81 évvel ezelőtt, 1937 augusztusában Erdélyi Ferenc megbízást adott villájának, vagyis a ma Herrich–Kiss villaként ismert épületnek az átalakítására, emeletráépítésre. Erdélyi nem túl hosszú, ám kalandos és mozgalmas életének ez a Magyarországon töltött rövid időszaka – amikor a villát is birtokolta – volt az egyik legzaklatottabb.
Erdélyi Ferenc
Erdélyi Ferenc 1904. május 3-án született Budapesten, apja művezető volt a Braun likőrgyárban,[1] „családja ötszáziziglen tiszta magyar, dunántuliak és háromszékiek”[2]. Tehetsége már tizenéves korában megmutatkozott. 1919-ben felvették a budapesti Iparművészeti Iskolába. Innen a Képzőművészeti Főiskolára jelentkezett át, melynek 1920 és 1923 között volt hallgatója.[3] Itt tanárai között volt Benkhard Ágoston és Rudnay Gyula. „Amilyen erőteljes, férfias a művészete, olyan maga a művész is. Igazi atléta, akinek erőmutatványairól érdekes történeteket mesélnek. De lelke szelid, tekintetében a művészet hite él.”[4]
18 éves korában műveivel már sikereket aratott: 1922-ben a Műcsarnok őszi tárlatán kiállították a „Barát-tanulmány” című képét.[5] Grafikai érzéke is már korán megmutatkozott, amikor szintén 1922-ben Veér Imre költő „Balladák” című kötetének tíz versét öt rajzzal illusztrálta. „Rajzai csupa pompás ember-tipusok és a balladákkal egységesen művészi harmóniában állanak. Az ember megrajzolása virtuóz, mert nemcsak az egyéni karaktereket, de a tipust is kifejezően állitja a szemünk elé.”[6]Ugyancsak 1922-ben jelent meg korának művészeti felfogását elemző írása az „Új Kultúra” című folyóiratban.[7]
1924-ben másfél évi külföldi utazásra indult. Előbb Lengyelországban, Finnországban és Párizsban is megfordult, majd egy évig élt és dolgozott Madridban, ahol a Bellas Artes-ben önálló kiállítást is rendezett. Két képét („Az élet hídja”, „Charmagnol”) a madridi múzeum vásárolta meg. A nagy lapok hosszú cikkekben méltatták a tehetségét.[8] A „La Esfera” szerzője szerint „csodálatra méltó a fiatal művész abszolut tudása a grafikában és kompozicióinak tökéletes felépitése, ami a legmodernebb piktura nagy mesterei mellé állitja”.[9] Egyiptom – ahol 1924 végén meglátogatta Alexandriát és Kairót – és Abesszínia (a mai Etiópia) érintésével Algírba érkezett, ahol fél évig a helyi kormányzók és kancellárok portréit festette meg és 1925. június 15-én jól sikerült kiállítást rendezett a Salle d’Isly-ben. Nagy szomorúságára Spanyolországban és Algériában sem tudtak sokat a magyarokról, azonban egy arab főúrtól is kapott megbízást, aki megdöbbenésére teljesen naprakész volt a magyar történelemből. A Szahara szélén találkozott egy vasúti hivatalnok magyar feleségével is. 1925 második felében Losoncon alkotott, közben szeptemberben hazatért, de mindössze egy hónapot töltött itthon, mert már várták New Yorkban és Philadelphiában, ahol kiállították a képeit. Majd egy fél évi párizsi tartózkodást tervezett, ami azonban megszakításokkal öt évig tartott.[10]
1927-ben bukkant fel itthon újra, amikor március 26-án kiállított három képet a Szinyei Merse Pál Társaság Tavaszi Szalonján. „A vak harmonikás” című olajfestményével elnyerte a Barta Károly mecénás műépítész, elektrotechnikai vállalkozó által felajánlott 400 pengős díjat. Dicsérték erős formaérzékét és bátor színeit, ugyanakkor megjegyezték, hogy „egyelőre idegen hatás alatt küzd”.[11] De nem csak ezért volt nevezetes év az életében 1927, hanem azért is, mert március 5-én feleségül vette Pusztafi Piroskát, egy grafikai szaküzlet tulajdonosának, Pusztafi (Bulatti) Zsigmondnak 1904-ben született leányát.[12] Az asszony követte férjét külföldre, együtt éltek Párizsban. A házasságból egy Katalin nevű leány született.
Erdélyi még az év közepén Brüsszelbe költözött, és itt készült műveiből 1927-1928 fordulóján a Galerié d’Art Kodakban volt gyűjteményes kiállítása, amely átütő sikert aratott. A vallon művészeti folyóirat, a „Savoir et Beauté” karácsonyi számában „Un Peintre de la Détresse humaine, Francois Erdelyi” címmel Marius Renard hosszú tanulmányban méltatta a rendkívül fiatal, 23 éves művészt.[13] Dicséri témaválasztásait és azt a biztos szemet, „amellyel a mai élet szociális problémáit vásznára veti”[14]. „Különösen kiemeli Erdélyi stilusának férfiasságát, érettségét és eredeti voltát, amely messze felette áll az ujabb festő nemzedék kevésbé szolid munkájának.”[15] A brüsszeli szépművészeti múzeum igazgatója szerint „oIyan egyéniséggel állunk szemben, […] aki merészen kiált bele kiállitásaink megszokott hangjába”[16].
A belga kultuszminiszter a „Korcsma” című nagy kompozícióját a brüsszeli Museé Moderne számára vásárolta meg, míg a „Parasztok ebédje” című olajfestmény a genti múzeumba került, de a kiállított képeinek többsége szintén vevőre talált. A művészt meghívták, hogy három képpel vegyen részt Brüsszelben az 1928 őszén rendezendő nemzetközi kiállításon és portrémegrendeléseket is kapott.[17] 1928. május 29-én a Paál László Társaság felvette tagjainak sorába.[18] Ezt követően állami ösztöndíjjal Finnországba távozott, majd Svájcon keresztül visszatért Párizsba. 1931 első felében a párizsi Hirschman-szalonban rendezett kiállítása után a kritikusok szerint „az uj európai festőmüvészet elit-gárdájában is első hely illeti meg”[19].
„Otthagytam Párist. Újra becsapott, kisemmizett, megint ténfergő meteque-ké tett, nem tudtam megtanulni a mentalitását, amellyel a pult mellett vörösborfizetéssel kötik a legfontosabb üzleteket. A párisi zárkózott gőgjét. Nem tudtam tovább áltatni magam rossztapétás ötödikemeleti hotelszobában. A műtermemet egyszerűen lezárták előlem, mert nem volt pénzem továbbfizetni. Nem volt erőm nézni – szerelem nélkül – egy asszony reggeli mosakodását, hogy nyolcra a hivatalba éjen. Menekültem az együttléttől, amelyben a kilátástalanság, a nincstelenség visszakérődzteti a multat, mint gyógyszert, mert a holnap csak unalmasabb, fásultabb lehet a tegnapnál. […] Még bennem élt Páris, az ottani éjszakák, a Pigalle, ott volt a sarkon a műtermem. Négy év lassú, észrevétlen elcsúszása. […] Akkor én már tíz éve nem voltam otthon.”[20]
1931 nyarát Pozsonyban töltötte, ahol Susanne van Damme belga festőnővel együtt örökítette meg a tájat és az embereket. Kettejük közös kiállítása 1931 őszén volt látható Prágában, Bécsben és Budapesten.[21]
„Be akartam hozni a párisi tétlenséget, tele voltam lelkiismeretfurdalással. Asszonyok, gyerekek, nagyszerű példányok, akik feljártak hozzám. Magukon hordták az életet. Nem kellett kihámozni a mesterségüket. A nyomor, a fájdalom odarajzolta arcukra a küzdelmet, értelmes, szép, agyondolgozott kezeik voltak. Ahogy leültek, ahogy mozogtak, csupa méltóság, csupa büszkeség.”[22]
Még 1931-ben megérkezett Hollandiába, ahol a következő éveket töltötte. Pieter Kooman esztétikus szerint Erdélyi művészete „hollandiai tartózkodása alatt még elmélyültebb, kifejezőbb, emberibb lett”[23]. 1933-ban átvette az Első Holland Szabad Festőiskola vezetését Hágában – ahol már néhány év óta tanított –, és sikeres kiállítást rendezett.[24] Itt ismerkedett meg második feleségével, Leembruggen Erzsébet Zsófiával.
Ilse Sophie Leembruggen 1900. augusztus 24-én született az ausztriai Hinterbrühlben, holland apától és egy bárói családból származó osztrák anyától. 1922. május 27-én Hágában lépett házasságra Hendrik de Waal amszterdami kakaókereskedővel és 1923. február 27-én megszületett gyermekük, Robert Ferdinand. De Waal-lal való házassága nem volt tartós, 1928. január 18-án elváltak útjaik.[25] Azonban Erdélyinek, hogy feleségül vehesse őt, szintén el kellett válnia. Miután 1934 áprilisában utolsó gyűjteményes kiállítását megrendezte Hollandiában, Erdélyi májusban Christian de Moor kíséretében – aki szintén a Szabad Iskola tanára volt – haza látogatott, hogy előkészítsenek egy őszi hágai magyar kiállítást.[26] Valószínűleg ezt az alkalmat használta ki arra, hogy beadja a válópert. Pusztafi Piroskával kötött házasságát még 1934 végén megsemmisítették.[27] Így már nem volt akadálya, hogy 1935-ben a holland asszonyt feleségül vegye.
Az 1935-ös év ettől függetlenül is mozgalmas volt a számára. Még 1934 utolsó napjaiban az Esher Surrey magángalériában megnyitották a hágai magyar kiállítást Szőnyi István, Bernáth Aurél, Aba-Novák Vilmos, Márffy Ödön, Medgyessy Ferenc és Pátzay Pál részvételével. Hasonlóan illusztris nevekkel szerepelt együtt a május 15-én megnyílt brüsszeli világkiállításon, ahol azonban Aba-Novákot és Erdélyit különválasztották a többi kiállítótól: „az erőteljesebb színakcentusú képeket a termen kívül, a szemben levő fülke falára akasztottuk, hogy ne zavarja Csók, Szőnyi, Bernáth, Berény és a többiek tónusainak finomságait”[28].
Még 1935 márciusában került ki a holland könyvesboltok polcaira a „Bloed en Goud” című Ady-verseskötet 30 hollandra fordított verssel és a címlapon Erdélyi Ferenc Adyt ábrázoló rézkarcával.[29] „A festésen kívül ő is sokat áldoz a grafikának, megrendítő hatású bibliai kompoziciókat karcol rézre vagy kiválóan befejezett figurális tanulmányokat készit tollal, fekete krétával. Egy sorozat rézkarca Brüsszelben külön mappában már megjelent.”[30]
A házaspár 1936 nyarán döntött a hazaköltözésről. Erdélyi Ferenc nagy tervekkel és az ezekhez szükséges nagy mennyiségű valutával érkezett, de itthon lejtőre került az élete és elkezdődött legszerencsétlenebb három éve. Augusztusban megvásárolták a I. Hegyhát utca 35. (ma XII. Hegyhát u. 19.) számú 1455 négyszögöles telket harmincezer pengőért, és Szirmai József tervei alapján megkezdték egy kétemeletes bérház építését.[31] Amíg elkészült, addig Budán éltek több helyen is, legtöbbet a Gellérthegy utca 47. alatt.[32] Itt laktak akkor is, amikor 1936. december 11-én 36 évesen sajtos tüdőgyulladásban hosszas szenvedés után elhunyt Ilse, Erdélyi második felesége. December 15-én temették el a Farkasréti temetőben.[33]
Bizonyára a szeretett felesége elvesztése felett érzett gyász is hozzájárult, hogy Erdélyi beletemetkezett a munkába, és a művészetkedvelők teljesen új oldaláról ismerhették meg. Négy hónappal később, 1937. április elején a Cserépfalvi Kiadóvállalat gondozásában megjelent Erdélyi Ferenc első regénye: a „Lejtő”.[34] Nem életrajzi könyv volt ez, „a »Lejtő« abszolút realista regény, az analízis a cselekmény mögött van. Első regényem. Még eddig sohasem írtam, de most, hogy hazajöttem külföldről és újra megfogott a magyar szó: meg kellett írnom ezt az égető átélésemet”[35]. Ahogy korábban Hollandiában terjesztette a magyar kultúrát, most hasonlóan cselekedett itthon. A szerző valós tapasztalatai alapján tárta olvasói elé egy kis flandriai halászfalu lakóinak küzdelmét a mindennapi kenyérért. „Gazdagon tartalmas és formailag jól tagolt könyv. […] Írója sok tárgyi ismerettel és élettapasztalattal rendelkezik, ezen túl pedig szinte erotikusan érzékeny stiliszta.” – írta róla Kassák Lajos.[36] A regény népszerűsítésére a szerzőt még a rádióba is meghívták, 1937. április 17-én tartott félórás előadást „Viharos halászat Flandriában” címmel.[37] Habár 1938. március 4-én édesanyja halálával újabb csapás érte, mégis lassan rendeződni látszott Erdélyi élete, ugyanis 1937-ben megismerkedett harmadik feleségével, Vadas Licy-vel.[38]
Wittmann Erzsébet Alice 1916. szeptember 19-én született Budapesten. Apja Wittmann Hugó vas- és sportszerkereskedő volt. A család 1919. június 7-én tért át az izraelita hitről a római katolikus vallásra.[39] Lici már egészen fiatal korában megismerkedett az úri sportokkal. 9 évesen, 1925-ben Terézia Ilona nevű nővérével együtt vett részt a Budapesti Korcsolyázó Egylet (BKE) szezonnyitó műkorcsolya-versenyén.[40] Ezt követően rendszeres látogatója lett a jégpályának. 1927-ben megnyerte az egylet 12 év alatti gyermekek számára kiírt háziversenyét, 1928-ban a BKE városligeti háziversenyén nyert műkorcsolyázó számban.[41] Bátyja, Vadas Marcell 1930 és 1932 között országos műkorcsolya-bajnok volt.
Más sportokban is kipróbálta magát: 1930-ban, a gyephokiban az Amateur Hockey Club (AHC) színeiben, 1932-ben 100 méteres gyorsúszásban indult az Újpesti Torna Egylet (UTE) képviseletében és 1 perc 34 másodperccel harmadik helyezést ért el.[42] A sprintúszás és a műkorcsolyázás ifjúsági bajnoka volt. A zeneakadémián zongorázni és énekelni tanult. Az érettségi után meg szerette volna valósítani gyerekkori álmát, színésznő szeretett volna lenni.[43] 1932-től használta a Vadas Lici művésznevet.
1933 tavaszáig egy előkelő intézetben nevelkedett Párizsban, ahol megnyerte a „szép leányok korcsolyaversenyét”. Hazatérve énekelni, táncolni, előadni tanult. 1934. november 9-én mutatkozott be a zsűri előtt, és azonnal szerződtette is az egyik budapesti színház.[44] 1934-ben debütált primadonnaként a Moulin Rouge színpadán Vadnay László–Szenes Andor–Hegedüs Tamás revüjében, „A drótnélküli szerelem”-ben. „A szereplők élén a kedves, finom, szépen éneklő Vadas Lici áll, aki a többi szereplővel, Pethes Sándorral, […], Feleki Kamillal együtt nagy sikert aratott.”[45]
Ugyan az Újpesti Torna Egylet tagja maradt, de 1935-től a sportot is inkábban csak a hangjával űzte, 1935. január 12-én Moulin Rouge-beli társaival az UTE úszószakosztályának műsoros táncestjén énekelt, január 20-án pedig nem a vízben, hanem a medence szélén vett részt az első önálló női úszóversenyen, ő volt a bemondó.[46]
Vadas Lici nem várt arra, hogy az igazi hazaköltözzön, hanem 1936. január 23-án feleségül ment dr. Hey Ferenc vegyészmérnökhöz. Azonban ez a házasság rövid életű volt. 1937. május 14-én „a nő férje felszólítására kénytelen volt a házasfeleknek Budapesten, VI. Árva u. 16. szám alatt volt utolsó állandó közös lakásáról elköltözni”[47]. Lici visszatért a szülői házba, és még az év folyamán elváltak. Minden valószínűség szerint ebben Erdélyi Ferencnek is lehetett szerepe, aki 1937 nyarán megbízta Czuczor László építőmestert[48] új villája átalakításával.[49]
Erdélyi villa
Az eredeti hosszúkás majorsági épületet a XIX. század végén egy reprezentatív, keresztirányú toldással a tulajdonos Herrich Leonie férje, Kiss István építész alakította át villajellegű nyaralóvá. Özvegy Kiss Istvánné 1929-ben kezdte meg a parcellázást a mai Margó Tivadar és Szélmalom utca közötti területen. Elsőként a korábbi veteményeskert került felosztásra, ekkor nyitották meg a Katona József utcát, majd a Tiborc utcát. Az 1930-as évek második felében tovább folytatódott a telekosztás az akkori Rákóczi út, a mai Margó Tivadar utca mentén, majd 1939-ben létrejött a mai Makói utca.[50] Az épületet 1936 elején még özv. Kiss Istvánné használta nyaralónak.[51]
Az utolsó osztásnak lehetett az eredménye, hogy a Bókay-kerttől elkülönített korábbi villatelket négy részletben adták el, úgy azonban, hogy a villaépület egy nagyobb kerttel (két telek) a Margó Tivadar utca 116–118. alatt maradt, míg a majorsági épületszárny fele már a Margó Tivadar u. 120. és 122. alá esett. Ezt a lecsökkentett villatelket vásárolta meg özv. Kiss Istvánnétól 1937. július 19-20-án Erdélyi Ferenc 33.176 pengő 88 fillér árban,[52] hogy a rajta álló épületet Czuczor László segítségével a maga igényeihez szabja.
A régebbi épületrészen kisebb átalakítások voltak, amelyek főként a falak eltávolításával, építésével és nyílászárók beépítésével járt. Ezek a munkák főként az épület végét érintették, ugyanis itt sofőrszobát és garázst alakítottak ki. A legnagyobb munka a Margó Tivadar utca 120. felőli teljes tűzfal felépítése volt, ugyanis addig ezen a részen az épület másik fele állt, amivel természetes összekötetésben volt a 118. alatti rész is.
Az igazán jelentős változtatás az emeletráépítés volt. A felső szintre vezető lépcsőházat, fent előteret, előszobát és WC-t terveztek, továbbá Erdélyi speciális igényeinek megfelelően kialakítottak egy képtárat, nagyméretű műtermet és teraszt. A műteremből a teraszra nagy üvegportálon át lehetett kilépni. A falazatnál felhasznált építőanyag tégla, a fedésnél cserép volt.[53]
Az engedély megadását telekrendezéshez kötötték: „folyamodó köteles a Rákóczi út szabályozása céljára a szabályozási terv szerint szükséges területet a város részére ingyen és tehermentesen átengedni és ebből a célból szabályszerűen felszerelt megosztási engedély iránti kérelmet hozzám a jelen véghatározat jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt benyújtani”.[54]
Mivel a telek határai megváltoztak, Czuczor egy igazán profiljába vágó feladatot is kapott: megtervezte és felépítette a villa kerítését. A lábazatos-faléces kerítés – mivel szomszédai ekkor még nem voltak – a tűzfal kivételével teljesen körbeölelte a Margó Tivadar utca 116–118. számú telket.[55]
A tervek 1937 augusztusában készültek, ahogy a statikai számítások és Pántya György földmérő rajza is a telekről, amelyen látszik a majorsági épületrész kettéosztottsága. Az építési engedélyt Erdélyi Ferenc 1937. augusztus 16-án kelt kérvényében igényelte meg.[56] Az építéshatósági tárgyalást és szemlét augusztus 27-én ejtették meg, Csöndes János mérnök láttamozta augusztus 30-án a statikát. Az építési engedélyt Tildy Árpád városi főmérnök és Balogh Géza polgármester 1937. szeptember 14-én írta alá. Erdélyi október 18-án – már mint Pestszentlőrinc, Rákóczi úti lakos[57] – jelentette az építkezés befejezését, amit a hatóság október 22-én szemrevételezett. Ennek alapján 1937. november 4-én az Erdélyi villa lakhatási engedélyt kapott.[58]
Francis De Erdely
Ebbe a villába költözhetett be a 34 éves Erdélyi Ferenc és a 21 éves Wittmann Erzsébet az 1938. július 18-án tartott esküvő után. A két esküvői tanú Lici bátyja, dr. Vadas Marcell kereskedelmi magántisztviselő és Básthy Lajos színművész volt.[59] A fiatalasszony „férjhezmenése után a kissé operettesen hangzó Vadas Lici nevet felcserélte a drámai fonetikáju Erdélyi Erzsébettel”[60].
Kellett is a drámai név, mert még csak jegyesek voltak, amikor Lici rábeszélte Erdélyit, hogy támogassa színésznői karrierjét. Együtt mentek el Tarnay Ernő rendezőhöz, aki színpadi játékra tanította az ambiciózus hölgyet. Meg lett az eredménye: a Vígszínház 1938. június 24-én egy évre ösztöndíjas tagnak szerződtette, 80 pengős fizetéssel és azzal a kikötéssel, hogy egyelőre még tanul, és majd később egy nagyobb szerepben mutatkozik be a közönségnek. Addig is a Vígszínház minden próbáján jelen volt, elsőként érkezett és utolsónak távozott. 1938. december 16-án a „Francia szobalány” című darab egyik főszerepébe kellett beugrania: „az amerikai menyasszonyt […] az őzlábú Erdélyi Erzsébet játssza, aki egy festőművész felesége, és ebben a minőségében is festőien szép”[61]. Annak ellenére, hogy csak fél órát próbált előtte, szép sikerrel debütált. Annyira, hogy meghívták a Terézkörúti Színpadhoz is.
Nem sokáig örülhettek azonban a színpadnak, egymásnak és a villának az ifjú házasok, mert a politika belelépett az életükbe. 1938. május 29-én hatályba lépett az I. zsidótörvényként ismert 1938. évi XV. törvénycikk, amely a szellemi szabadfoglalkozású pályáknál legfeljebb 20%-ban maximálta a zsidó vallású személyek részvételét. A törvény hatálya alól felmentést kaptak azok, akik 1919. augusztus 1-je előtt kikeresztelkedtek. Így tehát Erdélyi Erzsébet – aki 1919. június 7-én kiállított keresztlevelével megfelelően tudta bizonytani keresztény voltát – nyugodtan mondhatta, hogy „én is a nyolcvan százalékhoz tartozom”[62]. De Magyarországon nem lehetett nyugodt senki sem 1939-ben.
Még színpadra lépése előtt, decemberben beadta felvételi kérvényét a színészkamarához, azonban 1939 januárjában elharapóztak az események. Január 8-án megkezdték az „Axel a mennyország kapujában” című darab próbáit a Terézkörúti Színpadon, Erdélyi Erzsébet főszereplésével.[63] Ezt azonban a színészkamara január 17-én kifogás tárgyává tette, ugyanis mint gyakorlatos színésznő, nem lehetett tagja a kamarának, ezért csak ott léphetett színpadra, ahol már szerződése volt, vagyis a Vígben, ott is csak az évad végéig.[64] Bár nem mondták ki, a döntés mögött az I. zsidótörvény húzódott meg. Erre utal, hogy „a színház igazgatósága közölte, hogy hajlandó alávetni magát a kamara másirányú kívánságainak a 80:20%-ot illetően. Néhány színészt – a főszereplők kivételével – kicserélnek az arányszám megjavítására”[65]. A színházi kamara választmányi ülése január 21-én – két nappal a tervezett bemutató előtt – titkos határozatban döntött arról, hogy Erdélyi nem játszhatja az „Axel” primadonna-szerepét.[66] A premiert természetesen elhalasztották, Erdélyi szerepét Mezey Mária vette át, nem sokkal később Salamon Bélát is kitiltották a darabból.[67]
Erdélyi Ferenc 1939. január 25-én adta utolsó magyarországi interjúját. „A festő rezignáltan mondja, hogy amikor ő hazajött Hágából, nagy terveket szőtt, le akart telepedni itthon, villát építtetett a Svábhegyen, életreszólóan bebutorozta a pestszentlőrinci kastélyt…”[68]
A festő 1939 elején Londonba utazott és soha nem tért haza. Februárban megnyitotta a londoni Wertheim Galerie-ben Diego Riverával közös kiállítását, majd 1939. március 1-jén felszállt a Le Havre-ból Southampton érintésével New Yorkba tartó «Paris» nevű francia óceánjáróra és végleg elhagyta Európát.[69] Erdélyi Erzsébet végigjátszotta a Vígszínházban az évadot, majd 1939 májusában követte férjét Amerikába.[70]
1940-ben érkeztek róluk az utolsó hírek. Amerikában továbbra is töretlen volt az érdeklődés a művész képei iránt, míg felesége egy new yorki színházban lépett fel sikerrel.[71] Ezt követően teljesen elfelejtkeztek róluk itthon.[72]
A házaspár 1940-ben még New Yorkban lakott, majd elváltak útjaik. Erzsébet üzletvezetőként utazgatott a világban és 1947-ben Londonban férjhez ment Kenneth F. Harkerhez.[73] Ferenc felvette a „Francis De Erdely”[74] művésznevet és Detroitba költözött. Itt ismerte meg negyedik feleségét, Edith H. Marcust.
Hajdu Edit 1912. április 12-én született Budapesten. Apja, Hajdu (Hochmuth) Árpád magánhivatalnok volt.[75] A család 1914-ben vándorolt ki az Egyesült Államokba és Detroitban telepedtek le. Anyja tanárként, nagybátyja autógyárban dolgozott. Edit ügyvédi diplomát szerzett és az 1930-as években férjhez ment Benjamin Marcus ügyvédhez. 1940-ben még együtt laktak Detroitban, majd elváltak.[76]
Francis Erdely és Edith H. Marcus 1944. október 16-án kötöttek házasságot a kaliforniai Santa Monicában.[77] Ekkoriban ugyanis Erdélyi már művésztanár volt a Pasadena Art Institute School-ban, 1945-től pedig a Dél-Kaliforniai Egyetemen is festészet tanított. 1948-tól oktatója volt a Los Angeles-i Jepson Art Institute-nak is.[78] Az Egyesült Államokban végre igazán kiteljesedhetett, mind tanárként, mind művészként. Az itt töltött húsz év alatt 27 díjat nyert, ezek közül csak 1949-ben kilencet.[79]
Erdélyi Ferenc alkotásai az első világháború utáni művészet útkeresését reprezentálták. Visszafordult a klasszikus mesterekhez, korai műveit példaképéhez, Goyáéhoz hasonlították, de érezhető bennük a németalföldi művészek hatása is. Jellemzően nagyméretű vásznakat festett, de amerikai évei alatt egyre inkább a grafika felé fordult. Témaválasztása és neorealista stílusa miatt már fiatalon az „emberi szenvedések festőjének” nevezték.[80]
Francis De Erdely (korábban Erdélyi Ferenc) 1955. október 17-én nyert amerikai állampolgárságot, ekkor már Los Angelesben élt. Itt is hunyt el 1959. november 28-án.[81]
Miután 1939-ben a házaspár emigrált, a villát dr. Szekeres Endre nyugalmazott gazdasági akadémiai tanár bérelte Erdélyitől[82], majd a második világháború után államosították, és szociális bérlakásokat alakítottak ki benne. Az épületet 2015-ben megkapta a Tomory Lajos Múzeum, és a jelenleg is zajló felújítás befejeződésével 2018-ban átköltözik ide.
Pápai Tamás László
Tomory Lajos Múzeum
2018.
július 27–29.
[1] Idősebb Erdélyi Ferenc 1875. október 18-án született paraszti családban a Győr megyei Alsóvámoson (ma Vámosszabadi része). Hat elemit végzett, majd ecetgyári tanfolyamra járt. 1894-től 1900-ig katonai szolgálatot teljesített, leszerelését követően a Braun Testvérek Rt.-nél alkalmazták. 1900-ban vette feleségül László Máriát, akitől Ferencen kívül 1901-ben Mária nevű lánya is született. Az első világháborúban törzsőrmesterként vonult harcba, 1915 márciusától 1920 januárjáig orosz fogságban volt. 1920-ban visszatért az Üllői úti Braun-gyárba, ahol ecetgyár-vezető lett. 1938-ban elvesztette feleségét. 1941-ben házasodott meg újra. Nejétől, a nála harminc évvel fiatalabb Dobai Máriától egy gyermeke született. 1945-ben igazolóbizottság elé került, amely kimondta, hogy „ő is németbarát kijelentést tett, és ha nem is volt kifejezetten fasiszta vagy náci, a demokratikus társadalomban káros, és mint ilyen, állásában nem volt megtartható. Magas koránál fogva nem állásvesztésre, hanem nyugdíjazásra ítélte a Bizottság.”
Budapest Főváros Levéltára (BFL) XVII. 1709 1945 igazolási ügy 352/a Erdélyi Ferenc
[2] Ujság, 1939. január 25. 10. o.
[3] doktori.mke.hu/about/hallgatoi_adatbazis.php/e
[4] Budapesti Hírlap 1928. február 26. 14. o.
[5] MOLNOS Péter: Elfeledett életművek. Erdélyi Ferenc (1904-1959), Artmagazin, 2004. május.
http://artmagazin.hu/artmagazin_hirek/erdelyi_ferenc_1904-1959.1879.html
[6] 8 Órai Újság, 1922. december 23. 5. o.
[7] MOLNOS, http://artmagazin.hu/artmagazin_hirek/erdelyi_ferenc_1904-1959.1879.html
[8] Prágai Magyar Hírlap, 1926. november 5. 4. o.
[9] 8 Órai Újság, 1925. szeptember 2. 4. o.
[10] U.o., Prágai Magyar Hírlap, 1926. november 5. 4. o., és 1931. július 19. 14. o.
[11] Újság, 1927. március 27. 17. o., Budapesti Hírlap, 1927. március 27. 19. o., Pesti Hírlap, 1924. november 23. 2. o., 8 Órai Újság, 1923. december 30. 3. o., Bangha Béla (főszerk.): Magyar Kultúra. 14. évf. 1927. 722. o., https://www.mutargy.com/paintings-graphics/erdelyi-ferenc-ivok-1926-
[12] Budapest II. kerületi házassági anyakönyv, 59/1927.
[13] Magyar Művészet, 4. évfolyam, 1928. 660. o. és http://www.kieselbach.hu/alkotas/irgalmassag_-1928_11197
[14] Magyarság, 1928. január 17. 14. o.
[15] Budapesti Hírlap, 1928. január 18. 12. o.
[16] Budapesti Hírlap 1928. február 26. 14. o.
[17] Napi Hírek (MTI) 17. kiadás, 1928. február 4. és Budapesti Hírlap, 1928. január 18. 12. o.
[18] Magyarság, 1928. június 1. 11. o.
[19] Prágai Magyar Hírlap, 1931. július 19. 14. o.
[20] Erdélyi Ferenc: Lejtő. 9–10. o. és 29–30. o.
[21] Prágai Magyar Hírlap, 1931. július 19. 14. o.
[22] Erdélyi Ferenc: Lejtő. 116–117. o.
[23] Budapesti Hírlap, 1934. május 25. 10. o.
[24] Pesti Hírlap, 1933. szeptember 19. 10. o.
[25] Hendrik de Waal még az év júniusában újra megnősült. https://www.openarch.nl/
Registration: https://www.openarch.nl/show.php?archive=hga&identifier=7D7BEA44-804F-4879-A17C-33A163AC0655&lang=en&six=1
Marriage on May 27, 1922 in ‘s-Gravenhage (Netherlands): https://www.openarch.nl/show.php?archive=hga&identifier=FBAD9D81-F1E7-4325-8FE0-3C4393EF04B0&lang=en&six=3
Divorce on January 16, 1928 in ‘s-Gravenhage (Netherlands): https://www.openarch.nl/show.php?archive=hga&identifier=3D2DE938-70B2-428A-B254-B969E3F88C01&lang=en&six=2
Marriage on June 14, 1928 in Laren (Netherlands): https://www.openarch.nl/show.php?archive=nha&identifier=d3100c2c-2c09-4d6c-97a6-aec1e3be1fce&lang=en&six=41
[26] Budapesti Hírlap, 1934. május 25. 10. o.
[27] Erdélyi Ferencné sz. Pusztafi Piroska lányával még 1937-ben is Párizsban lakott. BFL XV.37.d 150234/1
[28] Budapesti Hírlap, 1935. március 19. 8. o.
[29] Budapesti Hírlap, 1935. március 31. 19. o.
1937-ban József Attilát is lerajzolta a Siesta szanatóriumban.
Tasi József: József Attila és az Európai Költők Antológiája. In: Magyar Könyvszemle, 1976. 3. sz. 154. o.
[30] Budapesti Hírlap 1928. február 26. 14. o.
[31] A villát 1941 nyarán Erdélyi 26 ezer pengőért adta el a Magyar Wayss és Freytag Rt-nek.
Magyarság, 1936. augusztus 15. 25. o. és Építőmesterek Lapja – A Munkaadó, 1936. szeptember 10. 5. o., Fővárosi Közlöny 1941. július 4. 735. o.
[32] Az épület Budapest ostromakor elpusztult.
[33] Esti Kurir, 1936. december 15. 13. o. és Budapest I. kerületi halotti anyakönyv, 1900/1936.
[34] Literatura, 1937. április 1. 126. o.
[35] Színházi Élet, 1937. 14. szám, 1937. március 28-tól április 3-ig, 92. o.
[36] Szocializmus, 1937. május 1. 235–236. o.
[37] Magyarország, 1937. április 17. 16. o.
[38] Neve különböző alakokban (Lici, Licy) jelent meg az újságokban.
[39] Budapest VII. kerületi házassági anyakönyv, 907/1909.
[40] Pesti Hírlap, 1925. január 6. 16. o.
[41] Pesti Hírlap, 1927. február 4. 22. o. és Magyarország, 1928. február 4. 14. o.
[42] Nemzeti Sport, 1930. november 18. 12. o. és Pesti Hírlap, 1932. szeptember 18. o.
[43] Újság, 1939. január 25. 10. o.
[44] Esti Kurir, 1934. november 10. 10. o.
[45] Esti Kurír, 1934. november 18. 10. o.
[46] Pesti Napló, 1935. január 10. 16. o. és Sporthírlap, 1935. január 23. 6. o.
[47] BFL VII. 180. 1937 2133
[48] Czuczor érsekújvári származású szülők gyermekeként Budapesten született 1896. november 13-án. Építőmesteri szakképzettségét 1931-ben szerezte. Kezdetben főként a II. kerületben volt a székhelye és kisebb munkák tervezését, kivitelezését vállalta, például 1933-ban és 1935-ben lábazatos kerítéseket a I. kerületben. Ugyanekkor közérdekű munkákat is végzett. 1934-ben cége elnyerte az elektromos művek kőbányai Villám utcai transzformátorállomásának a felépítésére kiírt pályázatot, 1936-ban pedig a Batthyány téri Szent Anna plébániatemplomnál kapott kétszer is kőművesmunkákat. 1937-ben viszont nagyon beindult az üzlet. Miután a pestszentlőrinci munkát elvállalta, még három nagy megbízatása is akadt: a rózsadombi Veronika-kápolnán dolgozhatott, továbbá a fővárosi polgármesteri hivataltól restaurálási munkákra, a Magyar Király Államvasutak Budapesti Üzletvezetőségétől pedig építési és tatarozási munkákra kapott megbízást, harmincezer pengős összegben. A nagy siker hatására a VIII. kerületbe költözött és 1940. május 1-jén irodát nyitott a József körút 15-ben. Ugyanekkor a Magyar Építőmesterek Egyesületének választmányi tagja lett. Hogy közszállításokat vállalhasson, 1943-ban „Czuczor László építőmester” néven céget alapított, cégvezetője Bratetz Ferenc építész lett. Hiába volt azonban Czuczor sikeres és fejlődött cége ekkoriban, a háború az ő tevékenységére is rányomta a bélyegét. 1944-ben óvóhelyépítő iparossá nevezték ki, illetve kárhelyreállításra is jelentkezett. 1946 januárjában az újrakezdés jegyében 1000 négyszögöles üzemi telket keresett és ő végezte a I. Győri utca 8. számú ház helyreállítási munkálatait. Még 1945-ben rendbe hozta József körút 2. alatti lakását, majd ide költöztette irodáját, amely azonban már nem sokáig működhetett. Az 1948. március 25-én kiadott 3500/1948. számú kormányrendelet alapján ugyanis „államosították a száz főnél több alkalmazottat foglalkoztató üzemeket, ill. az olyan 100-nál alacsonyabb létszámúakat is, ahol azt az államgazdaság vagy a hároméves terv érdeke megkívánta”. 1948. március 30-án az építési és közmunkaügyi miniszter vállalatvezetőnek Varga Ferenc építkezési munkavezetőt rendelte ki a Czuczor László cég élére, amely 1948. július 10-ig még önállóan működött, akkor öt másik kis építőipari üzemmel összevonva létrehozták a 3. számú Lakásépítőipari Nemzeti Vállalatot, majd a 6. számú Nemzeti Lakás és Középítő Vállalatot, amelynek székhelye Czuczor irodája, a József körút 2. volt. 1949. január 27-én a céget véglegesen megszüntették, jogutódja az Országos Lakásépítési Nemzeti Vállalat lett. Czuczor László ezt követően diszpécserként dolgozott 1954. április 20-án bekövetkezett halálig.
[49] Egy Erdélyi Ferenc nevére 1937. szeptember 20-ára datált kézbesítési íven az ügyvédje és a sógora mellett szerepel leendő anyósának a neve is. BFL V. 473. f. Építési iratok (1926-1967), 44. doboz. Ny. 435/1937.
[50] https://maps.hungaricana.hu/hu/BFLTerkeptar/4519/view/?pg=2&bbox=4802%2C-4614%2C7508%2C-3079
https://maps.hungaricana.hu/hu/BFLTerkeptar/4535/view/?bbox=-8598%2C-10165%2C15977%2C170
[51] A Budapest és környékének betűrendes távbeszélő névsorának 1936. májusi kiadásában Pestszentlőrinc alatt (388. o.): „Kiss Istvánné özv. magánzó, Herrich Károly-u. 46. (Üzemben VII/1–XI/30-ig)”
[52] Erdélyi ingatlanügyeit sógora, dr. Bozóky Jenő ügyvéd intézte, akinek 1937. június 22-én megbízást adott, hogy Magyarország területén bárhol ingatlant vásárolhat a részére. BFL VII. 160. 1937 0429 és BFL XV.37.d 150234/1
[53] BFL V. 473. f. Építési iratok (1926-1967), 44. doboz. Ny. 435/1937.
[54] Pestszentlőrinci építési engedélyek, 435/1937. (Tomory Lajos Múzeum)
[55] BFL V. 473. f. Építési iratok (1926-1967), 44. doboz. Ny. 435/1937.
[56] Ekkori lakcíme II. Vitéz u. 42.
[57] Erdélyi Ferenc lakcímeként A budapesti egységes hálózat (Budapest és környéke) betűrendes távbeszélő névsorának 1939. májusi kiadásában (97. o.) Pestszentlőrinc, Herrich Károly-u. 46, a Budapesti Közlöny 1941. március 22. számában (3. o.) Rákóczi-ut 47. szerepel.
[58] BFL V. 473. f. Építési iratok (1926-1967), 44. doboz. Ny. 435/1937.
[59] Budapest VI. kerületi házassági anyakönyv, 1120/1938.
[60] Ujság, 1939. január 25. 10. o.
[61] Az Est, 1939. január 3. 8. o.
[62] Ujság, 1939. január 25. 10. o.
[63] Esti Kurir, 1939. január 8. 10. o.
[64] Magyar Nemzet, 1939. január 18. 13. o.
[65] Az Est, 1939. január 20. 8. o.
[66] Az Est, 1939. január 22. 8. o.
[67] Az Est, 1939. január 24. 8. o.
[68] Ujság, 1939. január 25. 10. o.
[69] Ujság, 1939. január 25. 10. o. és New York Book Indexes to Passenger Lists, 1906-1942: https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:QG2Q-STYY
[70] Ehhez a Budapesti Rendőr-főkaptányságon 1939. március 21-én útlevelet állítottak ki a számára, amelybe az Amerikai Egyesült Államoktól 1939. április 20-án kapott vízumot. 1939. május 15-én egy peren kívüli esküt, úgynevezett affidavitot kellett tennie, amelyben bejelenti, hogy Pestszentlőrincen, a Rákóczi úton, az Erdélyi kastélyban lakik, a Vígszínházban színésznő, és elismeri, hogy férjét megy ki meglátogatni. Hat hónapig fog New Yorkban tartózkodni, odafelé első, visszafelé turista osztályon utazik az Italia hajóstársaság járatán.
BFL VII. 179.a. 1939. 0356. és Ujság, 1939. május 11. 10. o.
[71] Magyar Lapok, 1940. május 17. 8. o.
[72] Egy kivétellel: az adóhatóság nem felejt! Erdélyi Ferenc, Pestszentlőrinc, Rákóczi utcai lakos 132 pengő köztartozással az 1939. évről hátralékban maradt, ezért 1943-ban körözést adtak ki ellene.
Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye Hivatalos Lapja, 1943. október 28. 533. o.
[73] England and Wales Marriage Registration Index, 1837-2005: https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:QVDS-BKFH
[74] Nevét több formában is használta: szerepelt Francois Erdelyi, Francis Erdely és Francis De Erdely néven is.
[75] Budapest V. kerületi házassági anyakönyv, 224/1910.
[76] United States Census, 1930: https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:X7MP-833
United States Census, 1940: https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:KHSP-4MN
[77] California, County Marriages, 1850-1952: https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:K86T-RNX
[78] http://www.francisdeerdely.com/
[79] U.o.
[80] Magyar Művészet, 4. évfolyam, 1928. 660. o. és http://www.kieselbach.hu/alkotas/irgalmassag_-1928_11197
[81] Edith De Erdely 1970. július 25-én halt meg.
California, Southern District Court (Central) Naturalization Index, 1915-1976: https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:KXQM-B69
https://www.findagrave.com/memorial/158801212/francis-deerdely
https://www.findagrave.com/memorial/85377752/edith-deerdely
[82] Az ügyletet a távollévő festő nevében sógora, dr. Bozóky Jenő ügyvéd intézte.
