MÚLTUNK ŐRZŐI: ÉRDEKES ÉPÜLETEK, KÖZTERÜLETEK A XVIII. KERÜLETBEN

 

A régészek elsősorban azt kutatják, milyen sok ezer éves titkokat rejt a föld mélye. Előadásomban arról kívánok vázlatos képet adni, hogy mi az, ami az elmúlt 200 évben felépített környezetünkből ma is látható egy települési séta során vagy akár az interneten barangolva, illetve ennek a környezetnek változásaiból megismerhető a régi térképek, képeslapok, fotók segítségével.

Elöljáróban néhány gondolat a mostani évfordulókhoz.

Egy település történetében számos időpontot tekinthetünk jelentős, ünnepi pillanatnak, legyen az az első okleveles említés vagy más, fontos szerepet játszó, jól meghatározható esemény. A 2010-ben ünnepelt mindhárom évforduló a mai „város”, Budapest XVIII. kerülete kialakulásának egy-egy fontos állomása: az addig Kispesthez tartozó Pestszentlőrinc 1910-ben vált önálló nagyközséggé; 1930-ban – még Soroksárpéteri néven – lett önálló nagyközség az addig Soroksárhoz tartozó Pestszentimre; Budapest XVIII. kerületét pedig 1950-ben alakították ki Pestszentlőrinc városból és Pestszentimre nagyközségből. És a sort folytathatjuk: már a következő évben, 2011-ben ünnepelhetjük Pestszentlőrinc várossá válásának (1936) 75. és Pestszentimre névfelvételének (1931) 80. évfordulóját.

E felvezető után ismerkedjünk meg közelebbről Budapest XVIII. kerületével.

A legegyszerűbb az ismerkedést egy budapesti vagy kerületi térképen, esetleg a különböző internetes térképszolgáltatások valamelyikén kezdeni. Érdemes olyan szolgáltatást keresni, ahol utcahálózati, hagyományos és műholdas fotóként egyaránt megfigyelhető egy-egy terület.

Településünk 2008-ban 97167 lakosával Budapest 6. legnagyobb lélekszámú kerülete; Magyarországon csak 8 önálló városban élnek többen. Budapest egyik déli, nagy kiterjedésű külső kerülete vagyunk.  Közvetlen szomszédainkhoz hasonlóan és, a főváros egyes belső kerületeivel ellentétben több évtizedes önálló községi, városi léttel büszkélkedhetünk. 1950-ig önálló volt Kispest, Pesterzsébet, Soroksár és a XVII. kerületet alkotó rákosmenti települések is. Szomszédaink közül különösen ez utóbbinál különül el jól az egykor önálló települések, parcellázások utcahálózata. A mi kerületünket is két, korábban független, méretben és lakosságszámban eltérő település, Pestszentlőrinc és Pestszentimre alkotja. E két kerületrészt, az egykori várost és nagyközséget a Péterhalmi-erdő – melyet a homok megkötésére ültettek az 50-es években – választja el egymástól. A két település házsorai csak a Nemes és a Királyhágó utca találkozásánál érnek össze.

Határok

A XVIII. kerület mai és az elődtelepülések egykori közigazgatási határai jól megfigyelhetőek a hagyományos térképeken. Ezek az elmúlt 150 évben sokszor és jelentős mértékben módosultak. Az egykor itt fekvő puszták: Péteri és Szent Lőrinc ugyanis jóval nagyobbak voltak a mai XVIII. kerületnél. Viszont ha az 1800-as évek elején nézzük meg a térképeket, jól látható, hogy a csárdákon és a két majorsági központon kívül csak néhány épület volt ezen a hatalmas területen, melyen a földesúr gazdatisztjei és bérlők irányították a gazdálkodást.

Ma is állnak a Szent Lőrinc puszta és Pest közötti határvonalat jelző, henger alakú kövek. Ezek a XIX. kerületben, pl. az Europark bevásárlóközpont előtt találhatóak, ugyanis Kispest is az egykori Szent Lőrinc puszta területén fekszik. Az 1870-es években, Kispest községgé válása után a még gyéren lakott puszta többi részét is hozzá csatolták. A XVIII. és XIX. kerületet elválasztó mai határvonal 1900 és 1949 között alakult ki. 1900 környékén még arról vitatkoztak a két település képviselői, hogy a lajosmizsei vasút melletti, Kispest felé eső területekből mennyi tartozzon az önállóvá váló Pestszentlőrinchez, majd nagyjából megegyeztek a vasútvonal nyomvonalában. De Kispest egyedül Lőrinc irányában tudott terjeszkedni. Ezért 1910-ben, tehát még Pestszentlőrinc önállósítása előtt a birtokostól, Szemere Miklóstól megvásároltak egy jókora lőrinci földterületet, és így csatolták azt Kispesthez. 1935-ben újabb lőrinci területet kért és kapott Kispest, ez volt az ára Pestszentlőrinc 1936-os várossá válásának. Majd 1949-ben, amikor a kerületek nyomvonalát kialakították, újabb határmódosítás történt Kispest javára. Ezért van a lajosmizsei vasút lőrinci oldalán az átadáskor, megvásárláskor még beépítetlen részeken ma a kispesti temető, a futballpálya, és „Kispest kertváros”.

Pestszentlőrinchez is csatoltak szomszédos területeket, 1945-ben például a Gyömrői úton túli, az Erzsébetteleppel szomszédos, korábban Rákoshegyhez tartozó Bélatelepet.

A Vecsés és Pestszentlőrinc (majd a XVIII. kerület) közötti határ is többször változott. Szent Lőrinc puszta az 1800-as években egy időben Vecséshez tartozott. A két világháború között a határvonal a Királyhágó és a Nagybánya utca. 1945-ben viszont a két utca déli oldalán lévő, korábban vecsési Ganztelepet és Ganzkertvárost Pestszentlőrinchez csatolták. A határvonal még az 1990-es években is módosult, akkor Vecsés javára.

Az 1800-as évek első felében született térképeken az egykori Péteri puszta is jóval nagyobb kiterjedésű volt a mai Pestszentimrénél. Az első parcellázások idején ez a terület már Soroksárhoz tartozott, egészen az egyre növekvő Soroksárpéteri (a későbbi Pestszentimre) 1930-as önállóvá válásáig. Soroksár szinte csak a már parcellázott területet engedte át az új községnek, rendkívül szűken szabva meg annak határát. Csak egy keskeny, lakatlan sávot csatoltak a Belsőmajorhoz. Ebből adódik, hogy a XVIII. kerület határában álló bevásárlóközpont és a nagybani piac már a XXIII. kerülethez tartozik annak ellenére, hogy hatalmas, beépítetlen terület fekszik Soroksár lakott területe és ezek között.

Utak, vasútvonalak

A XVIII. kerületet és Budapest többi részét több főút és vasútvonal köti össze. A térképeken is jól látható, hogy kerületünkbe futnak be az ország déli, dél-keleti részeiből a fontos közutak és vasútvonalak: a Gyömrői, Üllői és Nagykőrösi út, az 1850-es évek közepén elsők között kiépített Pest-Cegléd-Szolnok és a 2009-ben 120. évfordulóját ünneplő lajosmizsei vasútvonal.

Az Üllői út Pest dél-kelet felé mutató öreg országútja. A főváros egyik, ha nem a leghosszabb útja nyílegyenesen vezet a Kálvin tértől a XVIII. kerület és egyben Budapest széléig. Kerületi szakaszát a második világháború után Vörös Hadsereg útjára keresztelték, eredeti elnevezését 1991-ben kapta vissza. A Gyömrői út köti össze a fővárost a ferihegyi légikikötővel, mely Budapest és az ország egyetlen nemzetközi repülőtere. A Gyömrői út kerületi szakaszának közepén fut a Ferihegyi repülőtérre vezető gyorsforgalmi út, melynek nincs külön számozása, hiszen épületek nem találhatóak mellette. A Nagykőrösi út (korábban Kőrösi országút) a szomszédos XIX. és a XX. kerület között az M3-as autópálya fővárosi bevezető szakaszaként szolgál. Pestszentimrei részének érdekessége, hogy nincs külön páros és páratlan számozása, mert csak egyik oldalán állnak épületek, a másikon a MÁV lajosmizsei vonala van.

A lajosmizsei és a ceglédi vasútvonal lőrinci szakasza mellett még ma is láthatóak azok az egykori gyárak, ipartelepek, melyek többségét az elmúlt két évtizedben sorra bezárták. További vasútvonalakat is felfedezhetünk: a már ritkán használt kavicsbányai vasút vonalát (ezen a vonalon a közelmúltban többsávos, a külső kerületeket összekötő közutat terveztek), illetve az Üllői úton azt az egykori, 1887-ben megnyitott helyiérdekű vasútvonalat, melyen ma az 50-es villamos jár. Ezt 1900-ban villamosították, (korábban itt is gőzmozdony húzta a szerelvényeket), és meghosszabbították: akkor a Nagyvárad tértől a Szarvas csárdáig vitte az utasokat. Újabb hosszabbításra, egészen a mai Béke térig, a két háború között került sor, a másik jelenlegi végpontját pedig a hármas metró megnyitása után a kispesti Határ úton alakították ki.

Az áthaladó fő-, köz- és vasútvonalak mellett még ma is használjuk a régi térképekről ismerős egykori majorsági utakat: ilyen pl. a Margó Tivadar és a Sallai Imre utca vagy Imrén a Szálfa utca.

Telepek

A XIX. század második felében az intenzíven fejlődő, közeli főváros és a Szent Lőrinc és Péteri pusztát átszelő új vasútvonalak segítették elő az egykori mezőgazdasági terület benépesülését, alapozták meg a mai település kialakulását. A XIX. század utolsó harmadától a kiépülő vasútvonalak mellett hozták létre a mai város, Lőrinc és Imre első telepeit.

Több területen egyszerre indultak meg a parcellázások. A parcellázók egymástól független, önálló telepeket hoztak létre, ezért ezek utcaszerkezete, a telkek nagysága eltérő, utcáik legtöbbször nem kapcsolódnak egymáshoz. A telkek nagysága természetesen attól is függött, milyen vásárlóközönségre számítottak, így a villa- és a tisztviselőtelepen jóval nagyobb házhelyeket alakítottak ki, mint a szegényebb családok számára is elérhető Ganztelepen vagy Pestszentimrén. A ma 21 telepre osztott kerület több hullámban népesült be a XX. század során, mert – különösen Lőrincen – sokáig bőven akadtak üres területek.

Telepeink, melyek nevét az utcák sarkain kifüggesztett utcanév-táblákon is megkereshetjük:

Lőrincen a Rendessytelep, Lakatostelep, Erzsébettelep, Bélatelep, Lónyaytelep, Miklóstelep, Bókaytelep, Liptáktelep, Havanna lakótelep, Szent Lőrinc-telep, Gloriett-telep, Szent Imre-kertváros, Szemeretelep, Ganzkertváros, Ganztelep; Imrén az Újpéteritelep, Kossuth Ferenc-telep, Belsőmajor, Erdőskert, Almáskert és az “Alacskai úti lakótelep”. Ezek az elnevezések csak részben egykorúak területük beépítésével. Néhány egykori telep beolvadt a ma ismertek valamelyikébe. Még az 1990-es években is születtek új telep el-, illetve átnevezések.

A telepeken gyakran jellegzetes utcanév-csoportokat, ún. utcanévbokrokat találhatunk. (Ilyenkor egy bizonyos tárgykörhöz tartozó nevek jelzik az egymáshoz közeli utcákat.) A Lónyaytelepen virágnevű, a Gloriett-telepen madárnevű, az Erzsébettelepen magyar törzsfőkről elnevezett, a Szemeretelepen felvidéki, a Szent Imre-kertvárosban erdélyi utcaneveket olvashatunk. Az „Alacskán” fafajták neveit viselik az utcák. De még ma is előfordul, hogy a kerületben, a korábban önálló Pestszentimrén és Pestszentlőrincen előfordulnak azonos utcanevek, ilyen például a Gyöngyvirág utca elnevezés.

A legkorábbi telep az 1870-es években kialakított Lónyaytelep, egykor hatalmas telkeivel, itt-ott még látható elegáns villáival. Az 1900-as évek fordulójától kertvárosi jellegű településrészek születnek, ilyen a Bókay-, az Erzsébettelep és a Szemeretelep, a pestszentimrei újpéteritelepi és Kossuth Ferenc-telepi parcellázás. A két világháború között újabbak kialakítása kezdődik: a Szent Imre-kertváros, a Ganztelep és Ganzkertváros is kertvárosi jellegű. Az első parcellázásoktól napjainkig folyamatosan épülnek a még szabad telkeken és a régi épületek helyén a kertes családi házak. Az 1960-as évek végétől viszont megkezdődik a lakótelepek sokemeletes házainak építése: a Lakatostelep, a Szent Lőrinc-telep és a Havanna lakótelep, majd a Gloriett-telep és az Alacska rengeteg családnak ad otthont. A Havannatelep tízemeletes szalagházaiban annyian élnek, mint Pestszentimrén. Az elmúlt húsz évben egyre több lakópark épül. A földszintes házak helyett mind több emeletes lakó- és középület jellemzi településünket.

Növényzet és domborzat – kilátóhelyek

A terület intenzív fejlődése ellenére megmaradt a kertvárosi jelleg. A parkerdő, a számos park és gondozott zöldterület, az erzsébettelepi horgásztó, a Bókay-kert, a közintézmények és a magánépületek kertjei számos különleges növényt, érdekességet rejtenek az év minden szakában a sétára, kisebb biciklitúrára indulók számára. Kerületünk a Gödöllői dombság szélén van, dombjai, természetes magaslatai: pl. Gilice vagy a Hargita tér, a Szarvas csárda tér környéke, egyes iskolák, emeletes lakóházak és középületek felső szintjei remek kilátást kínálnak. Érdemes legalább egyszer körülnézni a Gilice térről, a kerületi szakrendelő magasabb emeleteiről vagy a Pestszentlőrinci vasútállomás felüljárójáról. Elődeink is így tettek: a „Pusztaszentlőrinc” központját, a mai Kossuth teret ábrázoló képeslapot fotósa csak a téglagyár kéményének oldaláról készíthette.

Az intenzív fejlődésnek nagy ára van. A bontásokat, a történelem viharait, egy-egy terület funkcióváltozását még a jelentősebb középületek egy része sem élte túl, éppen ezért fontos a jellemző vagy érdekes épületek megőrzése, körültekintő felújítása, részletes dokumentálása. De az egykori településkép, városkép egy-egy részletét séta közben is felismerheti az érdeklődő.

Városközpontok, gyártelepek

 

A XVIII. kerület mai centrumát hosszú évtizedekig a téglagyár uralta. Az Üllői út mellett fekvő Kossuth tér középületeit a két világháború között emelték, majd az 1980-as évek közepétől az időközben megszüntetett gyár helyén felépült a szakrendelő, a könyvtár, az első kerületi sportcsarnok, az ezredfordulón a Szent Lőrinc sétány épületei. A Kossuth téri gondozott parkba az 1930-as évek óta egyre több emlékmű, szobor került. Hasonló jellegű centrum Pestszentimrén a Hősök tere és környéke.

Pestszentlőrinc már az 1800-as évek végétől jelentős iparnak adott otthont. Egészen az 1990-es évekig számos gyár, kisebb-nagyobb üzem működött itt. A lőrinci téglagyár épületeinek emlékét csak alaprajzok, fotók őrzik, de még ma is meghatározza a városképet néhány nagyobb gyár egykori telepe. Ilyen például az Üllői úton a csipkegyár vagy a lajosmizsei vasúttól kicsit beljebb a Kistext, a Gyömrői úton az egykori Lőrinci Fonó épülettömbje. A Budapesti Kőolajipari Gépgyár és a Fonó raktáraiban, üzemépületeiben bevásárlóközpontot alakított ki az új tulajdonos. A Lipták gyár emlékét őrzi a telepelnevezés, egykori igazgatósági épületében sok-sok évtizede közgazdasági szakközépiskolát találunk, területén még ma is működik a Lőrinci Hengermű. A Havanna lakótelep helyén az első világháború alatt fallal körülvett lőszergyárat hoztak létre. A gyár épületeit a 20-as években lakásokká alakították át, majd a 70-es években az egészet lebontották. A Péterhalmi-erdőben még látható a lakótelepek építését is segítő „darugyár” telepe.

Középületek

Legrégebbi épületünk a most magában álló, régen kastélyépülettel, majorsági épületekkel körülvett kápolna a Méta és a Sallai Imre utca találkozásánál, mely ma már műemléki védettség alatt áll. A szomszédos földszintes kastélyépület a második világháború utáni kastélyromboló mozgalomnak esett áldozatul, a majorsági épületek a KISZ (ma Szent Lőrinc) lakótelep építésének idején tűntek el, egy kivételével: a Bókay-kert főépülete az 1800-as évek elején rajzolt térképek szerint majorsági épület volt, melyet tulajdonosai (Herrich Károly, majd a kerület, hisz évtizedeken keresztül Úttörőházként funkcionált) többször átalakítottak. Ennek ellenére falai, tetőszerkezete, oldalablakai még a majorsági időszakot idézik meg. A Gilice téri Gloriette kilátó, később kápolna ma már csak fényképeken látható, de tovább él a telep elnevezésében. Pestszentimrén az egykori Lőwy kastély emlékét a Kastélydombi iskola neve őrzi, a Krepuska család egykori szőlőháza – regisztrált műemléki érték – tető nélkül, romokban áll. Néhány gazdasági épület (Auspitz magtár, az Ősközségháza, a Krepuska birtok egyik épülete) több mint egy évszázadon át dacolt a történelem viharaival.

Kerületünkben jelenleg 17 regisztrált műemlék van, többségük különböző szintű védettséget élvez (érdemes a www.muemlekem.hu oldalon tájékozódni ezekről). Közülük is kiemelkedik a Ferihegyi repülőtér 1. termináljának felvételi épülete, melyet néhány éve különös gondossággal újítottak fel. A Dávid Károly tervei alapján 1938-1950 között felépített, alaprajzával repülőgépet formázó épület súlyosan megsérült a második világháborúban. 1950-es megnyitása után a repülőgéppel utazók itt léphettek először magyar földre az új terminálok felépítéséig.

Ebben az évben újult meg a helyi védettséget élvező lőrinci és 120. születésnapjára az imrei vasútállomás épülete. Az 1870-es évekből származó két, helyi védettségű villaépület (Hofherr villa és a zeneiskola épülete), valamint az egykori zárda mellett alig néhány Gyöngyvirág utcai elegáns villa látható ma már. Többségüket tulajdonosaik lebontották, vagy a felismerhetetlenségig átalakították, csak az archív képeslapok őrzik egykori szépségüket.

Régi épületeink egy része az idők során többféle feladatot is ellátott. Az egykori Lövölde volt már strandöltöző, biliárdszalon. Állapota egyre romlott. Ma az alapos és körültekintő felújítás után elegáns cukrászda, kávéház és étterem működik az újra megcsodálható épületben. Nem voltak ilyen szerencsések az egykori mozik. Épületeik új funkciót kaptak, és nemcsak a széksorok és gépészeti elemek tűntek el, a pestszentimrein kívül mindegyiket szinte a felismerhetetlenségig átalakították. Az 1930-as években bontották le az évszázados Szarvas csárdát. A strand helyén ma lakópark áll.

Érdemes számba venni azokat a közfunkciót ellátó épülettípusokat, -részeket, egyéb létesítményeket, melyek az elmúlt 150 évben születtek, sokféle, építésük időszakára jellemző stílusban. Ezek a két egykori település centruma mellett a telepek többségén helyben is fellelhetőek. Érdemes megfigyelni egy-egy séta során a templomokat, iskolák, óvodák, üzletek, boltok, műhelyek, a vendéglátás, az egészségügyi és szociális ellátórendszer, a közművelődési és sportlétesítmények, civil szervezetek épületeit, helyiségeit; a számtalan játszóteret, köztéri szobrainkat.