A SZENT ISTVÁN KIRÁLY RÓMAI KATOLIKUS PLÉBÁNIATEMPLOM 70 ÉVES
A pestszentlőrinci szemeretelepi Szent István király római katolikus plébániatemplom 2008-ban volt 70 éves. Az ünnepelni valóról, a templom 70 éves történetéről nem volt összegyűjtött anyag. (Az 50. évfordulóra készült ugyan képes tabló, de ez nem maradt meg.) Azt terveztük, hogy egy kiállítással emlékezünk meg az emberöltőnyi időről. Előzőleg volt egy Biblia-történeti kiállításunk, s azt gondoltuk, ezt is hasonlóan, a kiállítás idejére kölcsönzött tárgyakkal töltjük fel. A felhívásra egy-két dokumentum gyűlt csak egybe: elsőáldozói emléklap, házassági anyakönyv és pár fénykép. „Tárgy” egy se. A régi miseruhák sem voltak már meg, egy „nagyvonalú” selejtezés áldozatai lettek.
Mit tudunk templomunkról? Ki tervezte? Kik szolgáltak itt? Milyen volt a hitélet? A hitélet persze előbb volt, mint a templom (ami egyidős a teleppel). Míg nem volt templom, közösségileg hol adtak hálát Istennek? Voltak, akik erre az időre is emlékeztek, a tapasztaltabb korúak, a nyolcvanasak. Sokukhoz elmentem riportot készíteni, meséltetni őket. Szívesen tették. Így egy ismeretlen „én előttem volt” világ tárult fel, és oly izgalmat s katarzist keltett bennem, ami elfújta azt a tévedést, hogy velem kezdődött a világ. Mindenütt előkerültek a régi fényképek. Némelyik bélyeg méretű, de a hagyományos fényképek (jó felbontású, részlet gazdag) „ezres nagyságrendű dpi-jével”. Ezeket a képeket aztán ilyen felbontással digitalizálva a betű méretű arcokból felismerhető portrékat lehetett nagyítani.
Első, legkézenfekvőbb lépés a kutatásban a historia domus[1] átolvasása. Ezt kötelezően vezetnie kell a plébánosnak, időről időre beleírván az eseményeket. De csalódás ért. Az eredeti első könyv elveszett, az új csak az ötvenes évektől kezdődik. Az előzményeket visszaemlékezésekből rekonstruálták. Ráadásul nem is volt egyenletes. Egyes időszakok nagyvonalúan hézagosak.
Megnéztem a Főplébánia[2] (Mária Szeplőtelen Szíve Római Katolikus Főplébánia) historia domus-át is. Annál is inkább, mert az akkori pestszentlőrinci plébánia plébánosa, Dr. Wimmerth Béla pápai prelátus ötlete volt a Szemeretelep területén, de a Szent Imre kertvárosiaknak is szánt templomot építeni. 1938-ban Szent István királyunk emlékéve volt, halálának 900. évfordulója. A központi ünnepségen túl (amely közvetlenül a XXXIV. Eucharisztikus Világkongresszus után nyílt) helyi megemlékezések s felajánlások voltak. A templomunk építése 1937-ben kezdődött. Találtam képeket az épülő templomról, sőt az alapkő letételről is, ahol széles karingben a prelátus áldást ad. A főplébánia historia domus-ában pedig megörökítette az alapkő-dokumentum szövegét. Következő év augusztus 20-án szentelte fel a templomot.
Kutattam a kerületi helytörténeti gyűjteményben, ahol fotót találtam az első, vallásilag közös hitéleti megnyilvánulásra egy harangállításról 1915-ből a mai Pitagorasz Általános Iskola környékén. Továbbá a helyi sajtó akkori példányait (vagy másolatait), ezek írtak az eddig csak képekből ismert eseményekről. Továbbá kutattam levéltárakban: a Váci Egyházmegyei- és a Budapest Fővárosi Levéltárban.
Végül is pár hónapos intenzív munkával augusztus 19-ére (ekkor nyílt a kiállítás) 11 darab 70×100-as tablót töltöttem meg felnagyított képekkel, szövegidézetekkel és magyarázattal. A templom belső falán helyeztük el körben. Egy-egy tabló hol több, hol kevesebb időt ölelt fel, az anyag sűrűségének megfelelően.
A 11 tabló tartalma:
Az első tabló 1910-ben kezdődik. Pestszentlőrinc életének politikai és egyházi önállósulásának évétől (különálló nagyközség és önálló római katolikus plébánia). Polgárok testülete 1911, harang-állítás 1915, Oltárbizottság 1920, népiskola oltárfülkével 1927, Kápolna egyesület 1932, a község területet adományoz templomépítésre 1935. Ezek a szemerei templomépítés felé vezető út állomásai. Ez a fejezet 1937-ig tart, amikor Dr. Wimmerth Béla pápai prelátus kereszttel jelöli meg a templom helyét (augusztus 15.) és ugyan ez évben az alapkövet is leteszi (október 3.).
A második tabló sok képpel mutatja be az 1938. év jelentőségét és a jubileumi templom felszentelését augusztus 20-án. Wimmerth prelátus a szalézi rendet[3] hívta ide szolgálni. A következő évben a prelátusnak köszönhetően rendházuk is lett. A templom első igazgatója Gábor József (SDB-szalézi szerzetes).
A harmadik tabló a nagy harang felszentelésével kezdődik, mely sok képpel dokumentált esemény volt 1940. május 12-én. Megindul a gazdag hit- s egyben társadalmi élet is a szalézi atyák szervezésében: leány-, legény-, ifjúsági- és Don Bosco kör működnek. Ifjúsági ünnep, zarándoklat, de népművelő és szórakoztató előadások is voltak.
A negyedik tabló az 1944-es évvel kezdődik. A kitelepítés és a front átvonulása miatt a telep is elnéptelenedik . A nemrég ide kerülő Pásztor János (SDB) atyának is mennie kell. Visszaérkezéskor a templomot kifosztva találják. 1946-ban templomunk plébánia rangra emelkedik s Pásztor atya plébános lesz. A következő évben megalakul az első képviselőtestület. Közben épül a kultúrház, amit 1947-ben egy színdarab bemutatásával avatnak fel.
Az ötödik tabló két eseményekben gazdag évvel foglalkozik. 1948-ban a 10 éves templom tiszteletére előadják Sík Sándor: István király című tragédiáját. Eljátsszák a szerző jelenlétében is. 1949-ben elveszik a kultúrházat: „A kultúrház kultúrcélokat nem szolgál…Lakatlannak tekintendő” – így szólt a végzés.
A hatodik tabló a szétszóratással kezdődik. 1950-ben feloszlatják a szerzetesrendeket, elfogják a szalézi tartományfőnököt, a tagok menekülnek. Egyházmegyés papok veszik át a plébániát.
A hetedik tabló a 70-es évekig követi az eseményeket. Jelentős egyetemes újítás a népnyelvű liturgia. Nálunk az első magyar nyelvű szentmise 1963. május 3-án volt. Nyomon követhető, hogyan szorították vissza a politikai erők mesterségesen az iskolai hittanosok számát. 1972-ben már nincs iskolai hittan.
A nyolcadik tabló a „rendszerváltásig” követi az eseményeket. A II. Vatikáni zsinat szellemében új liturgikus teret alakítottak ki: azaz 1976-ban avatták fel a szembemiséző oltárt. 1983-85 között új plébánia épült a templom mellé.
A kilencedik tabló: Megújulhattak a szerzetesrendek. Visszatérnek a Szaléziak. 1992-ben visszaigénylik a kultúrházat, amit renoválnak. 1993-ban módosulnak az egyházmegyei határok, a Váci Egyházmegyétől átkerülünk az Esztergom-Budapest Főegyházmegyébe.
A tizedik tabló a 70 éves jubileumig vezeti az eseményeket. 2005-ben a Szaléziak visszaadják a templomot az egyházmegyének.
A tizenegyedik tabló zárásul felsorolta az ott szolgáló papokat s pár laikust (31 fő), amit 24 arcképpel illusztráltam. Időszalag mutatta be kinek-kinek a szolgálati idejét kiemelve a templomigazgatókat és plébánosokat.
Sokan és örömmel nézték a kiállítást. Kutatásaimra alapozva szeretnénk egy templomtörténeti kiadványt is a hívek kezébe adni.
[1] A ház története
[2] Mária Szeplőtelen Szíve Római Katolikus Főplébánia
[3] Don Bosco Szalézi Társasága
