Pestszentlőrinc nagyközség és megyei város

 

Őrizzük, tartsuk fenn emlékeinket, gyűjtsük össze                                                                                           

töredékeinket, nehogy elvesszenek végleg,

s ezáltal is üresebb legyen a múlt,

szegényebb a jelen, és kisebb a jövő.

                                                                (Cato)

                                                 

A múltat nem lehet tőlünk elvenni.

De az csak akkor a miénk, ha ismerjük.

                                     ( Nemeskürty István: Mi magyarok)

                            

Pestszentlőrinc nagyközség

 

           1910-től már így nevezhették otthonukat eleink. A települést korai okleveleink, térképeink jelölték Zenth Lewryncz néven, Puszta Szent Lőrinc illetve Szent Lőrinc-puszta elnevezéssel, mely terület óriási birtokok részeként, a Grassalkovich, majd Sina latifundiumhoz tartozott, illetve Vecsés, azt követően Kispest községek részeként, társközségnek jegyezték.

                                               

Megszületett

 

A „születési anyakönyvet” a Belügyminisztérium állította ki. Kispest pedig tudomásul vette.  Közgyűlési jegyzőkönyvük a következő szöveget őrizte meg:

„A magyar királyi belügyminiszter 1909. október 14-én kelt 61160/1909. III. számú rendelete alapján a kispesti képviselő-testület 1909. évi december hó 15-én tartott közgyűlésén önálló nagyközséggé nyilvánította Pestszentlőrincet azzal, hogy a belügyminiszteri rendelet 1910. január 1-jével lép életbe.” ¹

Kispest, melynek 1874-től — egy emberöltőnyi időben — csatolt része, társközsége volt Szent Lőrinc-puszta – nem örült a különválásnak, noha tudta, innen nincs visszaút.

Szomszédunk, Kispest monográfusa, a vezető műszaki értelmiségiként dolgozó, lapszerkesztőként is ismert közéleti személyiség, Herein Károly – az eseményre évtizedek távolából tekintve vissza — tárgyilagosan írta a következőket:

„Szentlőrinc… 1909-ben… 7812 lakossal Pestszentlőrinc néven önálló községgé alakult. Óriási érvágás volt ez Kispest közigazgatásán, s csak igen erős zökkenéssekkel tudott ismét belejutni a rendes haladás menetébe. Azzal vigasztalja magát, hogy a határában épülő Wekerle munkástelep – melynek előmunkálatai már nagyban folynak – pótolni fogja igen érzékeny anyagi veszteségeit.”²

Itt jelezhetjük, hogy 1908 őszén megkezdték a Wekerletelep építéséhez szükséges, olcsó homoktéglák gyártását, és a munkástelepen, egy éven belül, 1909-ben megjelentek az első lakók. Számuk a folyamatos építkezések során egyre gyarapodott.

A bölcs kispestiek látták, nincs más lehetőség, mint mosolyogva búcsúzni. „Reméljük, hogy az immár nagyközséggé lett Pestszentlőrinc a legszebb egyetértésben marad továbbra is községünkkel, s kívánjuk, hogy polgárai naggyá és virágzóvá tegyék.”³

Akik kissé tovább lapoznak településünk történetében, látják, Kispestnek lesz még néhány lépése annak érdekében, hogy a két település ismét közös közigazgatásban éljen. Tervük azonban terv maradt.

Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy Kispest – amely csatolt részként, esetleg kényszerű kedveskedéssel társközségként, korlátozott jogokkal és szerény fejlesztésekkel kezelte Puszta Szent Lőrincet – maga is a régi Lőrinc területén kezdte el felépíteni települését, úgy, hogy lőrinci birtokosok (pl. Cséry Lajos ⁴, Herrich Károly ^{5 )} parcellázták fel földjeiknek azt a részét, melyen Kispest felépült. 1871 nyarától aztán ideiglenes szervezésű kisközség rangjára emelkedett, elszakadt Vecséstől, és elkezdte közigazgatásilag is önálló létét. 1874-ben aztán, elsősorban Cséry Lajos szorgalmazására, Puszta Szent Lőrinc is levált Vecséstől, és Kispest közigazgatásába tagozódott. ⁵ Vajon, a következőkben némi hálával viszonyult Kispest ahhoz, hogy létét végső soron Lőrinc területének köszönhette?

                                            

Hosszú volt az út az önállóságig

Az önállósodás elnyeréséért tett lépések kezdetét viszonylag pontosan jelölhetjük.

1899. július 15-én a 43 esztendős dr. Bókay Árpád professzor – három éve már a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, uralkodói kegyből elnyert nemesi rang tulajdonosa, Szent Lőrinc-puszta egyik legtekintélyesebb birtokosa – jelentős kezdeményezésnek állt az élére. ⁷

Az említett esztendőben nyerte meg az orvostanár azon földbirtokosokat és telektulajdonosokat, Kuszenda Lajos szerint 150 személyt, akik benyújtották a vármegyei törvényhatósághoz a Szent Lőrinc-puszta önállósodására vonatkozó javaslatukat. A felterjesztést a megyei főügyész „a hivatalból megindítandó tárgyalásokra teljesen alkalmas” megjegyzéssel tette az alispán asztalára. Bókayék a kezdeményezésüket 1900 márciusában — kedvező eredményt hozó — helyi népszavazással is megerősítették. Ezzel indult az a munka, mely évtized múltán az önállóságot meghozta.

Az évtized története – benne az önállóságot célzó akciókkal –  a korabeli hírlapok tudósításaiból, irattári dokumentumokból, Kuszenda Lajos Pusztaszentlőrinc önállósítása című könyvéből, és néhány meghatározó évszám említésével a Pestszentlőrinc krónikája soraiból ismerhető meg. ⁸

A történelmi igazsághoz tartozik az is, hogy az 1899-ben indított mozgalom sem állt előzmények nélkül. A vasárnaponként megjelenő, alig két esztendőt élő, laptulajdonosokat és szerkesztőket gyakorta váltogató vegyes tartalmú hetilap, a Kispest-Szent- Lőrinc, már 1897. július 13-án terjedelmes publicisztikát közölt Puszta Szent Lőrinc önállósítása címen. ⁹ Az írás indulatosan közölte: Lőrinc az anyaközség pénztárába befizetett pótadó egyenértékét nem kapja meg, és a pénzt Kispest saját fejlesztésére költi. Pusztánkon porosak az utak, közvilágítás és rendőri jelenlét nincsen. A kesergést követően „expressis verbis” fogalmazott a publicista. Lőrincnek az egyetlen út az önállósodás. Hozzátette azt is, hogy a felső vezetésnek sem lehet érdemi ellenvetése,  hiszen az anyaközség fennmaradása a csatolt rész különválásával veszélybe nem kerül, a függetlenedő település pedig biztosítja az önálló léthez szükséges anyagi és szellemi erőket, hiszen e téren „Lőrinc aránylag sokkal magasabb ponton áll, mint Kispest.” Az önérzetes mondat igazolására ugyancsak sorolhatnánk a nagy neveket. ¹⁰

1874-ben még optimizmussal vált ki Puszta Szent Lőrinc Vecsés közigazgatásából, és csatlakozott  Kispesthez,  A „házasság” kezdetben csendes, előnyös volt. Köszönhették ezt az akkori kispesti vezetésnek, elsősorban a jegyzői székben dolgozó Balla Zádornak, aki valóban tervszerűen fejlesztette a települést, elsősorban Kispestet. ¹¹

A csatlakozástól azonban már eltelt huszonöt év.

Kérdezhetjük, mitől támadt fel a század végén településünk öntudata és önállósodási kedve.  Elég néhány tényt figyelembe venni. Otthonunk területe többszöröse volt Kispestének. A két település együtt 4540 holdon élt, melyből a kispesti rész 1350 holdon épült, a lőrinci részé volt 3190 hold. Gyors számolás: 70 % aránya a 30%-hoz. És nem Kispest javára. A lakosság a közös település népességének negyven százalékát adja. A lakóinak és  épületeinek száma dinamikusan nő. A fejlődés lehetőségei ígéretesek. Mindezek indokolták és reálissá tették  Bókayék és a helyi vezetők lépéseit.

Gondolatban sétáljunk tovább az önállóságot megelőző tíz esztendő mindennapjaiban.

Társadalmi igények szavára 1900 tavaszán megalakult a Szent Lőrinci Polgári Kör. A Fodor Géza – Ivanovics Miklós – Vogl Sándor triumvirátus alkotta az első vezetőséget. ¹² Mit is tehettek programjuk élére? Az önállósodás támogatását, és a napi gondok közül a helyi villanyos-közlekedés nehézségeit. 1909-ben Kuszenda Lajos – némi hajbókolással – úgy említette, hogy a Polgári Kört az önállóság elérése céljából szervezték.

Alig dőlhettek azonban hátra székeikben a kör vezetői, és jelentkezett a Családház Építő Egylet titkáraként dolgozó tartalékos katonatiszt, a tollforgató zsurnaliszta, Szalay János körül feltörő feszültség, mely a fiatal körből meghatározó személyek kilépését is kiváltotta. ¹³ A Polgári Kör azonban talpon maradt, és a vezetés egyre meghatározóbb személyisége lett Bókay Árpád, akiről egyértelműen mondhatjuk, az önállósodás elszánt híve és harcosa volt.

A helyi sajtó is felfedezte az érdeklődésre számot tartó, hálás témát. A Kispest-Szent- Lőrinci Híradó írta: Szent Lőrinc önállósításáról, területi kérdéseket is érintve tárgyalt a szolgabíró. (1901. márc. 10.) Végre eljutottak addig, hogy Puszta Szent Lőrincnek önálló nagyközséggé való alakulása most már befejezett tény. (1901. márc. 19)

Akkor még természetesen nem esett szó  arról, hogy a „befejezett” tényből mikorra lehet valóság, pedig bizonyos, nehézségeket is jelző ellenhangok már megjelentek.

Az önállósodási mozgalom további híreit a Kispest-Szent-Lőrinci Friss Újság számai őrizték meg az utókornak.  Az említett sajtóorgánum írt arról, hogy az önállósodás ügye húzódik, a lőrinci lakosság türelme fogytán van. (1902. febr. 15.)  Zolnay Jenő vármegyei ügyész a tárgyalások újraindítása ügyében Kispestre érkezett. (1902. ápr. 4.)

A célzatos cikkek tele voltak érvekkel. Eredmény semmi. Ki is jelentették: „A mai tényállás az, hogy az akták mai napig is Fazekas megyei főjegyző asztalán feküsznek, és így elválásról szó sem lehet.” (1902. okt. 31.) Az idézett lapok élén a hírlapírásnak jól képzett személyei álltak Hegedűs András és Muskó Pál személyében. ¹⁴

Némi színt jelentet a helyi életben egy nagy reményekkel várt földesúr megjelenése. Ekkor ki gyanította, hogy a számunkra oly fontos önállóság kérdésében az ünnepelt Szemere Miklós talányos jelenség lesz.

Egyelőre az 1905-ös esztendőben járunk, mikor készülni kellett Kispest község képviselő-testületi választására. A helyi elképzelés egyértelmű volt. Próbáljunk minél több, lehetőleg befolyásos személyt juttatni a testületbe, akik képviselhetik településrészünk érdekeit. Ennek során képviselői mandátumot kapott az ismert kocsilámpa-gyáros, Krautschneider József és Vogl Sándor, az esküdtek sorába Pellech Istvánt választották. ¹⁵ Felesleges mondanunk, Lőrinc képviselői jelentős kisebbségben voltak.

Az önállóság egyik elszánt ellenzője a már említett, sérelmével morgolódó Szalay János volt. Nem feledte, hogy a Polgári Kör tagságára méltatlannak találták. A Kispest-Szent- Lőrinci Lapok hasábjain az önállóság előnyei mellett a hátrányokat is sorolta. Ne csak a jót tessék látni. Így tessék mérlegelni – írta. (1905. okt. 23.)   A sajtó ugyan napirenden tartotta az önállóság kérdését, ám a szemtanú Kuszenda Lajos a hivatalos ügyintézésben beállott több éves csendről írt, míg 1906-ban keményebb hangú kérelemben nem követelték a helyiek – Krautschneider vezetésével – ügyük további tárgyalását, és a kérelem számukra kedvező elintézését.

Elhangzott egy újságcím: Kispest-Szent-Lőrinci Lapok. Ekkor lépett be sajtótörténetünkbe az említett lap  szerkesztőjeként a helyi újságírás egyik „fenegyereke”, Seper Kajetán.

Ki is volt Seper? Mint kortársai mondták, olyan újságíró, aki különleges igazságérzetével ostorozta a helyi visszaéléseket, s fulánkos támadásaival – egyik lapjának beszédes címe nyomán Darázsnak is nevezték – kimozdította perspektívátlan állapotából, a visszaélésekkel tarkított települést.

Grál-lovag volt? Azt azért ne mondjuk róla. Igaz, vállalta a börtönt is, csakúgy mint a kispest területéről történő kitoloncolást. Ám mindemellett saját érdekit sem feledte, és olyan jelenségeket emelt különleges dimenziókba, melyek akkor gyakoriak voltak az országban.

Anekdotába illik, hogy tanyáját a határcsárdában ütötte fel, mely részben Kispesten, részben már a főváros területén volt, és mindig úgy helyezkedett el az épületben, hogy a hatóság le ne foghassa. Ha kispesti csendőrök keresték, Pesten volt, ha a pesti rendőrök, akkor Kispesten, ahol az éppen megjelenő hatóság intézkedési jogosultsága megszűnt. Közben írta vitriolos cikkeit.

Ehhez hasonló taktikáról a világirodalom története is tud Voltaire-rel kapcsolatban. Természetesen nem a mi térségünkben, hanem a francia-svájci határon. ¹⁶

Ám térjünk vissza szorosabban vett témánkhoz!

Településünk vezető személyiségei a „közös lét” utolsó esztendeiben már készültek az önálló gazdálkodásra. A próbaköltségvetések, az adófőkönyvi kimutatások 1906-ban megvizsgálták, hogy az önálló nagyközséggé alakulást követően, a határvonalat is figyelembe véve, kik azok a földbirtokosok, akik adóikkal az új községet segítik.

Mit mutattak a számok? 1907-ben Kispest és Puszta Szent Lőrinc földbirtokosaitól 48 392 korona adót szedett be a község, ebből 28 899 koronát, csaknem az adók hatvan százalékát a puszta földbirtokosai fizették be. Erre majd, önállósodása esetén a fiatal község számíthat. Minden okuk és indokuk megvolt vezetőinknek arra, hogy tovább szorgalmazzák a megyei vezetés támogatását.

Agorasztó Tivadar, vármegyei főjegyző megértő segítőkészséggel állt a kérelemhez, de megkívánta, hogy településünk anyagi helyzetéről, az adóbefizetések összegéről, a határkérdésről új összegezés szülessen. Az ő információi ugyanis már évekkel korábbi állapotokról szóltak. Ez is mutatja, a megyei ügyintézés lassú lábakon ballagott.

Az önállóság hívei, önkritikusan, nemcsak a megyei vezetésre mutogattak nehezteléssel, söpörtek a saját portájuk előtt is. Horváth Ákos írta: Én ki merem mondani, amit legtöbben palástolnak, hogy Szent Lőrincen három ember sincsen olyan, aki az önállósítás ügyével komolyan törődne.  Szemere Miklóssal sem tárgyaltak a kérdésről (Kispest- Szent-Lőrinci Lapok 1907. nov. 17.) ¹⁷

Három elkötelezett embernél azonban több híve és munkása volt a függetlenedés mozgalmának. Ezt Horváth Ákos is tudta, hiszen ismerte a Polgári Kör Önállósítást Előkészítő Bizottságát, annak munkáját. ¹⁸

A királyi alügyész, a zenei életből is ismert helyi vezető indulatait az válthatta ki, hogy látta, az állóvízben Kispest halászhat sikerrel. Ezt meg is tették a területüket féltő szomszédok.

Az említett lap 1908. február 9-én a következő felhívással borzolta a kedélyeket: Akik nem akarják, hogy Szent Lőrinc elváljon Kispesttől, jelentkezzenek Kuszenda Lajos segédjegyzőnél a hivatalban.

         Nyomban jelezzük, Kuszenda Lajos segédjegyzői széke akkor még a kispesti hivatalban volt, ahol elvárták tőle kenyéradója érdekeinek támogatását. Hogy akkor az ambiciózus, jövőjébe tekintő fiatal tisztviselő miként kombinált? Lehetnek elképzeléseink. Ám gondolatait nem osztotta meg a Kispestiekkel.

A Lőrinci Magazin múltidéző írásaiban is publikáltam néhány gondolatot az önállósodás terveiről, a mozgalmat előre vivő, vagy azt éppenséggel fékező személyekről. Megszólalt Szemere Miklós fenyegetésnek is beillő nyilatkozata, mely szerint nem ellenzi az önállóságot, ám birtokait pusztai jellegűnek kívánja fenntartani, és erre Kispest keretei adnak biztosítékot. Szemere nyilatkozatát gazdasági tanácsadói véleményére alapozta.

A lap hívei olvashattak az akkori fővárosi polgármester, Bárczy István Nagy-Budapest víziójáról, mely településünket is érintené, illetve azokról a mézcseppekről, melyekkel a kispesti vezetés száját édesítgették, hogy ne legyen olyan keserű a csatolt terület elvesztése. ¹⁹

Az előzőekhez csatlakozva azonban néhány gondolatot, eseményt még felvetnék a közvetlen előzményekből.

Az önállósodás kérdése 1909 tavaszán kilépett a helyi politika és a helyi sajtó keretei közül. A Pesti Hírlap a következő ötlettel lepte meg olvasóit: Kispest, Szent Lőrinc és Péteri (a mai Pestszentimre), egyesülve rendezett tanácsú városa lehetne Pest megyének. Ezt is gondolják meg településünk vezetői. Tudjuk, nem lett. ²⁰

Kispestet is csitítgatják: Nem előnytelen feltétlenül Szent Lőrinc kiválása, mert így nem lépnék túl a húszezres lélekszámot, és nem sorolnák a községet magasabb adóosztályba. Mérlegelnek, kombinálnak, újabb kibúvókat keresnek, miközben a járási szolgabíró, a Belügyminisztérium már meghozta azokat az intézkedéseket, melyeket Kispest képviselő-testülete csak elfogadhatott.

Helyi vezetőink pedig számolgattak. Vizsgálták a próbaköltségvetés számait, tervezték a helyi adók összegét, gondolkoztak azon, hogy a Bókay Árpád részéről községi célokra felajánlott kilenc holdat milyen célokra vegyék igénybe.

Vessünk egy pillantást arra is, kik voltak az önállósodás mellett, kik ellene!

Íme a rögtönzött tabló a vázolt tíz esztendő legjelesebb szereplőiről.

Nagyon akarták az önállóságot a Polgári Kör jeles személyiségei: Kubinyi Imre, Farkas Gyula, Krautschneider József, Kuszenda Lajos, Lippmann Lajos, Bókay Árpád, Kiss István.

Kirajzolódott egy óvatos tábor is. A tekintélyes ifjú Cséry Lajos is közéjük tartozott.   Meglepetés volt Szemere Miklós már említett hozzáállása is.

Nagyon nem akarták a kiválást Kispest vezetői, településünkön a kisebb befolyású, ám a hírlapi nyilvánosság bizonyos lehetőségeivel rendelkező Szalay János.

A tények azonban tények voltak.

Idézzük Katona Imre sorait  a Kispest-Szent-Lőrinci Lapokból: „Szabad, önálló község lett Puszta Szent Lőrinc, mely ezután mint Pestszentlőrinc fogja polgárainak közigazgatását, ügyes-bajos dolgait intézni.” (1909. nov. 7.)

Az önállóságot kívánó dédszüleink fellélegeztek.

 Pestszentlőrinc nagyközség első hónapjai

 

        Az önállóság elnyerését követően településünkön cselekvésre kész hónapok, majd három békésebb esztendő következett.   1910. január elején megtartották az első, rendkívüli közgyűlést. A helyi sajtó kilencedikén már beszámolt erről. Az elöljárókat, Kuszenda Lajost, Lippmann Lajost ekkor még helyettes jegyző, illetve helyettes bíró címmel jelölték.

A közgyűlés először is kimondta a Kispest községben a különválás idején érvényes szabályrendeletek ideiglenes elfogadását.

Kineveztek egy adóügyi tisztviselőt, hangoztatva, a fogyasztási adók terén békés és korrekt kiegyezésre kell törekedni Kispesttel.

Be kellett bútorozni az ideiglenesen bérelt épületben dolgozó községházát. Erre a célra az ismert kisiparos, Annus Sándor 2 000 korona kamatmentes kölcsönt ajánlott fel. ²¹

Kérték Kispestet, hogy a község állományából négy rendőrt és egy kézbesítőt adjanak át Pestszentlőrincnek

Gondoskodni kellett az iskola és óvoda működtetéséről is.

Közben további fejlődésről is beszámolt a helyi lap. Dr. Antal Jenő személyében a téglagyárral szemben új orvos nyitotta meg rendelőjét  Kelemen Ede házában 1911 januárjában.

A legnagyobb lépésre 1911 áprilisában került sor. Pestszentlőrinc területet vásárolt a Gyöngyvirág utca, az Üllői út és a téglagyár által határolt községrészen, a mai Kossuth Lajos tér területén. A vásárlás célja, hogy a közterület központjában községháza épüljön, előtte piactérrel. Mindkét oldalon a Gyöngyvirág utca és a téglagyár mentén családi házaknak telkeket kívántak parcellázni. ²²

Eleink szépeket gondoltak. A Bogyay-féle Tündérkert területére részvénytársasági alapon 26 szobás, első osztályú szálloda és gőzfürdő építését tervezték. Hol volt erre a pénz? Viták, aggályok vették körül a tényeket. A községnek már van 118 000 korona adóssága. Megtoldják ezt újabb 300 000 korona kölcsönnel? A józanság jegyében az építéstől eltekintettek. ²³

A lelki élet szolgálatára1911 nyarán felszentelték a katolikusok kis templomát, mely a Boldogságos Szűz Mária szent szívének tiszteletére áldottak meg. ²⁴

Ezek azonban már történelmi múltunk újabb szakaszát adják.

 

Jegyzetek                                                                

1. Idézi: Pestszentlőrinc krónikája l.
2. Lásd: Kispest megyei város. Magyar városok monográfiája. 54. l.
3. Kispest-Szent- Lőrinci Lapok nov. 7. Felelős szerkesztő Seper Kajetán. Helyettes szerkesztő Teszáry Lajos volt. Seper halála után Tóth Aladár és Zsedényi Aladár szerkesztette a lapot.
4. Idősb Cséry Lajos (1821-1906) nagybirtokos, ipari vállalkozó, ügyvéd, országgyűlési képviselő volt. Puszta Szent Lőrinc életében, fejlődésében kiemelkedő szerepet töltött be. „Birtoka egy részét ügyvédi munkadíjként Lónyay Menyhérttől kapta” Lásd: A 100 éves Kispest. 19. l.) Fő vállalkozása, a szemétfeldolgozó üzem tönkrement. Birtokát 1902-ben ,  2 300 000 koronáért eladta Szemere Miklósnak. Cséry Lajos nevét közterület viseli kerületünkben. Részletesebben lásd: A Cséry család Szent Lőrinc Pusztán. Helytörténeti olvasókönyv Pestszentlőrinc iskolái számára. 1998. 80. l.
5. Herrich Károly (1818-1888) vízépítő mérnök, miniszteri tanácsos, Puszta Szent Lőrinc egyik birtokosa volt. Emlékét Kispest és Puszta Szent Lőrinc története is őrzi, hiszen parcellázásaival mindkét település fejlődésének elősegítője volt. Jellemzését veje, Bókay Árpád adta, Ez a Bókay, úgy látszik, egy intelligens ember  című emlékiratában. Részletes tanulmányt írt róla Kaján Imre „A kerület alapító Herrich Károly munkássága címen (Mérlegen a múlt. 21. l.)
6. Részletesen lásd: Herein Károly: Megyei városok monográfiája. 1937. A száz 100 éves Kispest.1972. Pestszentlőrinc krónikája.1996.
7. Bókay Árpád személyére, munkásságára, helyi tevékenységére vonatkozó legfontosabb irodalom: Ez a Bókay, úgy látszik, egy intelligens ember. Szerkesztette: Buza Péter. Jegyzetek: Buza Péter, Kapronczay Károly, Téglás Tivadarné, Téglás Tivadar. In.: Kapronczay Károly: A Bókay dinasztia. Téglás Tivadar: Bókay Árpád 150. születésnapjára. (Mérlegen a múlt.) Jobst Ágnes: Egy jelei orvos a régi Pestről. (Ugyanott) Berényi Zsuzsanna: Bókay Árpád szabadkőművessége. (Ugyanott)
8. A Kuszenda Lajosra vonatkozó információkat részletesen adjuk a várossá válást ismertető fejezet jegyzeteiben.
9. A lap 1896. nov. 23-án indult. Az utolsó számot 1898. aug. 1-ről ismerjük. Felelős szerkesztő és laptulajdonosok a megjelenés sorrendjében a következők voltak: Varga János, Kovács József, Holbeisz József, Révész Lajos. Szerkesztőség: Kispest, Kisfaludy u 146.
10. Az állítás igazolására álljon itt néhány név: Bernolák Máté gyógyszerész, dr. Bókay Árpád orvosprofesszor, dr. Cséry Lajos ügyvéd, országgyűlési képviselő, dr. Déry József táblabíró, Eőtvős Loránd tudós, fizikus, dr. Horváth Ákos királyi alügyész, Horváth Lajos huszár ezredes, Kubinnyi Imre műegyetemi tanár, Lippmann Lajos nyugalmazott honvéd ezredes.
11. Mádi Balla Zádort 1879. szept. 21-án választották jegyzővé. A nagy tapasztalattal rendelkező férfi gondolata volt, hogy a jegyzőket és bírókat folyamatosan váltogató község zavaros ügyeit rendbe tegye. Jegyzőségével új ciklus kezdődött Kispest életében. 1890-ig látta el feladatát, akkor – csalódottan – Soroksárra távozott, ahol szintén jegyzői feladatokat látott el. (Herein: Im.)
12. Fodor Géza a Polgári Kör megalakulásakor titkár, 1903-tól alelnök volt. Ivanovits Miklós később kilépett a körből, mivel Szalay János védelmében szembe került a Polgári Kör vezetésével.. Vogl Sándor elnökként , majd elnökhelyettesként dolgozott. 1905-ben tagja lett az első lőrinci egyháztanácsnak.
13. A Szalay affért a következők váltották ki. A Polgári Kör vezetése levélben kérte fel a Családház Építő Egyletet, hogy tagjai lépjenek be a körbe. Ennek során jelentkezett Szalay János, nyugalmazott katonatiszt is, aki a Családház Építő Egylet titkára volt. Felvételét illusztris tagok támogatták. Ivanovits Miklós, Kouba Adolf. Tekintettel arra, hogy Szalay újságcikkeiben településünk önállósodási törekvéseit gáncsolta, felvételét A Polgári Kör megtagadta. Ekkor a támogatók is kiléptek Később Kouba visszatért, és a Polgári Kör pénztárosa lett. Egyéb tisztségei is voltak. Tagja volt az 1905-ben alakult első egyháztanácsnak.
14. Hegedűs András a Kispest-Szent-Lőrinci Friss Újság, Muskó Pál a  Kispest-Szent-Lörinci Híradó szerkesztője volt.
15. Krautschneider, Vogl, Pellech. Vogl Sándorról már szó volt. Pellech István akkor már Szent Lőrinc Puszta képviselőjeként Kispest-Szentlőrinc képviselő-testületében dolgozott . Egyik vezetője volt a Puszta Szent Lőrinci Takarék és Hitelszövetkezetnek. Krautschneider tisztségei itt felsorolhatatlanok. Erről helytörténeti irodalmunk számos helyen beszél. Lámpagyárát 1902-ben hozta Lőrincre, ahol akkor már állt a villája. A család rövid történetét a Kispest-Szent-Lőrinci Lapok tette közzé 1907. júli. 27-én. 1920-ban hatvan évesen hunyt el.
16. Seper tevékenységéről részletes képet ad Buza Péter: Kispest anno c. könyvében.
17. Horváth Ákos királyi alügyész volt. Számos tisztséget viselt településünkön Néhány közülük: Puszta Szent Lőrinci Dal és Zeneegyesület karnagya, a Polgári Kör vezetőségi tagja. Helyi lapok cikkírója, az 1905-ben újjáéledő Templomépítő Bizottság ellenőre, az Úribanda elnevezésű amatőr zenekar karnagya, zongoristája, melyben társai voltak Miletz József postatakarék-pénztári tiszt, Klemen László zeneművész.
18. Ebben az esztendőben egyértelműen látni lehetett, kik Lőrinc vezetői, és egyben az önállóság elkötelezett hívei: Bókay Árpád, Földvári József, Lippmann Lajos, Limczinger Tamás, Krautschneider József, Staud Péter, Steiner Mór, Szemere Miklós, Utry Máté.
19. Az önállósodás vagy Kispest kötelékében maradás problémáiról részletesen írt a Kispest-Szent-Lőrinci Lapok 1908-as évfolyama. Lásd: Téglás Tivadar: Pestszentlőrinc évszázada a helyi sajtó tükrében. 57-60. l.
20. Erre a helyi sajtó is felfigyelt Kispest és Szent Lőrinc jövője c. cikkében. Vö.: Kispest-Szent-Lőrinci Lapok ápr. 18.
21. Annus Sándor kútfúró mester volt. Számos tisztséget töltött be. Dolgozott Puszta Szent Lőrinc képviselőjeként Kispest képviselő-testületében. Volt a Polgári Kör alelnöke, közgyám, községi bíró, a katolikus egyháztanács tagja, ipartestületi elöljáró, városi képviselő.
22. Kispest-Szent-Lőrinci Lapok ápr. 30.
23. Kispest-Szent-Lőrinci Lapok aug. 6.
24. Kispest-Szent-Lőrinci Lapok júli. 20.