Áll egy nyolcvanéves villa a XVIII. kerületben, Pestszentlőrincen, két kis mellékutca sarkán, a Tű utca 2. szám alatt. Ma elhanyagolt épület benyomását kelti, de nem volt ez mindig így.
1937-ben Wiener Artúr megbízást adott Kaesz Gyulának (1897–1967), hogy tervezze meg pestszentlőrinci lakóvilláját. Kaesz Gyula – később az Iparművészeti Főiskola főigazgatója, Kossuth-díjas – ekkor már elismert építész, belsőépítész, bútortervező, grafikus volt. A budapesti Iparművészeti Iskolán végzett 1917-ben, majd 1919-től ugyanitt a belsőépítészeti szakosztály tanára lett. A húszas években egyre több megbízást kapott, családi házakat, nyaralókat épített, tervpályázatokon vett részt. „A korai építészeti munkák, hasonlóan a bútor- és lakástervekhez, a tradícióhoz kötődő, barokkos stílusjegyeket mutatnak, majd a húszas évek második felétől fokozatos formai egyszerűsödés mutatkozik meg az építészeti munkákon is.”[1]
A harmincas években építészeti munkáinak többségét üzletportálok, kiállítási pavilonok tették ki, de emellett polgári villalakások megtervezésére is kapott felkérést, például Lengyel Bélától, akinek Sas-hegyi villája 1934-ben épült fel Kaesz Gyula tervei szerint.[2] A modern stílusú épület mind küllemében, mind belső elrendezésében erősen hasonlít a három évvel később tervezett Wiener-villához. „Lapos tetővel lezárt, négyzet alaprajzú tömegét csonkolások és kiszögellések tették mozgalmassá. […] Az alagsori falakat fehér fugával elválasztott klinkertéglák védték, a földszinti felületeket pedig fehér nemes vakolat. A fehér színű ablakrácsok és korlátok egységesen komponáltak voltak, ívesen hajló pálcáik szintén a horizontalitást erősítették.”[3] Az alsó szinten egyszobás házmester-lakás, mosókonyha és egy önálló bejáratú vendégszoba – vagy legényszoba – kapott helyet, de az alapterület nagy részét egy fedett terasz foglalta el. A tulajdonos a háromszobás lakásából a terasz felett kialakított erkélyre léphetett ki.[4]
De nem a Wiener-villa kapcsán találkozott először Kaesz Gyulának Pestszentlőrinccel. 1924-ben már kapott itt megbízást egy asztalosmestertől. Gazdag Jenő (1894–1943) Ferenc utca 6. alatti telken álló épületein Kaesz Gyulán kívül többen is dolgoztak. Az első építő a helyi Straubinger József kőművesmester volt, aki 1923 nyarán az asztalos lakóházát húzta fel, egy udvari szobával, egy konyhával, egy kamrával és padlással, 46 m2-es alapterületen. Ez lett a telek végében álló hátsó épület. Utána következett Kaesz Gyula építész, aki 1924 őszén további 31 m2-en egy udvari szobát és konyhát tervezett.[5]
De az asztalos nem hagyta parlagon veszni a kert elejét sem. 1927 augusztusában Osztrovszki András kispesti építési vállalkozó 72 m2 terjedelemben a Ferenc utcára néző két utcai szobából, két kamrából és két konyhából álló épületet épített, majd szeptemberben még egy 10,5 m2-es konyhával toldotta meg.[6]
Mivel a két épület között még így is rengeteg hely maradt, Gazdag 1935-ben Eczetes Józsefnek adott megbízást egy toldalékra. A három szobából, három konyhából, és három kamrából álló rész az utcafronti épülethez csatlakozott és a telek jobb oldalán húzódott végig.[7] Természetesen Gazdag Jenő nem magának építette ezt a sok szoba-konyhás lakást, hanem azokat kiadta környékbeli munkásoknak. 1939-ben például egy szerelő, egy villanyszerelő és egy géplakatos lakott nála.[8]
Habár ez az épületkomplexum nem fogható a Wiener-villához és csak kis részben viseli Kaesz Gyula keze nyomát, mégis érdemes megemlíteni, mint pestszentlőrinci kapcsolódásának másik bizonyítékát.
Az építtető, Wiener Artúr 1902. február 24-én született a boszniai Gorazdában.[9] Apja, Wiener Alajos (1874–1945) a XX. század elején Boszniában szolgált, katonai számtiszt, magyar királyi honvédszázados volt.[10] Artúr a gimnáziumi tanulmányai első évét 1912-ben a budapesti evangélikus főgimnáziumban kezdte meg, majd a pécsi ciszterci római katolikus főgimnáziumban fejezte be.[11] Kereskedelmi pályára lépett, iparigazolványát „épületfával, tűzifával, szénnel, koksszal és faszénnel (telep nélkül)” megnevezéssel 1932. augusztus 12-én váltotta ki.[12] Épületfa- és tüzelőanyag nagykereskedő cégét 1937-ben jegyeztette be, üzlete az V. (ma XIII.) kerületi Csanády utca 11. alatt működött és házasságáig itt is lakott.[13] 1935. február 24-én vette feleségül Ladomerszky Rozália Anna Máriát (1906–1977).[14] Ekkor sem költözött azonban messze, csupán a szomszéd utcába, a Légrády Károly (ma Balzac) utca 25. alá, ahol Ladomerszky Rózsi lakott. De nem éltek itt sokáig, ugyanis 1938-ban beköltözhettek a Kaesz Gyula tervezte vadonatúj lakásukba.
Wiener Artúr és Ladomerszky Rózsi
A terület, ahol Wiener Artúr otthonát felépítette, Pestszentlőrinc legrégebbi része. Az 1870-es években a birtokos, Lónyay Menyhért egykori pénzügyminiszter, miniszterelnök és felesége tizenhat darab 1-2 holdas telket hasított ki a tulajdonából, amelyekre tehetős emberek villaszerű nyaralókat építettek. Azonban ezeknek a nagykiterjedésű nyaralóknak a létjogosultsága az 1920-30-as években mindinkább megkérdőjeleződött, a birtokosok a területeket kisebb parcellákra osztva – akár a villát is lebontva – szerettek volna megszabadulni a fényűző és drága kertektől. Ilyen volt a Gyöngyvirág utca 36–38. is, mely az 1910-es években Straub József üllői főjegyző, az 1920-as években Neuländer Mór szabómester birtokában volt. Az új tulajdonos, Hufnagel József úgy döntött, hogy az 1 hold 660 négyszögöl – valamivel több, mint 8000 m2 – kiterjedésű villatelekből két részt áruba bocsát. Míg az eredeti épületet a Gyöngyvirág utca 36. alatt meghagyta, az új parcellák egyikén (Gyöngyvirág utca 38/a) 1936-37-ben maga építtetett egy házat, a másik telket Wiener Artúr vásárolta meg. Így lehet, hogy az iratokban – miként Kaesz Gyula tervrajzán is – a Gyöngyvirág utca 36/38 szerepel, míg például a választási jegyzékben Gyöngyvirág utca 38/b számon tartották nyilván.[15]
Kaesz 1937. október 8-án készült el az épület terveivel. Pestszentlőrinc városnál 1937. november 6-án kérvényezték az építési engedélyt, november 12-én szállt ki a városi hatóság, hogy megszemlélje helyszínt és a terveket. Az épület – Lengyel Béla házához hasonlóan – földszintre és „sauterin”-re (sic!) tagolódott. A terv szerint a Sas-hegyi villához hasonlóan az alagsor és a lakótér már a külső borításában is elvált volna: lent klinkertéglát, fent fehér vakolatot alkalmazott Kaesz, harmonizáló ablakrácsokkal. Azonban a négyzetes alaprajzot itt sátortető borította. A felső szinten (földszint) egy elő-, fürdő-, öltöző- és három lakószobát valamint egy teraszt alakítottak ki, míg az alsó szinten (szuterén, vagy alagsor) egy lakó- és egy cselédszoba, két konyha, két kamra, folyosó, mosókonyha, tüzelőszer-kamra, vendégszoba és ruhatár továbbá egy veranda kapott helyet.[16]
Lent volt a házmesteri szoba-konyhás lakás, amely fürdőszobával nem, de illemhelyiséggel (W.C.) rendelkezett. Az emeleten nem volt konyha, Wienerék számára a lenti nagyobb konyhában főztek. A két konyhához külön-külön kamrát építettek. Mindkét lakást elsősorban az épület jobb oldalán elhelyezett főbejáraton keresztül lehetett megközelíteni: a házmester ajtaja a bejárattal szemben volt, a felső lakásba egy íves lépcső vezetett. Ugyanakkor a szolgálati lakásba a verandáról is vezetett ajtó, míg Wienerék lakását egy külső lépcsősoron és a teraszon keresztül is el lehetett érni. A lakás berendezése szintén Kaesz Gyula keze munkáját dicséri. A házaspár életmódját tükrözi a lakószint elrendezése. A belső lépcsőn felkapaszkodva az előszobán át a tágas nappaliba lépünk be, ahonnan szembe a teraszra nyíló hatalmas, eltolható üvegajtót látjuk. A kandalló bal oldalán a férfiszoba, míg jobb oldalán a női szoba nyílik, ehhez kapcsolódik az öltöző szoba és a fürdő. Utóbbi természetesen az előszobából is elérhető.[17]
Az épület alaprajza
A nappali szoba a kezdeti tervekhez képest módosításokon esett át. Míg Kaesz rajzán a kandalló két darab kétszárnyú ajtó között, a falba süllyesztve helyezkedett el, addig Seidner Zoltán 1938-ban készült fényképén egyszárnyú ajtók között látjuk a kandallót, amely belesimul a fal síkjába. Megváltozott a ház külső képe is: nem az egész alagsor kapott téglaborítást, az csak az alsó ablakok párkányáig, illetve a lépcső tetejéig ért.[18]
Seidner Zoltán Tér és Formában megjelent fényképei
Kaesz Gyula készítette el a villa kerttervét is, ezen az 1938. február 8-i dátum szerepel. A házat – amely a hosszú telek közepén helyezkedett el – a telek jobb oldalán lévő kapubejáraton keresztül lehetett megközelíteni, amely kocsiútban folytatódott és tartott egészen a ház mögött, a konyhakertben található garázsig. A Gyöngyvirág utca felől gyümölcsös védte a házat. Közvetlenül az épület előtt medence és egy leányt ábrázoló szobor vonta magára az érkező tekintetét. A kert több pontján is meg lehetett pihenni a padokon. A kocsiút és a padok árnyékolását több nagyobb fa biztosította.[19]
Ladomerszky Margit a szoborral, háttérben a Gyöngyvirág utcai kapu
Az épület felépítését Dianovszky János kispesti kőművesmester vállalta, aki ekkoriban budapesti családi ház-építkezésnél tervezőként is szerepelt.[20] Később a munkát Urbán Béla vállalkozó vette át. A központi fűtést Knuth Károly vállalata vörösrézcsövekkel és a modern, svéd rendszerű CTC, Eta-ka vagy Therma elnevezéssel illetett kétkörös rendszerrel oldotta meg. A kazánt az alsó szinten, a ház középpontjában helyezték el.[21] Az épület 1938. április 29-én már készen állt, Wiener ekkor kérvényezte a lakhatási engedélyt, amelyet 1938. szeptember 7-én kapott meg.[22]
A lakás fenntartásához újsághirdetés útján személyzetet toborzott. A szuterénben lakó gondnok – eredeti foglalkozását tekintve villanyszerelő – látta el a ház körüli munkákat, és egyben Wienerék sofőrje is volt. A házvezetőnői teendőket a felesége látta el, ő főzött Wienerékre az alagsori nagy konyhában – a Wienerék és vendégeik kifejezetten szerették a főztjét, süteményeit. Továbbá egy szobalányt is alkalmaztak a felszolgálásra, a lakás rendben tartására.[23]
A Wiener-villa
Wienerék nem élvezhették sokáig új otthonukat. A sok tiltó, megszorító rendelkezés, a háború keservessé tette a mindennapokat is. 1944-ben a lakóknak el kellett hagyniuk a villát. Pestszentlőrincen – amely ekkor még nem tartozott a Budapesthez, hanem önálló város volt – áprilisban felállították a gettót, majd június 12-én deportálták a zsidó lakosságot. Wienerék ekkor már minden bizonnyal Budapesten éltek, valószínűleg visszaköltöztek a családi otthonba, a Csanády utca 11-be.[24] Ez az épület ugyanis – ahogy másik korábbi lakóhelyük a Balzac utca 25. is – csillagos ház volt, vagyis Budapest területén 1944. június 24-étől a zsidók lakhatására kijelölt épület. 1944. november 15-én létrejött az újlipótvárosi gettó, ahol a nemzetközi védelem alatt álló, pápai, svájci, svéd, portugál, spanyol iratokkal rendelkező személyek tartózkodtak, azonban 1944. november végén hivatalosan a csillagos házakban élő zsidóknak is a belső VII. kerületben kialakított gettóba kellett költözniük. Ugyanakkor Wiener Alajos, Artúr apja nem sokkal Pest felszabadulása után, 1945. február 7-én halt meg a Csanády utca 11-ben.[25]
A ház tehát lakó nélkül maradt – de nem üresen. A németek berendezkedtek a védelemre, december 5-én hadászati okokból több lakóházat felrobbantottak a Galamb, Garay és a Holló Lajos utcában. A villában egy fiatal német főhadnagy és a tiszti szolgája költözött. Wienerék távollétük alatt az épületet az alsó szinten lakó gondnokra bízták, azonban az év végén az ő családjának – ő maga a fronton volt – is mennie kellett. Ugyan a Gyöngyvirág utcára nem terjedt ki az 1944. november 25-i pestszentlőrinci kötelező kitelepítés hatálya – az csak a Thököly utcáig tartott – mégis, amikor a szovjet csapatok 1944 karácsonyán elérték Vecsést, jobbnak látták Budapestre költözni. A szovjet előrenyomulást nem sikerült megállítani, december 31-én már a Thököly útnál volt a front, és heves harcok után január 5-ére átvonult a város területén.[26]
A németek nem tettek kárt az épületben. Utánuk az oroszok rövid ideig hadikórházat működtettek itt, illetve az alsó szinten, a cselédszobában két lovat is elszállásoltak. Mikor kiköltöztek, elvitték, amit csak bírtak, amit pedig nem, azt összetörték. A háború forgatagában Wiener Artúr gépkocsija is eltűnt. Az eredeti, Kaesz Gyula által tervezett bútorzatból mára nem maradt semmi.[27]
1945-ben úgy tűnt, normalizálódik az élet. Wiener Artúr 1945 nyarán új fakereskedő vállalkozást alapított Hortai, Wiener és Társa néven,[28] 1946-ban pedig hárman együttesen átvették a tüzelőkereskedelemmel foglalkozó Luger Camillo és Társa Rt.-t is.[29] Wienerék és a gondnok is visszaköltözött Pestszentlőrincre, rendbe hozták a villát. A megpróbáltatások következtében sokkal barátibb lett a két család kapcsolata. Azonban Wienerék nem lakhattak itt sokáig, 1947-ben két napot kaptak a kiköltözésre. Budapesten, a Falk Miksa utca 30-ban egy társbérletbe kényszerültek,[30] s majd csak az 1960-as években sikerült elcserélni egy kedvezőbb garzonlakásra a Benczúr utcában. A magánvállalatokat az 1940-es évek végén államosították, így Wiener Artúr német és angol nyelvtudását használva a Hungarotex Külkereskedelmi Vállalatnál dolgozott nyugdíjazásáig, mint üzletkötő. 1979-ben halt meg. [31]
A villa a XVIII. kerületi tanács tulajdonába került, jelenleg is önkormányzati tulajdon. Az alsó lakást meghagyták a gondnokcsaládnak, míg Wienerék lakrészét két részre osztották: 1950-ben a férfiszobában, a lakószobában és a konyhában dr. Scharang János, a Kispesti Textilgyár tervezőosztályának vezetője, XVIII. kerületi tanácstag[32] és családja lakott, a női szobát, az öltözőt és a fürdőszobát pedig sógora, Németh Győző családja foglalta el. Némethéknek a korábbi vendégszobából alakítottak ki külön konyhát. 1962-ben Scharangék kiköltöztek, a jelenleg az épületet lakó Simon házaspárral cseréltek lakást. Bár a megállapodás értelmében Németh Győző – mivel építkezett – még egy évig maradt, mégis Simon Sándor és családjáé lett az egész fenti szint. Némethék a költözésig a földszinti vendég- és cselédszobában húzták meg magukat.
A két lakás elszeparálására a házmesterlakás és az előszoba közötti átjárót befalazták. A hatvanas években az eredetileg a nappaliban – üzemen kívül – álló kandallót cserépkályhára cserélték. Az eredeti, működésképtelenné vált fűtési rendszer helyett még az ötvenes években két fűrészporkályhát állítottak be. A tüzelőanyagot a szomszédos Rényi-botgyárból – ekkoriban Fővárosi Faipari és Kiállítás Kivitelező Vállalattól – szerezték be, és a garázsba halmozva tárolták. Az 1980-as évek közepén a házban a villanyvezetékeket kicserélték, gázkonvektorokat szereltek fel. Időközben a valamikor szabadon álló teraszt fél méter magasan felfalazták, illetve tyúkhálóval borították.[33]
Az épület ma
De nem csak a villa, a környezete is radikálisan megváltozott. Az 1970-es években a korábban a faárugyár mellett húzódó 619. utcát (ma Csörötnek utca), meghosszabbították az épület mögötti szakasszal és összekötötték a már korábban, 1973-ban a telek jobboldali határán megnyitott a Tű utcával.[34] Feltehetőleg ekkor kapta az épület a Tű utca 2. számot – melyet ma is visel. Igaz, ma már helytelenül, ugyanis 1988-ban a tanács kettéosztotta a telket és az új, több mint 1000 m2-es részen – a Gyöngyvirág utca és a Tű utca sarkán, a Gyöngyvirág utca 38/b alatt – 1989-91-ben új épület született. A leányszoborral díszített medence is a kerítést túloldalára került.
A leányszobor ma
2017. november 23-án a Tomory Lajos Múzeum megnyitotta az MMA – Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ Kaesz Gyuláról szóló vendégkiállítását a XVIII. kerületi Kossuth téri Pavilongalériában. Az eseményre meghívót kaptak a jelenlegi lakók, a gondnok leszármazottai – továbbá Wienerné Ladomerszky Rózsi unokahúga és férje. Ők korábban eredménytelenül keresték a családban keveset emlegetett házat, és rápillantva a meghívóra, meglepve ismerték fel az elveszettnek hitt épületet. A megnyitó alkalmával a közönség ismét felfedezhette az elfeledett Kaesz Gyula-villát Pestszentlőrincen.
A képek Németné Ladomerszky Ágnestől, a Tomory Lajos Múzeumból és Tér és Forma 1938. évi 12. számából származnak.
Pápai Tamás László
2018. február 24.
[1] Kiss Éva: Kaesz Gyula (1897–1967). A szerző saját kiadása, 2000. 18. o.
[2] A Hegyalja út 91. alatt álló épület műemlék.
[3] Sztankovics Sarolta: Modern otthon a Sas-hegyen: Kaesz Gyula Lengyel-villája. In: Magyar Iparművészet, 2017/4. 34. o.
[4] Sztankovics Sarolta: Modern otthon a Sas-hegyen: Kaesz Gyula Lengyel-villája. In: Magyar Iparművészet, 2017/4. 30–38. o.
[5] Építési engedélyek nyilvántartása 1911–1924. 61/1923. és 82/1924. (Tomory Lajos Múzeum)
Kaesz Gyula lakcímként a Kinizsi utca 31-et, vagyis az iparművészeti iskola címét adta meg.
[6] Építési engedélyek nyilvántartása 1924–1927. 336/1927. és 410/1927. (Tomory Lajos Múzeum)
[7] Építési engedélyek nyilvántartása II. 1930–1936. 34/1935. (Tomory Lajos Múzeum)
[8] Névjegyzék lajstromos országgyűlési képviselőválasztókerületben választójogosultakról az 1939. évre.
Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye, Budapestkörnyéki választókerület, Pestszentlőrinc község, VIII. választókör, 549-553. sorszám. Pest Megyei Levéltár (PEML) IV. 406/c.
[9] Artúr öccsei szintén Boszniában születtek: Sándor 1904-ben, és Béla 1906-ban Gorazdában, József 1908-ban, és Ede 1910-ben Szarajevóban.
[10] Budapest V. kerületi halotti anyakönyv, 100/1945. (Az anyakönyvi adatok forrása: familysearch.org)
[11] A Budapesti Ág. Hitv. Evang. Főgimnázium értesítője az 1912/1913-ik iskolai évről. Szerk: Rátz László. Budapest, 1913. 125. o. és A Ciszterci Rend Pécsi Róm. Kath. Főgimnáziumának értesítője az 1912/13-ik iskolai évről. Szerk: Buzássy Ábel. Pécs, 1913. 80. o.
[12] BFL VII. 2.e. 39335 1937.
[13] Központi Értesítő, LXII. évf. 34. sz. 1937. augusztus 26. 712. o.
[14] Ladomerszky Rozália magántisztviselőként dolgozott. 1931 és 1934 között Kleber Gábor (1901–1973) bankhivatalnok, válogatott labdarúgó felesége volt. Ez a házasság válással végződött. Wiener Artúr kedvéért már esküvőjük előtt a római katolikus hitről az izraelita vallásra tért át, azonban 1938. április 16-án – az I. zsidótörvény árnyékában – ismét római katolikus lett.
Budapest VI. kerületi házassági anyakönyv, 939/1931., Magyar Életrajzi Lexikon, III. kiegészítő kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest. 1981. 403. o. és Budapest V. kerületi házassági anyakönyv, 116/1935.
[15] Névjegyzék lajstromos országgyűlési képviselőválasztókerületben választójogosultakról az 1939. évre.
Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye, Budapestkörnyéki választókerület, Pestszentlőrinc község, IX. választókör, 134-135. sorszám. PEML IV. 406/c.
[16] Építési engedélyek nyilvántartása 1937–1938, 553/1937. (Tomory Lajos Múzeum) és Magyar Építészeti Múzeum, 70.022.wiener.2. ltsz.
[17] Ua.
[18] Magyar Építészeti Múzeum, 70.022.wiener.3. ltsz. és Tér és Forma, 1938. XI. évf. 12. sz. 340–341. o.
[19] Ua.
[20] Pl. 1936-ban a XIV. Tallér utca 15. és a I. Széher utca 5/b (Újság, XII. évf. 108. sz. 1936. május 10. 21. o. és 147. sz. június 28. 23. o.). Neve a pestszentlőrinci építési nyilvántartásban Dianovszky, de több helyen Dianovczkyként szerepel.
[21] Knuth Károly: Melegvizet szolgáltató berendezések rozsdásodásáról. In: A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet közlönye, LXVIII. évf. 17–18. sz. 1934. április 29. 119–120. o. és Tér és Forma, 1938. XI. évf. 12. sz. 154. o.
[22] Építési engedélyek nyilvántartása 1937–1938, 553/1937. (Tomory Lajos Múzeum)
[23] A gondnok leszármazottainak visszaemlékezése alapján.
[24] Ezt támasztja alá, hogy mind az 1945-ös, mind az 1947-es választási névjegyzékben ezen a címen szerepel özvegy édesanyja mellett Wiener Artúr is. 1935-ben még itt lakott Wiener Artúr szülei mellett három testvére is. Ladomerszky Rózsit 1945-ben a Gyöngyvirág utcában, 1950-ben a Falk Miksa utcában írták össze – a férje nélkül.
[25] Budapest V. kerületi halotti anyakönyv, 100/1945.
Az 1944-es választási jegyzékben Wienerék – érthető módon – nem szerepelnek ezek a címen.
[26] Pestszentlőrinc krónikája. Budapest, 1996. 203–208. o. és Ungváry Krisztián: Budapest ostroma. Corvina Kiadó, Budapest, 2013.
[27] A ház 1944-45 alatti történetét a gondnok leszármazottainak visszaemlékezése alapján rekonstruáltam. Németné Ladomerszky Ágnes emlékszik, hogy az a két fotel, ami a kandalló előtt állt, még Wienerék Benczúr utcai lakásában is megvolt.
[28] Központi Értesítő, LXX. évf. 5. sz., 1945.október 11. 83. o.
[29] Központi Értesítő, LXXI. évf. 46. sz., 1946. november 14. 1080–1081. o.
[30] Budapesti távbeszélőnévsor, 1950. december. 503. o.
[31] Német Andrásné Ladomerszky Ágnes közlése.
[32] Dr. Scharang János (1914–2001) a Pázmány Péter Tudományegyetemen végzett jogi tanulmányokat. 1941-től a kézilabda-edzők szövetségének tagja, 1947-ben alelnöke, ugyancsak 1941-től a Kistext labdarúgócsapatának pénztárosa, 1948-ban titkára. 1956-ban tagja volt a kerületi ideiglenes nemzeti bizottságnak, ezért kizárták a tanácsból. 1974-ben a Budapesti Kézilabda Szövetség titkáraként vonult nyugdíjba.
A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Almanachja 1933–1935. Nemzeti Sport, 1941. február 27. 4. o., és március 9. 6. o., Népsport, 1947. október 30. 6. o. és 1948. július 2. 2. o., Heilauf Zsuzsanna: A XVIII. kerület 1956. In: Kenyér és tank. 1956 pestszentlőrinci és pestszentimrei eseményei. Budapest, 2016. 13–39. o., Pest Megyei Hírlap 1974. március 29. 6. o. és Népsport, 1974. április 19. 2. o.
[33] A jelenlegi lakók szíves közlése alapján.
[34] Fővárosi Közlöny, XXIII. évf. 8. sz. 1973. augusztus 31. 59. o.
A Tű utca területét a villa kerítése mentén a szomszédos telekből hasították ki, mert a Gyöngyvirág utca 40-42. számú villatelket felparcellázták, így az egykori Szirmay-villa a Gyöngyvirág utca felől megközelíthetetlenné vált. Az új utcát Simon Sándor és Szirmayék szórták fel kaviccsal. Simon Sándor szíves közlése.
