Eötvös Lorándnak és családjának Pesten volt lakása. 1886-tól Eötvös haláláig a mai Puskin utcában, az egyetem Fizikai Intézete fölötti professzori lakásban laktak, melyet kifejezetten Eötvös számára építettek. De örömmel töltött időt a szentlőrinci villájában.

Eötvös Loránd a pusztaszentlőrinci nyaraló- vagy más néven villatelepen vásárolt magának telket, ahol nyaraló céljára építtetett magának és családjának villát.

A villatelep, a mai Lónyaytelep a 18-19. század fordulóján Grassalkovich Antal tölgyessel borított vadaskertje volt. A területet 1872-73-ban Lónyay Menyhért miniszterelnök vásárolta meg, aki 11 szobás villát építtetett magának a Szil utcában, birtoka egy részét pedig parcelláztatta és pesti barátainak – köztük Eötvös Lorándnak – adott el belőle többnyire kétholdas telkeket.

A nyaralóvillák – mint Eötvösé is – mindig szabadon állnak, kisebb-nagyobb kert veszi őket körül. A természettel való összekapcsolódást szolgálja a nyitott fatornác vagy veranda, amiket svájci hegyi épülettípus mintájára faragott, díszes kivitelben készítettek. Ezeket a tornácokat aztán idővel beüvegezték, az épületeket téliesítették, az anyag gyors pusztulása miatt sokszor le is bontották vagy befalazták őket.

A mai Gyöngyvirág és Nefelejcs utca sarkán álló gyermekotthontól délre eső telek volt Eötvös Lorándé (Gyöngyvirág u. 26. szám), amelyet akkor még három oldalról lakatlan terület határolt. A tulajdoni lap szerint 1882. június 2-án vásárolta, de már 1881-ben írt olyan leveleket feleségének Párizsból, amelyekben nagy szeretettel említi Lőrincet.

Szeptember 10.: „Útközben nem Párizsra hanem máris arra a jó napra gondoltam, amikor vissza fogok térni Lőrincre. Remélem, ez nemsokára lesz, néhány nap múlva talán tudni fogom mikor.”

Szeptember 16.: „Milyen jó lehet most Lőrincen. Csak a jó Isten szép időt adjon, s akkor talán még néhány hétig együtt élhetünk ott.”

Nem tudjuk, hogyan élt itt a család, csak leveleiből lehet sejteni, hogy Eötvös és két lánya (Rolanda és Ilona) mennyire szerették ezt a kertet és házat. Az ELTE Fotótárában található pár képnek köszönhetően tudjuk, hogyan nézett ki az Eötvös-villa, ami ma már sajnos nem áll. A magasföldszintes villának gipszkeretezésű ablakai voltak spalettákkal, tornyocskás cseréptetővel. A kert felől nagy, vadszőlővel befuttatott verandája volt.

A kor divatjának megfelelően az előkert kialakítására nagy gondot fordítottak. A villa főhomlokzata előtt díszes szőnyegágyakat, úgynevezett gruppokat alakítottak ki egyéb növénycsoportokkal kiegészítve, szinte mindig szimmetrikus elrendezésben. A virágcsoportok közepére pedig gyakran szobrot vagy díszes kaspós növényt állíttattak, kedvelt volt a banánfa. Bár Eötvös villájának kertjében ezeken a képeken nem látunk, de gyakoriak voltak a kis szökőkutak, terméskőből rakott vagy műkőből készített kerek tavacskák.

A képek alapján elmondhatjuk, hogy Eötvös kertésze nagy gondot fordított a kertre és növényekre, a veranda lépcsője mellett nagyra nőtt leander bokrokat láthatunk. Kertjük szinte parkszerűen volt kialakítva sétautakkal, pihenőpadokkal.

A tavasztól őszig tartó időszak nagy részét villájában töltötte Eötvös, gyakran innen járt be lóháton az egyetemre megtartani óráit, előadásait. De nem csak pihent itt, hanem itt végezte az 1880-as évek végén ingája (torziós mérleg) első szabadtéri kísérleteit.

A Magyar Tudományos Akadémiához benyújtott jelentésében írja:

„Szentlőrinci kertemben a szabadban vízmentes ponyvával bevont sátorban állítottam fel horizontális variométeremet. Nappal főképpen a sátorra tűző nap sugarainak behatása mellett, eszközöm folytonos majd lassúbb, majd gyorsabb járása folytán az észlelés nem volt lehetséges. Éjjel azonban minden megváltozott, a mérlegrúd olyan biztosan és állandóan foglalta el egyensúlyi helyzetét, mint a laboratóriumban. Több éjjelen át ismételvén a méréseket, egymással jól megegyező adatokat nyertem. Biztosan felismerhető volt azokból a gyengén emelkedő lejtőnek a hatása, amilyen kertem volt.”

Az 1910-es évektől a család egyre kevesebb időt töltött Lőrincen. Eötvös 1915. évi jövedelemadó bevallásában így ír róla: „A pestszentlőrinci-villa (…) most üresen áll, jövedelmet általában nem hoz, de vele járó adó és fenntartási és kertésztartási költség még 2000 korona évi kiadással jár.”

1918 elején adta el szívének oly kedves nyaralóját. Az épületet az 1930-as években elbontották, a telket felparcellázták és középen egy kis parkot alakítottak ki.

Végrendeletében kívánsága volt, hogy egy marék lőrinci földet tegyenek a feje alá a koporsóban. A község teljesítette kívánságát és küldöttség vitte a földet az Eötvös-villa kertjéből.

Az Eötvös-villa ma már nem áll, a mai Hársfa és Vadkert utca találkozójánál lévő kis terecskén 1970-ben avatták fel Eötvös Loránd mellszobrát (Borics Pál alkotása), és nevezték el a teret Eötvös parknak.

Felesége Horvát Gizella, polgári származású. Apja Horvát Boldizsár, az Andrássy-kormány igazságügy minisztere volt. 1875 júliusában házasodtak össze Marienbadban. A kor fogalmai szerint jó nevelésű úrilány volt, aki szép gyöngyírással ír, kifogástalanul fejezi ki magát, jól és választékosan fogalmaz franciául, tetszetősen zongorázik, itt-ott kissé gyöngélkedik és ideges, de azért háziasszonyi elfoglaltságainak lelkiismeretesen eleget tesz. Eötvös Loránd feleségéhez íródott leveleiből egy igen határozott asszony képe formálódik ki.

            Idézetek Eötvös leveleiből:

„Kérem azért ne csináljon magának gondokat, gondoljon egy kis szeretettel reám is, akit örömei megrontójának tekinteni annyira hajlandó.”

„Kérem nyilatkozzék afelől megengedi-e maga hogy holnap a gyerekeket Lőrinczre vigyem egész napra… Ne legyen haragos azért, mert kérdezem…”

„…gondoljon reám oly jó indulattal mint én gondolok magára s legyen nyugodt Thannal (Than Károly) teljesen solid társaságban vagyok.”

Három lánygyermekük született: Jolán, Rolanda, Ilona. Jolán még kisgyermekként elhunyt.

A természet, túrázás, hegymászás szeretetét, a sportos életet lányaival is megszerettette. Ők nem mentek férjhez, így velük női ágon is kihalt a vásárosnaményi Eötvösök bárói ága.

Nagy Veronika

2019. május 16.

Forrás:

Dr. Palasik Mária: Eötvös Lorándról – különös tekintettel a Pestszentlőrinchez fűződő mozzanatokra. In: Téglás, Tivadar (szerk.) Emlékezések, tanulmányok Pestszentlőrinc múltjáról. Budapest, Magyarország. XVIII. Kerületi Pedagógiai és Helytörténeti Gyűjtemény, (1996) pp. 86-93.

Képek forrás: ELTE Fotótár, Tomory Lajos Múzeum

[acx_slideshow name=”eotvos1″]