Rablógyilkosság az Állami lakótelepen

90 éve ezen a napon halt meg L. József. Megfulladt. Egy kötél tekeredett a nyaka köré, az végzett vele. Egy kötél, melynek másik végét Gold Károly állami ítéletvégrehajtó fogta a Kozma utcai gyűjtőfogház udvarán. L. József szörnyű bűnt követett el. Egy évvel korábban hidegvérrel, előre megfontoltan és nyereségvágyból ölt. Egy szépreményű 26 éves joghallgató és édesanyja voltak az áldozatai, a pestszentlőrinci Állami telep lakói.

Az Állami lakótelepet a megszálló román hadsereg által leszerelt Pestszentlőrinci Lőszergyár területén, annak üresen maradt épületeit felhasználva alakították ki az 1920-as évek folyamán. Az I. világháború után sok menekült érkezett az új határokon túlról Magyarországra, akiket lakás híján gyakran félreállított vasúti vagonokban helyeztek el. Nagyrészt az ő elhelyezésükre hozták létre a lakótelepet. Kezdetben az eredeti lőszergyári épületeket alakították át, ezek azonban rossz állapotban voltak, ezért hamarosan új épületeket is felhúztak. 1922-ben kezdődött meg a beköltözés a telepre. Valószínűleg a két áldozat is ekkor talált magának lakhatást Lőrincen.

S. Endre Árpád 1897. június 6-án született Nagykanizsán. Édesapja szatócs volt, Endre a második házasságából származott. A fiú 1915-ben Nagykanizsán tett érettségi vizsgát a kegyes tanítórendiek (piaristák) római katolikus főgimnáziumában. Habár katonai szolgálatáról nem tudunk, ő is ahhoz a – Remarque által „elveszett nemzedék”-nek nevezett – háborús korosztályhoz tartozott, amelynek fiatalságát derékba törte az első világégés. Tanulmányait csak a háború után folytathatta, amikor is beiratkozott a budapesti tudományegyetem jogi karára. Közben állást vállalt Benárd Ágost keresztényszocialista napilapjánál, A NÉP-nél, később a Magyar Távirati Iroda munkatársa lett. Először a VIII. kerületi József utca 35. alatt talált lakást, majd édesanyjával együtt az elsők között lettek az Állami telep lakói. A 153. számú, egykori lőszergyári emeletes épületbe költöztek be. A telep gyors felépítése azonban megbosszulta magát. 1924 júniusában, amikor már 7000-en laktak itt, több emeletes épületet is veszélyesnek ítéltek, ugyanis a beépített fapadlózat és födém 2 év alatt elkorhadt, a lakók mozgására hullámzott, illetve befolyt rajta az eső. A 153. számú épület szintén az összeomlás határára került, lakhatatlanná nyilvánították, S.-éket pedig 1924. június 14-én a telep akkori szélére (akkor összesen 197 ház állt itt), a 196. számú földszintes barakképületbe költöztették át (ez nagyjából a mai Kondor Béla Általános Iskola hátsó részénél állt). Nem tervezték azonban, hogy hosszútávon Pestszentlőrincen telepednek le. S. Endre utolsó vizsgája után, még a nyár folyamán be akartak menni Pestre, ahol a fiú ügyvédi irodát nyitott volna. Minden előkészületet megtettek a mihamarabbi költözéshez, kiválasztották a megfelelő lakást, az apa, S. István biztosította a szükséges 50 millió koronát a vásárláshoz, Endre pedig esténként a kertben vagy a petróleumlámpa világánál szorgalmasan tanult utolsó vizsgájára. 1924. június 20-án hajnalban azonban lakásukba az ablakon keresztül bemászott L. József.

L. József Budapesten született 1904. február 1-jén. Négy elemit végzett, apja gépgyári munkás volt, 1919-ben elvesztették lakásukat. A fiú súlyos betegségben szenvedett, orrsorvadása volt, ami elviselhetetlen szagot árasztott, ezért kerülték az emberek. Több foglalkozással is próbálkozott (mészáros, folyamőr, segédmunkás), de sehol sem tudott megmaradni hosszabb ideig. 1924 nyarán éppen állástalan henteslegény volt, aki Rizmayer Istvánnénál bérelt szobát a Kossuth Lajos utca 155-ben. Segédkezett S.-éknek a költözködésben, ekkor látta, hogy a joghallgató hírlapírónak milyen szép ruhái vannak, és megkívánta őket.

Június 21-én délután a tejesasszony vette észre, hogy valami nem stimmel a 196-os számú háznál. Az ablakok és ajtók egy kivételével be voltak zárva, és a nyitott ablakon keresztül füst szivárgott ki a lakásból. Segítségért sietett, és amikor a lakásba bementek, megdöbbenve tapasztalták, hogy S-né és fia bevert koponyával, meztelenül fekszenek ágyaikban. A rendőrség nagy erőkkel vonult ki Kispestről a helyszínre, és már éjszaka megkezdték a nyomok biztosítását, a tanúk kihallgatását. Hajnalban a telepre gyalogos és lovas rendőrök érkeztek, hogy a kíváncsiskodókat távol tartsák, amíg megérkezik Budapestről a rendőri bizottság, köztük Kenyeres Balázs híres igazságügyi orvos. Első körben több elkövetőre gyanakodtak, de L. József személye már ekkor a rendőrök látókörébe került, ugyanis többen emlékeztek, hogy habár nem a telepen lakott, gyakran őgyelgett S.-ék háza környékén.

A költöztetésben segédkező négy személy közül hárman alibit igazoltak maguknak, és elárulták L. lakhelyét, ahova a rendőrök kiszállván dr. S. Endre véres ruháit, és az elkövetéshez használt véres baltát is fellelték. Ezt követően a tettes elfogása érdekében rendőröket állítottak a ház köré és a villamosmegállókba is. Június 21-én, szombaton délután 4 órakor el is fogták a pestszentlőrinci végállomáson a villamosról leszálló L.-t. Azonnal elismerte tettét, és részletes vallomást tett. Elmondta, hogy tettét egyedül követte el. Megtetszettek neki dr. S. szép ruhái, és végre egyszer ő is szeretett volna ilyenekben járni. Először csak a ruhákat szerette volna eltulajdonítani, de nem tudta hogyan vihetné keresztül tervét erőszak nélkül, ezért folyamodott a gyilkossághoz. S.-né szobájának nyitott ablakán mászott be a lakásba, az asszony nem ébredt fel. A gyilkos a fejszével háromszor sújtott le a nő fejére, aki azonnal meghalt. Ezt követően átment a másik szobába, ahol S. Endre aludt. Itt is a fejszét használta, de a fiú nem halt meg azonnal, hanem felkelt és küzdeni kezdett a támadóval, aki csak többszöri fejszecsapással tudta legyűrni a védekező fiatalembert. Miután végzett a két emberrel, L. meggyújtotta a petróleumlámpát, letette a földre, hogy a világosság ne tűnjön fel, bár a lakást nem akarta felgyújtani, a környező anyagok távozása után mégis lángra kaptak. Négy rend ruhát szedett össze a szekrényből, magához vett egy pénztárcát 40 ezer koronával és némi ékszert, amit talált. Másnap reggel ő is ott volt a ház körül összeverődött érdeklődők között, majd elfogásáig Kispesten és Budapesten kószált. Vizsgálati fogságban a főkapitányságon tartották, majd a pestvidéki törvényszéki fogházba szállították át.

Mivel a bűntett súlyos volt, és kolléga volt az áldozat, ezért a nagy napilapok (pl. Budapesti Hírlap, Népszava, Pesti Napló), de a vidéki újságok is (pl. Zalai Közlöny) mind részletesen beszámoltak az eseményekről, igaz, ahogy teltek a napok, a címlapról egyre hátrébb szorult S.-ék tragédiája. A NÉP, amelynek Dr. S. korábban dolgozott, a gyilkosságot 1924. június 22-én még az első és második oldalon hozta. A gyilkos elfogása június 24-én már csak a második oldalon kapott helyet, azonban ugyanebben lapszámban a nyolcadik oldalra szorult a nekrológ. Június 27-én a temetés híre a harmadik, június 29-én pedig mínuszos hírként a nyolcadik oldalra került. A végső ítéletszolgáltatást pedig 1925. szeptember 30-án a hetedik oldalon hozták. Az ellenzéki lap egyébként nem sokkal élte túl S. Endrét és L. Józsefet, ugyanis 1925. október 3-án megszűnt.

S.-éket 1924. június 27-én, pénteken helyezték örök nyugalomra a Kerepesi úti temetőben, ahol a koporsóiknál sokan lerótták kegyeletüket. A ravatalnál többek között Benárd Ágost, egykori népjóléti miniszter, a sírnál Pethő Sándor búcsúztatta az elhunytakat. Ugyanezen a napon a nemzetgyűlésben is elhangzott S. Endre neve. Lendvai (Lehner) István fajvédő képviselő a lakásínség nemzeti-keresztény meggyőződésű áldozataként hivatkozott rá.

L. József főtárgyalását 1924. december 4-én tartották a pestvidéki törvényszéken, ekkor életfogytiglani fegyházat szabtak ki rá, enyhítő körülményként vették figyelembe betegségét, rossz életkörülményeit és elsősorban fiatal életkorát. Az ügyészség súlyosbításért fellebbezett. A királyi ítélőtábla 1925. május 12-én tárgyalta az ügyet, és mivel a kétrendbeli gyilkosság mellé a gyújtogatást is felvette a vádpontok közé, kiszabta a halálos ítéletet. A védő a Kúriához fordult, amely azonban augusztus 19-én helybenhagyta az ítélőtábla végzését. A kegyelmi kérvényét is elutasították, így L. Józsefen 1925. szeptember 29-én reggel 9 órakor végrehajtották a halálos ítéletet.

A NÉP nekrológja (részlet), 1924. június 24.:

[S. Endre] „Nagy energiájú, fürge, beszédes és nívós, állandóan vitázó kedvre beállított legényke volt, talán olykor túlságosan is életre való, csupa érvényesülést követelő, lelkes és szembeszökő ifjontiság, lendülettel és elszántsággal harcolta végig rövid pályáját. Egyet csodáltunk benne mindig: hogy köztudott rengeteg baja, keserűsége, roppant kedélyküzdelmei sem törölték le szájáról a mosolyt a magabízó és határozott lelkek kissé öntudatlan, mégis fanyar humora játszott az ajka szegletében. Most már tudjuk, hogy ez az arcára fagyott örök nevetés a huszonhat esztendős fővel költözésre, búcsúra eljegyzett lélek megértő, elnéző, öregemberi fintora volt: „Senki sorsát el nem kerülheti.”

Pápai Tamás László

2015. szeptember 29.

Források:

– A Budapesti Hírlap, a Népszava, a Pesti Napló 1924. június 21. és 1925. szeptember 30. közötti lapszámai (adtplus.arcanum.hu)

– A Kispest-Szentlőrinc 1924. június 28-i lapszáma

– A NÉP 1924. június 22. és 1925. szeptember 30. közötti lapszámai

– Anyakönyvi adatok

– Téglás Tivadar: Az Állami-lakóteleptől a Havanna-lakótelepig. Fejezetek Pestszentlőrinc történetéből. Bp. 2002.