A CIGÁNYSÁG A XVIII. KERÜLETBEN – 1961-1962
Az alább közölt dokumentum egyedülálló módon ad hírt a kerületi cigányság helyzetéről a hatvanas évek elején. Vajon mi motiválta a helyi tanácsot, hogy a maga sajátos eszközeivel felmérje a cigány lakosság helyzetét, ezt a kerületi MSZMP Végrehajtó Bizottsága elé is bevigye, illetve, hogy intézkedéseket javasoljon a roma lakosság helyzetének javítására. A háttérben az MSZMP KB Politikai Bizottsága 1961. június 20-ai határozata állt „A cigány lakosság helyzetének megjavításával kapcsolatos egyes feladatokról”.[1] E döntés részletes ismertetésétől eltekintünk, tekintettel arra, hogy ezt a történeti szakirodalom feltárta.[2] A határozat szellemisége és szándékai meghatározták a végrehajtással kapcsolatos valamennyi alsóbb szintű dokumentumot.
A Kádár-korszak cigány politikájának lényege nem az integráció, hanem (hivatalosan kimondatlanul) az asszimiláció, vagyis az elkülönülés helyett a beillesztés/beilleszkedés volt. Ez egyszerre jelentette a nyomorúságos cigány kolóniák és telepek felszámolását és a cigány szervezetek tiltását.[3] Nem tolerálta a hatalom a vándorlás semmilyen formáját, az ehhez kapcsolódó foglalkozások legalizálását. Letelepítésre, helyhez kötésre törekedett, ugyanakkor igyekezett tenni az iskoláztatás és (át)nevelés, valamint munkába állítás érdekében. A helyzet javításának hármas jelszava a munka, lakás, iskola volt. Nem ismerte, bár nem is tiltotta a pozitív diszkriminációt, például a kedvezményes lakásépítést.[4] Végül célul tűzte a cigányellenes előítéletek leküzdését.
A párthatározat megvalósítása érdekében a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága 1961. augusztus 23-án foglalkozott a cigányság helyzetével Budapesten. Irányelveket fogadott el, azokat elküldte valamennyi kerületi tanácselnöknek és utasította a szakigazgatási szerveket, vezetőiket, a VB elnököket, hogy az irányelvek alapján konkrét intézkedési tervet dolgozzanak ki, illetve a végrehajtásról saját VB-jüknek tegyenek jelentést.[5] A fővárosi irányelvek természetszerűen igazodtak a Politikai Bizottság határozatához.
Legfontosabb megállapításai a következők voltak: az első számú feladat itt is a cigányság elkülönülésének megszüntetése. Ennek érdekében pontos felmérésre, a helyzet számbavételére van szükség. Tenni kell az előítéletek, a bizalmatlanság, a közömbösség leküzdéséért. A dolgozó cigányok nem szenvedhetnek semmiben hátrányt, a tanácsoknak és az iskoláknak megkülönböztetett figyelmet kell szentelni a kérdés rendezése érdekében. Kiemelt fontosságú az állandó munkához juttatás. Itt elsősorban a tanácsi vállalatok kötelezettségét emelte ki az anyag és előírta, hogy 1962. január 1-től biztosítani kell mintegy 300-350 cigány felvételét ezekhez a vállalatokhoz. Külön felhívta a szövetkezetek, a vendéglátóipari és kereskedelmi vállalatok kötelezettségeire a figyelmet.
A harmadik terület a cigány gyermekek iskolai karrierjének, sikeres iskolavégzésének segítése volt. Ezen belül a dokumentum felhívta a figyelmet a családlátogatások, a napköziztetés, a gyermekek iskolaszerrel való ellátásának, a jó tanulók ösztöndíjazásának jelentőségére. A kultúrházakban analfabéta tanfolyamok indítását, valamint a romák felnőttképzésbe való bevonását szorgalmazta. Az egészségügy prioritásai: koraszülések, csecsemősorvadások csökkentése, a tetvesség megszüntetése. A lakásjuttatásnál a dolgozó cigányok egyenlő elbírálását emelte ki, kedvezményes lakásépítési akciót nem említett.
A fővárosi cigányság létszámát illetően nagy volt a bizonytalanság, azt egyesek 5-6000-re, mások 10000 főre becsülték. Megoszlásuk nagyon egyenetlen volt, legtöbben tradicionálisan a VIII. kerületben a Mátyás tér és az azt környező utcákban laktak. E mellett egyes pesti falusias külső kerületekben nőtt a létszámuk a folyamatos vidékről való bevándorlás nyomán, így Pestújhelyen, Rákospalotán, a XVI., XVII. és a XX. kerületben. A XVIII. kerületben vagy Kispesten[6] számuk nem volt magas. A XVIII. kerületben ráadásul szétszórtan éltek. A fővárosi ülésen hozzászólók számára a cigányság helyzetének mércéjét integrációjuk foka jelentette. Szinte mindenki beszámolt rendezett életvitelről tanúskodó, és nyomorban élő családokról. Különösen a frissen fővárosba érkező nagyobb számú családok helyzete volt súlyos.
A fővárosi instrukciók alapján tűzték napirendre a XVIII. kerületben is a témát. MSZMP kerületi Végrehajtó Bizottsága előtt – ahogy a dokumentumban is szerepel – a kerületi Tanács Végrehajtó Bizottság tárgyalta a cigányság helyzetét 1962. január 30-án,[7] Dr. Opálka Éva gyermekvédelmi előadó által jegyzett előterjesztés alapján.[8]
A hozzászólások szinte mindegyikét a munkához, a lakáshoz juttatás, a gyermekek iskoláztatásban való részesítésének szándéka hatotta át. Volt azonban, aki ez utóbbiban kemény fellépést igényelt. Más hozzászóló az állami gazdaságokban való foglalkoztatást és munkásszállásokon való elhelyezést javasolt. Cserepes József tanácselnök-helyettes az ügy társadalmasítását szorgalmazta, ami annyit jelentett, hogy a tanács állandó bizottságai és a lakóbizottságok ellenőrizzék az integrációs folyamat alakulását. A munkában más civil szervezetek is vegyenek részt.[9] (Cserepes tudott arról, hogy a Szabadság téesz földjein egyes családok földbe vájt kunyhókban töltenek hosszú hónapokat.) A fő gondolat ezek után a társadalmi összefogás és a felvilágosítás lett, bár Lakner Gyula tanácselnök az adminisztratív eszközök alkalmazását sem tartotta nélkülözhetőnek. A mintáknál a KISTEXT gyakorlatára hivatkoztak, ahol többszörösen kitüntetett cigány származású dolgozókról tettek említést.[10] A legnagyobb problémának a 14 év körüli fiatalok munkába állítását tekintették. Nem zárták ki a kerületben működő Szabadság téesz esetleges belépését az alkalmazási szférába.
A kerületi tanács szűkebb vezető testületi ülésén következő határozatok születtek: a VB elnöknek körlevélben kellett a vállaltok és téeszek vezetőihez fordulni a munkára jelentkezők segítése érdekében. Az oktatási osztálynak az analfabéta tanfolyamok szervezésénél továbbra is a cigány származásúakra kellett gondot fordítani. A VB titkárának beszélgetést kellett kezdeményezni a társadalmi szervezetekkel az ő segítségük elnyerése érdekében. A VB felkérte az állandó bizottságok közül az oktatásit, a népművelésit, az egészségügyit, a szociálpolitikait, az iparit, a lakásügyit, hogy tűzzék napirendjükre a témát és határozzák meg feladataikat. Külön kérték fel a Hazafias Népfront XVIII. kerületi Bizottságát a saját teendőik megfogalmazására. Végül a VB titkárának 1962 végéig jelentést kellett a testület elé terjesztenie a célkitűzések végrehajtásáról, a további tennivalókról. (A VB 1963-ra ugyan szerepeltette munkatervében a kérdést, de nem tárgyalta meg.)
Ezt követően került az alább közölt jelentés az MSZMP XVIII. kerületi Végrehajtó Bizottsága elé, amely összefoglalta a tanácsi felmérés tapasztalatait és beszámolt a cigányság érdekében tett kezdeti lépésekről is. A párttestület előtt nem alakult ki különösebb vita. Ujfalusi József a kerületi első titkár, három hozzászólás után azzal zárta le a napirendet, hogy a titkári értekezleten ismertessék a felmérés eredményeit és a feladatokat, és így hívják fel a pártszervezetek figyelmét a kérdés fontosságára.
Jelentés a XVIII. kerületi cigánylakosság helyzetéről
1962. február 3.
Budapest XVIII. Ker. Tanács VB
Városház u. 16. Tel.: 132-250
Tárgy: Tájékoztató jelentés a kerületi cigánylakosság helyzetéről.
Tisztelt Pártvégrehajtóbizottság!
A Magyar Népköztársaság Alkotmányának 49. §-a szerint „A Magyar Népköztársaság polgárai a törvény előtt egyenlők és egyenlő jogokat élveznek.” Az egyenlő jogokat, egyenlőséget, mindenfajta igazságtalan megkülönböztetés megszüntetését csakis a szocialista rendszerben érhetjük el.
Alkotmányunk szellemében tárgyalta az MSZMP Politikai Bizottsága a Magyarországon élő cigányszármazású lakosság helyzetét, életkörülményeik megjavításának időszerű feladatait. A Politikai Bizottság határozata nyomán a Fővárosi Tanács Végrehajtóbizottsága 1961. augusztus 23-i ülésén foglalkozott a főváros mintegy 6.000 főnyi cigányszármazású lakosságának helyzetével.
A Fővárosi Tanács VB ezen ülésén irányelvekben jelölte meg a kerületi tanácsok feladatait és határozatával utasította a kerületi tanácsok végrehajtóbizottságait, hogy a szakigazgatási szervek vezetőivel való megbeszélés alapján, az Alkotmány szellemében dolgozzon ki munkatervet a cigányszármazású lakosság helyzetének megjavítására, életkörülményeik megváltoztatására szükséges intézkedésekről.
Az MSZMP Politikai Bizottsága határozata és a Fővárosi Tanács VB utasítása alapján a kerületi tanács végrehajtóbizottsága 1962. január 30-án tartott ülésén a kerületben élő cigányszármazású lakosság helyzetét megtárgyalta.
Tárgyban szóló jelentésemet az alábbiak szerint előterjesztem:
A Fővárosi Tanács Végrehajtóbizottságának kiadott irányelvei szerint a kerületi tanácsok végrehajtóbizottságainak fel kellett mérni a kerületben élő cigánycsaládokat. E felmérésnek tartalmaznia kell a cigányszármazású lakosság létszámát, a keresők és eltartottak számarányát, a cigánylakosok kulturális, szociális, egészségügyi helyzetét.
A felmérést az érdekelt szakigazgatási szervek a lakóbizottsági felelősök bevonásával 1961. november 31-ig befejezték. A beérkezett jelentések szerint kerületünkben 148 cigánycsalád, összesen 469 fő él. Közülük 161 fő állandó, rendszeres munkaviszonyban áll, 99 fő dolgozik nagyüzemben és kisipari szövetkezetekben, 5 fő önálló kisiparos, kiskereskedő (drótosiparosok, tollkereskedők), 57 fő egyéb foglalkozású. 129 a felnőtt korú, foglalkozás nélküliek, illetve eltartottak száma. A munkaviszonyban állók közül a nagyüzemben dolgozók nagy része a KISTEXT-ben dolgozik, az egyéb foglalkozásúak közül a legtöbb a MÉH és TÜKER-telepeken, vendéglátóiparban és közérteknél dolgozik, mint segédmunkás, illetve zenész. A 18 éven aluli kiskorúak száma 179. Közülük 99 általános iskolás korú, 1 fő középiskolás. (Jelenleg IV. gimnazista, érettségi előtt áll.)
A 99 általános iskolás korú tanuló közül 11 nem került beiskolázásra, 88 beiskolázott. 44 fő a kerület két általános iskolájába, a Vöröshadsereg úti és az imrei Kisfaludy utcai iskolába jár[1], míg a másik 44 fő megoszlik 12 általános iskola között. Sajnos, magas a lemorzsolódás! A jelenlegi iskolások közül eddig mindössze ketten jutottak el az általános iskola VIII. osztályáig. Sok a túlkoros. 31 óvodás korú gyermek közül 19 jár napközis óvodába. (Ez jobb, mint a kerületi arány.) A 14–18 év közötti fiatalok egyáltalán nem, vagy csak igen rövid ideig állnak munkaviszonyban, köztük a rendszeresen dolgozók száma elenyésző.[2] A felnőtt korú cigánylakosság körében meglehetősen magas az analfabéták száma. (319-ből 69 fő = 22%)
A cigánycsaládok lakáskörülményei általában rosszak, zsúfoltan, egészségtelen lakásokban élnek. Nem ritka, hogy egy kis helyiségben három generáció él együtt. A lakásügyi osztályon 34 cigányszármazású lakásigénylőt tartanak nyilván.
Kerületünkben ismertebb cigánytelepülés a Lenkey utca, Széchenyi utca néhány háza, a Vöröshadsereg útja 500., a Gyömrői út 91., az Igló u. 28., Szepes u. 17., valamint Pestimrén a Kisfaludy és Lea utcai részeken van. Az Állami-lakótelep cigánycsaládjai nem elkülönülten, hanem a lakosság közé beékelve élnek. Nomád vagy vándoréletű cigánycsaládok csupán egy helyen, a Közdűlő u. 2., illetve 4. szám alatt bukkannak fel időnként. Rendőri szempontból problémát jelentenek a Gyömrői úti és Vöröshadsereg úti házak, ahol a fővárosba érkező cigányok sokszor napokig tartózkodnak bejelentés nélkül, majd eltűnnek.
A szabálysértési előadó nyilvántartásai szerint 1961. évben 1.055 szabálysértési ügy közül az elkövető 18 esetben volt cigányszármazású. (Ebből 11 eset házalás.) A bűnügyi statisztikai adatok nem állanak rendelkezésünkre.[3]
A cigányszármazású lakosság munkába állítása érdekében az Ipari Osztály vezetője kijegyzetelte a foglalkozás nélküli cigánylakosok számát, nevét, lakhelyét és egyenként beidézve foglalkozik velük. (I. 25-én az első csoport – 10 fő került behívásra.) A Szociálpolitikai Csoport vezetője ugyanezen névsor alapján a szociális foglalkoztatóba történő alkalmazásnál veszi figyelembe a cigányszármazásúak kéréseit. A Fővárosi Tanács Végrehajtóbizottságának utasítása alapján elsősorban a tanácsok irányítása alatt levő vállalatoknál kell béralap-keretet biztosítani részükre. Ebben az évben fővárosi szinten 300–355 fő elhelyezésére nyílik lehetőség. A vendéglátóipari vállalatoknál nagy létszámban levő cigányszármazású alkalmazottak jutalmazásával, a velük való nevelő jellegű állandó foglalkozással, gyermekeiknek a vendéglátóiparban, valamint a helyi kereskedelmi vállalatoknál történő alkalmazásával kell elősegíteni a cigányszármazású lakosok állandó munkalehetőségének biztosítását. Ugyancsak gondot kell fordítani a cigányszármazású lakosoknak a főváros környékén levő termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban történő foglalkoztatására. Helyes lenne, ha a kerületi végrehajtóbizottság az illetékes vállalatok, TSZ-ek figyelmét körlevélben hívná fel a cigányszármazású, munkára jelentkező dolgozók felvételére. Ilyen kapcsolata a szakigazgatási szerveknek egyelőre a Vöröscsillag Traktorgyárral épült ki.
A Fővárosi Tanács VB irányelvei szerint a cigányszármazású lakosság életszínvonalának emelésénél arra is gondot kell fordítani, hogy a jelenleginél szétszórtabban települjenek, s ezáltal a környezet nevelő hatása jobban érvényesülhessen. E szempontokat elsősorban a cigánylakosság lakásügyi helyzetének megoldásánál kell figyelembe venni. A felszabaduló helyiségek kiutalásával, olcsó lakásépítési lehetőségek biztosításával kell felszámolni azt a helyzetet, hogy egy helyiségben két-három nagylétszámú család éljen együtt. (Ismer a Lakásügyi Osztály olyan helyzetet, ahol 1 szoba-konyhás lakásban 5 család, 16 személy, vagy 1 üzlethelyiségben 10 személy lakik.) Egyidejűleg egészségügyi körülményeiken is változtatni kell. Elsősorban a még mindig magas számú koraszülések megelőzésével, a kötelező védőoltások megtartásával, állandó és fokozott csecsemőgondozással és az egyes területeken még fellelhető tetvesség megszüntetésével.
Az Egészségügyi Osztály vezetője védőnői értekezleten felhívta az egészségügyi védőnők figyelmét, hogy családlátogatásaik során fordítsanak különös figyelmet a fenti szempontokra.
A gyermekgyógyászok november havi értekezletén megtárgyalásra került a cigányszármazású gyermekek fokozottabb gondozása, rendszeresebb ellenőrzése, egészségügyi védelmük biztosításának módszerei (oltások, szérumok beadása a helyszínen, gyakoribb családlátogatás, egészségügyi felvilágosító propaganda stb.).
A Lakásügyi Osztály ebben az évben 3–4 cigánycsalád problémáját kívánja megfelelő lakás kiutalásával megoldani.
A cigánylakosság kulturális helyzetének megjavításánál elsőrendű cél az analfabétizmus felszámolása. Az összeírás szerint kerületünkben összesen 137 analfabéta él, közülük 69 cigányszármazású. A névjegyzék alapján a dolgozók önálló általános iskolájának igazgatója valamennyi általános iskola igazgatóját értesítette az iskolakörzetben élő analfabétákról, akiket az ált. iskolák nevelői december és január hó folyamán egyenként lelátogattak és igyekeztek meggyőzni arról, hogy az írástudatlanság felszámolása milyen fontos politikai feladat és egyéni érdek. Az iskolák igazgatói február 1-ig adnak jelentést a dolgozók iskolájának ezekről a látogatásokról és február 1-je után, a jelentkezők számától függően – analfabéta tanfolyamok indulnak. A Kassa utcai ált. iskolában egyébként már október 16-a óta folyik 11 analfabéta oktatása.
A gyermekvédelmi előadó által készített összeírás alapján az ifjúságvédelmi felügyelők december, január és február hónapban rendszeresen látogatták a cigánycsaládokat. Megállapították, hogy a közel 50%-os lemorzsolódás oka az, hogy a szülők gyakran kimaradnak a munkából, fizetésüket nem tudják beosztani, s ezért gyakran küzdenek anyagi nehézségekkel. A sokgyermekes családok ruhaneművel, cipővel nem látják el megfelelően gyermekeiket. December hónaptól kezdve 6 általános iskolás és 2 óvodás cigánygyermek részesül ingyenes napközi ellátásban. Két cigányszármazású kiskorút állami gondozásba utaltak, egy intézeti elhelyezésre került. 1962. januárjában 7 cigánycsaládot részesítettünk ruhajuttatásban, 1.800,- Ft értékben.
Az Oktatási Osztály vezetője igazgatói értekezleten ismertette a cigányszármazású tanulókkal való fokozottabb foglalkozás jelentőségét, felhívta az igazgatók figyelmét, hogy szorgalmazzák a cigánytanulóknak az iskolai közösségi életbe történő bevonását, napközi otthoni, óvodai elhelyezését. Figyelembevéve a cigányszármazású tanulók gyakori különleges képességeit (zenei hallás, énekhang, tánc, kézügyesség), a közösségen belül olyan helyeket kell biztosítani részükre, melyek emelik önbizalmukat és elismertetik őket a közösséggel.
A felnőtt korú cigánylakosság kulturális színvonalának emelése érdekében a kultúrotthonokban (megfelelő előadásokat, előadás-sorozatokat kell szervezni azokon a területeken, ahol a cigánylakosság zöme él), a lakóbizottságok bevonásával javítani kívánjuk a kulturális szervezőmunkát, az előadásokon való részvételt. Az üzemi kultúrfelelősök segítségével a Népművelési Osztály fel kívánja kutatni azokat a tehetséges cigányfiatalokat, akik művészeti munkát fejthetnek ki, esetleg önálló népi zenekart alakíthatnak.
A Fővárosi Tanács Végrehajtóbizottságának elvi iránymutatása kiemeli, hogy a cigánylakossággal szemben fennálló előítéletek megszüntetése széleskörű társadalmi feladat, amelyet csak a társadalmi szervek szoros együttműködésével, állandó és következetes oktató-nevelő munkával lehet elérni. A terület lakosságának hozzáállásán, a társadalom helytelen elítélő és eleve elzárkózó magatartásának megváltoztatásán túlmenően a cigánylakosság körében is olyan nevelőmunkát kell folytatni, amely tudatosítja bennük, hogy helyzetük megjavításához saját maguknak is jelentősen hozzá kell járulniuk.
A tudatformálásban, a cigánylakossággal való megfelelő foglalkozásban jelentős feladata van tanácstagjainknak. Eredményes lenne, ha a Titkárság ismertetné azokkal a tanácstagokkal, VB felelősökkel az adandó konkrét feladatokat, akiknek területén több cigánycsalád él.
A lakóbizottsági felelősök és tagok a felmérés munkáján túlmenően megfelelő nevelő tevékenységet folytathatnak saját körzetükön belül. Helyes volna azonban, ha a politikai nevelőmunka további erősítésére a Nőtanács vezetősége foglalkozna a kerület cigányszármazású asszonyainak, leányainak helyzetével, valamint a Vöröskereszt aktívák az egészségügyi felvilágosító propagandamunkájuk során fokozottabb figyelemmel foglalkoznának a cigánycsaládokkal.
Összefoglalva: Kerületünk cigányszármazású lakosságának helyzete lényegesen jobb képet mutat a fővárosi vagy az országos átlagnál – mégis, hogy a társadalmi tudatformálás nagy és nemes feladatának a tanács Vb és szakigazgatási szervei fokozottabb mértékben megfeleljenek, végrehajtóbizottságunk több határozatot hozott
– az iskolai kötelezettségüket elmulasztó gyermekek és analfabéták beiskolázására,
– munkába történő elhelyezkedésük elősegítésére,
– szociális helyzetük általános megjavítására.
A tanács ezirányú feladatainak sikeres végrehajtása érdekében a társadalmi szerveket és tömegszervezeteket együttműködésre kértük fel.
Tisztelt Pártvégrehajtóbizottság!
Kérem az MSZMP Politikai Bizottság tárgyban hozott határozatáról szóló jelentésem elfogadását, a Tanács VB és szakigazgatási szervei által kitűzött feladatok végrehajtásával kapcsolatos politikai nevelőmunka megsegítésének biztosítását.
Budapest, 1962. február 3.
Cserepes József s.k.
VB elnökhelyettes[4]
[1] Az előbbi a mai Piros iskola (Német Tagozatos és Német Nemzetiségi Általános Iskola), az utóbbi ma már nem létezik, az épületét 1973-ban óvodává alakították, majd 1998-ban lebontották.
[2] A 15-16 éves leányoknál nagyon gyakori, hogy gyermeket várnak – tette hozzá szóban a tanács VB ülésén az előadó.
[3] A tanács VB ülésen a rendőrség képviselője szerint „A kerületben lévő cigány származású családok bűnügyi vonatkozásban nem okoznak sok problémát. A bűncselekményeket a főváros környékén lakó, vagy a kerület területén átvonuló cigányok követik el.” Az MSZMP kerületi VB ülésén a rendőrkapitány méginkább megerősítette, hogy nem a kerületben lakó, hanem az úgynevezett vándorcigányok okoztak gondot a rendőrségnek.
[4] A dokumentum levéltári jelzete: BFL XXXV. 23. a. Az MSZMP XVIII. kerületi Végrehajtó Bizottsága 1962. február 8-i ülésének jegyzőkönyve – sokszorosított előterjesztés.
[1] A Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentumai 1956-1962. Szerk.: Ságvári Ágnes és Vass Henrik. Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1973. 519-521.
[2] Sághy Erna: Romapolitika Magyarországon az 1950-es-1960-as évek fordulóján. Múltunk, 2008. 1. sz. 237-309.
[3] Felszámolták az 1957-1961 között működött Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetségét.
[4] Ez 1963-ban változott, ekkor megkezdődött egy kedvezményes hitelű csökkentett értékű családi házépítési program kidolgozása elsősorban a cigánytelepek felszámolása érdekében. A hatvanas években azonban ennek említésre méltó eredménye nem volt.
[5] A Fővárosi Tanács Végreható Bizottsága 1961. augusztus 23-ai ülésének jegyzőkönyve. BFL XXIII. 102. a.
[6] Kispesten az MSZMP kerületi Végrehajtó Bizottsága a kérdést 1962. június 26-án tárgyalta. BFL XXXV. 24. a. Az itteni felmérés 102 családra terjedt ki, amelyből 50 zenész, 35 fő alkalmi munkás volt. A kerületben három éve halt meg az utolsó vajda. A beszámoló 27 lakás rendbehozataláról számolt be.
[7] BFL XXIII. 218. a. VB 34. kötet.
[8] „A cigánykérdés helyzete a kerületben” című előterjesztés tárgyalásához meghívták az ülésre a Fővárosi Tanács Titkárságáról dr. Magyar Endrét, Takács Árpádot, a kerületi Oktatási Osztály vezetőjét, Bristyán Józsefnét, az Igazgatási Osztály vezetőjét, dr. Magyar Dezsőt, az Egészségügyi Osztály vezetőjét, Huszár Győzőnét, a Népművelési Csoport vezetőjét és Vincze Lajost, a Lakásügyi Osztály vezetőjét.
[9] A Vöröskereszt meghívta a cigány lakosokat az általuk szervezett Egészségügyi Akadémia néven futó felvilágosító előadássorozatra. A meghívásnak sokan eleget tettek.
[10] Erre Ujfalusi József első titkár az MSZMP kerületi Végrehajtó Bizottságának ülésén is utalt: „A Politikai Bizottság felhívta a figyelmet, hogy a zenélni tudók szakmai képzetségével törődni kell. Pl. a Kistextben dolgozik Makkai nevű cigány. Nehéz vasmunkával foglalkozik. A zenész szakszervezet nem küldi ki a lőrinci vendéglőkbe zenélni, hanem más kerületekbe. Oda kellene hatni, hogy a kerületbe is nyerjenek alkalmazást.”
[11] Az előbbi a mai Piros iskola (Német Tagozatos és Német Nemzetiségi Általános Iskola), az utóbbi ma már nem létezik, az épületét 1973-ban óvodává alakították, majd 1998-ban lebontották.
[12] A 15-16 éves leányoknál nagyon gyakori, hogy gyermeket várnak – tette hozzá szóban a tanács VB ülésén az előadó.
[13] A tanács VB ülésen a rendőrség képviselője szerint „A kerületben lévő cigány származású családok bűnügyi vonatkozásban nem okoznak sok problémát. A bűncselekményeket a főváros környékén lakó, vagy a kerület területén átvonuló cigányok követik el.” Az MSZMP kerületi VB ülésén a rendőrkapitány méginkább megerősítette, hogy nem a kerületben lakó, hanem az úgynevezett vándorcigányok okoztak gondot a rendőrségnek.
[14] A dokumentum levéltári jelzete: BFL XXXV. 23. a. Az MSZMP XVIII. kerületi Végrehajtó Bizottsága 1962. február 8-i ülésének jegyzőkönyve – sokszorosított előterjesztés.
