MIÉRT TELEPÜLT KERÜLETÜNKBE LÉGVÉDELMI TÜZÉRHADOSZTÁLY?
Az 1950-es évek elején kerületünkbe települt az 55. honi légvédelmi tüzérhadosztály parancsnoksága, valamint három alárendeltje, a 73., 77. és 135. honi légvédelmi tüzérezred. Laktanyáik (a Halomi, illetve az Üllői úton) építésének pontos időpontja ismeretlen, de 1952-54 közé tehető. A következőkben megpróbáljuk áttekinteni, mi indokolta ezt a katonai és politikai döntést.
A második világháború végén, a győztes szövetségesek közötti ellentét miatt két szemben álló tábor jött létre, és kialakult a hidegháború, mely meghatározta Magyarország és hadserege történetét az elkövetkező évtizedekben. 1947-ben megkezdődött a honvédség politikai megnyeréséért folyó küzdelem. A fegyveres szovjet jelenlét ezt a folyamatot erősítette, és a választásokra is rányomta bélyegét. Egyre nagyobb szerepet kaptak a kommunista párt egyes dogmatikus vezetőinek érdekét szolgáló adminisztratív intézkedések, koncepciós perek (1949-52 között koholt vádak alapján 29 tábornokra és ezredesre mondták ki a halálos ítéletet). Az 1948. február 18-án aláírt magyar-szovjet barátsági és együttműködési szerződés alapján Magyarországon megkezdték működésüket a szovjet katonai tanácsadók.
A magyar légvédelmi tüzérség 1948 őszén állt fel, és már egy év múlva, alkalmazás szerint szétvált kivonuló és honi légvédelmi tüzérségre. 1948-ban ősszel rendelkeztek az Országos Légvédelmi Központ (ORLÉKÖZ) felállításáról. A sztálini politika következményeként a Szovjetuniónak és a befolyási övezetébe tartozó népi demokráciáknak elmélyült az ellentéte Jugoszláviával. A folyamatot 1948 júniusában a KOMINFORM Jugoszláv ellenes határozata indította el. Ezért 1949-től a honvédség fontos feladatának tekintették a Jugoszlávia felől várható támadás elhárítását.
Az MDP a Magyar Néphadsereg-fejlesztési elveit 1949-től kezdve a szocialista katonai doktrínára alapozta. Hazánk földrajzi helyzetéből kiindulva, valamint figyelembe véve, hogy az esetleges háború koalíciós jelleget ölt, olyan következtetés adódott, hogy a Magyar Néphadseregben két haderőnem – szárazföldi és honi légvédelmi – szükséges. 1949 elején a két haderőnem közül lényegében csupán a szárazföldi egyes fegyvernemeinek és szakcsapatainak voltak meg a keretei. A honi légvédelmi haderőnem fegyvernemei és szakcsapatai nem léteztek! A repülő fegyvernemnek csupán néhány oktató gépe volt, mely a Kossuth Akadémián megindult repülőgép vezetői kiképzést szolgálta.
Egyik legsürgetőbb feladat hazánk légvédelmének megszervezése és létrehozása volt. Az MDP és a kormány döntése alapján 1949. június 15-én a vezérkar szervezésében Budapesten létrehozták az Országos Légvédelmi Parancsnokságot. A légvédelmi tüzércsapatok alapvető feladata a meghatározott politikai, ipari objektumok, közlekedési csomópontok légvédelme, illetve a csapatok oltalmazása volt.
1951. június 1-jétől a Magyar Honvédség megnevezést Magyar Néphadseregre változtatták, az év végén pedig szovjet mintára készült ruházatot rendszeresítettek. A megnövekedett honvédelmi igényekről, azok költségkihatásairól, valamint az egész országra kiterjedő veszélyekről Gerő Ernő 1951. augusztus 3-án írásban tájékoztatta Rákosi Mátyást. Gerő figyelmeztetése nem kapott nyilvánosságot. (A tények pedig őt igazolták!)
A Magyar Néphadsereg 1952 végére érte el legnagyobb szervezetét, békeidei létszámát és fegyverzetét. Ebben az évben a hadsereg a nemzeti jövedelem mintegy 22%-át emésztette fel. Az intenzív fejlesztés során felállított alakulatok kezdetben igen sok problémával küszködtek. A csapatok feltöltéséhez nem volt elég 85 mm-es légvédelmi ágyú. 1952 végén a feltöltöttség 65 %-os volt.
1953-ban a nemzetközi politikában enyhülési folyamat indult el. Véget ért a koreai háború, meghalt Sztálin. Nagy jelentősége volt a korábban példátlanul feszült magyar-jugoszláv viszony normalizálására tett kezdeti lépéseknek is. 1953 nyarára nyilvánvalóvá vált, hogy a népgazdaság teherbíró képességét erősen igénybe vette a túlméretezett hadsereg. Csökkentették a honvédelmi kiadásokat. A hadsereg létszámcsökkentésének mértékét közel 25%-ban határozták meg.
A potenciális légi ellenség egyre több, nagy magasságban is tevékenykedni képes sugárhajtóműves támadó repülőgéppel rendelkezett. A 37 és 85mm-es lövegekkel felszerelt légvédelmi tüzérség pedig csak kis és közepes magasságon repülő ellenséges célok megsemmisítésére volt képes. A nagyobb tűzerő érdekében 1954 őszén a 46. hadosztály közepes ütegeinél a lövegek számát hatról nyolcra növelték. (1955-től az 55. hadosztálynál is.) Az ezred- és önálló osztályparancsnokságokhoz állománytáblájuk szerint már felderítő-lokátort is terveztek, de rendszerbe állításuk legtöbb helyen késett, vagy elmaradt.
1955. május 9-én a Német Szövetségi Köztársaságot (NSZK) felvették a NATO tagjai közé. Válaszul a Szovjetunió vezetésével az európai népi demokratikus országok 1955. május 14-én megkötötték a Varsói Szerződést (a VSZ-t). 1955. március 28-án éjjel egy sugárhajtású repülőgép Zalaegerszeg – Sztálinváros – Debrecen útvonalon engedély nélkül átrepülte az ország légterét. A súlyos, rendkívüli eseményt úgy ítélték meg, hogy azt több személy mulasztása, illetve határozatlansága miatt nem tudták megakadályozni. 1955. április 9-én – a március 28-i büntetlen légi határsértést követően – a HM Katonai Tanácsa döntött az átszervezésről: az ország légvédelmét egy közös parancsnokság alá kell rendelni, amely három alapvető fegyvernem (légvédelmi tüzér, repülő, rádiótechnikai) együttműködését képes lesz zökkenőmentessé tenni. A honvédelmi miniszter 1955. április 14-én kelt tiszti parancsában elrendelte az Országos Légvédelmi Parancsnokság és a Légierő Parancsnokság összevonását.
Alig kezdődött el az új parancsnokság szervezése, amikor 1955. április 30-ról május 1-jére virradó éjszaka ismét légi határsértés történt. Jugoszlávia felől egy repülőgép egész Sztálinvárosig behatolt a Duna mentén, majd – anélkül, hogy a légvédelem bármit is tett volna – ugyanott kirepült az ország területéről. Az eseteket szigorú felelősségre vonás követte. A honvédelmi miniszter felelőssé tette az 55. honi légvédelmi tüzérhadosztály, az Országos Légvédelmi Parancsnokság vezetőit, valamint a fenti szervek politikai apparátusát, továbbá a készültségi szolgálatok ellátóit.
Az ország légvédelmének helyzetét legjobban az MDP Politikai Bizottságának megállapításai jellemzik. A figyelő- és jelzőrendszer a jelenleg meglévő technikai eszközeivel nem képes a légi célokat időben felderíteni, nem tud összefüggő adatokat biztosítani a légvédelmi tüzér- és vadászrepülő csapatoknak. A Politikai Bizottság Budapest légvédelmének erősítésére több intézkedést hozott. Ennek során összevonásra került az Országos Légvédelmi Parancsnokság és a Légierő Parancsnokság, és létrejött az Országos Légvédelmi és Légierő Parancsnokság (OLLEP). Ekkor határoztak az összefüggő rádiólokációs mező létrehozásáról is. A Politikai Bizottság által meghatározott feladatok végrehajtására a honvédelmi miniszter jóváhagyta az OLLEP által kidolgozott hadműveleti feladatot. Ennek megfelelően az 55. hadosztály-parancsnokság Budapestre települt a Beloiannisz laktanyába. Parancsnoka Kána Lőrinc vezérőrnagy lett.
Budapest térségébe két hadosztály települt 3-3 alárendelt ezreddel. Az 55. Honi Légvédelmi Tüzérhadosztály kötelékébe a 73. könnyű, 77. és a 135. közepes honi légvédelmi tüzérezredek tartoztak. Mindhárom ezred és az 55. hadosztály parancsnoksága a XVIII. kerületben volt.
A vezérkari főnök pontosította a hadosztályok harcfeladatát. Ennek megfelelően a 46. és 55. honi légvédelmi hadosztályok (összesen 6 ezreddel, ezredenként 9 üteggel, könnyűütegenként 6, közepes ütegenként 8 löveggel) biztosították Budapest politikai, ipari és közlekedési objektumait, valamint a dunai hidak légvédelmét. Az ütegállások építése gyorsan elkezdődött, és 1955 decemberében kisebb hiányosságokkal be is fejeződött.
Az 1955-56-os években újabb 4 légi határsértésre került sor. 1956. október 23-án kitört a forradalom, ami végleg megpecsételte a hadosztály sorsát. 1957 elején a honvédelmi miniszter parancsával feloszlatta az 55. honi légvédelmi tüzérhadosztályt.
A kerületi laktanyákat a rendszerváltásig szovjet alakulatok foglalták el, majd ezt követően az önkormányzat hasznosította, illetve adta el azokat.
