HERRICH-KISS VILLA és a KONDOR EMLÉKSZOBA avatója 2018.11.14.

Tisztelt Képviselő asszony, Alpolgármester urak, (Képviselő urak), kedves Kondor Mária!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Vendégeink!

Ughy Attila polgármester úr nevében is, sok szeretettel köszöntöm Önöket a Tomory Lajos Múzeum új otthonának megnyitóján és benne Kondor Béla emlékszobájának ünnepélyes avatóján, a Csipkerózsika álmából éledező Herrich-Kiss villában.

Nem vagyunk az út végén, de ez a mai nap rendkívül fontos állomás. Nagyon sokan, sokat tettek ezért az eredményért, de mindenképpen szeretném megemlíteni az ötletadó, Kardos Gábor lelkes patriótánk nevét. Kitartó munkája eredményeképpen az önkormányzat döntött arról, hogy Pestszentlőrinc életében oly fontos szerepet játszó Herrich- Bókay család egykori villája, önkormányzati tulajdonban marad, megújul és a Tomory Lajos Múzeum székházaként méltó funkciót kap.

A villa története is érdekes, mert egyike azon kevés XVIII. kerületi épületnek, amelyen minden viszontagság ellenére még visszaállítható eredeti, jellegzetes karaktere. Ez a háza Bókay-kerti főépülettel, eredetileg a Herrich-majorhoz tartozott, amelyeket ma is jelentős méretű kert vesz körül. Mindkettőt a kerület legrégebbi épületei között tartjuk számon, melyeket Herrich Károly vízmérnök, Pestszentlőrinc egyik meghatározó birtokosa a területtel együtt vásárolt meg, az 1860-as évek végén. A környéken a 20. században, e kettőn és az országos műemléki védettség alatt álló majorsági kápolnán kívül, minden épületet elpusztult: a majorsági kastély az 1945-ös kastélyromboló mozgalomnak esett áldozatul, az 1700-as évek közepén emelt majorsági épületeket a 1960-as években bontották le helyet biztosítva a KISZ lakótelepnek. A villa 3 ütemben épült, először egy egyszerű, részben gazdasági funkciójú hosszúház volt, a Margó Tivadar utca felé eső, déli oldalán a ma is épségben álló kis fedett faterasszal. Herrich Károly, Leonia nevű lánya örökölte a nyári lakot, akinek férje, Kiss István, a kor neves építésze az 1800-as évek utolsó évtizedében az épület nyugati végéhez keresztszárnyat és nagyméretű, díszes faszerkezetű, üvegezett verandát tervezett és épített. A T alakú nyaraló épület fejében impozáns könyvtárszobát is kialakítottak, a díszes faszerkezetű, üvegezett veranda és a szobrokkal benépesített rózsakert jól látható egy századfordulós képeslapon. Az 1930-as évek végén Kiss István özvegye, Leonia eladta a villát, az új tulajdonos Erdélyi Ferenc nemzetközi hírű festőművész Magyarországra hazatérve itt kívánt letelepedni. Ekkor alakult ki az épület mai formája, az emeleti műterem és terasz, ekkor készült a felső szintre vezető falépcső, mely a belső tereknek szinte egyetlen eredeti anyagában megőrződött dísze.

A II. világháború után a villát államosították, 6 db szociális bérlakást alakítottak ki benne, az 1980-as években a díszes üvegezett faveranda is elpusztult. Az épület és a kert állapota folyamatosan romlott, a 2000-es évek elejére már komoly felújításra szorult volna. 2011-ben született meg az ötlet a villa felújítására és új funkciójának kijelölésére, elindult a közös gondolkodás. Az épületről és a kertről jó néhány fotó fennmaradt, melynek felhasználásával a teljes állapotfelmérés után műtárgyvédelmi szakember bevonásával elkészültek az új, múzeumi funkciónak megfelelő épület- és kerttervek. Utóbbi különösen fontos volt, mert a településünk modern kori fejlődésének meghatározó eleme a virágzó kertkultúra. Itt kell megköszönni Krizsán András Ybl-díjas építőművész és Andor Anikó Ybl-díjas táj- és kertépítész áldozatos munkáját, amit az épület és kert hiteles megújulásáért végeztek. A kerületi önkormányzat több fázisban, saját erőből állt neki a felújításnak. Az eddig elkészült épületrészek minden lényeges eleme, mint a közművek, vízszigetelés, belső épületszerkezetek, nyílászárók megújultak vagy ahol szükséges volt kicserélésre kerülnek. Idén részben fővárosi örökségvédelmi támogatással sikerült az épület legdíszesebb omladozó déli homlokzatát is helyreállítani. A villa legimpozánsabb épületrészének, az üvegezett fa verandának a visszaépítésére a kerület újabb célzott támogatást nyert el a főváros által meghirdetett örökségvédelmi pályázat útján. Ez jelentős segítséget jelent a védett épületek tulajdonosainak, mivel az értékőrző munkálatok a tulajdonos részéről az átlagos felújításokhoz képest jelentős anyagi áldozatvállalást, a tervező és a kivitelező részéről különleges szaktudást igényelnek.A felújítási forrás nagy segítséget jelent kerületünknek a közösség számára is fontos értékőrző munkájában. Köszönet érte!

Az új funkciót és ezzel új életet nyert villában nagyon szerencsésen, egy épületben kapcsolódik össze a helytörténet és Kondor Béla, festő, grafikus, költő emlékszobája, mely utóbbi reményeink szerint, magja lehet egy jövőbeni Kondor múzeumnak. Ez nagy adósság, mert a XX. század második felének Kondor Béla talán a legnagyobb magyar festője, grafikusa és aki szinte az egyetlen, akinek még nincs önálló múzeuma. Különösen izgalmas, hogy e falak között, a múzeum Kondor Béla emlékszobáján keresztül, a helyi történelmen kívül, egy nagy művész az időtől független szellemi világa is átélhetővé, megismerhetővé válik. Jó egyensúly, ez az egymást gazdagító, erősítőszimbiózis.

A helytörténeti múzeumnak az identitás megőrzésében és az identitástudat generációk közötti átadásában rendkívüli szerepe van, mert a hely és az itt élő emberek története sokkal hitelesebben adható át vizuális és akár taktilis érzékelés útján, mint csak, akármilyen nagyszerű, szövegek által. Ezt a munkát Heilauf Zsuzsa intézményvezető és munkatársai már a készülőfélben lévő villában is megkezdték, épületlátogatásokat, kerti programokat szerveztek, amivel érzékletessé, átélhetővé teszik a történelmet. Nem lehet elégszer köszönetet mondani áldozatos munkájukért, amit e területen végeznek!

Reméljük a helytörténeti gyűjtemény és a Kondor emlékszoba munkatársait az új hely újabb és újabb kiállításokra, tematikus bemutatókra, rendezvények megszervezésére fogja ösztönözni a továbbiakban is velük megörvendeztetni a kerület lakóit és minden kedves érdeklődőt. DE ma örüljünk annak, amit eddig elértünk és érdeklődésünkkel, lelkesedésünkkel inspiráljuk az intézmény további fejlődését!

Jankovits Vera

főépítész