítése?

A fenti tényekkel ellentétes tendenciát mutat, hogy az irattárban igen nagyszámú a lelkipásztor által a származás igazolására kért adat az ország különböző helységeibe írt leveleiben. Ugyancsak személyesen Mányoki Sándor és családja javára szól, hogy lakásukon a Svéd Vöröskereszt és a Svéd Kir. Követség „oltalom-táblája” állt.[82]  Arról eddig is jelent meg publikáció, hogy Mányoki Sándor részt vett a zsidómentésben.[83]

Még messze van a város kiürítése, de már sokan elmenekülhettek: „a gyülekezetnek sok tagja nincsen itthon.”[84] A gyűlések határozatképességét csekély számú jelenlévő is megszavazhatja, rendelkezik a református egyház zsinata. (6+1 fő szavazott a 32 fős presbitériumból, és már csak 16-an laknak a városban.[85] Az év utolsó hivatalos presbiteri gyűlése október 29-én volt, megszavazott határozatképességgel, semmi lényeges döntést nem hoztak.

A gyűlések jegyzőkönyveinek sorában ezután „naplószerű” jegyzőkönyvek következnek,[86] bőséges anyagot szolgáltatva a városban történt és a gyülekezet szempontjából is fontos eseményekről. (Anyagát terjedelmi okok miatt részletesebben csak készülő jubileumi könyvünkben mutathatjuk be.) Most csak néhány adattal. Nov. 26. az utolsó úrvacsorás istentisztelet a kiürítés előtt: „.. ha a következő vasárnapon lehet harangozni, akkor találkoznak.” Nov. 28: A lelkipásztor és családjának kiköltözése a X. ker. Tisztviselő-telepi Egyházközségbe.[87] Dec. 3, vasárnap: helyzetjelentés a templomból. Dec. 25. Nem sikerült a lelkészeknek Pestszentlőrincre kijutni a karácsonyi istentiszteletet megtartani. Dec. 26: Rendkívüli körülmények között megtartott istentisztelet karácsony másnapján. Dec. 28: A hadiállapot miatt rendkívüli intézkedések az esetleges temetések ügyében. Dec. 31: Nincs villamosjárat, nem tudott lelkipásztor Pestszentlőrincre kijutni, istentisztelet nem volt.

 

1945

 

 A fővárosban lefolyt hadi események miatt a lelkipásztorok továbbra is a X. ker. Tisztviselő-telepen vannak. A „napló” további adataiból: Jan. 1: istentisztelet nem volt. Az oroszok a Gullner utcánál. Nincs semmilyen összeköttetés Pestszentlőrinccel. Jan. 22: helyzetjelentés a január 22-ig történtekről. A Tisztviselő-telepen jan. 13-án ment át front. Mányoki Sándor hetenként háromszor fog Lőrincre kimenni. Villamosjárat még nincs. 1945 márciusában még készült egy összefoglaló a jan. 23 után történtekről.

A presbiteri gyűlések március 11-től indultak újra, igen kevés résztvevővel. Teljes az anyagi csőd, nincs bevétel. A város jelenlegi vezetősége nem adja át a már beszedett egyházi adókat sem. Az iskolák nehéz beindítása miatt hitoktatás alig van.[88] A presbitériumnak még legalább fele nincs itthon. Az augusztusi felmérés szerint: Budapesten 3 fő, máshova költözött, lemondott 3 fő, fogságban van 4 fő.[89]

A háború következményeiről tanúskodnak a március és október között megtartott gyűlések jegyzőkönyvei. A templomban és az alagsorban ugyan nincs bomba okozta sérülés, de sok a rongálás, sok a hiány. Több, későbbi felmérésben is szó esik a törött ablakokról, megrongált ajtókról, hiányzó zárakról stb., az alagsor parkett padlójának tönkremenéséről, az alagsori székek elhurcolásáról. Nincs biztosítva a bezárhatóság, „idegenek járnak be” a templomba.[90] A lelkészlakást az elmúlt télen többen is lakták, fertőtleníteni kell.[91] Költségvetést még októberben sem tudnak készíteni, még az utolsó negyedévre sem. Az „egyházi adó” megszűnt, helyette „egyházfenntartói járulékot” kérnek a megmaradt hívektől, várva, hogy felajánlják jövedelmük legalább 1%-át. Felvetődik a még vissza nem tért presbiterek pótlása. Szabó Gábort hadifogságban lévőnek jelentik.[92]

A fentiekből is kitűnik, az 1945-ös évben az egyházközség korábban pezsgő élete még visszafogottnak is alig mondható. Az irattár anyaga szerint azonban így is jól megfigyelhetők a külső változások, hatások. Megérkeznek az egyházkerületben megalakult bizottságoktól a kötelező igazolások az egyházi és világi vezetők számára: Pl.: „… az 1938. január 1. napjától tanúsított magatartását mind politikai, mind egyházi szempontból vizsgálat alá vette, s a rendelkezésére álló adatok gondos átvizsgálása és lelkiismeretes mérlegelése után őt igazoltnak nyilvánította.”[93] Ravasz László püspök felhívást intéz az élelmiszerhiány miatt éhező kismamák, csecsemők érdekében, a hazatérő hadifoglyok lelki gondozásáról.[94] Bizalmas értesítés jön Bajcsy Zsilinszky Endre temetéséről: „… a magyar függetlenségi és szabadságeszmék nagy apostolának és vértanújának… protestáns testvérünknek…”[95] Tiszteletteljes kérés érkezik a lelkipásztorhoz a pestszentlőrinci izraelita hitközségtől székek, padok kölcsönzése ügyében: „Sajnos köztudomású, hogy a fasiszták barbár pusztítása folytán Imaházunk teljes berendezése megsemmisült és elégett.”[96] Pestszentlőrinc polgármesterétől jött, hogy kötelező bejelenteni a német állampolgárságú jogi és magánszemélyek által okozott károkat. „Az ország végigfosztogatásával kapcsolatban van-e tudomása…”[97] De található az iratok között szívszorító, a háborút különösen megszenvedett tanítónőnek a családja tragédiájáról írt magánlevele is.[98]

 

 

[1] A szorosan vett háborús évekhez (1939-1945) képest szükségesnek látszott a kitekintés a megelőző évre is. (Sz. Gy.)

[2] Presbiteri gyűlések jegyzőkönyve (PRGY.) 1938. márc. 1.

[3] PRGY. 1938. márc. 27.

[4] PRGY. 1938. máj. 8. (A jelen tanulmánynak nem célja bemutatni a hosszú, jogi, személyeskedésektől sem mentes huzavonát, ami a Szemeretelep önálló egyházközséggé alakulásáig tartott.)

[5] PRGY. 1938. máj. 11.

[6] PRGY. 1938. febr. 3.

[7] A Pestszentlőrinc Kossuth téri Egyházközség Irattára (IRT.) 280/1938. sz.

[8] PRGY. 1938. okt. 20.

[9] Református Egyetemes Konvent Elnöksége. 6813/1938. In: IRT. 264/1938. sz.

[10] IRT. 283/1938. sz.

[11] Pest-Pilis-Solt Kiskun vármegye királyi tanfelügyelőjétől. 107/1937. In: IRT, 22/1938. sz.

[12] Dunamelléki Református püspök. 3148/1938. In: IRT. 159/1938. sz.

[13] Pestszentlőrinc m.v. polgármestere. 5016/1938. sz. In: IRT. 53/1938. sz.

[14] Országos Frontharcos Szövetség Pestszentlőrinci Főcsoportja. 447/1938 Front sz. In: IRT. 262/1938. sz.

[15] IRT. 10/1938. sz. és 178/1938. sz.

[16]Áttértek anyakönyve (1934–1945).  Pestszentlőrinc Kossuth téri Egyházközség

[17] PRGY. 1938. dec. 6.

[18] IRT. 314/1938. sz.

[19] PRGY. 1938. dec. 30.

[20] Uo.

[21] PRGY. 1939. jan. 31.

[22] Uo.

[23] PRGY. 1939. febr. 9.

[24] PRGY. 1939. márc. 12.

[25] PRGY. 1939. ápr. 18.

[26] PRGY. 1939. ápr. 26.

[27] PRGY. 1939. jún. 1.

[28] A Pestszentlőrinci Református Egyházközség Közgyűlési jegyzőkönyve. 1939. júl. 16.

[29] PRGY. 1939. szept. 14.

[30] PRGY. 1938. okt. 20.

[31] PRGY. 1939. nov. 7.

[32] IRT. 178/1939. sz.

[33] PRGY. 1939. dec.10.

[34] IRT. 104/1939. sz.

[35] IRT. 168/1939. sz.

[36] Keresztelések Anyakönyve 1938–1944. Pestszentlőrinc Kossuth téri Egyházközség

[37] IRT. 482/1939. sz.

[38] PRGY. 1940. jan. 11.

[39] Uo.

[40] PRGY. 1940. febr. 6.

[41] PRGY. 1940. márc. 7.

[42] PRGY. 1940. okt. 6.

[43] PRGY. 1940. márc. 28.

[44] PRGY. 1940. ápr. 19.

[45] PRGY. 1940. máj. 9.

[46] PRGY. 1940. szept. 2.

[47] Uo.

[48] PRGY. 1940. nov. 24. és nov. 29.

[49] Dr. Széplaki György: A Pestszentlőrinc Kossuth téri Református Gyülekezet kettős jubileuma. 1991. kézirat – Történetünk.  www.refkossuthter.hu

[50] PRGY. 1941. márc. 30.

[51] PRGY. 1941. okt. 17.

[52] PRGY. 1941. nov. 7.

[53] IRT. 51/1941. sz.

[54] Grünvald Mária: Pestszentlőrinc három polgármestere. In: Emlékezések, tanulmányok Pestszentlőrinc múltjáról. Szerk.: Téglás Tivadar. PIHGY Budapest, 1996. 93-108.l.

[55] IRT. 149/1941. és 171/1941. sz.

[56] Pestszentlőrinc m. v. polgármestere 5256/1941. sz. In: IRT. 157/1941. sz.

[57] IRT. 428/1941. sz.

[58] IRT. 418/1941. sz.

[59] PRGY. 1942. febr. 3. és dec.15.

[60] Dunamelléki Református püspök. 6973/1942. szám. In: IRT. 288/1942. sz.

[61] IRT. 60/1942. sz.

[62] PRGY. 1942. szept. 6.

[63] Pestszentlőrinc megyei város polgármestere. 12932/1942. sz. In: IRT. 193/1942. sz.

[64] PRGY. 1942. nov. 17.

[65] IRT. 321/1942. sz.

[66] IRT. 238/1942. sz.

[67] PRGY. 1942. ápr. 19.

[68] Pénzügyi bizottsági ülés jegyzőkönyve. (PBÜ) 1943. jan. 5.

[69] PRGY. 1943. márc. 7

[70] PBÜ. 1943. szept. 7.

[71] PRGY. 1943. márc. 7

[72]PRGY. 1943. márc. 19. (Eddig rendes presbiter volt Szemere István, de nem vesz részt a gyűléseken. Több alkalommal tett adakozásait (templom, orgona) ismernék így el.)

[73] PRGY. 1943. április hó keltezéssel

[74] PRGY. 1943. szept. 8.

[75] PRGY. 1943. okt. 8.

[76] PRGY. 1943. nov. 16. és dec. 21.

[77] PBÜ. 1944. febr. 25.

[78] PRGY. 1944. márc. 19.

[79] PRGY. 1944. márc. 26. (Vizitáción csak egyetlen egyházmegyei küldött van jelen.)

[80] PRGY. 1944. máj. 21.

[81] Uo. (Ekkor már Déry Béla a polgármester, üdvözléséről is határoztak!) és PRGY. 1944. jún. 21.

[82] A tábla felirata: „Ez a lakás a Svéd Vöröskereszt és a Svéd Kir. Követség oltalma alatt áll.” Rajta a Svéd Vöröskereszt Magyarországi Kirendeltségének körpecsétje, aláírással, kézzel írott 65. szám-jelzéssel. (Eredetiben az egyházközség birtokában van!)

[83] Dr. Téglás Tivadarné: Háború és újrakezdés, változások. In: Pestszentlőrinc krónikája. 199.

[84] PRGY. 1944. júl. 16.

[85] PRGY. 1944. szept. 17.

[86] PRGY. 1944. nov.–1945. márc. (Más dokumentumokkal együtt, e jegyzőkönyvsor teljes nyomtatott átiratát és fotó másolatait a könyv elkészülte után átadjuk a Helytörténeti Gyűjteménynek. Sz. Gy.)

[87] A lelkipásztornak ki kellett költöznie, mert a parókia a város kiürített részében volt, a Wlassics u. 61-ben

[88] PRGY. 1945. márc. 11.

[89] PRGY. 1945. ápr. 2., ápr. 15. és aug. 17.

[90] PRGY. 1945. máj. 21.

[91] PRGY. 1945. aug. 17.

[92] PRGY. 1945. okt. 12. (Ez az év utolsó presbiteri gyűlése.)

[93] IRT. 171/1945. sz. Kovács László egyhközs. főgondnok, pestkörnyéki e. m. világi jegyző igazolása

[94] 2643/1945. sz. In: IRT. 161/1945., 153/1945. sz.

[95] IRT. 36/1945. sz.

[96] IRT. 92/1945. sz. (Mányoki Sándor későbbi válaszában: az alagsorból eltűntek a székek és padok. Máshol szó esik róla, hogy az orosz hadikórházba kerültek, s onnan nem hozták vissza.)

[97] IRT. 134/1945. sz.

[98] IRT. 4/1945. sz.