2021. január 11. Kirakatkiállítás Pavilon Galéria (BEZÁRT!)

Új kiállítás! Mától látható a Kossuth téri Pavilon Galériában az állami anyakönyvezésről szóló kiállításunk. A Tomory Lajos Múzeum és a XVIII. kerületi Anyakönyvi Hivatal anyagából összeállított kiállítás megemlékezik a 125 éve (és három hónapja) elindított állami anyakönyvezésről, valamint az önálló pestszentlőrinci és pestszentimrei anyakönyvezésről.

1956 Kirakat kiállítás a Pavilon Galériában (BEZÁRT!!!)

Adatok, információk a pest(szent)lőrinci és pest(szent)imrei 1956-os forradalomról. Panoráma fotón a barikád az Üllői út és Lajosmizsei vasútvonal kereszteződésében. A bőrkabátos résztvevő? Vagy nyomozó, aki szobájában szétszórta a nyomozati anyagot? Esetleg kutató, aki a levéltárban nézi a történeti iratokat és kiadványokat? Ezt Önökre bízzuk.

Trianon 100 (BEZÁRT!)

Nézze meg kiállítás-kirakatunkat a pestszentlőrinci Kossuth téren. A pestszentlőrinci Állami lakótelep – a trianoni menekültek otthonra találása a lőszergyárban. A Tomory Lajos Múzeum e témát feldolgozó kiállítása sajnos jelenleg zárva van a Havanna utcai kiállítóhelyünkön, ezért a kiállítás legfontosabb tablóiból, tárgyi anyagának egy részéből berendeztük a jelenleg szintén zárva lévő Kossuth téri Pavilon Galériát, úgy hogy a legfontosabb információk kívülről elolvashatóak legyenek. Ha nincs pénz a kiállításra, oldd meg jó ötletekkel – a mottónk. A 3 nagy méretű, hátteret adó kép egyszerű A3-as fénymásoló papírból készült, amit egy használt reklámponyvára ragasztottunk fel. A kiállítás június végéig lesz itt látható.

2020. febr. 7-től március végéig: 25 év – Német közösségek a XVIII. kerületben.

2019. november 5-től 2020. január 31-ig (BEZÁRT!)

2019. augusztus 16-tól (BEZÁRT!)

A TÉR_KÖZ pályázat keretében megújult pestszentlőrinci Kossuth teret bemutató új tablókiállításunk megtekinthető a Pavilon Galériában. A kiállításhoz készült ingyenes kiadvány ugyanitt elérhető.
Nyitva tartás: Hétfő Zárva, Kedd 12:00-18:00, Szerda 10:00-16:00, Csütörtök-Péntek-Szombat 12:00-18:00
Az augusztus 26-i héten Kedd-Szombat 12:00-16:00

2019. május 28-tól Kossuth téri Pavilon Galéria (BEZÁRT)

“A Látható Ember” című kamarakiállítást Szécsi Margit költő (1928-1990) emlékére

1928. május 28. pünkösd vasárnapján született Pestszentlőrinc büszkesége, Szécsi Margit költő. Születésének körülményeit a sors kezének tulajdonította. Küldetésének érezte, hogy „az igaz beszéd tüzes ünnepéhez méltóan” éljen a magyar szóval, hogy kora társadalmának valós értékeit, gondjait a költészet nyelvén megfogalmazza, és útmutatást adjon egy emberségesebb élethez.

Költészetének elsődleges forrását a lőrinci évek szegény, de csodákban gazdag időszakából merítette. Gyermekkorát a családi fészek biztonsága, a természetben eltöltött napok és a szabad játék öröme jellemezte. Az Üllői úti házukban formálódó összetartó lakóközösség oltalmat jelentett a kor életellenes, uniformizáló eszméi ellen, így őrizhette meg csodára és a játékra mindig nyitott lelkületét felnőtt korában is. Ahogy ő mondta ifjúsága „a reményteljes nyomorúság kora” volt, ahonnan „el lehetett indulni”, és követni belső indíttatásait. Az ifjúkor szárnypróbálgatásait követően költői kibontakozásában jelentős lelki és anyagi támaszt nyújtott férje, Nagy László, költő, akivel szellemi és lelki társakként, egymást kiegészítve éltek és alkottak együtt, egészen annak korai haláláig.

Szécsi Margit női érzékenységgel, de élesen szólalt fel kora lélektelen rendszere ellen, és hirdette, hogy minden emberi élet maga a csoda. Ragyogó, öntudatos személyével kitűnt a tömegből, ő volt a „Látható Ember”, ahogyan egyik versében a költőt nevezte.

Születésének 90. évfordulójához közeledve egy pillanatig sem volt kérdés, hogy a kerület egyetlen múzeuma méltó kiállítással tisztelegjen Pestszentlőrinc híres szülöttje előtt. „A Látható Ember” című kamarakiállításnak a Kossuth téri Pavilongaléria adott otthont, szem előtt tartva az életút fontosabb állomásait. Jánosi Zoltán irodalomtörténész a május 28-án tartott ünnepélyes megnyitón elmondta: a kiállítás „hűen mutatja meg a „Szécsi Margit-galaxis fontosabb működési elveit, mely hatott, üzent és tanított a következő évtizedekben, ma is.” S bár az évforduló napja ebben az évben nem pünkösdre esett, annak tüzes lelkületével szavalta el Szécsi Margit Szellem testvéreink című versét Mohai Gábor előadóművész.

A megnyitó előtt a Nagy László tiszteletére elhelyezett verses emlékkövet Galgóczy Zoltán alpolgármester avatta fel, így a jubileumi megemlékezés a szellemi-lelki alkotó társ felelevenítésével egészült ki. A Szécsi Margit emlékkő tükörképére megformált verses kő létrejöttéhez sokak hozzájárultak: az ötletadó, Kurdi János, az idézetet javasló Nagy András, a költőházaspár fia, továbbá a kivitelezést koordináló Hartung Melinda és Fujtás Krisztina, az önkormányzat munkatársai.

Azt, hogy a kiállítás milyen hiánypótló szerepet tölt be a helyi kulturális és művészeti életben, jól mutatja, hogy az eseményen szép számmal gyűltek össze Szécsi Margit költészetének tisztelői és továbbéltetői. Jelen volt fia, Nagy András grafikus, a kiállítás kezdeményezője; öccse, Szélig Ferenc, továbbá Pálfy Margit színművész, Szécsi Margit hűséges versmondója; Ágh István költő, Nagy László testvére; Kő Pál szobrász, a Kossuth téri Szécsi Margit szobor alkotója; Szentmártoni János, az Írószövetség elnöke, Vasy Géza irodalomtörténész, valamint Csorba Csilla, a Petőfi Irodalmi Múzeum volt főigazgatója.

A tárlaton megjelenő fotók, személyes tárgyak, vers- és prózarészletek, illetve Nagy László rajzai, festményei és versillusztrációi mentén rajzolódik ki a költő birodalma, melyben Szécsi a prófétai szerepet vállalva örök érvényű szellemi üzeneteket hagyott az utókorra. Életműve összegzéseként vitrinben tekinthető meg életében és posztumusz megjelent köteteiből összeállított válogatás.

Múzeumunk a kiállításon regisztrációhoz kötött tárlatvezetéssel várja felnőtt látogatóit, illetve gyerekcsoportokat is fogad. Elsősorban olyan általános iskolásoknak kidolgozott múzeumpedagógiai foglalkozást kínál, mely interaktív, játékos módszerekkel ismerteti meg a gyerekekkel Szécsi Margit életét és költészetét. A tanév utolsó heteiben a költőnő egykori iskolájának, a Piros iskolának ötödikes és hatodikos diákjai vehettek részt a foglalkozásokon.

Szécsi Margit: A fölösleges fájdalmak kora (részlet)

Azt mondják: jól van, hogy az élet

más életekből táplálkozó.

Ki a világ torkában élsz,

erre ne mondd hogy: jó.

Szabó Zsófia Lilla

Tomory Lajos Múzeum

2019. március 13-tól 2019. május 25-ig (BEZÁRT)

Március 13-ától látogatható a Kossuth téri Pavilon Galériában a Tomory Lajos Múzeum kiállítása „Dr. Puskás István – Székelyudvarhely lőrinci fejlesztője” címmel.

Dr. Puskás István (1902–1955)
1911-ben apját Székelyudvarhelyre helyezték hivatalnoknak, ezért Puskás István középiskolai tanulmányait ott végezte. 1920 után jogi tanulmányokat folytatott és a rendőrségnél helyezkedett el. Családjával Pestszentlőrincre költözött, ahol élénken részt vett a helyi politikai és társadalmi életben. Országos szinten is tagja volt a Magyar Nemzeti Szövetségnek, ahol az eszperantó, a bolgár és az albán bizottságok főtitkára volt.
Pestszentlőrinc várossá válásakor, 1936-ban városi hivatalnok lett. Elnyerte a II. osztályú városi aljegyzői állást, tevékenységi körébe tartozott a rendőrbírói ügyek intézése és a helyi adóhivatal vezetése is.
1940-ben Pestszentlőrinc hozzájárult a székelyudvarhelyi országzászló felállításához, Dr. Puskás Istvánt pedig tanácsnoknak nevezték ki Székelyudvarhelyre. 1941 és 1944 között számos indítványban támogatta a székelyföldi város fejlesztését. 1944 után haláláig ismét Pestszentlőrincen élt.

2018. november8-tól 2019. február 15-ig (bezárt!)

2018. május 28-tól november 5-ig a Kossuth téri Pavilongaléria (BEZÁRT)

“A Látható Ember” című kamarakiállítást Szécsi Margit költő (1928-1990) születésének 90. évfordulója alkalmából rendeztük.

1928. május 28. pünkösd vasárnapján született Pestszentlőrinc büszkesége, Szécsi Margit költő. Születésének körülményeit a sors kezének tulajdonította. Küldetésének érezte, hogy „az igaz beszéd tüzes ünnepéhez méltóan” éljen a magyar szóval, hogy kora társadalmának valós értékeit, gondjait a költészet nyelvén megfogalmazza, és útmutatást adjon egy emberségesebb élethez.

Költészetének elsődleges forrását a lőrinci évek szegény, de csodákban gazdag időszakából merítette. Gyermekkorát a családi fészek biztonsága, a természetben eltöltött napok és a szabad játék öröme jellemezte. Az Üllői úti házukban formálódó összetartó lakóközösség oltalmat jelentett a kor életellenes, uniformizáló eszméi ellen, így őrizhette meg csodára és a játékra mindig nyitott lelkületét felnőtt korában is. Ahogy ő mondta ifjúsága „a reményteljes nyomorúság kora” volt, ahonnan „el lehetett indulni”, és követni belső indíttatásait. Az ifjúkor szárnypróbálgatásait követően költői kibontakozásában jelentős lelki és anyagi támaszt nyújtott férje, Nagy László, költő, akivel szellemi és lelki társakként, egymást kiegészítve éltek és alkottak együtt, egészen annak korai haláláig.

Szécsi Margit női érzékenységgel, de élesen szólalt fel kora lélektelen rendszere ellen, és hirdette, hogy minden emberi élet maga a csoda. Ragyogó, öntudatos személyével kitűnt a tömegből, ő volt a „Látható Ember”, ahogyan egyik versében a költőt nevezte.

Születésének 90. évfordulójához közeledve egy pillanatig sem volt kérdés, hogy a kerület egyetlen múzeuma méltó kiállítással tisztelegjen Pestszentlőrinc híres szülöttje előtt. „A Látható Ember” című kamarakiállításnak a Kossuth téri Pavilongaléria adott otthont, szem előtt tartva az életút fontosabb állomásait. Jánosi Zoltán irodalomtörténész a május 28-án tartott ünnepélyes megnyitón elmondta: a kiállítás „hűen mutatja meg a „Szécsi Margit-galaxis fontosabb működési elveit, mely hatott, üzent és tanított a következő évtizedekben, ma is.” S bár az évforduló napja ebben az évben nem pünkösdre esett, annak tüzes lelkületével szavalta el Szécsi Margit Szellem testvéreink című versét Mohai Gábor előadóművész.

A megnyitó előtt a Nagy László tiszteletére elhelyezett verses emlékkövet Galgóczy Zoltán alpolgármester avatta fel, így a jubileumi megemlékezés a szellemi-lelki alkotó társ felelevenítésével egészült ki. A Szécsi Margit emlékkő tükörképére megformált verses kő létrejöttéhez sokak hozzájárultak: az ötletadó, Kurdi János, az idézetet javasló Nagy András, a költőházaspár fia, továbbá a kivitelezést koordináló Hartung Melinda és Fujtás Krisztina, az önkormányzat munkatársai.

Azt, hogy a kiállítás milyen hiánypótló szerepet tölt be a helyi kulturális és művészeti életben, jól mutatja, hogy az eseményen szép számmal gyűltek össze Szécsi Margit költészetének tisztelői és továbbéltetői. Jelen volt fia, Nagy András grafikus, a kiállítás kezdeményezője; öccse, Szélig Ferenc, továbbá Pálfy Margit színművész, Szécsi Margit hűséges versmondója; Ágh István költő, Nagy László testvére; Kő Pál szobrász, a Kossuth téri Szécsi Margit szobor alkotója; Szentmártoni János, az Írószövetség elnöke, Vasy Géza irodalomtörténész, valamint Csorba Csilla, a Petőfi Irodalmi Múzeum volt főigazgatója.

A tárlaton megjelenő fotók, személyes tárgyak, vers- és prózarészletek, illetve Nagy László rajzai, festményei és versillusztrációi mentén rajzolódik ki a költő birodalma, melyben Szécsi a prófétai szerepet vállalva örök érvényű szellemi üzeneteket hagyott az utókorra. Életműve összegzéseként vitrinben tekinthető meg életében és posztumusz megjelent köteteiből összeállított válogatás.

Múzeumunk a kiállításon regisztrációhoz kötött tárlatvezetéssel várja felnőtt látogatóit, illetve gyerekcsoportokat is fogad. Elsősorban olyan általános iskolásoknak kidolgozott múzeumpedagógiai foglalkozást kínál, mely interaktív, játékos módszerekkel ismerteti meg a gyerekekkel Szécsi Margit életét és költészetét. A tanév utolsó heteiben a költőnő egykori iskolájának, a Piros iskolának ötödikes és hatodikos diákjai vehettek részt a foglalkozásokon.

Szécsi Margit: A fölösleges fájdalmak kora (részlet)

Azt mondják: jól van, hogy az élet

más életekből táplálkozó.

Ki a világ torkában élsz,

erre ne mondd hogy: jó.

Szabó Zsófia Lilla

Tomory Lajos Múzeum

2018. március 12-től május 11-ig Kossuth téri Pavilongaléria   (BEZÁRT!)

2017. november 15-től 2018. január 15-ig Kossuth téri Pavilongaléria ( bezárt! )

Kaesz Gyula (1897–1967) a 20. századi magyar építészet és iparművészet meghatározó alakja. Idén – születésének 120., halálának 50. évfordulóján – a Magyar Építészeti Múzeum anyagából válogatott kiállítás emlékezik meg az alkotóról. A tárlat rámutat Kaesz sokoldalúságára, hiszen az Iparművészeti Főiskola tanáraként, építészként, belsőépítészként, bútortervezőként és grafikusként is tevékenykedett, és mindenben kiemelkedőt alkotott. Munkásságának két oldala van: egyrészt innovatív tervező, másrészt nagyhatású tanár volt, aki a funkcionalitásra és esztétikumra egyaránt törekedve nemzedékek munkásságát befolyásolta máig hatóan.

2017. október 10-től november 7-ig Kossuth téri Pavilongaléria (bezárt)

 

2017. szeptember 15-től szeptember 29-ig Kossuth téri Pavilongaléria

 hosszabbítás (bezárt)

 

2017. május 9-től június 2-ig Múzeumsarok kiállítóhely (bezárt)

 

2017. április 19-től szeptember 15-ig Kossuth tér Pavilongaléria (bezárt)

Minden település képét – a legkisebb falutól a legnagyobb városig – meghatározza főutcája. Pestszentlőrinc főutcája az Üllői út, amely Budapest egyik legrégibb főútvonala is. Szinte középen szeli ketté a települést. Az északabbi Gyömrői és a délebbi Nagykőrösi út mellett a XVIII. kerület egyik fő ütőere. Az előbbi mellé zömmel gyárak települtek, az utóbbi pedig a falusiasabb jellegű Pestszentimrén halad keresztül.
A XIX. századig Pestet elhagyva a füves-pusztás és kisebb erdős területek váltakoztak az út mentén, amely esős időben nehezen volt járható. Pestszentlőrinc birtokosai a XIX. század második felében házhelyparcellázásokba kezdtek, így alakultak ki az első telepek az Üllői út mellett (Villatelep – Lónyaytelep, Ezerháztelep – Bókaytelep). A mai 22 telepből 11 kisebb-nagyobb szakaszon érintkezik a „főutcával”.
Az Üllői út különböző szerepeket töltött be Pestszentlőrinc életében az elmúlt bő 150 év alatt. A történelem viharos éveiben az itt élők úgy érezhették, hogy egy hadi út mellett laknak. De a település életében meghatározóbb a főútvonal kereskedelmi és városközpont szerepe. Az Üllői út kötötte össze Pestet az Alföld városaival, falvaival. A Duna és 1847-től a vasút mellett ezen az országúton szállították a fővárosi ipar termékeit délre, a mezőgazdasági termékeket pedig a fővárosba. A XIX. század utolsó harmadától dinamikusan benépesülő Pestszentlőrinc birtokosai és lakosai felismerték ennek előnyeit, így az üzletek, műhelyek többsége, a piacok és jó néhány gyár is az Üllői út mentén vagy közvetlen szomszédságában létesült (traktorgyár, kispesti textilgyár, szalagszövő- és csipkegyár, szentlőrinci téglagyár). A kereskedők, iparosok és vendéglősök is a település főútján nyitották meg üzleteiket, amelyek a lajosmizsei sorompótól a Szarvas csárdáig, majd a Béke térig egymást érték, így egyfajta „bevásárlóutca” jött létre.
Az Üllői út mellett alakult ki a település központja Pestszentlőrinc egyetlen közparkjával, a Kossuth térrel. Ebben közrejátszott az elsőként formálódó és benépesülő telepek közelsége. A helyi lakosság a Kossuth tértől a Szarvas csárdáig az Üllői utat korzóként is használta. Igaz, a kilátás nem volt olyan pazar, mint a belvárosban a Duna-korzón, hiszen az egyik oldalon a téglagyár üzemelt, de a park, az út menti üzletek, a vendéglők és a Japán mozgó (később Herrich mozi) a mai Városház utcában kellemes környezetet teremtettek a sétához.
Az Üllői úton keresztül a település története is megrajzolható: a benépesülés, a társadalmi rétegződés, a városi rangra emelkedés és a fejlődés. 1936-ban Pestszentlőrinc városi rangra emelkedett. Ekkora kiépült a közvilágítás a keramit kockával burkolt Üllői úton. Lehetett sétálni a Kossuth téren, vásárolni a piacon a mai Piac téren, megnézni egy izgalmas filmet a Herrich vagy Fórum moziban, enni egy süteményt a Fórum cukrászdában, vagy betérni a Baumeister-vendéglőbe. Közel 50 éve zötyögött ekkor már az 50-es villamos – kezdetben gőzvasút – az Üllői úton, 1929-től a Béke térig.
Mára átalakult az Üllői út szerepe. Egy közlekedési főútvonal lett, amely mentén – ugyanúgy, mint régen – vannak köz- és szolgáltató intézmények, iskolák, de az itt élők, a rajta közlekedők a mindennapi gondokkal terhelten csak végigrohannak rajta, elintézik ügyes-bajos ügyeiket, bosszankodnak, ha lekésik a villamost, vagy ha pirosra vált a lámpa.
A kiállítás az Üllői út meghatározó épületein keresztül igyekszik felvillantani egy kicsit a nem is oly távoli múltból, amikor még nyugodtabb léptekkel sétáltak az emberek a főutcán.
A korabeli és jelenkori fotók mellett eredeti képeslapok felnagyított másolatai és az üzleteket, szolgáltatókat megidéző kisebb-nagyobb tárgyak mesélnek nekünk az Üllői útról, az épületekről, az egykor itt folyó életről

 

2016. december 1-től Kossuth tér Pavilongaléria ( 2017. 04.03-án bezárt! )

Rerrich Béla, a lőrinci Kossuth tér kertművésze

Rerrich Béla születésének 135. évfordulóját ünnepeltük 2016-ban. Ez alkalomból készült a kiállítás, hogy megemlékezzünk a lőrinci Kossuth tér tervezőjéről. A tárlatnak méltó helyszínt ad a tér sarkán álló kis galéria, amely a tér megújítása során, a TÉR_KÖZ pályázat keretében került kialakításra.

Rerrich Béla

Budapest, 1881. július 25. – Budapest, 1932. február 23.

Műépítész, kertépítőművész, a Kertészeti Tanintézet oktatója, igazgatója, író, kritikus.

1903-ban végezte el a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építész Osztályát. Petz Samu tanítványa volt, akinek 1903 és 1905 között asszisztense is.

1904-ben tagja lett a Magyar Mérnök- és Építész Egyletnek.

1906-1907-ben tanulmányutakat tett Angliába és Franciaországba.

1908-tól a Kertészeti Tanintézetben a kertművészet és kertépítés tanára. 1919-től 1923-ig rövid megszakítással az intézet igazgatója.

Az 1909-ben induló „Virágos Budapest” mozgalom népszerűsítője.

1923-ban megbízták a tanintézet növényházainak, új virágházainak és üzemi épületeinek tervezésével, ekkor lemondott igazgatói posztjáról, de tanári állását megtartotta.

1928-ban a szegedi Fogadalmi Templom körüli tér rendezése tervpályázatán I. díjat nyert.

1930-ban egyik szervezője és főtitkára volt a Budapesten megrendezett XII. Nemzetközi Építészkongresszusnak. Októberben felavatták a Dóm teret és épületeit. Ennek kialakításáért „Polgári Érdemkereszttel” tüntették ki.

1932. február 23-ánrövid betegséget követően váratlanul hunyt el. Február 25-én helyezték örök nyugalomra a Fiumei úti temetőben.

Mint tanár oktatta a jövő kertművészeit. A társadalmi egyesületek (Magyar Mérnök- és Építész Egylet, Országos Magyar Kertészeti Egyesület) és a szakmai folyóiratokban megjelent írásai révén a szakma gyakorlóit tájékoztatta. Könyveiben tanácsot adott a kertművészet és a kertészkedés iránt érdeklődőknek.

Művészi hitvallását így fogalmazza meg: „Művészeti téren munkásságomnak két iránya van: építészet és kertművészet. Lehet-e ezt tulajdonképpen két iránynak nevezni? A kettő egy és ugyanaz: alakítás a térben. Az anyag, a kivitelezés különböző, de az alakításhoz szükséges gondolkodási folyamat és a kifejlesztés elvei azonosak. Épület és kert együtt: építészet a fogalom tágabb értelmében. (…)  meg vagyok róla győződve, hogy egyetlen építész sem lehet képes nagyvonalú térkiképzésre, aki nem jártas a kertművészeti téralakításban.”

A XX. század első harmadában alkotó építészek között jelentős helyet foglal el Rerrich Béla. Legjelentősebb, nemzetközileg elismert alkotása a szegedi Dóm tér. Építészeti tevékenységében meghatározó az épület, a környezet és a kert intenzív kapcsolata, harmonikus összhangja. Vallotta, hogy az építésznek minden építészeti feladat elvégzésére alkalmasnak kell lennie. Tervei között a püspöki palotától kezdve az egytantermes vidéki iskolán, a nagyméretű lakóépületeken át az egyszerű baromfiházakig a legkülönfélébb épületeket találunk.

Kertművészként szakított az angolkert stílusával és visszatért a mértani kerthez. Ő az eklektikus neobarokk, architektonikus kertstílus kezdeményezője és megteremtője hazánkban.

Kertművészeti alkotásai közül kiemelkedő a szolnoki tisza-parti park (Verseghy park), a bajai Déry-park, de a mi szívünknek legkedvesebb a pestszentlőrinci Kossuth tér és Hősök Ligete.

A Kossuth tér ma a XVIII. kerület, Pestszentlőrinc-Pestszentimre centruma. A főváros védett közparkja, a kerület fontos identitástudat-hordozója. Központi fekvése miatt mindig is meghatározó terület volt. A község 1910-ben piactérnek vásárolta meg a területet. Az I. világháború után itt kívánták létrehozni Pestszentlőrinc centrumát. Több középületet is szántak ide, elhelyezésükre különféle tervek születtek, de mindegyiknél fontos szempont volt, hogy megőrizzék, visszatükrözzék Lőrinc kertvárosi jellegét. A végül elfogadott elképzelés a teret három részre tagolta: az Üllői út mellett fekvő részre három nagy középületet szántak (középen a községháza, a Gyöngyvirág utca mellett az evangélikus templom, a Thököly út mellett a kultúrház), az épületek mögött pedig árnyas sétány jellegű közösségi parkot terveztek. A park északi határát a polgári fiú- és leányiskola épülete, valamint a református templom határozta meg. A harmadik rész a templom mögötti fásított terület volt. 1929 februárjában Pestszentlőrinc vezetősége tervpályázatot hirdetett a közösségi park kertművészeti kialakítására. A pályázatot Rerrich Béla nyerte el, így az ő tervei alapján kezdték meg a park kialakítását. A mai park területének Üllői úttól távolabb eső felén valósult meg a Rerrich-féle terv.

A park elnevezése Hősök Ligete lett, mert fáit az I. világháborúban elesett pestszentlőrinci születésű katonák emlékére ültették. Virágágyásokat, gyepet, sétautakat alakítottak ki. Középen egy vízszintes, virágzó évelőkkel borított területet hoztak létre, két műkő vázával. A terep lejtése miatt 4 műkő lépcsőt is beépítettek a rézsűkbe.

A következő évtizedek történelemi eseményei formálták a parkot. Az 1980-as években megszüntették a műkő lépcsőket, módosították az úthálózatot: ekkor alakították ki a parkot keresztirányban átszelő gyalogutat. A TÉR_KÖZ pályázatnak köszönhetően 2015-ben megújult a Kossuth tér, és a Rerrich Béla által tervezett részt igyekeztek az eredeti terveknek megfelelően kialakítani.

A kiállításban röviden bemutatjuk Rerrich Béla életútját, kiemeljük építészeti és kertművészeti jelentőségét a Szent István Egyetem Tájépítészeti és Településtervezési Karától és az Entz Ferenc Könyvtár és Levéltártól kölcsön kapott anyagokon (oklevelek, tervrajzok, könyvek és fotók) keresztül. A tárlaton megtekinthetők Rerrich Béla Kossuth téri terveinek kinagyított másolatai és általa készített, munkásságát felvillantó tervek és rajzok.

A digitális képnézegetőben megtekinthetők a Szent István Egyetem Tájépítészeti és Településtervezési Karának tanulói által készített előadások a Bókay-kert és a Herrich-Kiss villa kertépítészeti újragondolásáról.

A kiállítást készítette: Fodorné Nagy Veronika és Heilauf Zsuzsanna

A kiállítás kivitelezői: Szegediné Mucsi Eleonóra és Varga Tamás

Együttműködő partnereink:

Dr. M. Szilágyi Kinga, dékán, Szent István Egyetem Tájépítészeti és Településtervezési Kar

Osváth Zsolt, levéltárvezető, Szent István Egyetem Entz Ferenc Könyvtár és Levéltár

Hajós György, okleveles építészmérnök, c. főiskolai tanár

Budapest Főváros Levéltára

Budapest XVIII. kerület, Pestszentlőrinc-Pestszentimre Önkormányzata

 

2016. június 23-tól Kossuth tér Pavilongaléria (bezárt)

A repülőtér tervezője – Ifj. Dávid Károly építész (1903-1973) (bezárt)

A huszadik századi magyar építészet egyik kimagasló alakja. A második világháború utáni állami tervezésben a vezető építészek közé emelkedett. Kerületi vonatkozású fő műve a Ferihegyi Repülőtér felvételi épülete.

 

Ifj. Dávid Károly szakmailag elismert építőmester-építési vállalkozói dinasztia harmadik generációjának tagjaként született Budapesten, id. Dávid Károly és Mészáros Anna fiaként.

A gimnázium első két osztályát Budapesten, a Piarista Gimnáziumban végezte, majd tanulmányait a Budapesti Református Gimnáziumban folytatta, ahol 1922-ben érettségizett. 1922-ben iratkozott be a budapesti Műegyetem építészeti osztályára. 1926-ban szerzett abszolutóriumot. Egyetemi évei nyári szüneteiben és az abszolutórium megszerzése után apja vállalatánál, a Dávid János és Fia cégnél kezdetben mint kőműves tanonc, később kőműves, majd munkavezető, végül pedig mint műszaki tisztviselő dolgozott. 1931-ben szerezte meg a Műegyetem építészi oklevelét. Ezután másfél évig külföldön tartózkodott, beutazta Olaszországot, Franciaországot, Németországot, Hollandiát, Belgiumot, majd kilenc hónapig dolgozott Párizsban Le Corbusier műtermében. Bár a Mesterrel szorosabb személyes kapcsolatba nem került, Le Corbusier személyisége mégis nagy hatással volt rá. Dávid Károly művészetére ez a pár hónap rányomta bélyegét és végigkísérte egész életművét – anélkül azonban, hogy megakadályozta volna saját építőművészi alkatának kialakulását.

Magyarországra visszatérve önálló irodát nyitott.

1931. május 26-án feleségül vette Dozzi Kornéliát, akitől három gyermeke született: 1933-ban Éva, 1934-ben Anna és 1942-ben Károly, aki 2002-ben hunyt el. Dávid Károly a második felesége – Luka Edith – által a házasságba hozott gyermeket sajátjaként nevelte fel. Seemann László, aki nagykorúsága elérésekor felvette a Dávid vezetéknevet, 2010-ben hunyt el.

Az 1930-as, 1940-es években állandó résztvevője és gyakori díjazottja volt a legjelentősebb hazai és nemzetközi pályázatoknak (például a Nemzeti Sportcsarnok terve, az isztambuli kikötő felvételi épületének terve, az ankarai sportkombinát). Legfontosabb megvalósult terve ebből a korszakból a Ferihegyi Repülőtér felvételi épülete (ma: Ferihegy I. Terminál), melynek kivitelezése 1948-ban fejeződött be.

A háború után a vezető magyar építészek rövidebb-hosszabb idő után feladták vagy kénytelenek voltak feladni magánpraxisukat. Dávid Károly 1949-től a Középület-tervező Vállalatnál műteremvezető lett. 1959-től a Magyar Építészek Szövetségének elnöke volt. Az 1950-es években a KÖZTI műteremvezetőjeként a korszak egyik legnagyobb épületének, a Népstadionnak tervezését irányította, amelyért 1954-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. Az 1960-as években sok ipari épületet, középületet, munkás-, diák- és nővérszállót, iskolát és művelődési házat tervezett.

 

Főbb munkái (épületek)

1932–1933. Budapest, XI. kerület, Somlói út 76. (saját családi háza)

1935. Budapest Nemzetközi Vásár főkapuja

1939–1950. A Ferihegyi repülőtér felvételi épülete (műemlék)

1948–1953. Népstadion (munkatársak: Borosnyai Pál, Harmos Zoltán, Fecskés Tibor, Pelikán József)

1950–1951. Budapest. XII. kerület, Csörsz utca 18. MOM Kultúrház (műemlék)

1950–1951. Budapest, XI. kerület, Fehérvári út 47. Fővárosi Művelődési Ház

1961–1963. Szentes, tisztasági és termálfürdő

1966. Szeged, fedett uszoda

http://fovarosi.blog.hu/2013/08/20/hogyan_epult_fel_a_nepstadion

http://arch.et.bme.hu/wp-content/uploads/epaper/AH_vol14_no1_pp19-36_RabbKovacs/AH_vol14_no1_pp19-36_RabbKovacs.pdf

http://www.muemlekem.hu/muemlek?id=1143

http://lisztferihegy0.webnode.hu/ferihegy/az-1-es-terminal/

 2016. június 21-től    2017. február 19-én bezárt!

2016. május 20-án megnyílt a Kossuth téri pavilongaléria új kiállítása:

“Testvérvárosunk, Roding”

Zárás: 2016. június 17-én. (bezárt)

 

 

A mester és tanítványa – Kondor Béla és Id. Koffán Károly munkáiból

 Info: A kiállítás 2016. február 17-én 17 órakor kerül megnyitásra a Kondor Béla Közösségi Házban (1181 Budapest, Kondor Béla stny. 8.)

Megtekinthető: febr. 17 és március 6 között mindennap 9 – 19 óráig.

 

Kondor Béla (1931 – 1972) – a XX. század kiemelkedő festő- és grafikus művészének – neve minden bizonnyal naponta elhangzik szülőhelyén, Pestszentlőrincen, ahol sétányt, iskolát és művelődési házat neveztek el róla. Életművének nagysága és a hazai művészettörténetben elfoglalt szerepe azonban már kevésbé ismert a nagyközönség számára. Részben ezt a hiányosságot hivatott pótolni a művész születésének 85. évfordulója alkalmából megrendezett A mester és tanítványa című kiállítás, melyen az ifjú Kondor Béla és mentora Id. Koffán Károly grafikai lapjai kerülnek bemutatásra.

Kondor Béla: Tábortűznél (Dózsa sorozatból) rézkarc, 1956

A tárlaton megtekinthető korai Kondor művek a mester és növendék között létrejött termékeny együttműködés dokumentumai. Kondor a Képzőművészeti Főiskola grafikai osztályának elvégzése után még sokáig visszajárt tanárához, az idősebb Koffánhoz, aki figyelemmel kísérte fejlődését és kísérletezéseit, mindig tekintettel arra, hogy egy szuverén, saját stílust teremtő művésszel áll szemben. Az ilyen látogatások során a mesternek ajándékozott grafikai lapokból áll össze a Koffán-hagyaték, mely nagyrészt jelen kiállítás anyagául szolgált. A munkákon nyomon követhető egyrészt az ifjú tehetség rézkarcainak/fametszeteinek technikai tökéletesedése, másrészt a jellegzetes kondori univerzum kibontakozása:  a háború, és a pusztítás, a különböző gép-konstrukciók valamint az angyalok mindig felbukkanó, ám ellentmondásos jelenléte.

Id. Koffán Károly: Csigalépcső, linómetszet, é.n.

Ezekhez szorosan kapcsolódik az Id. Koffán Károly munkásságából kiválogatott jó néhány monotípia és linómetszet, melyek inspiráló forrásként értelmezhetőek Kondor művészi kiteljesedésének útján. Bár Koffán 1956-ban – politikai szerepvállalása miatt – visszavonult az alkotástól, a fényképezésnek, és a madarak tanulmányozásának szentelve idejét – büszkén figyelte tanítványa üstökösként való felívelését. Nem hiába értékelte egy Ernst Múzeumi kiállításon egy férfi fejet ábrázoló rajzát a következőképpen: „Rembrandti tehetség!”

A kiállítás létrejöttében köszönet illeti a Koffán-hagyatékot rendelkezésünkre bocsátó Ifj. Koffán Károlyt, továbbá a miskolci Herman Ottó Múzeumot, mely olyan Kondor Béla alkotásokat biztosított számunkra, – köztük egy kondor-féle repülőszerkezet másolatát – mely az itt felsorakozó korai remekművek méltó kiegészítéséül szolgálnak.

Szabó Zsófia Lilla

MESÉK, MACKÓK, MESTEREK

KÖKI Terminal II. emelet 253. üzlethelyiség.

 

SORSFORDULÓK TELEPÜLÉSÜNKÖN

2014. március 12 – 2014. március 21.

A kiállítás anyaga elérhető a képekre kattintva!

“1914; 1944” SORSFORDULÓK TELEPÜLÉSÜNKÖN

Pestszentlőrinc – Pestszentimre a történelem viharában

2014.03.20-ig mutatkozott be a Városháza Galériában az első és második világháborút helyi szempontból feldolgozó kiállítás, melynek anyagát a Tomory Lajos Pedagógiai és Helytörténeti Gyűjtemény munkatársai állították össze.

Témánk a nagy történelmi sorsfordulók helyi megélése. A 100 éve kitörő első világháború és a tragikus 1944-es esztendő, mely végigsöpört településünkön, számos nyomot hagyott maga után. Ezek összegyűjtésére és közzétételére vállalkozott a gyűjtemény.

Szerencsésnek mondható, hogy mindkét korszakról születtek már korábban helyi tanulmányok, kiadványok. Külön szeretnénk kiemelni Wimmerth Béla katolikus plébános írásait, melyek szinte visszarepítenek minket az 1910-es évek második felének Pestszentlőrincére, a háborús hátországba.

FELHASZNÁLT IRODALOM:

Pestszentlőrinc krónikája. Szerk. Téglás Tivadar, Bp., 1996.

Pándy Tamás – Dr. Téglás Tivadar – dr. Téglás Tivadarné: Helytörténeti olvasókönyv Pestszentlőrinc-Pestszentimre iskolái számára. Bp., 1998

Az Állami-lakóteleptől a Havanna-lakótelepig. Fejezetek Pestszentlőrinc történetéből. Budapest, 2002.

Tekes Sándorné Zsebők Nelli: Ez volt a múlt. 1944. november – 1945. július. A II. világháború áldozatai Pestszentlőrinc-Pestszentimre. Budapest, 2005.

Hajdú Ferenc: Dr. Lipták Pál szerepe a XVIII. kerület kialakulásában és a haditechnikai fejlesztésekben. In: Mérlegen a múlt. Írások Budapest XVIII. kerületének történetéből. Bp. 2010.

Grünvald Mária: Pestszentlőrinc három polgármestere. In: Emlékezések, tanulmányok Pestszentlőrinc múltjáról. Bp., 1996.

Baki József: Adalékok Steinmetz Miklós halálának körülményeiről. (Néhány kérdőjel Litteráti-Loótz Gyula: Hadinapló feljegyzéseivel és Gosztonyi Péternek írt levelével kapcsolatban.) In: Emlékezések, tanulmányok Pestszentlőrinc múltjáról II. Bp., 1998.

Téglás Tivadarné: Pestszentlőrinc az I. világháborúban. In: Emlékezések, tanulmányok Pestszentlőrinc-Pestszentimre múltjáról III. Bp., 2002.

Téglás Tivadar: Ganztelep-Ganzkertváros története. Bp., 2009.

Frank Gabriella: A lőrinci zsidóság története. Bp., 2004.

Pestszentlőrinc, Kispest, Pestszentimre. Bp., 1937.

Pándy Tamás: „100 éves falu a városban” – Pestszentimre. Bp., 1998.

Pándy Tamás: Pestszentlőrinc önállósági küzdelme a XX. században. Bp., 2005.

Magyar kódex. Magyarok a 20. században. 6. Magyarország művelődéstörténete 1918-2000. Bp., 2001.

Ungváry Krisztián: Magyarország a második világháborúban. Bp., 2010.

Ungváry Krisztián: Budapest ostroma, Budapest, 1998.

Nagyváradi Sándor – M. Szabó Miklós – Winkler László: Fejezetek a magyar katonai repülés történetéből. Bp., 1986.

Magyarország a második világháborúban. Szerk: Romsics Ignác. Bp., 2011.

Ég és Föld – Polgári repülés Budapest 18. kerületében. Szerk: Heilauf Zsuzsa. Bp., 2013.

Élet a régi Magyarországon. Szerk: Gyurgyák János, Környei Anikó, Saly Noémi. Bp., 2004.

Magyarország története képekben I. A dualizmus kora. Szerk. Gyurgyák János. Bp., 2008.

Magyarország története képekben II. A két világháború között. Szerk. Gyurgyák János. Bp., 2008.

Dombrády Lóránd: A magyar hadigazdaság a második világháború idején. Bp., 2003.

Kovács Vilmos: A magyar hadiipar helyzete az osztrák-magyar monarchia integrált hadiiparában. In: A Hadtörténeti Múzeum értesítője 95-104.

Kovács Vilmos: „Inkább egy vödör veríték a harctéren, / mint egy csepp vér a harcmezőn” – Gyakorlóterek és kiképzés a hátországban az első világháború idején U. o. 283-290.

Laky Dezső: Csonka-Magyarország megszállásának közgazdasági kárai Bp., 1923

Winkler László: Repülőgépgyártás a Pestszentlőrinci Ipartelepek R. T. vállalkozás keretében 1942-44-ben. In: Haditechnika, 1988.

Wimmerth Béla visszaemlékezései.

 

 

“ÉG ÉS FÖLD” – A POLGÁRI REPÜLÉS ÉS BUDAPEST XVIII. KERÜLETE

2013. június 21 – október 31. a Delta Üzletház – 1183 Bp. Üllői út 440. I. emeletén
2013. november 20 – 2014. február 16. Köki Terminal I. emelet 155. üzlethelyiség

Magyarország legnagyobb és legismertebb repülőtere, a polgári repülés, a MALÉV és Budapest XVIII. kerülete, az itt élők ezernyi szálon kapcsolódnak egymáshoz több mint 60 éve.

Gyűjteményünk 2012 tavaszán tett közzé felhívást a MALÉV történetével, múltjával kapcsolatos emlékek gyűjtésére. Célunk, hogy az összegyűlt anyagból rendezett kiállítás látványos, minden korosztálynak igazi élményt jelentsen.

A ferihegyi Liszt Ferenc Repülőtér, a MALÉV vázlatos története, a repülés és kerületünk kapcsolatának bemutatása mellett a kiállítás fontos feladata hogy megmutassa, mivel járult hozzá a MALÉV, a magyar légitársaság, a magyar dizájn történetéhez, Magyarország marketingjéhez. Az egyenruhák, táskák, kitűzők és az utasok kényelmét szolgáló számos apróbb és nagyobb tárgy mellett fotók és képeslapok, aprónyomtatványok és plakátok, repülőgépek és a repülőtéren használatos járművek makettjei várnak a látogatókra.

Fő támogatónk az airLED program!

 

Fedák Sári, a primadonna Pestszentlőrincen

Rendhagyó kiállításnak ad helyszínt 2012. szeptember 28-tól a Budapesti Történeti Múzeum. Több éves szervezés után először nyílt lehetősége a Tomory Lajos Pedagógiai és Helytörténeti Gyűjteménynek önálló időszaki kiállítással bemutatni a XVIII. kerületet és gyűjteménye anyagát a Vármúzeumban.

A kiállítás a XVIII. kerületi Helytörténeti Gyűjtemény és az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, a Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Széchenyi Könyvtár Színháztörténeti tárának anyagaiból áll össze. A kiállítást a látogatók már több ízben is megtekinthették: 2009 januárjában a XVIII. kerületi Önkormányzat kiállítóhelyén (Városháza Galéria), majd 2009 októberében az Ukrajnai Magyar Nemzeti Tanács felkérésére Beregszászon, az Európa-Magyar Házban, 2010 elején pedig ezzel a kiállítással nyitottuk meg új állandó kiállítóhelyünket a kerületben. A tárlat minden alkalommal nagy sikert aratott.
A témában azóta új kutatási eredmények, új ötletek születtek, melyek kiegészítik a meglévő kiállítási anyagot. Ilyenek a lőrinci házakból előkerült berendezési tárgyak, további adalékok Fedák Sári pestszentlőrinci életéhez (fotók, képeslapok, újságcikkek).

A kiállítás négy tematikus egységből tevődik össze: a színházi élet, Fedák Sári szakmai pályafutása, Pestszentlőrinc település rövid története és Fedák Sári pestszentlőrinci évei és utóélete.
A kiállítás egyik legfontosabb része Fedák Sári szakmai pályafutásának bemutatása. Itt kaptak helyet az Országos Színháztörténeti Múzeumtól kölcsönzött színházi tárgyak; Fedák négyhúros gitárja, előlapján a BOB herceg címerével, vagy az emlékalbuma fém díszítéssel. Fedák Sári egykori gazdagságát és a színház pompáját örökítené meg koktélruhája, fekete strassz, piros gyöngyökkel. Megjelennek darabjait népszerűsítő plakátjai, vagy saját kultuszát reklámozó újsághirdetések is. Ehhez a részhez kapcsolódva a „fényképész műtermében” enteriőr már a korabeli sztárkultuszra utal, amely nem csupán érzékelteti azt, de a kiállítás interaktív elemeként is szolgál: Fedák színházi jelmezeinek másolataiban lehet fényképeszkedni.

Az utolsó rész Fedák Sári pestszentlőrincen eltöltött éveit öleli fel. Itt jelenik meg dolgozószobája, és két eredetiben fennmaradt Petszentlőrincről íródott levele, villájának korabeli ábrázolásai és az újságok híradásai életéről. Pontosan lokalizáljtuk térképen és az 1917-es pestszentlőrinci házszámjegyzék segítségével villájának helyét, bemutatjuk a villa övezet környezetét, és a híres személyiségeket (Eötvös Lóránd, Margó Tivadar, Puskás Tivadar) akik korábban ott vettek nyaralót. Korabeli képeslapok, használati tárgyak és újságok mutatják be a mindennapokat.
Bemutatásra került Fedák a helyi politikai és társadalmi életben betöltött szerepe, végül villája lebontása, a telek parcellákra osztása és a bontási anyaggal együttes eladása. A kiállítás zárásaként tekinthetik meg a szerencsésen előkerült egykori Fedák-villa tartozékairól és berendezési tárgyairól készült fotókat.

Feitl Írisz

Élet a régi-új lakótelepeken című kiállítás a Havanna kiállítóhelyen

2011. június 27-én ünnepélyes keretek között megnyílt a XVIII. kerületi Pedagógiai Intézet és Helytörténeti Gyűjtemény által a Mi Havannánk projekt KMOP-5.1.1./C-2F-2009-0003 pályázat keretében létrejött Havanna kiállítóhelyen megvalósított Élet a régi-új lakótelepeken-az Állami lakóteleptől a Havannáig című kiállítás.
Az igényesen kialakított egykori földszinti üzlethelységekben minden műtárgyvédelmi előírásnak megfelelő, hangulatos kiállítóhely várja az érdeklődőket, melynek külső falán Bódi Katalin grafikusművész alkotásai emelnek el a hétköznapok világából. Montázstechnikával készült képein a múlt és jelen, a valóság és a fikció találkozik.

A kiállítás a két telep története mellett az elmúlt 100 év hétköznapjaiba avatja be a látogatót. Pestszentlőrinc az elmúlt 140 évben népesült be, az egykori majorsági központból száz ezres nagyváros, Budapest egyik kerülete lett. Fejlődésének fontos jelzője az új és újabb telepek benépesülése. Különleges fontossággal bírt az egykori Állami telep a mai Havanna lakótelep helyén. Bérlakásaiban biztos fedelet, menedéket leltek az 1920-as években a trianoni határokon túlról menekülők, majd még számtalan család. Az első világháborúban létesített, fallal körülvett lőszergyár épületei, víztornya mellé új lakóházak épültek. A kiállításon megidéződnek a telepi élet egykori szinterei – lakások, kiskertek,  unitárius és katolikus templom, iskola, óvodák, kultúrház, foci és teniszpályák, melyeken összetartó közösség formálódott. Az 1970-es évek végén kezdődött meg a telep felszámolása, a közel húszezres Havanna lakótelep építése. Új épületek, új lakók, új középületek, új életforma alakult a régi helyén, az egykori Állami telepre csak a két templom épülete emlékeztet ma már. A Havanna jellegzetes lakóépületei, közterületei, piaca hangsúlyos, meghatározó elemei településünk mai arcának.
A kiállításon épület- és telepmakettek, térképek, képek és dokumentumok mellett a ki- és betelepülők tárgyai, az 1920-1930-as évek kamrája és nappali szobája, illetve az 1980-as évek lakásbelsője is számos érdekességet rejt.
A kiállítás anyagát a PIHGY gyűjteményeiből, magánszemélyektől, a Magyar Országos Levéltár, az Országos Széchényi Könyvtár, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteménye anyagából válogatták össze. A rendezők, a PIHGY munkatársai arra törekedtek, hogy a kiállítás minden korosztályhoz szóljon.
A kiállítóteremben a Pedagógiai Intézet és Helytörténeti Gyűjtemény mellett a XVIII. kerületi Művészeti Egyesület kiállításai is láthatóak lesznek.

Heilauf Zsuzsanna

„Az érettségi jegyében” című kiállítás a Múzeumsarokban

2012. február 22-én ünnepélyes keretek között megnyílt a XVIII. kerületi Pedagógiai Intézet és Helytörténeti Gyűjtemény által a „Múzeumsarok” kiállítóhelyen megvalósított „Az érettségi jegyében – A pestszentlőrinci középiskolák története” című kiállítás.

Csürke Károly a gyűjteménynek adományozta a Hargita téren 1936-ban épített cserkészház emléktábláját, melyet a kiállítás-megnyitó keretében Kucsák László és az adományozó közösen leplezett le.
Ezt követően kötetlen beszélgetés következett, a jelenlévők pedig megtekinthették a kiállítást, amely az iskolák egy-egy jellemző momentumát kiemelve mutatja be tablókon és vitrinekben történetüket, fejlődésüket, változásaikat az elmúlt háromnegyed évszázadban többek között emblémás pólókon, kitűzőn, fényképeken, régi bizonyítványokon, füzeteken és tankönyveken, tanszereken, tanári segédeszközökön keresztül.
A tárlat a gyűjtemény kiállítóhelyén, a Múzeumsarokban kapott helyet, mégpedig a Tomory Lajosról, a gyűjtemény alapítójáról elnevezett teremben, aki maga is iskolaigazgató volt.
2011 jeles év volt az oktatástörténetet és kerületünk középiskoláit illetően is: ebben az évben 75 éves lett a pestszentlőrinci gimnáziumi oktatás, és 77 éve hozták létre az első középiskolát.
A kiállítás apropója volt e majdnem kerek évfordulók mellett, hogy Tóth Nándi bácsi, az egykori Steinmetz Gimnázium nyugalmazott igazgatója tavaly a Pedagógiai és Helytörténeti Gyűjteményre hagyományozta az évek alatt összegyűjtött, gimnáziummal kapcsolatos anyagát. Ezt követően indult egy gyűjtés a kerületi középiskolákhoz kapcsolódóan, amely jelentősen bővítette a gyűjtemény anyagát, és lehetővé vált egy kerületi középiskolákat bemutató kiállítás megvalósítása. Aktualitását pedig tovább növelte, hogy tavaly ünnepelte a Vörösmarty Gimnázium fennállásának 20., a Karinthy Gimnázium pedig 25. évét.
A kiállítás anyagát a PIHGY gyűjteményeiből, magánszemélyektől, és a kerületi középiskolák által felajánlott anyagból válogatták össze. A rendezők, a PIHGY munkatársai arra törekedtek, hogy a kiállítás minden korosztályhoz szóljon.

Fodorné Nagy Veronika Sára, Pápai Tamás László

“100 éve született Tomory Lajos” című tablókiállítás a Múzeumsarokban

A látogatók 2012. június 16-tól tekinthetik meg a gyűjtemény alapítójáról, Tomory Lajos életéről és munkásságáról készült tablókat.
Tomory Lajos Pestszentlőrinc kiemelkedő személyisége volt. Polgáraink közül ő az egyetlen, aki két ízben kapta meg “Pro Urbe Pestszentlőrinc-Pestszentimre” címet: első ízben életművéért, 1996-ban a városi ünnepségsorozat záró rendezvényén, másodszor 1997 nyarán helytörténészi munkásságáért, a Pestszentlőrinc Krónikája egyik szerzőjeként. Országos kitüntetései is számosak, többek között a „Budapestért” emlékérem tulajdonosa.

Tomory Lajos neve az elmúlt évtizedekben „megváltozott”. Egyszerűen, ám tisztelő szeretettel „Lajos bácsi” lett. Utolsó munkahelyétől, a Pedagógiai Intézet és Helytörténeti Gyűjteménytől 1997. december 31-én vált meg. Gazdag élet zárult le halálával, 1998. május 17-én. A lőrinci temetőben nyugszik.

A kerületi pedagógiai és helytörténeti gyűjteményben ma is kézzelfoghatóan jelen van Tomory Lajos 41 éves fáradhatatlan munkája. Tomory Lajos iskolai egészségügyi ismeretterjesztő plakátgyűjteményének néhány darabja (mely külön gyűjteményként unikális az országban) a Szentendrei Skanzen által szervezett kiállítással több országos és megyei múzeumba is eljutott már.

Utódai tisztelettel őrzik emlékét. A 2000-es évek elején a PIHGY főépületében dr. Schmidt Jánosné kezdeményezésére avatták fel a Tomory-termet (mely az oktatástörténeti kiállításnak adott helyet), majd a 2011-ben megnyílt új állandó kiállítás is továbbvitte ezt a hagyományt. A díszes oklevél, mellyel gyűjteményét városának adta, az általa gyűjtött tárgyak és iratok, kézírását őrző, rendszerezett iratkötegek – emberöltőnyi munka tanúi, halhatatlanságának ékkövei.

2012-ben, születése 100. évfordulóján munkásságához méltó, hogy a XVIII. kerületi Pedagógiai és Helytörténeti Gyűjtemény ezentúl Tomory Lajos nevét viseli.

Heilauf Zsuzsanna

“Nelli néni emléksarok” a Múzeumsarokban

A látogatók 2012. június 16-tól  tekinthetik meg a „Nelli néni” (Tekes Sándorné Zsebők Kornélia) életét és munkásságát bemutató tablókat is. Nelli néninek a család jóvoltából egy emléksarkot is szentelhettünk, itt kitüntetéseit, műveinek egy részét tettük közkinccsé.
Sokunk „Nelly néni”-je januári konferenciánkon még megszólalt volna, de a hónap elején kórházba került, mivel állapota javulni látszott, reménykedtünk felépülésében. 2012. január 26-án elhunyt.
Díszpolgári címét a pestszentlőrinci közoktatásban, közművelődésben és helytörténeti munkában folytatott sok évtizedes, kimagasló tevékenységéért kapta.
1920 óta élt Pestszentlőrincen. A kis házban, melyet még szülei építettek, mai is láthatóak a Fedák villa ajtó- és ablakkeretei. 1931-ben szerzett tanítói oklevelet. 1931 óta tanított a kerület iskoláiban, először a református egyház hitoktatójaként a település fiú és leány polgári, iparostanonc, illetve 3 elemi iskolájában. 1937-től helyettes tanító az Állami-lakótelep elemi iskolájában, majd a Gulner utcai elemi iskolában tanító, 1939-től igazgató-helyettes volt. 1945-ben a lőrinci oktatás újjászervezője, tanfelügyelő és tankerületi főigazgató, később minisztériumi előadó, majd tanügyi titkár, 1946-tól osztálytanácsos, a szociáldemokrata párt tagja. Ezekben a viharos években sok helyi lakosnak nyújtott segítséget, ezt visszaemlékezőink is megerősítették a velük készült interjúkban.
1950-től 30 éven keresztül a mai Bókay Árpád Általános Iskolában tanított. Sok generáció emlékszik vissza tisztelettel és örömmel egykori tanítójára.
Pestszentlőrincen már a II. világháború előtt is részt vett a város közéletében: közismereti és analfabéták képzését szolgáló tanfolyamokat vezetett, a helyi Népművelési Bizottság előadója volt. Élete során jelentős feladatokat vállalt a Kossuth téri református egyházközségben is.
A Gulner utcai iskolában a környezet- és lakóhelyismerethez hiányzó tananyag pótlására kezdte meg a helytörténeti kutatást. Ekkor született első helytörténeti munkája, mely eljutott a kerület iskoláihoz. Több évtizedes kutatómunkája eredményeként számos helytörténeti témájú cikk, iskolai tanmenet, füzet, kiadvány jelent meg. A kerületi helytörténeti bizottság vezetőjeként 1950-85 között minden helytörténeti tevékenységben részt vett. Számos alkalommal nyűgözte le hallgatóságát kiváló előadásaival, melyekben megelevenedtek a múlt szereplői. Fáradhatatlanul kutatott, levelezett, még 2011 decemberében is segített helytörténeti kérdések megválaszolásában. Kerületünk helytörténeti gyűjteménye pótolhatatlan anyaggal, legnagyobbrészt 1950 előtti fotóanyaggal, képeslapokkal, iratokkal gyarapodott gyűjtőmunkája nyomán.

Települési elismerések:
Pro Urbe Pestszentlőrinc-Pestszentimre (1996.)
Milleniumi Emlékérem (2001.)
Pestszentlőrinc-Pestszentimre Díszpolgára (2010.)

Heilauf Zsuzsanna

Kerületi olimpikonok

A helyi önkormányzat és a 18. kerületi Pedagógiai Intézet és Helytörténeti Gyűjtemény együttműködésével 2012. május 15-én nyílt a Kerületi Olimpikonok elnevezésű kiállítás a Rózsa Művelődési Házban. A kiállítás tablói ősszel a helytörténeti gyűjtemény Kondor Béla sétány 10. szám alatti épületében láthatóak. Itt az olimpiák történetével foglalkozó tablókat szemlélhetik meg a látogatók, melyek egészen a Pierre de Couberten báró által képviselt eszme megszületésétől napjainkig adnak ízelítőt az ötkarikás versenyekből és az azon elért magyar eredményekből.