DR. LIPTÁK PÁL SZEREPE A XVIII. KERÜLET KIALAKULÁSÁBAN ÉS A HADITECHNIKAI FEJLESZTÉSEKBEN
Dr. Lipták Pál (1874–1926) munkássága jelentősen befolyásolta Pestszentlőrinc történetét. Az általa alapított gyár területén ma is ipari termelés folyik. A gyárról kapta nevét a kerület egy része (Liptáktelep). Kutatási területem a magyar haditechnikai kutatás – fejlesztés története és működése, melynek részét képezi Lipták Pál gyára által készített két első világháborús fejlesztési téma prototípusának kutatása.
Életrajza
Lipták Pál egy békéscsabai ács tízgyermekes családjában látta meg a napvilágot 1874. április 13-án, Békéscsabán. Nagy szegénységben éltek. Néhány gimnáziumi év után, ácsmesterséget tanult. Eleinte mint ácssegéd, majd mint mester, végül mint az építési osztály vezetője részt vett a Vaskapu szabályozási munkálataiban. Közben magánúton befejezte középiskolai tanulmányait, és végzett a József Nádor Műszaki Egyetemen. Az Egyetemen Kovács-Sebestyén Aladár tanársegéde volt. 1906-ban megírta doktori disszertációját, melyben lefektette az építészetben használatos előfeszített vasbeton készítésének elméleti alapjait. 1907-ben műszaki doktori oklevelet szerzett.
1910-ben alapította meg a Dr. Lipták és Társa Építési és Faipari Részvénytársaságot. A vállalat gyorsan bővült. A banktőke bevonásával előbb egy kisebb lakatosüzem, majd a darugyár épült ki, 1912-ben egy durvahengerművet vásárolt. Több bánya mellett tulajdonába került a borsodszendrői szénbánya is. Rövid idő alatt rendkívüli gazdagságra tett szert. Büszke volt arra, hogy Budapesten egy időben ő fizette a második legtöbb adót.
Lipták részt vett Magyarország politikai életében is. Az általános választásokon a Fővárosi XVI. kerület szavazatai alapján került be a Nemzetgyűlésbe. Emich Gusztáv kereskedelmi minisztersége alatt államtitkári pozíciót vállalt, melyet a következő két miniszter alatt is megtartott.
Az első világháború alatt Pestszentlőrinc és Kispest határának közelében működő üzemét hadianyaggyártásra állította át. Martinacélműt és hengerdét építtetett. Az első világháború vége felé a kormány már képtelen volt állni a keleti fronton szükséges hadianyag-utánpótlás költségeit és gyárai a továbbiakban ingyen (hitelben?) továbbra is szállítottak. IV. Károly az utolsó magyar király az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása előtt néhány nappal írásban köszönte meg a háború alatt nyújtott segítségét.
A világháborús vereség és a trianoni békeszerződés következményei vagyona nagy részét „elvitték”. A korábbi szállítások nem kerültek kifizetésre és vagyona (bányái) jelentős része az országhatárokon kívül maradt, a hadikölcsönökbe fektetett tőkéje elveszett. 52 éves korában, 1926. május 15-én halt meg Budapesten igen rossz anyagi körülmények között.
A világ első harckocsija Pestszentlőrincen épült
1913-14-ben benyújtotta a Magyar Királyi Honvédelmi Minisztériumhoz a Lipták Vasgyár mérnökei által kialakított harckocsi tervét. Az alapötlet a vasgyár területén működő Holt-típusú emelődaru futóművének egy páncélozott járműben való felhasználása volt. Ez az akkor alkalmazott Holt-Catterpillar 1910 M. traktor acéllemezzel történt beborításával és egy forgó toronyban elhelyezett géppuskával történt. Ez egyidejűleg egy titkos szabadalom tárgya is volt. Az eredeti Holt-Catterpillar lánctalpas futóművet 1910-ben szabadalmaztatták. A feltaláló terve megvalósításához a HM anyagi támogatását kérte. Az első változatú harckocsi megépült, mely géppuska fegyverzetű volt. Valószínűleg 1914-ben próbálták ki. A Lipták tervet 1915-ben továbbfejlesztették azzal, hogy géppuska helyett Szakács Gábor (szül. 1893, Makó) új rendszerű lángvető készülékével szerelték fel. Ez már jobb, lépcsős testtel rendelkezett. Ennek rajzai ismeretesek, megépüléséről nincs dokumentum.
Brit dokumentumok szerint a Little Willie nevű fegyvertelen próbapéldány 1915 júniusában volt először bemutatón, és a Big Willie nevű fegyverzet nélküli előtípus csak 1916. február 2-án került bemutatásra. Nyilvánvaló, hogy a világ első, működő lánctalpas, felfegyverzett harcjárműve először Magyarországon épült meg és működött.
Elsők közt a helikopterfejlesztésekben is
1916-ban a közös hadügyminisztérium a kötött megfigyelő ballonok felváltására érdeklődött a helikopterek készítésének lehetőségéről. 1917 nyarán Petróczy István őrnagyot nevezték ki a K.u.K. Fliegerarsenal parancsnokává. Petróczy a munkálatokkal a Budapesti MÁG és a Dr. Lipták és Társai Gépgyár Rt.-t, a gépek tervezésével dr. Kármán Tódor professzor, tartalékos főhadnagy (fizikus) aerodinamikust bízta meg. A megrendelő a K.u.K. Fliegerarsenal Flugzeugwerk, Fischamend volt. A munkálatok a Bécs melletti Fischamend aerodinamikai laboratóriumában folytak. Először egy modell épült 2 db 1,40 m átmérőjű csőtengelyes, koaxiális légcsavarral, 1200 f/min fordulatszámmal. Ezt egy 30 m magas ballonhangárban működtették, kötelekkel kikötve. Ezen tisztázták a szükséges erőket, hatásfokot, emelőerőt, stabilitást stb. A kísérletek 1918 márciusáig folytak, de már 1917-ben a működő példányt megrendelték 2 változatban.
Az első típus a PKZ–1 volt, a korábbi ÖFFAG tervhez készített meglévő Daimler villanymotorral. Ez hosszúkás törzzsel épült, középen a megfigyelő tornyával, ettől jobbra-balra 2-2 db ellenforgó, 4 tollú függőleges emelőlégcsavarral. Ezt a mátyásföldi MÁG gépgyár építette, 1917-ben és 1918 márciusában fejezte be.
Az alternatív PKZ–2-t a dr. Lipták és Társai Rt. cég építette, (Pestszentlőrincen) ez 3 db zsákmányolt francia 120 LE-s (88 kW) LeRhône 9 hengeres forgómotorral épült. A váz tömege 140 kg, a repülő tömege 140 kg tüzelőanyaggal 1400 kg volt. A 2 db 6 m átmérőjű koaxiális, 2 tollú légcsavart kúpáttételekkel, csőtengellyel hajtották, így fordulatszámuk 600 f/min. volt.
A helikopter instabil volt, ezért 3 kötéllel rögzítették, és ezeket csörlővel tartották feszes állapotban. Első felszállása 1918. április 2-án volt Mátyásföldön. Összesen 36 sikeres repülést végeztek el, ennek során a légcsavarok fölé felszerelték az 1,3 m átmérőjű és 1,5 m magas megfigyelőkosarat, de nem fegyverezték fel.
A gép alumínium csőváz szerkezetű volt, a futómű egy nagy és 3 kis ballon volt, a középrész és a 3 motortartó konzol alatt. A Lipták gyárban 1917-18-ban épült meg viszonylag problémamentesen. A megfigyelő részére szánt kosarat az első repüléseken nem szerelték fel.
Ez a példány 1918. június végén (?) egy kísérleti repülés alatt, 50 m magasban az oldalszél hatására lengésbe jött és nem tudták idejében lehúzni a kötelekkel. Így a mátyásföldi repülőtéren lezuhant és megsemmisült. A háborús helyzet romlása miatt a programot nem folytatták.
A jelenlegi adatok szerint ezek a típusok több világelsőséget jelentettek. A PKZ–1 biztosan a világ első elektromotoros meghajtású kötött helikoptere volt, a PKZ–2 a világ első katonai, kötött és robbanómotoros megfigyelő helikoptere volt. Ez nem hivatalos 50 m magassági és 30 perces időtartamú világrekordot repült 1918-ban, de a háború alatti eredményeket a FAI nem tartotta nyilván.
További lehetséges kutatási irányok
Pestszentlőrinc jelentős szerepet töltött be az ország hadiiparában az első világháború alatt. Lipták vasgyár prototípus előállítása mellett rendkívül jelentős mennyiségű lőszergyártás is folyt Pestszentlőrincen. A Lipták gyár esetleg még létező iratai között értékes információkat lehet találni a harckocsit tervező mérnökökről, esetleg a műszaki paraméterekről. Ilyenek lehetnek még a helikopter gyártásának körülményei is. A lőszergyár pontos tulajdonosi szerkezete pillanatnyilag nem ismert. A lőszergyár a gyártás volumen vonatkozásában a Monarchia egyik legjelentősebb gyártóhelye volt. Az itt gyártott lőszereket mind típus, mind mennyiség szempontjából célszerű tovább kutatni.
