Pestszentlőrinc megyei város

1936-1950

 

 

Őrizzük, tartsuk fenn emlékeinket, gyűjtsük össze                                                                                           

töredékeinket, nehogy elvesszenek végleg,

s ezáltal is üresebb legyen a múlt,

szegényebb a jelen, és kisebb a jövő.

                                                         (Cato)

                                                 

A múltat nem lehet tőlünk elvenni.

De az csak akkor a miénk, ha ismerjük.

                                                        ( Nemeskürty István: Mi magyarok)

 

 

Tisztelt olvasó!

                                      

    Otthonunk története az ásatási leletek jogán másfél évezredet ível át. Ha a honfoglalás történetét tekintjük históriánk kezdetének, akkor is ezer esztendőről szólhatunk, hiszen az Árpád-családnak szállásterülete az ország közepén, a Duna két partján, Csepeltől délre mindkét irányban jó messze terült el – miként azt László Gyula írja.

Ha azt kérdezzük, az írásos emlékek meddig világítanak múltunkba, hét évszázadot mondhatunk.

Ám ha azt nézzük, mennyi ideig szerepelt hivatalos iratokon helységnévként Pestszentlőrinc, akkor pontos a válaszunk. Négy decenniumig, 1910-től 1950-ig.

Az említett időszakhoz azonban a készülődés esztendeit is hozzá kell számolni, és akkor már fél évszázadról beszélhetünk.

Az ötven esztendő történései során a fejlődés, gyarapodás folyamatában jelentős pólusok is kirajzolódtak:

         Az önálló községi rang elnyerése 1910-ben.

         Három békés esztendő az I. világháború kitöréséig.

         Az I. világháború eseményei.

         Az Állami-lakótelep megépülése 1921-1926 között.

         A megyei város rangjának kivívása 1936-ban

         A városi lét másfél évtizedének eseményei.

.        A Főváros közigazgatási rendszerébe történő becsatolás 1950-ben.

Jelen dolgozat a várossá válás történetének legfontosabb eseményeit, és a városi léten töltött másfél évtized történéseit kívánta feldolgozni. A többi, lényegesnek tartott, és az előzőekben említett történésekről már publikált tanulmányok állnak helytörténetünk rendelkezésére. A Pestszentlőrinc krónikája, Az Állami-lakóteleptől a Havanna-lakótelepig, Emlékezések, tanulmányok Pestszentlőrinc múltjáról I-III. Pestszentlőrinc az első világháborúban. Jelezhetjük azt is, hogy az elmúlt évtizedben sorra születtek azok a könyvek, melyek továbbírták – talán a teljesség felé haladva – otthonunk történetét. Ezek felsorolását a jegyzetekben adtuk.

Széchenyi Istvántól Illyés Gyuláig többen szóltak azon kötelességünkről, melyet történelmünk, benne helyi krónikáink feltárása szabott ránk. Cato és Nemeskürty után sok bölcsességet idézhetnénk.             

Puszta Szent Lőrinc – Pestszentlőrinc XX. századi történelmében három olyan esztendő volt – 1910 – 1936 – 1950 — mely az új közigazgatási rendszerbe kerülésével, jelentősen határozta meg a település fejlődését és lakóinak életkörülményeit.

Most, a XXI. században, az 1936-os esztendő 80 éves jubileumán a városi rangra emelkedés történetének, és a 14 éves városi lét eseményeinek megírásával is köszöntjük az évfordulót.

1996-ban, Pestszentlőrinc a várossá válásának 60. évfordulóját ünnepeltük. Akkor jelent meg – mindmáig legteljesebb településtörténetünk – a Pestszentlőrinc krónikája.¹ Az átfogó, nagy ívű munka természetesen szólt a várossá alakulás előkészületeiről, és arról is, miként vívtuk ki a magasabb közigazgatási rendszer bevezetését, ám a kiadvány jellegéből adódóan csak nagy vonalakban. Ezen időszaknak részletesebb, adatokban gazdagabb feltárását jelen tanulmány tűzte ki feladatául.

A Pestszentlőrinc krónikájának megjelenését követő csaknem húsz esztendőben sorra születtek azok a könyvek, melyek tovább írták otthonunk történelmét.² A folyamatos helytörténeti kutatás egyre több ismeretet sorakoztat fel. Bízunk abban, jelen írás is abba a sorba kerül, mely közelebb visz a szintézis eléréséhez.

Az önálló községi cím, a városi rang elnyerése vagy a kerületté válás, mint láttuk, pontosan köthető egy-egy időponthoz.

Az önálló községi lét, illetve a városi rang elnyerését azonban mintegy 10-15 éves előkészítő munka előzte meg. Ezek az évtizednyi idők az önálló nagyközségi, illetve a városi rang elnyerésének históriáját rajzolják meg.

A várossá válást segítő mozgalmak élén mindenkor a település első számú vezetője, a jegyző állt. Személy szerint Kuszenda Lajos és dr. Balogh Géza. Személyiségük és szerepük bemutatása így egyértelmű feladat. Mögöttük – vagy inkább velük egy sorban – azonban mindenkor ott sorakoztak támogatóként, hellyel-közzel ellenérveket is képviselő társadalmi szervezetek és politikai pártok. Róluk is szó lesz a következőkben.

Néhány gondolat a várostörténet műfajáról

Az elmúlt két évtizedben fellendült hazánkban a várostörténeti kutatás, és sorra jelentek-jelennek meg a feltárt eredményeket rendszerező munkák. E téren szűkebb pátriánknak, Pestszentlőrincnek – Pestszentimrének sincs oka a szégyenkezésre.³

A tanulmányok írói nemcsak lokálpatrióták, történészek is. Abban is hisznek, hogy helytörténeti kutatásaikkal a nemzeti történetírásnak is munkásai lehetnek. Szerényen, de mégiscsak építői a nagy egésznek.

Németh József történész mondta 1996-ban rendezett várostörténeti konferenciánkon:

Nem feledhetjük napjainkban sem Horváth Mihálynak, a magyar történelemtudomány maradandó értékű alakjának 1869-es felhívását, amely a történelem forrásainak összegyűjtésére és feldolgozására szólított fel.

Figyelmeztetett arra, hogy gyűjtsük össze azon egyes városok anyagát, melyekből nemzetünk belső társadalmi, szellemi, erkölcsi életének képét a lefolyt századokban összeállíthassuk.⁴

A XX. század harmincas éveiben a kutatási eredményeivel tiszteletet érdemlő, középkorral foglalkozó történész, Mályusz Elemér is a jelenkori történelem jelentős sikerének tartotta a helytörténeti kutatás megindulását, és új útjainak keresését.

Mikor jelen tanulmány ismeretanyaga összegyűlt, már történelmi távlatból láthattuk, hogy mennyi időnek kellett eltelni, milyen erőknek megmozdulni, és a település fejlődésének milyen állomásait elérni, hogy Pestszentlőrinc nagyközségből város legyen.

Ha ennek érzékeltetése több-kevesebb sikerrel megtörtént, a munka nem volt hiábavaló.

Ezzel a lokálpatrióta optimizmussal indítjuk útjára Pestszentlőrinc történetének újabb fejezetét, a várossá válás történetét.

 

.

A készülődés első esztendei

A városi rang kivívásának gondolata szinte egyidős a kispesti visszaolvasztási kísérlet néven elhíresült akcióval. Erről részletesen írt Grünvald Mária is.

Az 1922-től városi rangon élő Kispest hatvan ezres lakosságával szinte fuldoklott saját behatárolt területén. A szorításban született meg a városi vezetés egyedül üdvözítő gondolata: csatolják vissza a jóval nagyobb területen élő Pestszentlőrinc nagyközséget, hiszen 1874-től 1910-ig – egy emberöltőn át – úgyis egy közigazgatási rendszerben élt Kispest és a csatolt „társközség”, Szent Lőrinc-puszta. Természetesen kispesti vezetéssel, a források kispesti elosztásával.⁵

Kispest reálpolitikusai tudták, ez nagy ellenállásba ütközik lőrinci részről.

A házasság, mely Kispest és Puszta Szent Lőrinc között köttetett, anno 1874-ben, Balla Zádor jegyzőségének idején, csöndes és elfogadható volt. Akkor – elsősorban az első számú virilista, a földbirtokos Cséry Lajos tanácsára – a Vecséstől elszakadó Puszta Szent Lőrinc jobb életfeltételeket talált a kispesti közigazgatásban. 1890-től azonban településünk öntudata és önállósodási kedve egyre határozottabbá vált, hiszen tudta, területe sokszorosa Kispestének, lakossága a közös település negyven százalékát adja. Egy 1895-ből származó statisztika szerint 2 361 családban 9 110 személy élt Kispesten és Lőrincen.

A puszta vezetői felmérték, hogy a településrész fejlődési lehetőségei ígéretesek. Az ügyes földesurak parcelláztak, a Családház Építő Egylet új telepek alapjait rakta le.

Puszta Szent Lőrinc hamarosan tételesen is bizonyította, hogy a Kispestnek befizetett adók fedeznék a különálló község anyagi igényeit. Szellemileg pedig – ami az önálló község vezetéséhez elengedhetetlen – a puszta aránylag sokkal jobban áll, mint Kispest.⁶

Az önálló községért folytatott harc bizonyos megszorításokkal példa lehetett a várossá válási mozgalom vezetőinek is. Az sem volt lényegtelen, hogy az önállóságot 1910-ben kiharcoló prominens személyek közül sokan éltek akkor is, mikor a városi rang elnyeréséért indult harcba a település.

Nagy naivság kellett kispesti részről ahhoz a húszas évek második felében, hogy elhiggyék, akár erőszakkal, akár szépen kérve – mint Molnár József, Kispest polgármestere tette – netán mézesmázos, ám átlátszó ígérgetésekkel, Pestszentlőrinc visszaterelhető abba a szervezeti egységbe, ahol számára mindig a Hamupipőke szerepet osztották ki, és ahonnan 1910-ben kiszabadult.

Lőrinc – észlelve a kispesti elképzeléseket – ellenállt, illetve a várossá válással végleges bástyát kívánt felépíteni.

A városi rang elnyerésének igénye mindenképpen megjelent volna, ám a kispesti támadás azt időben előbbre hozta.

Lapozzunk most bele az érdekes-izgalmas esztendők krónikájába!

A történet 1923 végén fordult élesbe. A Kispest-Szentlőrinc című lap, melynek felelős szerkesztője és kiadója a kispesti vezető, Herein Károly volt, meglepő hírrel lepte meg olvasóit.⁷

Szentlőrinc visszacsatolását kéri Kispesthez. A mozgalmat Szentlőrinc komoly polgársága indította, hiszen tudja, hogy a csatlakozás után Kispest, a jelenleg rendezett tanácsú város, törvényhatósági jogú város rangjára emelkedne, melynek Pestszentlőrinc is része lenne.

A csatlakozásnak (…) a ránk nézve örvendetes hírnek komolyságát az is bizonyítja, hogy Pestszentlőrinc agilis főjegyzőjének, Kuszenda Lajosnak Budafokra történt áthelyezése folytán az ő személyes hívei közül is sokan támogatják a csatlakozás eszméjét. ⁸

Kuszenda Lajost, a hír szerint, a vármegye alispánja helyezte át a nyugdíjazás folytán megüresedett főjegyzői székbe.

Azt tudtuk, hogy Herein Károly Kispestnek dolgozott. Lapja, ahol várospolitikai kérdésekben a főszerkesztő, Szalai Miklós csak asszisztálhatott, úgyszintén. A valós tények ilyetén történő beállítása azonban a korrektnek ismert Herein részéről ugyancsak meglepő. Szentlőrinc komoly polgársága, egynéhány szociáldemokrata politikus elképzeléseitől eltekintve, hallani sem akart erről. Nem azért harcoltak az önállóságért, hogy most visszaállítsák a közös közigazgatási rendszert.

Bizonyos, hogy Kuszenda is megdöbbenhetett. Lőrinc történésze is felkapja a fejét. Kuszenda elmozdításáról, annak szándékáról a Kispest-Szentlőrinc című lap számaitól eltekintve sehol sem olvashatott. Még arra is gondolhatunk, hogy a hír netán nem is fedte teljességgel a valóságot. Újságírói ötlet volt. A kispesti vezetés elhamarkodott próbálkozása?

Két kérdés azonban felmerül az évtizedek távolából. Vajon, az arra érdemes vezetőt kívánta a megye átmenteni Budafokra, mert az esetleges csatlakozás után a város első embere aligha ő lett volna, hiszen arra már ott volt Kispest polgármestere. Vagy tán az egyesülést keményen ellenző lőrinci vezetőt kívánták alispáni segítséggel kivonni a forgalomból? Kérdések, ám ha a hírnek valóságalapja volt – az utóbbi látszik valószínűnek. Az is gyanús, hogy Kuszenda esetleges utódjának a neve sem került elő.

Kuszenda azonban a székében maradt, a bekebelezési kísérlet befulladt.

Az első kispesti próbálkozást visszaverték. Pestszentlőrinc önálló maradt és fejlődött.

1925 februárjában pozitív gazdasági mérleget készíthettek a helyi szakemberek. Miután a bevételek összegéből levonták a beruházásokra felhasznált pénzeket, jelentős megtakarítás maradt, többek között kulturális célokra.⁹

Herein, aki leközölte lapjában Pestszentlőrinc kedvező eredményeit, mindezek után összehalászott valahonnan egy újabb rövid, alighanem ingatag lábakon álló, netán szintén újságírói fantázia szülte hírt, mely szerint belügyminiszteri terv született, hogy Kispest és Pestszentlőrinc Pestszentistván néven egyesüljön.¹⁰

A tervezett név kissé különösen hangzott. Továbbiakban sehol sem találkozhattak vele az újságolvasók. Egyet azonban jelzett. Az összevonás élő lehetőségként szerepelt.

1927. május 21-én új helyi sajtóorgánum jelent meg Pestszentlőrinci Újság címen. Felelős szerkesztő és lapkiadó a később legendává váló Csima Jenő, a főszerkesztő Frühwirt Mátyás országgyűlési képviselő volt. Szerkesztőségi helyiségük az Üllői út 93. szám alatt dolgozott. A lapot szombatonként vehette kézbe az olvasó.¹¹

A Pestszentlőrinci Újság megmaradt számai fontos forrása helytörténetünknek, hiszen tudósított a település életének fontos eseményeiről, közölte a képviselő-testület üléseinek határozatait.

A programcikkben Kuszenda Lajos főjegyző a következőket írta:

Ha valamely város vagy község nem rendelkezik helyi sajtóval, az a körülmény a szellemi    javak szegénységét mutatja.(…)

Községünk közönsége már hosszabb idő óta nélkülözi a szorosan vett helyi sajtót. (…) A Pestszentlőrinci Újság községünk kizárólagos fóruma lesz, erre garancia a szerkesztők eddigi közéleti tevékenysége is.¹²

Pestszentlőrinc jelentős fejlődés kapujában állt. Jövőbe mutató tervek készültek:

Községháza, tűzoltólaktanya, tűzoltószertár, gazdasági célokat szolgáló épületek megépítése.

Nagyobb arányú kereskedelmi és gyümölcskertészeti üzem létesítése, utcák, járdák aszfaltozása, rendezése, csatornahálózat, vízvezeték kiépítése.

Szegényház létesítése, az anya- és csecsemővédelmi intézet továbbfejlesztése.

Kultúrház és a csatlakozó kulturális intézmények megteremtése.¹³

Mindezeket 25 000 lakos várta otthonában. Ezek a tervek már egyértelműen egy városi közigazgatásban élő település feltételeit célozták.

Bővült közlekedési hálózatunk. Szemeretelep lakói már villamossal juthattak el a községbe vagy a fővárosba.

Fellendült az építkezési kedv. 1925-ben 251, 1926-ban 368 új építkezést regisztráltak. 1927-re mintegy 600 lakóház felépítését várták a községházán. A fellendülést a parcellázások és a kedvező bankkölcsönök is segítették.

Fejlődött iskolahálózatunk.¹⁴

A növekvő igényeket szolgálva reálgimnázium indításának engedélyezését kérték a helyi vezetők.

A szép terveket azonban vissza-visszafogták a gazdasági realitások.

Mikor 1927 nyarán elkészült a Piac tér (a mai Kossuth Lajos tér) rendezési terve, a már álló polgári iskola épülete mellé az egész teret uraló, tágas községháza építését tervezték. Oda álmodtak egy mozival, színházteremmel, bálteremmel is rendelkező kultúrházat, a reformált egyházak templomait paplakokkal, kertekkel, melyek mellett a piactér is elférne.

Nagy községi parkot rajzoltak meg a tervezőasztalon, sétányokkal, kioszkkal (benne tejívó és cukrászda) és teniszpályákkal.¹⁵

A községi vezetés 1927 végére 3 munkásbiztosítási orvosi állást létesített, melyeket Benyó Józseffel, Dora Józseffel és Krompaszky Endrével töltött be.¹⁶

Jól dolgozott a községi vezetés. Igaz, a főjegyző, Kuszenda Lajos körül megjelentek a kritikák is. Ezek általában anyagi természetűek voltak. Nem is alaptalanul.

Álljon itt egy példa. Az 1927-es esztendőben a község szegényei 600 pengőt kaptak. A községi mérnök a 2. számú központi elemi és a polgári iskola építésének ellenőrzéséért 4000 pengő díjazásában részesült. Ez akkor egy miniszteri osztálytanácsos éves fizetésének felelt meg.¹⁷

Helyi sajtónk újszülötte, a Pestszentlőrinci Hírlap 1928. február 24-én jelent meg beköszöntő számával. Ettől kezdve még alaposabb tájékoztatást kapott településünk lakossága.

A felelős szerkesztő dr. Szűcs János gyakorló ügyvéd volt, akit 1930. május 16-ától Kozma Attila váltott. A mindenkori szerkesztőket valóban szakértő szerkesztőbizottság segítette.¹⁸

A Pestszentlőrinci Hírlap szerkesztősége is az Üllői úton volt, a 125-ös számú házban. Ők is a hét végén – pénteken – jelentek meg.

A várossá válás gondolata folyamatosan szerepelt a lap hasábjain. Tudósított arról, hogy Steiner Mór és Vargha Géza indítványt nyújtottak be 1928. május 3-án a közgyűlésre a várossá válás ügyében. A testület a beterjesztést elfogadta, és az intézkedések megtételére 11 tagú bizottság megválasztását is elrendelte. Az események menete természetszerűleg görgette maga előtt a községháza kérdését. A helyet egyértelműen a Kossuth térre tervezték. A kivitelezési elképzeléseknél megfogalmazták: Olyan legyen, hogy városházának is megfeleljen. A tervek elkészítésére a Pestszentlőrincen jól ismert vállalkozó páros, több jelentős épületünk tervezője és kivitelezője, Janszky Béla és Szivessy Tibor kapott megbízást.¹⁹

Az 1928-as esztendőből fennmaradt egy vázlatos társadalomkép is. Ennek tanúsága szerint Pestszentlőrincen gyári munkásnak és nem kereső családtagnak 5666 személyt, tisztviselőként valamint alkalmazottként családtagjaikkal együtt 8482 főt regisztráltak. Az egyéb foglalkozásúak és eltartott családtagjaik 8275 személyt számláltak.

Ahogy a kispesti becsatolási próbálkozások erősödtek, úgy aktivizálódott a városi rangért indított mozgalom. A Polgári Kör, mely már az önállóság kivívásának is élharcosa volt, talpára állt, és tiltakozott a kispesti tervek ellen.

A Polgári Kör választmányát Steiner Mór elnök hívta össze. A szenvedélyesen tiltakozó felszólalók körében volt Vargha Géza református lelkész, Wimmerth Béla katolikus plébános, Boray József törvénybíró, Boray Sándor iskolaigazgató, Kubinyi Imre mérnök, Okrona Sándor a kaszinó elnöke és Kuszenda Lajos főjegyző.

A választmány tagjai a Polgári Kör nevében határozott ellenállásra, tiltakozásra szólították fel Pestszentlőrinc lakosságát.

A Polgári Kör tiltakozásához csatlakoztak a helyi egyházak, az Úri Kaszinó, az Iparoskör, az Ipartestület, az Erzsébettelepi Népkör, a Szemeretelepi Polgári Kör, az Állami Lakótelepi Kultúregylet, az Önkéntes Tűzoltó és Mentő Egyesület, valamennyi helyi gyár vezetése és a település sportkörei.

Összegezve: mindenki.

Mi volt a riadalom oka?

Két jelentős sajtóorgánum, a Pestmegye és a Magyarország is arról írt, hogy Kispest adósságaiból csak az egyesítéssel mászhat ki, és területi fejlődése is csak a szabad lőrinci területeken képzelhető el.²⁰

Az indulatok oly fokon izzottak, hogy a lőrinciek most már nem elégedtek meg a belügyminisztériumba vezetett delegációkkal, egyenesen a Kormányzó Úr Őfőméltóságához, Horthy Miklóshoz is küldöttséget menesztettek.

A heves viták sorába a békésebb fehér asztalos megbeszélést is bekapcsolták. 1928. május 23-án a lőrinci vezetők megtudták, hogy tiltakozó gyűlésükkel azonos időben a Baumeister vendéglő egyik kisebb termében a Kispest Szentlőrinci Vitézi Járás tagjai bajtársi összejövetelt tartanak. A bajtársak sorában volt dr. Válya Gyula Kispest polgármestere is.

Kuszenda Lajos és Steiner Mór felhasználták a lehetőséget, és a szomszédvár első emberét baráti csevegésre invitálták a helyi kaszinóba.

A zárt ajtók mögül semmi sem került ki. A fehér asztal is diszkréten hallgatott. A beszélgetés témája azonban aligha lehetett kétséges.²¹

A helyzetet tovább mérgesítette, hogy néhány helyi szociáldemokrata – Both Béla vezetésével – politikai tőkét kívánt kovácsolni az újraegyesítésből.

Érvelésük a következő volt. A pestszentlőrinci szociáldemokraták egyesülve a kispesti elvbarátaikkal, a város vezetésében jelentős szerephez juthatnának. Vér nélküli háború volt ez a javából, melynek során a lőrinciek 25 tagú vezérkart választottak a nagy stratégák, Kuszenda Lajos, Steiner Mór és Vargha Géza vezetésével.

Településünk kívülről is fegyverkezett.

1928 júniusában Preszly Elemér főispánt, Agorasztó Tivadar alispánt és Némethy Jenő főszolgabírót a község erejét bizonyító, impozáns levente ünnepségre invitálták. Mivel azokban az időkben mindenről a kispesti akciózás jutott a helyiek eszébe, előhozták a témát, és a jeles vendégekből a következő nyilatkozatot szorították ki:

Az összevonásokat célzó kormányrendelet nem a népes, 23 000 lelket számláló és gazdaságilag erős Pestszentlőrincre vonatkozik. Az összevonás semmi esetre sem történhet meg az érdekelt községek akarata nélkü.²²

A vármegyei vezetők nyilatkozatának ellenére fennállott egy veszélyes momentum. Bizonyos települések összevonását kormányrendelet írta elő, tette lehetővé. Pontosan a BM 115 800/1925. sz. rendelete, mely az összeépült községek egyesítésével és a törpe kisközségek megszüntetésével foglalkozott.²³

Kisközség ugyan nem volt Pestszentlőrinc, ám Kispesttel valóban összeépült.

Az adott helyzetben megszólat a többségben lévő katolikus tábor első embere, Wimmerth Béla is.

Régóta kísért a Kispesthez csatolás. Most actualis lett, amennyiben Kispest nagyon szorgalmazza. Nekünk semmi hasznunk nem lenne belőle, épp ezért kézzel-lábbal tiltakozunk ellene. Június elején vezetem a küldöttséget a Belügyminiszter Úr elé. (Historia Domus)

Kispest közben polgármester-választáshoz közeledett. A hivatalban lévő Válya Gyula megígérte, ismételt megválasztása esetén megszerzi Lőrincet.²⁴

A Belügyminisztérium mosta kezeit, illetve ennél is tovább ment. Az egyesítési törekvésről semmit sem tud – mondta. Ezt ugyan nehéz volt elhinni, hiszen nem egy tiltakozó delegáció járt már a magas hivatalban.

Kispest közben taktikát változtatott. Csendesebbre fogta a hadjáratot. Nem beszélt törekvéseiről. Lőrincen azonban tudták, nem adta fel.

Pestszentlőrinc lendületben volt. A fejlődésnek olyan útjai nyíltak meg, melyek jelezték, kinőtte-kinövi a községi kereteket, jogos egy magasabb közigazgatási formába történő átlépés.

Szemere István a Pestszentlőrinci Ipari és Gazdasági Hitelszövetkezetet bízta meg birtokai további parcellázásával. A szövetkezet közvetítési díjat és kezelési költségeket nem számított fel. Miután a parcellázáshoz megkapták az Országos Földbirtokrendező Bíróság és a lőrinci képviselő-testület engedélyét is, elkezdődhetett az utcák kialakítása.

Szemere nagyarányú vállalkozása lakókat, kereskedőket, iparosokat vonz a községbe. Nőni fog a forgalmi adó – vélték joggal. Legyen hát Pestszentlőrincen önálló forgalmiadó-hivatal, és a befolyó járulék ne Kispestet gyarapítsa. A pénzek maradjanak Lőrincen, és fordítsák olyan kulturális intézmények felállítására, amellyel egy városnak sem kell szégyenkeznie. Ha már dolgozni kezd a hivatal, intézze Vecsés és Soroksár ügyeit is.

Eredmények és biztató tervek jellemezték községünket. Lengett is a zászló. Lépten-nyomon hangoztatták szóban és írásban:

Vagyonával Pestszentlőrinc szinte egyedülálló csonka Magyarország községei között.

Természetesen Kispest sem vette le a városháza homlokzatáról a képzeletbeli transzparenst.

Egyesülésből fakad a jólét.

A „vagyonos” Pestszentlőrinc – a jelzőt nem kell túl komolyan venni – elkészítette az 1929-es esztendő költségvetését. 340  503 pengőt osztottak el a következő bontásban.

                          Elöljárók, tisztviselők fizetése: 113  031 pengő

                          Tűzrendészet:                             32  418 pengő

                          Tanügy és testnevelés:                54  819 pengő

                          Közművelődés:                           4960 pengő

                          Szegénység, népjólét:                 7676 pengő

                          Közlekedés:                                78 578 pengő

                          Egyebek:                                    49 662 pengő

Az 50 százalékos pótadóból 92 790 pengő bevételt vártak. Ezt az összeget – jó érzékkel – arra kívánták fordítani, hogy közkutak fúrásával egészséges ivóvizet biztosítsanak Rendessytelep lakóinak és az Üllői út locsolására.

A település dinamikus fejlődése további iskolabővítéseket is igényelt.

1928 őszén községünk is beszállt abba a versenybe, mely az építendő vármegyei kórháznak adhatott otthont. Nagy a versengés Budapest, Kispest, Szentendre, Sashalom és Pestszentlőrinc között. A községünkkel versengők ingyen telket ígértek a kórház céljára. Ezt Szemere István is megtette, a sajtó pedig némi optimizmussal, egy kis lódítással meg is toldotta:

Pestszentlőrinc esélyes, mert a Gellért-hegy magasságában fekszik, és a felajánlott telek kívül esik a gyárak vonalán.²⁵

Az utókor már két dolgot is tud: A Gellért-hegy magasságát nem érte el a felajánlott terület, és a kórház sem itt épült fel.²⁶

A helyi sajtó végezte dolgát. Tájékoztatott és folyamatosan nyugtatott.

Pest vármegye főispánja – utalva a belügyi kormányzat megnyilatkozásaira – kijelentette:

Szó sem lehet Pestszentlőrinc egyesítéséről Kispesttel. (…)

Pestszentlőrinc község megtartja önállóságát ²⁷

Pestszentlőrinc lendületes betelepülését, fiatalodását mutatják az elemi iskolák tanulólétszámai. A Wlassics, a Gulner, a Rendessytelep, az Erzsébettelep, a Szemeretelep 2    700 tanulót jelentett. Tanításukra mindössze 17 tanterem állt rendelkezésre. Az iskolák sürgősen újabb tantermeket kértek.

Nemcsak a kisdiákok szorongtak tantermeikben. A község lakosságának nagy része katolikus hitben élt, és egyetlen temploma volt. Igaz, akkorra már állt a nagytemplom.²⁸

A reformátusoknak, evangélikusoknak nem volt templomuk. A 8 000 lakosú Állami Lakótelepen sem épült fel az Isten háza.

A városi rangra aspiráló településnek ezeket a betegségeit orvosolni kellett.

Jó hír jelent meg az 1929-es esztendő elején, mely a helyi ipart és a foglalkoztatást érintette.

A General Motors autógyártás céljára bérbe kívánja venni a helybeli Lipták-gyárat. A gyárban évente 8000 kocsit szerelnének össze, mely 400-500 dolgozó alkalmazását tenné lehetővé. Öt év múlva csak magyar munkások dolgozhatnának a gyárban.²⁹

A településen egyre jobban ismert, jelentős számú helyi dolgozót foglalkoztató Lipták-gyár akkora már Ganz Danubius rt. érdekkörébe tartozott.

A szép reményekre jogosító fejlesztési tervek ellenére hiú remény volt, hogy Kispest eláll beolvasztási szándékától. Ekkor az alispán a neuralgikus kérdés rendezésére tárgyalást tűzött ki a vármegyeházra.

Az elszánt lőrinci delegációt Balla Mihály községi bíró, a szomszéd város küldöttségét dr. Válya Gyula polgármester vezette.³⁰

A helyi lapok és az irattárak megmenekedett kötegei ontják a helyi híreket. A terjedelem kötöttsége azonban fegyelmezett válogatást kíván.

Az 1929-es esztendő elején megnyílt a Batthyány és a Baross utcák sarkán a Kaszinó új otthona. A 17 méter hosszú díszterem, társalgó, étterem, kártyaszobák és a versenyasztalokkal berendezett biliárdterem – mindez komfortosítva vízvezetékkel, ventilátorokkal, telefonnal, rádióval – már egyértelműen a városi színvonalat képviselte.

Özönlenek is a régi és az új tagok: bírák, ügyvédek, orvosok, tanárok, minisztériumi és magántisztviselők.

A házavató díszvacsorát – 100 terítékkel – 1929. február 6-án rendezték. A menüről nem maradt feljegyzés, a sajtó lelkesült sorai azonban ma is olvashatók:

Varázslatos munka volt az egyszerű házból hathét alatt ilyen komoly klubhelyiséget teremteni.³¹

Az újonnan kialakított kaszinóban kisebb forradalom is lezajlott. Lekerült a bejárat fölött lévő felirat: csak férfiaknak. Kovács László vigalmi elnök teadélutánt rendezett a hölgyeknek. Az est házigazdája a nőtlen Kubinyi Vilmos volt. A helybeli úrinők és úrilányok éltek is a megjelenés lehetőségével, a helyi sajtó meg közölte neveiket.

Hölgyek a kaszinóban, hölgyek a Pestszentlőrinci Katolikus Nőegyletben. Özv. Istvánffy Gyuláné elnökletével dolgoztak. A választmány a helyi társadalom illusztris nőtagjaiból állt.

Figyelmet érdemel, hogy február elején kétnapos képviselő-testületi közgyűlésen a közterületek burkolásáról, a Kossuth Lajos tér parkosításáról határoztak. A parkosításra 100×180 méteres terület állt rendelkezésre.

A községi vezetés jóváhagyta 2 000 új házhely átadását a Szemere-birtokból. A házhelyek mellett területeket kívánt biztosítani templomtér, piactér, játszótér, elemi iskola, óvoda, villamos végállomás céljára, valamint az izraelita temető bővítésére.

Joggal lehetett elégedett a helyi vezetés az újonnan alakuló utcák esetében megfogalmazott elvárásokkal:

Az utcák szélessége 12-15-19 méter legyen. Jobb és bal oldalon szegélyezze 2-2 méter széles járda vízlevezető árokkal. Burkolása kaviccsal, domború hát kialakításával történjen.

Nem túlzott a helyi sajtó, mikor így írt:

Budapesten és környékén egyetlen parcellázásnál sem kötöttek ki olyan utcaszélességet, mint Pestszentlőrincen, és az utcák, járdák kialakítására vonatkozó rendelkezések sem tartalmaztak olyan kikötéseket, mint Pestszentlőrincen.³²

A község elöljárósága nemcsak az újonnan felosztott terület útjaira ügyelt. Elhatározta csaknem valamennyi járda és utca kiépítését. A várható önköltség tetemes összeget jelzett, melynek előteremtését rövid lejáratú belföldi kölcsönből biztosították.

A községnek akkor már garanciája volt annak felvételére, hiszen a település háztartási többlete 128 308 forintot mutatott. Ez fedezte az éves törlesztő részleteket.

Ezek a fejlesztések is a várossá alakulást készítették elő.

Mindemellett a helyi vezetők nem dőltek hátra karosszékeikben. Ott voltak minden kilométerkőnél, hiszen a kispesti veszély állandósult.

Agorasztó Tivadar, Pest vármegye alispánja – neve gyakorta fordul elő jelen írásban – a következő petíciót kapta a községtől:

A Kispest megyei város által kezdeményezett egyesítést a napirendről levenni és községünk további függetlenségét és önállóságát biztosítani méltóztassék. Községünk iránt mindenkor tapasztalt jóindulatában bízva nyújtjuk be kérésünket.

A beadás dátuma: 1929. június 7. Aláírásukkal a település vezetői látták el a kérelmet.³³

1928-ig a testületi értekezletek fő témája volt a kispesti visszacsatolási próbálkozások visszaverése. 1929-től a hangsúly áthelyeződött a várossá válás stratégiájának kidolgozására.

Az objektív háttér is jól alakult. Elkészült a csepeli vízmű és a környező települések nagyarányú 3 éves terve. A helyi sajtó szakszerű, a részletes terveket közlő írásokkal jelentkezett.

A harmadik év programja a község főnyomó vezetékének megépítése. (…) A Gloriette és a Szemere-major közötti legelő területén fog megépülni a földbe épített medence, mely 5000-6000 köbméter vizet tárol. Ez ellátja az alacsonyabban fekvő részeket vízzel, míg a magasabb helyek vízellátására víztorony épül.³⁴

A település komfortfokozatát emelte az is, hogy lehetőség nyílott a helyi távbeszélőkészülékek bekapcsolására a fővárosi automatikus telefonhálózatba.

1929 nyarán Szűcs János országgyűlési képviselőnk is jól dolgozott. Mikor megtudta, hogy a település oktatási kiadásai felemésztik az 50 százalékos pótadót, eredményesen járt el az illetékes minisztériumban.

Ezek szerint az 1927. és 1928. évekre követelt hozzájárulásokat elengedik, és a folyó évtől 29 000 pengő helyett 14 000 pengő hozzájárulást kérnek (…) Pestszentlőrinc kasszájába 50 000 pengő hullott.³⁵

A városi rangra törekvő nagyközség életének sok momentumáról esett szó. Nézzük meg azt is, milyen szociológiai képet mutatott településünk az 1928-as esztendőben.

Népességünk többségét tisztviselők, közalkalmazottak, magánalkalmazottak, önálló iparosok és kereskedők alkották.

Munkáscsaládba – kereső és eltartott családtag – 5 573 személy tartozott. Ezt a munkáslétszámot főleg az Állami Lakótelep adta. Tudjuk – községünk bánatára – az Állami Lakótelep közössége a közterhek viseléséhez nem járult hozzá.

A társadalomkép a következőképpen festett:

        Állami illetve köztisztviselő és közalkalmazott:   7901

        Magántisztviselő és szabadfoglalkozású:              1839

        Önálló kereskedő, önálló iparos:                           2533

         Iparban és kereskedelemben dolgozó segédek:     3146

         Ipari munkás:                                                         5573

         Magánalkalmazott:                                                2176

          Földműves:                                                               347

          Különböző munkás és napszámos:                        1596.³⁶

 

A fenti társadalomkép ismeretében az sem érdektelen, hogy miként jelent meg a legutóbbi országgyűlési képviselő–választáson  – 1926-ban –  a helyi pártok támogatottsága.

Az Egységes Párt, melyet 1922-ben gróf Bethlen István alapított, és amelyből 1934-ben a Gömbös Gyula vezette Nemzeti Egység Pártja nőtt ki, nemcsak az országos politikában, községünkben is vezető erő. Településünk korabeli társadalomképét ismerve, ez nem is meglepő. A kerület munkástársadalma második helyre hozta fel a Szociáldemokrata Pártot. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Párt (fajvédők), a Független Nemzeti Demokrata Párt is jelen volt, de nem meghatározó tényezőként.³⁷

A városi cím elnyeréséig ívelő további esztendők választási eredményeit is közli a kiadványunk jegyzete, folyamatosan érzékeltetve településünk politikai arculatát.

Az 1930-as évre készített költségvetés a szükségleteket és a nagy beruházásokat fedezte. Igaz, az 50 százalékos pótadót is felszippantották a tervezett kiadások. Anyagilag így is megállt a lábán a településűnk.

Emellett még egy adatot tárhattunk a bekebelezést szorgalmazó kispesti vezetés és a megyei adminisztráció elé.

Amíg Kispest lakosságának gyarapodása 1920 és 1928 között 28 százalékos volt, addig Pestszentlőrincen 112 százalékot mutattak a statisztikák.

Tisztelt szomszédjaink! El a kezekkel Lőrinctől! Nagyközségünk határozottan halad a városi rang elnyerése felé. Ma azonban már tudjuk, Isten malmai az államigazgatásban is lassan őröltek.

1929. október végére Pestszentlőrinc közzétette ingatlan vagyonát. A felvezetés így hangzott:

Kispest minden nélkül engedte el Pestszentlőrincet, de közadakozásból ma már 100 388 négyszögöl közvagyona van.

A hosszú felsorolásból kiemelkedik Szemere István adományainak sora. Templom, iskola, óvoda, piactér, sporttelep, kavicsbánya, köztemető, egészségügyi intézmények, faiskola, villamosmegálló, villamos pálya, stb. céljára adományozott birtokából 65 192 négyszögölt, a közterületeknek mintegy 60 százalékát.³⁸

A község az ajándék ingatlanokból jelentős területeket adományozott a helybeli egyházaknak. Pénzben kifejezve – 30 pengő négyszögölenkénti telekárral – 158 520 pengős juttatást jelentett.³⁹

Az egyházi élet alakulásáról szólva említést érdemel Salfer Károly evangélikus lelkész megérkezésének és beiktatásának a sajtóvisszhangja.

1929. december 12-én minden feltűnés és külsőség nélkül megalakult településünkön a katolikus akadémikus urak szövetsége, mely a Corporatio Laurentia nevet vette fel, Szent Lőrinc emlékét idézve.

Vezetősége a helyi katolikus felső értelmiség soraiból került ki.⁴⁰

1929 októberében – a helyi politikai erők csatározásaival és taktikázásával – megtörténtek a járási törvényhatósági bizottsági választások. A legvaskosabb meglepetést a Keresztény Szociális Párt szolgáltatta. Ők a polgári egység jelöltjei közül Kuszenda Lajos ellen agitáltak. Főjegyzőnk körül akkorra már sokasodtak a gondok. Kuszenda Lajos helyett Déry József táblabírót jelölték. Ez a manőver zavart okozott. Ennek következményeként a Keresztény Szociális Párt elnöke, az ugyancsak nagy tekintélynek örvendő plébános, Wimmerth Béla nem került be a törvényhatósági bizottsági tagok sorába. A nevezett szervezet Keresztény Szociális (gazdasági) Párt néven is szerepelt. A választások eredménye megmutatta, hogy a favorizált jelöltek közül többen kívül maradtak a tekintélyes testületen.

A leadott szavazatok alapján a járási törvényhatósági bizottság rendes tagja lett Kuszenda Lajos, Weisz Márton kisgazda, volt soroksári bíró, Dunaharasztiból Oberfrank György kisgazda, bíró, és Drexler Mihály vezérigazgató a Soroksár–Taksony Takarékpénztár első embere.

Póttagnak választották Kretzinger József építőmestert Dunaharasztiból és Both Béla nyugalmazott tanítót Pestszentlőrincről.

Both Bélának ez az elismerés is ösztönzést adott arra, hogy frissen szerzett tekintélyével hangoztassa a Kispesttel való egyesülés szükségességét.⁴¹

Az 1929-es esztendő vagyonmérlege már városi méretű. A helyi vagyon ingóságokban, épületekben, telkekben, értékben, készpénzben, követelésekben 1 020 139 pengőt jelentett. Adósság elenyésző. A tiszta vagyon 1 000 000 pengő felett állt.

A település szellemi igényét jelezte, hogy három helyi újságra is előfizethettek a tájékozódni kívánók.⁴²

1930 januárjában mérlegre tették Pestszentlőrinc 20 esztendejét. Reálisan látták, az első tíz évet a háború, forradalmak, gazdasági problémák árnyékolták, de a második tíz esztendő már a jövőt is megalapozó fejlődést hozta.

A helyi lakosság száma közel került a harmincezerhez.

A korábbiakban vázolt társadalmi szerkezetben bizonyos átrendeződés következett be. Növekedett az állami, illetve közalkalmazotti altisztek és a mezőgazdasági napszámosok száma. Pontos kimutatást a jegyzetek adnak ⁴³

A lakosság számszerű növekedése és társadalmi sokszínűsége hozza az ötletet az esztendő elején. A már meglévő Úri Kaszinó mellé alapítsanak Polgári Kaszinót.⁴⁴

Az Úri Kaszinó elit közönségét ismerve, itt másokat szólítottak meg. A község tisztes polgárait iskolai végzettségre, foglalkozásra, hitvallásra és politikai felfogásra való tekintet nélkül. Lényegében minden olyan lakost vártak, akik az önművelés és szórakozás mellett szívesen vitatnák meg a helyi élet társadalmi, gazdasági és egyéb közérdekű kérdéseit.

Aligha tévedünk abban, hogy ezek a törekvések is a városi lét alapjait rakták le.

1930 tavaszán megkezdődtek az előkészületek a községi képviselő-választásokra. Választhatott az a személy, aki 6 éve pestszentlőrinci lakos és 2 éve fizeti az adót. Ezek ismeretében mintegy 6 000 választópolgár megjelenésével számoltak.

Természetesen településünk is a nagy gazdasági válság közepén volt. Segíteni kellett az embereken közmunkák szervezésével is. Községünkben a munkanélkülieket és családtagjaikat 10 000 főre becsülték.

Fel is állították – községi szinten elsőként az országban – a munkaközvetítő hivatalt. Elkészítették a szegényügyi katasztert is, melyet a közmunkák és segélyek odaítélésénél vettek figyelembe. A munkaközvetítő nem váltotta meg a helyzetet, legfeljebb enyhítette.⁴⁵

Kuszenda Lajos – noha támadások, vizsgálatok zaklatták – 1930 szeptemberében még egy figyelmet érdemlő elgondolással állt elő. Köztiszteletben álló, jól ismert helyi vezetőkből és tekintélyekből Pestszentlőrinc naggyá tételére közügyi bizottságot alapított. A bizottság tervezett munkájával kapcsolatos elképzeléseknek nyoma nem maradt.

1930. október. Ismét erős ajánlólevelet kapott Pestszentlőrinc. Dr. Preszly Elemér főispán (később Pestszentlőrinc második díszpolgárává választották) és dr. Erdélyi Lóránt alispán látogatást tett községünkben. Vizsgálták a pénztárat, vagyonkezelést, háztartásvitelt. Értékelésük pozitív volt.

Pestszentlőrinc, a vármegye legnagyobb községe szilárd gazdasági alapokon áll.

Nem sokat kellett várakozni a helyieknek, hogy 1930. december 31-én megjelenő statisztika átírja a megyei vezetők megállapítását. Pestszentlőrinc immár nem csak megyéjében, az országban is a legnagyobb község.

A bizonyíték nevekben és számokban:

                        Pestszentlőrinc:                      30 553 lakos

                        Törökszentmiklós:                 29 000 lakos

                         Békés:                                   28 840 lakos

                        Szarvas:                                 25 499 lakos

                        Orosháza:                               25 148 lakos

                        Csepel:                                   23 850 lakos

                        Mezőkövesd:                         21 188 lakos

                        Diósgyőr:                               21 154 lakos

                        Kiskundorozsma:                   19 125 lakos

Annak részletezésétől tekintsünk el, hogy Magyarországon hány városban él sokkal kevesebb ember, mint Pestszentlőrincen.

 

Megérett az idő

 

Az 1931-es esztendőben jelentek meg a határozott követelések a 30 000 lakost számláló községben. Pestszentlőrincet minősítsék megyei városnak.

A Szűcs János, majd 1930. május 16-ától Kozma Attila szerkesztésében megjelenő Pestszentlőrinci Hírlap írta Pestszentlőrinc várossá alakulása című cikkében 1931. május 1-jén.

Eddig a Kispesttel való egyesítés veszélye sürgette a városi rang kiharcolását, most ezt tovább nyomatékosítja az új, a községekre vonatkozó adórendelet. (…) Ennek értelmében Pestszentlőrinc község évente 200 000 pengő adójövedelmet veszít el. Ez a veszteség pedig áthúzza a fejlesztési terveket.

A kispesti csatlakozás hívei továbbra is hangoztatták a beolvadás szükségességét, ami a városiasítás híveit tovább aktivizálta. A városiasítás szükségessége az iparos és kereskedő társadalom érdekkörében is megjelent.

Az új háztartási törvényjavaslat a községi iparos és kereskedő társadalomra százszázalékos adótöbbletet róna. Ezt a veszedelmet a község feje felől el kell hárítani, és ennek egyetlen módja az, hogy Pestszentlőrinc önálló megyei várossá váljon.⁴⁶

Az iparos és kereskedő társadalom részéről is erőteljesen támogatott mozgalom élén ekkor már a helyi katolikusok első embere, az évtizedek óta Lőrincen szolgáló, számtalan, közéleti tisztséget betöltő plébános, Wimmerth Béla állt. Ő a kemény küzdelem egyik legbefolyásosabb harcosa, aki később pápai prelátusi és pesti főesperesi címével, illetve a Vármegyei Törvényhatósági Bizottságban betöltött tagságával további súlyt adott a helyi követeléseknek.

                                                                                                                                 

Hallgattak rá. Nem véletlenül lett a településen a Független Községi Párt elnöke.

Az iparos és kereskedő lakosság határozott fellépése megkívánja, hogy vázoljuk, milyen helyet foglalnak el ők a település társadalmában. A statisztika tanúsága szerint a településen  2639 ember élt – vállalkozók és a családtagok – kisiparból és a kiskereskedelemből. Nyomós ok volt ez is a városi rang kiharcolásában, ám az igazi mozgatórugó változatlanul a kispesti manőverezés végleges leszerelése.

A helyi lakosság tovább városiasodott. Jelentősen növekedett a gyári munkások száma. A folyamatban az őstermelők végképp kisebbségbe szorultak. Ez érthető volt, hiszen a népesedés ütemének felgyorsulása, a parcellázások előretörése egyre több mezőgazdasági területet foglalt el.⁴⁷

A továbbiak során záporoztak a városi rang kihívása melletti érvek. Pestszentlőrinc várossá válása esetén vármegyei hozzájárulás címén 50 000 pengőt takarít meg. Adóalapunk 330 000 pengő. Ha településünk község, a vármegye ebből 70 000 pengőt kap. Városi rangon ez csak 20 000 pengő lenne.

A Szemere lövölde – sok tömeggyűlés helye fennállása óta – lelkes, elszánt nagygyűlés résztvevőit fogadta az esztendőben.  Izzó hangú tiltakozás szólt a kispesti tervek ellen, és a városi rang elnyerése mellett. A szónokok egyaránt szóltak a népmesék és a szikár számok nyelvén.

Kispest jól akar nősülni. Pestszentlőrincnek nagy a hozománya.(…) Kispest községünk gazdasági erejével kíván kimászni adósságaiból.

Végül a döntő érv hangzott el kedvező pótadókról, és a városi ranggal járó egyéb anyagi kedvezményekről. A városi rang elnyeréséért küzdő helyi vezetők a közvélemény-kutatás fegyverét is bevetették. Az akció eredménye: A lakosság 75 százaléka tíz nap alatt aláírta a városi rang kérelmét támogató íveket.

Kispest is érezte, hogy fogy a remény Pestszentlőrinc megszerzésére. Rohantak fűhöz-fához. Még mindig bíztak a főhatóság számukra kedvező döntésében. Városukon belül is újabb és újabb frontokat nyitottak. Az egyesítés melletti sajtópropaganda támogatására gyűjtést szerveztek.

A kispestiek pengői és fillérei táplálták a reményt. Wimmerth Béla látva Kispest egyre elkeseredettebb harcát, hallva az eldurvuló hangot, mely retkes lábú lőrincieket és lőrinci bérenceket emlegetett, tiltakozó küldöttséget vezetett az alispánhoz, és nem is eredménytelenül. Bevetették Szűcs István országgyűlési képviselőt is. Az óvatos politikus nem állt ugyan Pestszentlőrinc mellé, de legalább nem tolta Kispest szekerét sem. Kijelentette:

Nem avatkozom Kispest és Pestszentlőrinc magánügyeibe.⁴⁸

Ismételten megjelent a fehér asztal politika is a küzdelemben. Dr.Weyner Emil Gyöngyvirág utcai villájának 1931 nyarán vendége volt Vargha Imre pénzügyi államtitkár. A vendéglátó lehetővé tette, hogy Wimmerth Béla is megjelenhessen a villában, egy válogatott közéleti személyiségekből álló küldöttséggel.

A beszélgetés során előjött az ismert kérés: Szereljék le Kispest beolvasztási kísérletét, és gyorsítsák a városi rang elnyerését.

A pénzügyi államtitkár – Szűcs Istvánhoz hasonlóan – óvatos, a helyzetet reálisan látó politikusként olyan tanácsot adott, mely aligha tetszett a Wimmerth delegáció tagjainak.

Pestszentlőrinc maradjon továbbra is önálló község, és halassza kedvezőbb időre a városiasítást.

A türelmes vagy türelmetlen várakozás idejét azonban egy bomba robbanása szakította meg. A községi vezetésben olyan személycsere történt, mely egy rövid időre háttérbe szorította a napirenden lévő kérdéseket. Felmentették a hivatalban lévő főjegyzőt, Kuszendát, és helyére dr. Balogh Gézát választották. ⁴⁹

Gondok és remények

(Balogh Gézával tovább)

 

A községben köztiszteletben álló törvényszéki bíró, dr. Dvorák Viktor keserű cikket írt 1932. február 29-én a Pestszentlőrinci Újságba.

Immáron egy éve lesz, hogy egyhangú lelkesedéssel elhatároztuk a várossá alakulást. A nagy lelkesedés után nem sikerült végigjárni a tervezett utat.

Ebbe a nagy történelem is beleszólt. A gazdasági válság a községet is számos ponton érintette. 3 000 munkanélkülit élelmezett a község. Wimmerth Béla is keserűen jegyezte fel:

Az ínség emelkedőben, a sok munkanélküli rajokban cirkál az utcákon, és lepi el a plébániát. Eddig a templom csarnokában nem állt koldus, most megjelent az első. (…) Rövid időn belül már vagy húszan várták az alamizsnát. (Historia Domus).

A gyárak kevés munkahelyére más településekről jártak a dolgozók. 5 000 beépítetlen házhelyet tartottak nyilván. 4 800 házból csak 2 200 volt adóköteles. Üres a kassza. Városháza építését tervezte a helyi vezetés, de csak egy emeletráépítésére futotta a Herrich utcai községházánál.

Gondok voltak az oktatásban és az egészségügyben. A helyben kiállított bizonyítványoknak nem volt igazi tekintélyük a középiskolákban.

A nehéz helyzetben, a nagy célért, a városi rang elnyeréséért folyó harc idején sem csitultak el a személyes torzsalkodások.

Linczinger Tamás ipartestületi elnököt – sikertelenül – megpróbálták megbuktatni. Daróczy Endre közigazgatási jegyző és Galambos Lajos adóügyi jegyző fegyelmi ügyét nem zárták le, noha mindkét főhivatalnok bírósági felmentést kapott.

Az új vezető, Balogh Géza – még csak helyettes főjegyzői rangban – tájékozódott. Főleg Kuszenda régi embereivel óvatoskodott.

A helyi összefonódásokat tükrözte a községháza bővítési munkálatainál megbízáshoz jutó helyi kisiparosok névsora.⁵⁰

Az erkölcsökre azonban, megmosolyogni való módon, mindenképpen vigyáztak.

Régóta emlegették egy modern strandfürdő szükségességét, csak a pénz hiányzott. Vagy netán más akadály is felmerült?

A község lakossága nem kívánja a családi erkölcsöket veszélyeztető bájbemutató közterületi berendezését.⁵¹

Mit dolgozhatott az újságíró ezen a cizellált mondaton, ám az egészséges lelkületű olvasóknak volt min derülni.

A bájbemutatókat zárt ajtók mögé vitték, és a Kaszinóban borozgató urak halkabbra fogták hangjukat, ha intim dolgokról esett szó. Márpedig volt téma. A vándor színtársulattal művésznők is érkeztek a községbe. A Herrich mozgóban léptek fel.⁵²

Miközben bőségesen sorjáztak a hivatalos iratok községi ingatlanok felújításáról – Krautschneider-ház – útépítésekről, járdaépítésekről, közvilágításról, vízvezetékről, piacról, bizonyítva, nem álltak le a fejlesztések, egy, a témához nagyon közel álló dokumentum is megszületett.

Pest megye pártfogóan terjeszti fel a belügyminiszterhez Pestszentlőrinc nagyközség várossá alakulását.⁵³

Figyelmet érdemel az is, hogy 1932. július 25-ei keltezéssel elkészült Pestszentlőrinc szabályozási terve, melyet a megye jóváhagyott. Ezt követően parcellázási terveket csak akkor fogadhattak el, ha azok a szabályozási tervbe beillettek. ⁵⁴

A községi adminisztráció bővült. Mivel a meglévő hivatali helyiségek már újabb íróasztaloknak helyet nem adhattak, bérbe vették Boroska Mihályné házát.⁵⁵

Be kell vallani, nem tudjuk, ki volt Boroska Mihályné, és hol volt a háza. Feltehetően a működő községháza közelében.

Az 1932-es esztendő leglényegesebb intézkedésével Pestszentlőrinc egy részét átadták Kispestnek. Mikor látták szomszédjaink, hogy a visszacsatolásra egyre kevesebb a remény, legalább területet kértek községünktől.

Kértek, nem követeltek. Jogalapjuk a követelésre nem volt. A kérést a Pestvármegye című lap drámai sorokkal támogatta:

Halálra van ítélve egyik legnagyobb Pest megyei városunknak, Kispestnek a jövője.⁵⁶

Kértek először 1100 holdat, melyet településünk nyomban visszautasított. Az alkudozások során – a történelmi igazsághoz ez is hozzátartozik – Kispest maga mögött érezhette a megyei vezetés támogatását.

A hosszasan elhúzódó vitákban sokat ért Balogh Géza bölcsessége, taktikai érzéke, Wimmerth Béla keménysége, és a tárgyaló delegációba visszahívott Kuszenda Lajos tapasztalata.

Pestszentlőrinc végül 222 hold nem lakott területet ajánlott fel Kispestnek, de a kijelölt rész valós átadását 1935 júliusáig elhúzták.

1933 nyarán jelentős útépítések történtek.⁵⁷

Napvilágot látott egy lényeglátó megállapítás is.

Pestszentlőrinc akkor nyerhetné el nyugalmát, ha akár jobbra, akár balra eldőlne a városiasítás ügye.⁵⁸

A helyi vezetők és a lakosság többsége azt kívánta: jobbra dőljön. A cél elérése egységet kívánt. Ez motiválta a Pestszentlőrinci Polgári Pártot, mikor békejobbot nyújtott minden, a községben működő pártnak. A helyi Polgári Pártot – mely eredetét az önállóság elnyerésének idejéhez, és a Polgári Körhöz vezette vissza – a főjegyzői pozícióból felmentett Kuszenda Lajos vezette. Az egykori községi vezető most a helyi politikai életben kívánt hangadó lenni.

A meghirdetett gyűlésen a Nemzeti Egység Pártja és a Szociáldemokrata Párt vezetősége jelent meg.

A helyi pártok egyhangúlag mondták ki a várossá válás szükségességét. Ennek jelentőségére a községi vezetés is ráérzett. Immáron minden oldalról, minden erő – néhány elszigetelt személytől eltekintve – a várossá válást támogatta. Mikor 1933 augusztusában a község képviselő-testülete ismét tárgyalta a tennivalókat, arra már valamennyi helyi párt vezetőjét meghívta. Így a képviselő-testületben egyhangú döntés született a várossá alakulás kérelmezéséről. Balogh Géza ugyan figyelmeztetett arra, hogy a magasabb közigazgatási rendszerben az 50 százalékos pótadó 60 százalékra emelkedne, ennek ellenére a testület változatlanul kitartott az 1931. december 3-án született döntés mellett.

A városi rangra készülő községben együtt volt a realitás és a délibábos ábrándkergetés.

A helyi sajtó nagy hírekkel volt tele. Óriási méretű terveket készítettek a lőrinci strandfürdőre, melyet 12 000 vendég befogadására terveztek. Ha megvalósul:

Pestszentlőrinc mellett Nizza vagy Monte-Carlo csak modern Potemkinfalva, melynek több évtizedes hírnevét Pestszentlőrinc egy csapásra elhomályosítja.

A strand mellé csónakázó tavat gondoltak, közepén fényes mulatóval. A vállalkozói ajánlatot az Objektum rt. nyújtotta be.⁵⁹

Feltehetőleg nem csak a jelen, már a korabeli lőrinciek is mosolyogtak ezen az álomvilágon. Meg kell mondani, vezetőink komolyan vették a megvalósulás lehetőségét. A helyi sajtónk szeptemberi szenzációi erről szóltak.

Élénk érdeklődés mellett folyik a strandfürdő ügyének tárgyalása. A község kikötötte: Az Objektum rt. a Lövölde és a kavicsbánya területén a gyógyvizet kereső próbafúrásokat nyolc napon belül kezdje meg, és 1934. április 1-ig fejezze be. 800-900 méter mélyre fúrjanak.

Tartoznak a vállalkozók a tervrajzokban feltüntetett összes munkákat hat éven belül befejezni. A vállalkozók komolynak látszanak, hiszen már eddig 10 000 pengőjükbe került a munka. Azt azonban cáfolta a község vezetése, hogy játékkaszinó építését is terveznék. Megnyugtatásul közölték azt is: a strandfürdő építése nem vesz igénybe helyi anyagi erőket. ⁶⁰

Ha a tervek valóra válnak, talán még az erkölcsvédők is behunyják szemüket. Erre sajnos nem volt szükség.

1933 őszére összekovácsolódott a várossá válási mozgalom meghatározó politikai ereje. Szeptemberben vitéz Gömbös Gyula hívei erős pártot szerveztek a községben. A jelentős táborral rendelkező Keresztény Gazdasági és Szociális Párt és a Független Városi Párt teljes tagságával belépett a Nemzeti Egység Pártjába.

Wimmerth Béla szerint a Független Városi Párt a közéleti tisztaságot kívánja bevinni a leendő város közigazgatásába, és ellenpontot kíván teremteni a Kuszenda „blokk” ellenében.

Még abban az esztendőben Gömbös Gyulát Pestszentlőrinc díszpolgárának jelölik. A szavazáson a szociáldemokraták is felemelték a kezüket. Talán azért is, mert Ziegler Károlyt és Riesz Ádámot Dvorák Viktor a kommunistákkal azonosította. Támogató szavazatukat cáfolatnak szánták.

Közben Balogh Géza is megszólalt.

Sem község nem vagyunk, sem város. Amit a községre szabnak, az kicsiny nekünk, amit pedig a városra, az még nem illet meg bennünket.(…) A település népességével, iparával, kulturáltságával, lakóinak intelligenciájával megérdemli a várossá válást.⁶¹

A város kulcsát azonban egyelőre még a Belügyminisztérium fiókjában őrzik. Az álmodozó helyiek – a próbaköltségvetés stabilizálására hivatkozva – bíznak a közeli sikerben.

A Belügyminisztérium még várt, és a sokat hangoztatott anyagi stabilitásra újabb garanciákat kért.

Balogh Géza és csapata tovább érvelt.

Mi lesz, ha Pestszentlőrinc vízvezetéket, csatornát, kórházat, állandó színházat, kultúrházat, vágóhidat épít.(…) Pestszentlőrinc további boldogulását csakis egy magasabb önkormányzati szerv keretében találhatja meg.⁶²

Pestszentlőrinc mindent elkövetett, hogy városias arculata legyen a településnek.          Elgondolás elgondolást követett:

Szent Lőrinc napjára szervezzenek Pestszentlőrinci Napot. Télen és nyáron indítsanak szabadegyetemet.

El kellene vetni a régi községháza bővítésére, ráépítésére készített terveket, és a jövendő városközpont érdekében a közigazgatás épületét a Kossuth térre kellene emelni. Ezzel az elképzeléssel Pest vármegye alispánját is felkeresték. Kérték a ráépítési terv törlését. Az új városközpont eszméjét olyan tekintélyes lőrinciek képviselték, hogy nem is késett Erdélyi Lóránt véleménye.

Ő mindig arra törekedett, hogy Pestszentlőrinc szép középületet kapjon, és ha az emeletráépítés nem ezt szolgálja, akkor nem engedélyezi.⁶³

Akik úgy gondolták, hogy Erdélyi Lóránt maga hozza a díszes lobogót a városháza ormára – tévedtek. Az alispán udvariasan, de a következőket írta:

Pestszentlőrinc kérésének pénzügyi alátámasztása elasztikus volt. (…) Mihelyt a pénzügyi helyzete jobb viszonyokra fordul, (…) ez a viruló község egy magasabb önkormányzati szervben találja meg boldogulását.⁶⁴

Az alispáni véleményt a belügyminiszteri állásfoglalás még meg is erősítette.

Kispest  figyelemmel kísérte községünk törekvéseinek alakulását, és alkalmasnak tartotta az időt arra, hogy ismét megszólaltassa szirénhangjait

Pestszentlőrinc egyedül és kizárólag csak akkor lesz igazán boldog, és csak akkor fog igazán a köz  érdekében cselekedni, ha egyesül Kispesttel.⁶⁵

Pestszentlőrinc azonban ebből a boldogságból akkor sem kért.

Az 1933-as esztendő utolsó két hete nemcsak ünnepeket hozott. Megtörténtek a jelölések a helyi képviselő-testület tagjaira. ⁶⁶

Dr. Révész Béla főszolgabíró elnökletével egyezségre jutottak a polgári pártok. A Nemzeti Egység Pártja listáján Wimmerth Béla, Huray György, Kuszenda Lajos képviselték a húzó személyeket. A választást december 22-ére írták ki. Meglepetés nem született. Az erőviszonyok domináltak. A Nemzeti Egység Pártja magabiztos győzelmet aratott. A községi bíró maradt Balla Mihály, a törvénybíró pozíciójába azonban új ember került, Pozsgai Károly asztalosmester személyében.

Az örömbe üröm is vegyült. A Nemzeti Szocialisták (Meskó párt) megfellebbezték a választásokat. Indokuk a következő volt:

A Nemzeti Egység Pártja más színű szavazólapokat nyomtatott, azt nem borítékolták, így nyilvánvaló volt az, ki melyik listára szavazott.

Az esztendő búcsúztatásaként a Nemzeti Szocialista Párt gyűlést tartott. Meskó Zoltán pártelnök szavait alázattal közölte a Pestszentlőrinci Hírlap.

A Nemzeti Szocialista Párt önálló listával indul a mostani községi választásokon.(…) Így legalább megismerjük erőinket. Más szándékunk nincsen, mint hogy a lőrinci szervezetünket minél szélesebb alapokra helyezzük.

Az országos politika településünkön is éreztette hatását. Az óévet búcsúztató misén és istentiszteleteken Pestszentlőrinc jövőjéért is imádkoztak a hívek.

1934. január elején munkára készen állt a helyi képviselő-testület: Bédy József, dr. Déry József, Hödl Ferenc, dr. Guthy Károly, dr. Huray György, Marschalkó Jenő, Mohai Károly, Molnár Ferenc, Pécsi József, Véber Ernő, Poszpischl Ciprián.

Az átlagéletkoruk mintegy 50 esztendő volt. A legidősebb képviselő 71, míg a legfiatalabb 36 éves volt. A testületnek jelentős szerepe volt a városi rang elnyerésében. A képviselő-testület tagjainak ismert adatait a jegyzetben tüntettük fel. ⁶⁷

Az 1934-es esztendő örömhírrel köszöntötte a település polgárságát, ám ugyanez nehéz helyzetet teremtett a községi vezetés számára. Egy átfogó minisztériumi vizsgálatot követően a községi pótadót 44 százalékról 30 százalékra szállították le. Az adózó örült, a községháza nem tudta, hogy a bevétel kiesést követően miből tartja fenn adminisztrációját.

Az elmúlt három esztendő adói évről évre növekedtek.⁶⁸

Az adózók befizető fegyelme nem volt rossz. Mintegy 90 százalékuk teljesítette fizetési kötelezettségét. Az elmaradók – ha anyagi helyzetük ezt indokolta – befizetési kedvezményt kaptak.

A kivethető adók mértéke függött az újonnan felépült házak számától is. 1933-ban 567 új otthon épült a községben, kevesebb, mint a megelőző esztendőkben. Rossz volt a gazdasági helyzet, és a nagy parcellázások befejeződtek.

1934 januárjában Balla Mihály, a település népszerű és megbecsült bírója nyilatkozott a Pestszentlőrinci Hírlapnak. Mérlegre került a múlt, a jelen, és szólt – megítélése szerint – a jövőről.

A közelmúltról elmondta, hogy az általános gazdasági hanyatlás következtében még súlyosabb anyagi és erkölcsi terhet jelentett az Állami Lakótelep. Gyógyszert, orvost, kenyeret, munkát kellett adni a telep szerencsétlenjeinek, miközben a község szegényeire pénzben és figyelemben is kevesebb jutott.

A Pestszentlőrinci Hírlap helyzetjelentései is drámaiak voltak.

Fel kell emelni tiltakozó szavunkat az ellen, hogy Pestszentlőrinc a főváros nyomorgóinak menedéke legyen (…) Sehol a környéken annyi fertőző betegség nem fordul elő, mint az Állami Lakótelepen(…) Két-három családot 25-30 embert zsúfolnak egy lakásba.

Konkrét példát is hozott a helyi újság:

111. sz. épület 5. sz. ajtó. Lakják: Atlasz János tizedmagával, Hegedüs Sándor nyolcadmagával, Dudás Sándor hetedmagával. 25 nyomorult. A laktér két szoba és konyha.⁶⁹

A kilakoltatások a legkeményebben 1933-ban indultak meg, és 1935-ig tartottak. A felmondási végzés szűkszavú volt

                                                              Lakásfelmondás

 

                                             A Magyar Királyi Belügyminisztérium VIII/c.

                       Értesítem, hogy a lakásfelmondási pört a mai napon folyamatba tette.

                                                                                         Budapest, 1933. április hó

                                                                                           A miniszter rendeletével

1. Hegyi István s. k.⁷⁰

.

 

Keményedtek a viszonyok. A Kanadai Magyar Munkás c. lap írta:

A fővárosi szegény ember nem kap többé szükséglakást Budapesten. A kedvezmények a sashalmi és a pestszentlőrinci lakótelepen is megszűntek.⁷¹

A belügyminisztérium is kilépett filantróp modorából, és erélyes levélben közölte, unja már, hogy a helyi egyházak vezetői, a helyi egyesületek és a községi elöljáróság állandóan a telepi nyomorultak nevében kilincsel náluk. A minisztérium célja, hogy az ínségesek kitelepítése után pontos lakbérfizetőknek utalja ki a lakásokat.⁷²

Szélpál Árpád a Népszava újságírójaként járt a telepen, mikor kisgyerekek kapaszkodtak a karjába: Bácsi, ugye nem rámolnak ki minket?

Az Érzéketlenül, szívtelenül címen közzétett riportja megdöbbentő tényeket közölt az utcára került hadirokkantakról, hadiözvegyekről, világtalan és tüdőbeteg emberekről, sokgyerekes családokról.⁷³

A körülmények ismeretében érthető, hogy Balla a jelent bizonytalannak ítélte. A 30 százalékra csökkentett pótadó megnyomorította Pestszentlőrinc helyzetét. A kultúrának befellegzett. Munkaalkalom nincs, a kereskedelem és az ipar pang, az adózók száma napról napra csökken.

A múltat, jelent reálisan értékelő helyi vezető a jövőről – indokkal, indokolatlanul – borús képet festett. Nem várt javulást.

A kölcsönökre épített házak egy részét a terhekkel nem boldoguló tulajdonosok árulják. A község munkát adni nem tud, az egykori adófizető most helyi segélyre számít.⁷⁴

Érkeztek azonban jobb hírek is. Például iskolaügyben. Kemenes Illés tankerületi főigazgatót – egy küldöttség látogatását követően – sikerült kihozni a Wlassics utcai iskolába. Íme, egy olyan épület, ahol a leendő gimnázium elhelyezkedhetne – mondták a vendéglátók. Az elemistákat pedig befogadná az Állami Lakótelep újonnan kiépített iskolájának 14 tanterme.

Már meg sem lepődünk azon, hogy Kispest ismét előállt egy ötlettel. Teremtsen a város és a község egy közös gimnáziumot – természetesen Kispesten – és ehhez Pestszentlőrintől csupán 50 000 pengő hozzájárulást kérnének.

Községünk köszönte, de ezt sem kérte. Tehette ezt annál inkább, mert a megye alispánja az önálló gimnázium létesítése mellett foglalt állást, és Kemenes Illés is azon volt, hogy a helyi gimnázium, két osztállyal kezdjen tanítani a Wlassicsban.

A helyi fejlesztések első számú célja, változatlanul a strandfürdő volt. Hosszú tervezgetés után a Budapesti Ingatlanforgalmi rt. tette meg kecsegtető ajánlatát.

400 000 pengős tőkével világvárosi strandfürdőt épít Pestszentlőrincen.

Ilyen összegű ajánlatot nem lehetett komolyan venni. Nem is volt az. Mit tehettek a város gazdasági szakemberei? Felvetették egy részvénytársaság megalapításának gondolatát. 50 000 pengővel már megindulhatnának a munkák, a részvényesek pedig hamarosan nyereséggel kapnák vissza a pénzüket. A 15 000 pengős részvényelőjegyzés hamar összejött. A sikerben reménykedő község kikötése így hangzott:

A 33 000 lakosú Pestszentlőrinc, és a 65 000 lelket számláló Kispest és környéke, valamint a környező települések intelligens közönségének modern igényeit kielégítő strand épüljön.⁷⁵

A részvénytársasági alapon épülő beruházásnál – hosszabb távon – a község is jól számított. Mivel bérelt területről lett volna szó, 30 év után az egész létesítmény a településre szállhatna.

A helyi gimnázium megindítása látszólag sínen volt. Ám miért lenne a dolog ilyen egyszerű? A községben hangadó Nemzeti Egység Pártjának vezetése úgy vélte, inkább kereskedelmi iskola nyisson továbbtanulási lehetőséget a helyieknek. A település lakossága is ingadozott: gimnázium legyen vagy kereskedelmi? A községi vezetés diplomatikus döntést hozott a kereskedelmi mellett.

Ha a Kultuszminisztérium adja az iskola dolgozóit és felszerelését, akkor a dologi kiadásokat és a bérleti díjat vállalja a községháza.⁷⁶

1934. március elején megtartotta alakuló közgyűlését a Magyar Nemzeti Szövetség helyi szervezete. Mindenkit várunk! — hangzott a hívó szó.

A Szövetség mindenkié: keresztényé, zsidóé, munkásé, iparosé, hivatalnoké, szocialistáé, kormánypártié.

Elnöknek választották dr. Kettinger Ferencet, a társelnöki tisztségekkel Bernolák Jánost, Déry Józsefet, Erdős Miklóst és Guthy Károlyt tisztelték meg. A vezetőség tagjairól már több szó esett az előzőekben. ⁷⁷

A Magyar Nemzeti Szövetség a legszélesebb alapokra építkezett. A tisztikarba beválasztották a községi vezetőket, valamennyi helyi egyház képviselőjét. Ott sorakoztak az egyesületek első emberei is. ⁷⁸

1934-ben területi gyarapodás lehetősége merült fel. Bélatelepről volt szó, ahol az Akadémia a Vigyázó-birtok örököseként nagyobb területet parcellázott. ⁷⁹

A házak gomba módra bújtak elő. Közigazgatásilag Rákoskeresztúrhoz tartoztak, lakói azonban szívesebben éltek volna Pestszentlőrinc területén.

A csatlakozási szándék egyértelmű támogatottságot élvezett. Ezt akarta az Akadémia, mert így a parcellázott területek eladását könnyebbnek vélte. A lakosság is így gondolta a jövőt.  A kereskedők is, hiszen Bélatelepről sok árut csempésztek át községünkbe, aminek a helyi kereskedők és adófizetők látták kárát.

A csatlakozással azonban 1948-ig várnia kellett Bélatelepnek.

1934 tavaszán jártunk. Dr. Balogh Géza ugyan már elismert vezetője volt a községnek, de főjegyzői címe előtt – immár három éve – ott volt a helyettes előtag.

Az egyre kínosabb ügy rendezését a Nemzeti Egység Pártja vette kezébe, és elérte, hogy a járási főszolgabíró 1934. május 27-ére kitűzze a jelölést.

Bár a városi rang elnyerése lett volna 1934-ben olyan biztos, mint Balogh Géza megválasztása. Mégpedig óriási lelkesedéssel. ⁸⁰

Az immáron hivatalosan is kinevezett első számú vezető közigazgatási jegyzőnek Keresztesi Józsefet, segédjegyzőnek Jezerniczky Lászlót vette maga mellé. Aki a megválasztási ceremónia részleteire is kíváncsi, menjen vissza a Pestszentlőrinci Hírlap korabeli számaihoz. ⁸¹

A folyamatosan készülő statisztikák továbbra is fejlődésről beszéltek, cáfolva Balla Mihály pesszimizmusát.

Pestszentlőrincen 5330 házban 35 600 lőrinci élt. A fejlődés ütemét mutatja, ha kissé visszalépünk az időben. 1931. december 31-én 4217 háznak 30 200 lakosa volt. 1934 március elsején pedig a fent közölt számokat tartották nyilván.

Nemcsak a település népessége növekedett, az itt tevékenykedő Nemzeti Egység Pártjának szervezete is. Időpontunkban már 4 000 tagot regisztráltak.

Az örömittas nagy választmányi ülésen szép szavakban sem volt hiány.

Pestszentlőrinc megalakulása óta a Nemzeti Egység mindig a nemzeti gondolat jegyében cselekedett, és ebben a községben mindig a nemzeti eszme dominált.⁸²

A kereskedelmi vagy gimnázium vetélkedésében az előbbi lett a győztes. Az esztendő áprilisában a Kultuszminisztérium államtitkára járt a községben. Ezt követően a helyi vezetés a gimnázium ügyét levette napirendről, és helyette a kereskedelmi iskola létesítésének adott szabad utat. A tervek szerint az új középiskola nemcsak lőrinci diákoknak adna helyet, fogadná a lajosmizsei vasútvonalon az eddig a fővárosba igyekvőket.

Ki is választották az iskola ideiglenes épületét a Rendessytelepen. A minisztérium pedig ráütötte a pecsétet. ⁸³

1934 áprilisában megjelent településünkön a Nagyváradról érkező Zilahi–Bujk Béla hírlapíró, akit az Ipartestület a jegyzői feladatok ellátásaival bízott meg. Az utókor számára azonban érdekesebb, hogy 1934-ben kiadta Pestszentlőrinci Útmutató című – ma már helytörténeti értékű – könyvecskéjét. ⁸⁴

A községi vezetés változatlanul a városi rang mielőbbi megszerzésében bízva döntött úgy, hogy a községháza – városháza a Kossuth térre kerüljön.

1934 júniusában az ország legnagyobb községe az ország egyik legnagyobb eseményének meghirdetésére vállalkozott. Ennek története máig kiesett településünk kultúrtörténetéből, csak az utóbbi évek gondos kutatása hozta felszínre.

Rákóczi Ferenc halálának 200. évfordulójára – 1935-re – nagyszabású, 300 szereplőt felvonultató szabadtéri színjátékot terveztek a helyiek. Nagy zenekarról álmodoztak. Ehhez sikerült megnyerni a községben élő Balassa Kálmánt, az Operaház nyugalmazott koncertmesterét. Az időpontot is kitűzték 1935. szeptember elejére.

Júliusban már 10 000 levélzáró Rákóczi-bélyeg került forgalomba. Felirata: Történelmi ünnepi játékok Pestszentlőrincen. Bárcsak egy is ismeretes lenne!

A lendület még augusztusban is töretlen volt. Nagyon készültek a vezérlő nagyfejedelem korát idéző szabadtéri parádéra. 500 darab 1 pengős jegyet hoztak forgalomba. A helyi sajtó – a bizakodás hangulatában – megszólaltatta a helyi vezetők aggódó kérdését is.

Vajon, lesz-e érdeklődés? ⁸⁵

Az aggódó kérdés már előrevetítette a valót. Az illúzióból vesztett illúzió lett, hiszen az alapköltségeket fedező 500 jegyet nem tudták eladni.

A keserű búcsúztató patetikus mondatokban szólat meg:

Nagy dolog lett volna, ha az országban elsőként Pestszentlőrincen rendeznek szabadtéri játékokat II. Rákóczi Ferenc tiszteletére. A lőrinciek szíve azonban megmerevedett.(…) Elvégeztetett a szabad színtéri játékok ügye soha-soha fel nem támadásra.⁸⁶.

Ha nem is valósulhatott meg a nagyszabású és reprezentatív Rákóczi-rendezvény, valami mégis csak volt. Idézzük Wimmerth Bélát:

Az újonnan felépült katolikus kultúrotthonban 1935. április 12-én nagyszabású Rákóczi est volt. (…) Április 27-én és 28-án „Éjjel a magyar erdőn” című nagy, zenés-énekes táncjátékot mutatták be, melynek híre bejárta az egész vidéket. Szépségével még a fővárosi vendégeket is elbájolta. (Historia Domus).

Térjünk most vissza a Rákóczi ünnep megszületésének hónapjába, és nézzük, mi volt az, ami megvalósult. Ha húzódott is az I. világháborús hősök emlékművének elkészülte, legalább felavathatták az Ereklyés Országzászlót a Kossuth téren.

Wimmerth Béla ünnepi misén áldotta meg a zászlót. A talapzatba elhelyezték az avatás díszjegyzőkönyvét és 63 vármegyéből hozott földet. A felvont zászlón az Így volt, így lesz!  — felirat díszelgett. A zászlóanyák felkötötték szalagjaikat, miközben szavalatok, beszédek és a helyi lelkészek imái hangzottak.

1934 júniusában történt mindez.

Trianon emléke a továbbiakban is ott volt életünkben. Mikor 1935. június 23-án elhelyezték a Hargita téren a trianoni emlékkereszt alapkövét, abba belekerültek a Kárpát hegység darabkái is, melyeket a Magyar Nemzeti Múzeum ásványtára ajándékozott.

Lépjünk azonban vissza 1934 nyarához.

Megérkezett a kereskedelmi iskolánk igazgatója, dr. Urbányi János. A bezárt Szemere-lövölde pótlására újat kezdtek építeni. A földmunkákat már el is kezdték, és elbírálták a helyi iparosok 11 000 pengős költségvetését.

Sajnálatos érdekessége az új lövöldére vonatkozó híreknek, hogy annak helyét nem jelölte meg az egyébként minden apróságra figyelő újságírásunk. Egyéb források szerint a Szemere-lövöldétől a SZAC pálya irányában lehetett mintegy 1 000 méterre. Mára már nyoma sem maradt a korabeli készülődésnek.

1934 nyarán a Nemzeti Egység Pártja helyi szervezetének női tagozata kihúzta az adu ászt. Elnöknek választotta Fedák Sárit.

Az ünnepelt Zsazsa rutinos színésznőként építette fel és mondta el beszédét. Íme egy része:

Megtisztelve érzem magam, hogy a Vezér engem ezzel az elnöki kinevezéssel kitüntetett. Ez a lap a Fedák Sarolta cselédkönyve. Elszegődtem a Nemzeti Egységhez.

A vezér természetesen Gömbös Gyula volt, aki fiatal politikusként több ízben mondott beszédet helyi gyűléseken, és Pestszentlőrinc első díszpolgára lett.

Fedák – némi túlzással – hűségesküt a lőrinci asszonyok nevében tette le. Majd hamarosan szociálpolitikai programot hirdetett.

Elsőként legfontosabb feladatunk a szegény sorsú családok gyermekein segíteni.

A csillogó díva fel is mutatott nyomban egy félig megkötött gyereksapkát. Ha befejezte, ezzel is a szegénységet kívánja enyhíteni.

A Pestszentlőrinci Hírlap a félig kész gyereksapka felmutatásáról a valót írta? Ha igen, aligha mondhatunk egyebet: no comment. ⁸⁷

Balogh Géza – immár kinevezett főjegyzőként — foglalta el a kiváló versenyeredményeiről elhíresült tűzoltó egyesület elnöki székét. Alelnöknek választották Farkas István nyugalmazott honvéd ezredest, titkárnak Keresztesi Józsefet, pénztárosnak Schuller Gusztávot, orvosnak Dora Józsefet. Jeles férfiak alkották a tisztikart. ⁸⁸

Voltak továbbá parancsnokok, alparancsnokok, szakaszparancsnokok, valamint 24 tagú választmány 6 póttaggal.

Szerencsére nem voltak akkora tüzek, mint amekkora testület vezette a helyi tűzlovagokat.

1934. augusztus 5-én felszentelték az Állami Lakótelep templomának alapkövét. Az ünnepségen Kiss István lelkész már a kor frazeológiájával beszélt:

A Felvidékről, Erdélyből, Bácskából mint viharvert költöző madarak úgy húznak erre szegény, riadt szemű magyarok. S a haza, ez a sok sebből vérző anya itt legalább be tudta fogadni őket.(…) Ők kapnak most templomot.⁸⁹

Az ünnepi napok közben a felháborodás vihara is kitört a helyi kisiparos társadalom soraiban. A munkanélküliség idejét élték, és a katolikus kultúrház építését mégis pesti cég kapta. A község 20 000 pengő támogatást ígért az építkezéshez, azzal a kikötéssel, hogy a munkákat helyi kisiparosokkal végeztetik. Erről a támogatásról azonban az egyháztanács lemondott. Nagyon előnyös lehetett a fővárosi ajánlat.

Később árnyalódott a kép. A végzendő munkák negyedét helyiek kapták.

1934 szeptemberében készülődni kezdtek a község polgárai. Az önállóság elnyerésének 25. évfordulójára, 1935. január elsejére. Keresni kezdték a veteránokat. Az Ezerház Építő Egylet tagjai közül élt még Kelemen, Schön és Swanda bácsi. Élt Schwecht Károly is, aki még a  Cséry uraság idején került a kavicsbányába az erdélyi szászok közül.

És megtalálták a bölcsőringatók közül Annus Sándort és Balla Mihályt, a volt és a hivatalban lévő bírót, Bernolák Mátét, Déry Józsefet, Steiner Mórt, Wimmerth Bélát, Dora Józsefet, Erdős Miklóst, Kuszenda Lajost, Boray Sándort, Ferenczy Sándort, Linczinger Tamást és Kovács Lászlót.

A kínkeservesen összehozott évforduló története azonban már az 1935-ös év krónikájába tartozik.

A város kapujában

 

Az 1935-ös esztendő elején rangos kinevezések érkeztek községünkbe vezető személyiségek számára.

Wimmerth Bélát XI. Pius prelátussá léptette elő. Ezzel a legnagyobb méltóságot viselhette, melyet világi pap, plébános elérhetett. Történt mindez január első napjaiban. Az okmányt a kinevezésről dr. Hannauer A István püspök adta át. Az ünnepségen aztán már prelátus-plébánosunkat, mint a pápai kamarás rang esélyes várományosát emlegették.

A pápai kinevezés nyomatékos tekintélyt adott a lelkipásztornak. Nem is késett sokáig az újabb elismerés.

Wimmerth prelátus úr Erdős Miklós gyárigazgató, Bernolák Máté gyógyszertár tulajdonos, Kuszenda Lajos nyugalmazott főjegyző, Bédy József pékmester és Hollós József kereskedő társaságában a Vármegyei Törvényhatósági Bizottság tagja lett Pestszentlőrincről. A bizottság tagjait is az esztendő első napjaiban köszöntötte a helyi sajtó. ⁹⁰

A kor politikai hangulatának megfelelően a IX. évfolyamába lépő Pestszentlőrinci Újság is megfogalmazza hitvalló programját.

Keresztény és magyar nemzeti alapon ápolni a nemzeti egység gondolatát, és a megoldásokra váró nagy nemzeti feladatok szolgálatában mozgósítani és összegyűjteni minden erőt. ⁹¹

Februárban a Pestszentlőrinci Úri Kaszinó is hangos volt. Balogh Géza kormányfőtanácsosi kinevezését ünnepelték. Kevés plébános lett prelátus, még kevesebb községi főjegyző kormányfőtanácsos. A helyi sajtó tudni vélte, ez egyedülálló az országban. ⁹²

Aligha kétséges, Balogh Géza esetleges polgármesteri kinevezéséhez az új titulus nem jött rosszul. De hol van még az a városi rang?

Az előbbiek mellett kissé elhalványult az a hír, hogy szobrászművészünk, Visnyovszky Lajos elnyerte a Képzőművészeti Egyesület jubileumi ezüstérmét.

1935 tavaszán viszonylagos csönd volt a városiasítás ügyében. Történtek azonban egyéb dolgok. Országos visszhangot kiváltóak és helyiek is.

A helyi sajtó fenegyereke, a Pestszentlőrinci Újság szerkesztője, Csima Jenő január 19-én eltűnt. Hosszas hallgatás után, az első jelzésként, a lapot március 16-ától szerkesztőként és kiadóként Csima Jenőné jegyezte.

A suttogó hírek után 1935. június 13-án a Pestszentlőrinci Újság feltárta a tragédiát. A rendőrség eltűnési osztálya közölte:

Az eltűnést követő mintegy három hónapon belül Csima Jenő személyleírásának megfelelő holttestet fogtak ki a Dunából Makád határában, és eltemették a makádi temetőben. Az agnoszkálási eljárás június 25-én ért véget. Dr. Vitray Antal törvényszéki orvos szakértő minden kétséget kizáróan megállapította, hogy a makádi temetőben elhantolt férfi azonos Csima Jenővel, és halálát nem vízbefúlás, hanem gyilkos golyó okozta, és holtan került a Dunába. Csima Jenő hamvai egyelőre a makádi temetőben nyugszanak, további elhelyezésük iránt csak az ügyészség temetési engedélye után történik intézkedés.

Csima lapjának első száma 1927. május 21-én jelent meg településünkön. Úgy gondolta, saját elgondolásai szerint alakíthatja lapját, és korábbi tapasztalatai arról is meggyőzték, egy bátor újságírónak itt van mit tollhegyre tűzni.

Leleplező írásai pereket zúdítottak a nyakába. Kapott pénzbüntetéseket és rövid időre elzárást is. Ezekről a Kuszenda-portré is beszélt.

Ha egyszer valaki megírja a helyi sajtó történetét, ott Csima Jenőt rangos fejezet illeti meg. ⁹³

1935. március 31-én és április 1-jén országgyűlési képviselőket választottak.

A község 6 szavazókörzetében helyi jelölt nevével nem találkozhattak a választók. Polgáraink így elsősorban pártokra szavaztak.

A helyi sajtóban a legnagyobb – csaknem kizárólagos – támogatást a Nemzeti Egység Pártja kapta. Arra kérték a helyieket, az ötös kockába helyezzék el a keresztet. Éltetik is jelöltjeiket: dr. Csík József címzetes apátot, felsőházi tagot, a nyugalmazott altábornagy gróf Takács-Tolvay Józsefet, a Frontharcos Szövetség elnökét és Baczonádi Szabó Imre lapszerkesztőt.

Községünk mintegy 35 000 lakósától 7101 érvényes szavazat hullott az urnába. Arra nincsen adatunk, mennyien voltak a szavazásra jogosultak.

A következő szavazat-megoszlást jegyzőkönyvezték:

               Nemzeti Egység Pártja:      2575

               Szociáldemokrata Párt:       2134

               Keresztény Párt:                 1048

               Demokrata Párt:                     822

               Nyilaskereszt Párt:                 340

Tovább is pontosíthatjuk községünk politikai térképét. A Nemzeti Egység Pártja az V. számú körzetben volt a legerősebb. A Rendessytelepen a Szociáldemokrata Párt nyert. A Nyilaskeresztes Párt – viszonylagosan – a Petőfi utca és a Gulner utca környékén szerepelt a legjobban.

A kortesek békében megvoltak egymás mellett. Az I-es körzetben (Állami Lakótelep) hangosabb volt a Szociáldemokrata Párt agitációja. ⁹⁴

Az országos sajtóból megtudhatták a választók, hogy Pest környékén dr. Csík József és Takács-Tolvay József nyert mandátumot. Pestszentlőrincet is ők képviselték a parlamentben. Segítettek-e a városi rang elérésben? Arra nincs adatunk.

Még a parlamenti szavazások előtt jelölték Pestszentlőrinc második díszpolgárát. Nem helyi kiválóság kapta a lehetőséget, bár alkalmas személyiségekben nem volt hiány. Neveket most ne emlegessünk.

Preszly Elemér titkos tanácsos, a főispáni székből belügyi államtitkári pozícióba emelkedő személy volt. Jelöltből hamarosan megválasztott díszpolgárunk lett.

A főispán támogatta településünket. A belügyi államtitkár – főleg a városiasítás ügyében – még inkább megtehette. Ezek a megfontolások is motiválhatták a döntést, melyet végezetül a Nemzeti Egység Pártja juttatta révbe.

Az okmányátadás ceremóniája egy ideig váratott magára, ám Balogh Géza végül is átnyújthatta az ezüstös veretekkel ékes ébenfa díszdobozban elhelyezett iratot. Preszly Elemér legalább átvette, nem úgy mint Gömbös Gyula, aki csak érte küldött. Igaz, a két személyiség nem volt azonos súlycsoportban.

Elment a király, éljen az új. A Nemzeti Egység Pártjában éltették az új főispánt, Karay-Krokker Kálmánt. A köszöntőt az ékes szavú prelátus, Wimmerth Béla mondta.

Mindnyájunk óhaja: szebb, gazdagabb Pestszentlőrincet teremteni. A hangzatos célt Balogh Géza tűzte ki.

Mit tegyünk addig is, míg beköszönt a városi rang?

A Nemzeti Egység Pártjának akkor már volt Gazdasági Bizottsága, élén Balogh Gézával. Tervük volt az anyaközség és a kapcsolódó telepek szervesebb egységének a megteremtése.

A diagnózis így hangzott:

Pestszentlőrinc nem egyéb, mint parcellázott területen kiépült, egymással semmi, vagy nagyon kevés szerves összefüggésben álló, csupán közigazgatásilag egybeforrt települések együttese.⁹⁵

Záporoztak a hírek településünkről.

A Szent Imre kertváros 170 villájának tulajdonosa elérkezettnek látta az időt arra, hogy helyi kaszinót alapítson. A helyi katolikusok élére új világi elnök került Guthy Károly személyében. Felavatták a református templom első harangját. A Pestszentlőrinci Zeneegyesület a legnagyobb élő zeneszerző, Hubay Jenő nevét vette fel. Kubinyi Vilmos asztalra tette A Pestszentlőrinci római katolikus egyházközség története 1935-ig című mindmáig értékes adatokat közlő könyvecskéjét. Befejeződött az Állami Lakótelepen a katolikus templom építése. Fel is szentelték 1935. július 29-én. Augusztus18-án már neve is volt a templomnak: Szent László plébánia templom. Az oltárképet, mely természetesen a legendák övezte Árpád-házi királyt, a lovagiasság és hithűség bajnokát ábrázolta, Fanta István műépítész, a templom tervezője festette. Szólt a harang is, miután Wéberné Bárány Elza személyében haranganyát választottak. Mindenki lépett egyet – mondhatjuk.

A képviselő-testület május végén újólag állást foglalt a városi rang elnyerésének szándéka mellett. Az állásfoglalásnak némi mellékzöngéje is megszólalt.

Nem kívánta a kérelmet támogatni Kovács László, a Nemzeti Egység Pártjának vezetője, és titkára, Kézdi Béla. Ellene volt a törekvésnek Mohai Károly kereskedő, és az ismert orvos, Huray György is.

Főleg a vezető párt prominenseinek magatartása volt érthetetlen. Nem is volt tartós az ellenkezés. Hamarosan módosult a vélemény a NEP háza táján, és egyértelműen foglaltak állást a magasabb közigazgatási rendszer elnyerése mellett.

Egy kicsit kérették magukat? Megmutatták erejüket? De minek? A párt júliusi választmányi ülésén a várossá válás lehetőségét boncolgatták. És magyarázkodtak is. Kovács László és Kézdi Béla azért nem állt a várossá válási kérelem mellé, mert a belügyminiszter a kérést elutasította.

Balogh Géza kemény volt.

Kispest régi vágya, hogy Pestszentlőrincet bekebelezze. A lakosság 70 százaléka az önálló városi lét mellett döntött. A belügyminiszteri döntés ellen tiltakozni kell, nem pedig visszahátrálni.

Ugyan hol volt Preszly Elemér?

Nem is tette le a községi vezetés a fegyvert. Elkészítette Pestszentlőrinc második városi költségvetését.

1931-ben, mikor komolyan jöhetett szóba a várossá válás lehetősége, elkészítették az 1932-es év költségvetés-tervezetét. Akkor 35 százalékos pótadót irányoztak elő. Az 1936-ra vonatkozó tervezetnek azonban számolni kellett a vízvezeték, a gimnázium, az egészségház, a közvágóhíd szükségességével, és a vonatkozó anyagi fedezettel is.

Ekkor azonban rövid közjáték pergett a községben. Ismét előkerült – 1932 után – Kispest területi kérelme. Balogh Géza tudta, valamit adni kell. Ismét határozottan fogalmazott.

Nincsen egyéb választásunk. Át kell adni bizonyos területet. Ha nem teljesítjük Kispest kérését, a várossá válásunkat veszélyeztetjük.

Az átadandó, még lakatlan területet a következőképpen határolták körül:

A kispesti temető déli határa, az Állami Lakótelep fala, a Pestszentlőrinc-Soroksár vicinális vasút és a Budapest Lajosmizse vasútvonal pályája. ⁹⁶

1935 szeptemberében Pest vármegye kisgyűlése és a Törvényhatósági Bizottság egyhangúan járult hozzá Pestszentlőrinc várossá alakulásához. A fővárosi lapok már a polgármester személyét latolgatták. A kérdés eldőlt – nem könnyen, nem rövid idő alatt – Pestszentlőrinc város lesz, és az sem kétséges, hogy első polgármesterét dr. Balogh Gézának hívják majd.

Pestszentlőrinc ezekben a napokban akaratlanul is az országos érdeklődés fókuszába került. Sokfelé csodálattal emlegették, hogy Pestszentlőrinc gazdasági ereje megengedi a várossá alakulást, mikor az országban, gazdasági okokból, több város szívesen lépne vissza a nagyközség státusába.

Nehéz megérteni, hogy amikor oly hosszú küszködés után végre elérkezett településünk az áhított cél küszöbére, akkor is akadtak ellenlábasok.

A NEP vezetőit már leszerelte Balogh Géza, amikor 1935 októberében megalakult a Pestszentlőrinci Háztulajdonosok Egyesülete. Az alapszabályzatot Varju Géza ismertette, majd az 50 tagú tisztikar élére elnöki rangban Kuszenda Lajos került.

A helyi közvélemény szerint a vezetőség nem úgy alakult, ahogy az összehívók szándékában állt. Az elnöklő Kuszenda első lépése az volt, hogy az állásfoglalást a városiasítás kérdésében levette a napirendről. Netán a leváltott, sértett vezető szólalt meg? Így dönt akkor is, ha ő a polgármesteri szék várományosa? Majd újabb csavar következett. A pestszentlőrinci ház- és telektulajdonosok egy csoportja új szervezetbe tömörült. Nevük pontosan így hangzott: Pestszentlőrinci Bérház, Ház, és Telektulajdonosok Szövetkezete. Kifejezett céljuk volt, harcolni várossá válás ellen. Indokoltak is.

A Kispesthez csatolás veszélye nem áll fenn, és a mai gazdasági viszonyok mellett nem tartják az időt alkalmasnak a várossá alakulásra.

A Pestszentlőrinci Háztulajdonosok Szövetkezetével szakítottak, mert bár óvatosan, de a várossá válást segítették.

Kettészakadt Pestszentlőrinc véleménye? Mivel Kispest bekebelezési kísérlet-sorozata kifulladt – egyesek szerint – jobb lenne a községi közigazgatás.

Ott fenn azonban ezekkel a disszonáns hangokkal nem törődtek.

1935. november elsején megjött a sokak által várt hír. A belügyminiszter megadta az engedélyt.

Pestszentlőrinc nagyközség 1936. január 1-től várossá alakulhat.

A döntést a fővárosi lapok rövid hírei is közölték.

A jó hír hallatán Wimmerth Béla plébános, ócsai prépost, prelátus, magához kérette a főjegyzőt, a polgármesteri szék várományosát, és kifejtette: a jelenlegi községi és a várható városi vezetésben kevés a katolikus, hiszen Balogh Géza és Juhász Géza reformátusok, Kuszenda Béla és a még mindig befolyásos Kuszenda Lajos evangélikusok.

Miként teltek a nagyközség utolsó hetei? Felhangzott egy új jelszó:

Vigyázzatok Pestszentlőrincre! Főleg arra, nehogy önös érdekek domináljanak a városi vezetésben. ⁹⁷

Suttogó hírek szállongtak arról, hogy biztos anyagiakkal rendelkező nyugdíjasok is városi hivatali állásokra pályáznak. Balla Mihály községi bíró – nyugalmazott MÁV segédtiszt – tudta, a városi közigazgatásban az ő hivatala megszűnik. Más irányba tájékozódott, és mikor a Nemzeti Egység Pártja elnöki székéből felállt Erdős Miklós gyárigazgató, készséggel elfoglalta a megüresedett helyet. Ez jelentős pozíció volt akkor. Vezető társai is helyi tekintélyek voltak: dr. vitéz Homa Gyula főkönyvtáros, az ismert ügyvéd, dr. Varju Géza, az Állami Lakótelepen működő gyógyszertár tulajdonosa, Véber Ernő, dr. Bernolák Lajos, a Pestszentlőrinci Újság egyik rovatvezetője, és Bodó Zoltán, akiről csak annyi maradt fenn, hogy 1936-ban városi képviselőnek választották.

Fedák Sári viszonylag hamar megunta politikai szereplését. A NEP női tagozatának élén. Leköszönt. Helyét a polgármesteri szék egyértelmű várományosának, a főjegyzőnek a felesége, dr. Balogh Gézáné töltötte be.

A Nemzeti Egység Pártja az esztendő utolsó napjaiban egyértelműen a várospolitikai tevékenységre készült, annak tudatában, hogy meghatározó politikai erő.

A lakosság annál inkább várja a Nemzeti Egység Pártjának részletes programját a városi választásokra vonatkozóan, mert ez elejét fogja venni minden izgalomnak, melyet a különböző forrásokból származó személyi kombinációk okoztak. ⁹⁸

Decemberben 44 helyi képviselő megválasztására készültek. A hozzájuk csatlakozó 44 virilista képviselővel viszik majd a város ügyeit.

A települést 7 választókörzetre osztották. Az első körzetben 8 képviselő juthatott mandátumhoz, míg a többi körzetben 6-6 jelöltből lehetett képviselő. Az első körzetben 4 póttagot a többiben 3-3 póttagot jelöltek. A jelölések december 22-ig lezárultak. A jelöltlistát a Nemzeti Egység Pártjának elnöki tanácsa tette közzé.

A NEP a siker biztosítása érdekében december 15-én nagygyűlést tartott. Eredményesen. A választáson többséget szerzett, noha egy ideig a Független Községi Párt állta a versenyt. ⁹⁹

A véghajrá azonban a NEP jelöltjeié volt. Kiket győztek le? A már említett Független Községi Pártot és a Demokrata Párt, valamint a Szociáldemokrata Párt alkotta Egyesült Ellenzéket.

A város első esztendei

 

Településünk újabb tizennégy esztendeje indult az 1936-os esztendővel. Tervekkel, tenni akarással.

Hogy megtudjuk, milyen lendületet adott a várossá válás településünk fejlődésének, miként váltogatták a derűs eseményeket a borongósak, elég az indulás történéseire pillantanunk. Múltunkat faggatva az is kitűnik, hogy a tervezett és megvalósult változásokban meghatározó szerepe volt a helyi politikai pártoknak, társadalmi szervezeteknek, és az egyházak vezető testületeinek, melyek felmérték: új helyzet előtt állnak. Tevékenységük áttekintéséhez már két újság, a Pestszentlőrinci Újság és a Pestszentlőrinci Hírlap is sok információt ad.

1935. szilveszter éjjelén számos családban köszöntötték az új esztendővel az újszülött várost is. Három családban pedig arról is szó esett – ők adhatják a város első emberét, a polgármestert.

A város képviselő-testülete január 2-án vagy 3-án megtartotta alakuló ülését. Ezen jelentették be szándékukat azon virilista képviselők, akik másokat küldtek a döntéshozó testületbe.

A megbízottak nevét január 4-én már közölte a Pestszentlőrinci Újság, melyből kitűnt, a megbízásokkal a testület értelmiségi és szakember arculata erősödött. ¹⁰⁰

Kitűnt továbbá az is – eltérően az előző évek gyakorlatától -, mind a három nagy felekezet vezető lelkésze tagja lett a testületnek. dr. Wimmerth Béla prelátus-plébános választottként, Mányoki Sándor református és Salfer (később Sokoray) Károly evangélikus lelkészek megbízott virilista képviselőként.

Az igazi eseményre délután 5 órakor került sor. Akkor dőlt el, ki lesz az ifjú város első polgármestere. Az egyértelműen esélyes dr. Balogh Géza főjegyző, kormányfőtanácsos mellett még ketten pályáztak. Ifj. dr. Kubinyi Imre OTI titkár, és dr. Rumpert György kispesti lakos. A Kubinyi név jól csengett településünkön. A pályázó néhai Kubinyi Imre fia volt, aki sokat tett a településért. Az ifjú Kubinyi pályája jogi végzettséggel fővárosi alügyészségig ívelt. Helyi tisztségei is figyelmet érdemeltek. Ügyvezető igazgatója volt a Keresztény Gazdasági és Szociális Pártnak, elnöke a Pestszentlőrinci Általános Ipartestületnek, vezetőségi tagja a Magyar Jövő Szövetség elnevezésű, egyre nagyobb befolyásra emelkedő szervezetnek. Ismert községi képviselői munkája is. Ő volt az, aki legtöbbet tett azért, hogy a Kuszenda Lajos körül kialakult áldatlan állapot megnyugtatóan rendeződjön. Ezek ismeretében nem tartotta magát esélytelennek. Dr. Rumpert György ifjú jogászként élt Kispesten. Indulása komolytalan volt. Neve hamar kihullott az idő rostáján.

A választás közfelkiáltással történt: Éljen Balogh Géza polgármester! A választásnak ez a módja lehetőséget adott Rumpert Györgynek némi akadékoskodásra. Nem sokra ment vele. Az eredmény nagy meglepetést nem okozott. Balogh ismert és kedvelt személyiség volt, és megválasztását az akkor legerősebb politikai párt, a Nemzeti Egység Pártja is támogatta.

Az új város vezetőjét elsőként Ney Géza vármegyei főjegyző köszöntötte, majd jöttek a helyi tekintélyek szónoklatai, többek között Balla Mihályé és  dr.Wimmerth Béláé.

A város lakói a Pestszentlőrinci Újságban olvashatták polgármesterük legfontosabb életrajzi adatait.

1879-ben Kolozsváron született. A híres gyulafehérvári református Balogh család sarja. A kolozsvári református gimnáziumban, majd a Ferenc József Tudományegyetemen tanult. Az egyetem elvégzése után Kolozs megye tiszti főügyésze volt. „A román megszállás idején kiutasították”. Budapestre jött. A Belügyminisztériumban, majd Pest vármegye ügyészségén dolgozott. 1928-ban nyugalomba vonult, és ügyvédi gyakorlatot folytatott. Pestszentlőrincre 1931-ben a Kuszenda-ügy kivizsgálására küldték. Hamar elnyerte a településen élők bizalmát.  Kuszenda főjegyző távozása után a megüresedett állásra dr. Balogh Gézát választották.

Helytörténészünk, dr. Grünvald Mária dr. Balogh Géza részletes biográfiáját is megírta- (Pestszentlőrinc tragikus sorsú polgármesterei. Pestszentlőrinc, 2014.)

Balogh Géza még januárban kiválasztotta a városháza vezető tisztviselőit. A neveket a jegyzetben adjuk. ^101.

A Pestszentlőrinci Hírlap hamarosan, már február elsején megírta „hűségnyilatkozatát”. Sajtónk fegyverét kizárólag a város közérdekeinek szolgálatába kívánjuk állítani. Alkotni akarunk, nem fecsegni. Támogatunk minden közcélokat szolgáló munkát: a modern községháza felépítését, a közlekedés korszerűsítését, járdák rendbehozatalát, vízvezeték, világítás, csatornázás kiépítését, az ipar és kereskedelem felvirágoztatását. Mindenütt ott leszünk, ahol a közért szolgálhatunk.

A városi rang megpezsdítette a helyi sajtó életét. Egy „érdekcsoport” – a városban terjedő hírek szerint — új lap indításáról is gondolkozott. A lapindítás azonban anyagiak hiányában csupán terv maradt. A megjelenő helyi lapok már a gondolatot is támadták. Abban ellenséges, romboló szándékot sejtettek.

A városi élet első negyedévében több olyan dolog történt, mely megérdemli a figyelmet. A  képviselő-testület a munka színvonalának biztosítása érdekében szakbizottságokat hozott létre. ¹⁰²

A fiatal város a területi gyarapodás lehetőségével is foglalkozhatott. Hova tartozzon Ganztelep és Ganzkertváros? Vecséshez vagy Pestszentlőrinchez? A kérdésben a monori járás főszolgabírója 1936. március 1-jére szavazást rendelt el.

A lakossági vélemény szerint a ganztelepiek jónak tartották Vecsés gyámkodását, Ganzkertváros viszont inkább kívánta volna a városi életformát.  243 ház és telek tulajdonosa kérte az átcsatolást. Népszavazáson 260-163 arányban kérték a település polgárai a Pestszentlőrinc városhoz csatolást. Kérésük indokai: Ganzkerváros összeépült Pestszentlőriccel. Anyagi érvek is felmerültek. A vármegyei pótadó Vecsésen 30 százalékkal több, mint Lőrincen. A szavazás és kérelem ellenére döntés nem született. Ganztelep és Ganzkertváros csak 1945-ben vált Pestszentlőrinc részévé.

A felkiáltással megválasztott, nagyon népszerű polgármester felesége is tudta, meg kell jelennie a közéletben. Erre a szociális tevékenységet látta a legalkalmasabbnak. Megszervezte a Pestszentlőrinci Jótékonysági Egyesületet „a nyomor és az ínség” enyhítésére. A felhívásra megmozdult a „lőrinci hölgytársadalom”. Nyomban megválasztották a vezetőt segítő vezetőséget és választmányt. Anyagiak előteremtésére teadélutánt és — a támogatóktól beadott tárgyakból — társsorsjátékot rendeztek. Baloghné teáskészletet ajánlott fel, melyet a sorsolás előtt a helyi gyógyszertár kirakatában állítottak ki.¹⁰³

A szociális gondoskodás egyik formáját az Egri Norma látta el. A gondozást nővérek és diakonisszák látták el. Kimutatásukból kitűnt, hogy a rászorulók között 82 katolikus, 31 református, 7 evangélikus és 3 izraelita vallású gyermek szerepelt.

A szociális lépések sorába tartozott, hogy Vecsés határában 25 holdnyi területen fiatalok részvételével, és ifj. Vajda László képesített kertész vezetésével mintagazdaságot szerveztek. Munkalehetőséget és élelmet jelentett a tevékenység.

Balogh Géza is kereste a lehetőségeket arra, hogy minél több helyen szerepeljen. Ott volt a szociális munkában is. Ő volt a fővédnök a Szemeretelepen élő rászoruló gyermekek felruházására rendezett műsoros esten. Tervezte napközi otthonok alapítását is.

Az 1935 májusában alakult – az ifjúság bevonását tervező – Magyar Jövő Szövetség Pestszentlőrinci Csoportja a helyi kultúra élharcosaként kívánt fellépni a fiatal városban. Hangoztatták: Ebben a városban is élnek művészek, akik tehetségüket máshová viszik. Ezért 50 pengős pályadíjjal pályázatot kell kiírni színdarabra, novellára, versre, műdalra, népdalra.

A gondolatot a helyi sajtó is magáévá tette. Be is mutatta a fiatal író, Mátyás Ferenc: Szeretnék lenni című verskötetét. ^104.

       

Jeles eseménynek számított városunk életében, hogy 1936. február 16-án, az Állami-lakótelepen frissen épült templomban, Pethő István lelkész szolgálatával, megtarthatták az első unitárius istentiszteletet. Az ünnepélyes avatásra ugyan még várni kellett június 6-ig, de akkor fényes ünnepély keretében zajlottak a Pestszentlőrinci Unitárius Leányszövetség rendezésében az események. Az avatóbeszédet Józan Miklós vikárius mondta. Ebből tűnt ki, hogy a templomot a székely hősök emlékére emelték. Az avatásra a „székely testvéreket” és az érdeklődőket az egyháztanács hívta meg. Az ünnepségen képviseltette magát a Székely Hadosztály, a Dávid Ferenc Kör, a Brassay Sámuel Egyesület, a helyi protestáns egyesületek képviselői, a zsidó rabbi, és Bolton – angol város – polgármestere.

A gyülekezet vezetői és hívei hittek abban, hogy az új templom is segíti a Trianon után Erdélyből ide került magyarok összefogását. Az Állami-lakótelep erdélyi betelepülői között, érthetően, sok volt az unitárius. Erről a Budapesti Unitárius Egyházközség is tudott, mely a törvénybe iktatott szabad vallásgyakorlás védelmében a kiegyezés után tette első lépéseit, és az 1880-as évek elejétől már több lelkésszel szolgált az ország fővárosában és környékén. A fővárosból kijáró unitárius lelkészek e munkáját követően 1928-tól Pethő István, az erdélyi Aranyosszékről áttelepülő fiatal hitoktató végezte az Állami-lakótelepen élő unitáriusok lelki gondozását. Ő volt a fiatal, kerékpáros lelkész, aki két keréken közlekedve járta hívei otthonát. Pethő István a fiatalság nevelését is fontos feladatának tartotta. Cserkészcsapat szervezésével, táborok rendezésével, unitárius vallású egyetemisták összefogásával törekedett a fiatalok hitbeli megerősítésére. Az Állami-lakótelepen az első istentiszteleteket a hívek laskásain tartották, majd egy-egy vendéglő nagyterme alakult át ideiglenesen „Isten házává”.  ^105.

Városunk vezetése sürgető feladatnak látta az úthálózat javításával a közlekedési feltételek javítását. A polgármesteri programjában is szerepelt a kertvárosi nyaraló jelleg erősítése, parkok, sétányok létesítése, az utak pormentesítése is. Balogh Géza már februárban jelentős eredményként könyvelhette el a kereskedelmi miniszter határozatának megérkezését, mely jóváhagyta az Üllői út burkolási és kiszélesítési terveit. ¹⁰⁶

Legyen jobb a városban a vöröskeresztes munka is. A Bernolák Máté vezetésével dolgozó Magyar Vöröskereszt Egylet helyi fiókegyesülete is városhoz méltó munka elvégzését tervezte. ¹⁰⁷

A városi vezetés azt is tudta, radikális lépésre van szükség az I. világháborús hősi emlékmű ügyében. Nem vehető tudomásul, hogy a munkát végző művész, Visnyovszky Lajos, minden alkalmat megragadjon a szobor felállításának késleltetésére, és a szoborbizottság leveleit felbontatlanul küldje vissza. ¹⁰⁸

Legyen a fiatal városban meleg vizű strand is. A Szemere lövölde mellett fel is vonulnak a fúrást végző gépek. Megindult a munka. ¹⁰⁹

Kirajzolódott a város „politikai térképe” is. Az erőviszonyok sem voltak ismeretlenek. A kisebb-nagyobb befolyással rendelkező politikai csoportosulások az erőviszonyok sorrendjében a következők voltak: Nemzeti Egység Pártja, Szociáldemokrata Párt, Keresztény Párt, Demokrata Párt, Nyilaskeresztes Párt.

Ekkor történt meg a pengeváltás a két ellentétes oldal között. Májusban a Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Egység Pártja közel azonos időre kért rendőrségi engedélyt gyűlés tartására. Az történt, amire senki nem számított. A szociáldemokraták megkapták az engedélyt, a NEP nem. Ment is a felháborodott nyílt levél a NEP-től a rendezés kérelmét megismételve Ferenczy Tibornak, Budapest főkapitányának. Érdekes és sokat mondó, hogy a kérelmet kik írták alá: Balla Mihály volt bíró, a NEP városi elnöke, Kuszenda Lajos nyugalmazott főjegyző, a NEP városrészi elnöke, dr. Varju Géza Pest Vármegye tb. főügyésze, városunk tiszti ügyésze, Taigiszer Jenő, a Háztulajdonosok Egyesületének elnöke, Keglovich Ferenc ipartestületi elnök, és a Kereskedők Egyesületének elnöke. A NEP vezetői a „megsértett polgári gondolat” nevében protestáltak, és követeltek elégtételt.

A fővárosi rendőri vezetés is észbe kapott, és a szociáldemokraták gyűlését is betiltotta, de a tiltás már későn érkezett.

A Szociáldemokrata Párt gyűlésén 160 ember jelent meg. A szónokok gazdasági, szociális, kulturális eredményeket követeltek a város vezetésétől. A helyi sajtó megállapítása sommás és politikai beállítottságának megfelelő volt: Ami ezen a gyűlésen történt, nem volt egyéb, mint demagógia. A korabeli politikai eseményeket a Pestszentlőrinci Hírlap május16-ai száma őrizte meg az utókornak.

Fontos kérdés volt a fiatal városban a rendőrség jelenléte közútjainkon. Kispest ugyan küldött ide járőröket, hiszen ez az ő feladatuk volt. Ám állandóan panaszkodtak, hogy a saját területük feladatait sem tudják kellő szinten ellátni. Gondot jelentett az is hogy a lakosságnak  hivatalos rendőrségi ügyek intézésére Kispestre kellett járni. Ezért kérelmezte a város vezetése Pestszentlőrincen az önálló rendőrségi kirendeltség felállítását.

Ha visszalapozunk a városi rangra lépő Pestszentlőrinc első hónapjainak krónikájába, még másokról is szólhatnánk. Erzsébettelep, Bélatelep gondjairól és törekvéseiről. Az evangélikus egyház lépéseiről. Új mozi építésének terveiről. Kulturális eseményekről. Most csak a legfontosabb eseményekre koncentráltunk.

A városi arculatnak sokat adott az 1936 szeptemberében kaput nyitó gimnázium. Megérdemelte a mosolyt, tapsot, a köszönetet Kemenes Illés pestvidéki tankerületi főigazgató, mikor májusban a Katolikus Kultúrházban előadást szentelt a bejelentésnek: „Pestszentlőrinc gimnáziumot kap. A gimnázium első és másodikos diákokat fogadott a romantikus, árnyas Tündérkertben. A két első osztályban 79 tanuló ült be a padokba, a másodikban negyvenen jelentkeztek. „Mi, huszonhatosok kezdtük az elsőt.” – így emlékezett később egyik újságíró öregdiák.

A Tündérkert azonban csak az indulást biztosította, a gimnazisták hamarosan költöztek társbérlőnek a településünkön elsőnek épült Wlassics utcai iskolába.

Városunk a gimnázium megnyitásával teljessé tette az elemi iskola utáni középfokú oktatást, hiszen 1934 szeptemberétől már tanítottak a Pestszentlőrinci Magyar Királyi Állami Fiú Felsőkereskedelmiben, mely 1940-től a Pestszentlőrinci Magyar Királyi Állami Károlyi Sándor Kereskedelmi Középiskola nevet viselte. Tanítottak polgári iskoláink is, és  megkezdődött bővítésük is.

Pestszentlőrinc kész, berendezett gimnáziumot kapott, miután a Kecskeméten hasonló feladattal működő iskolát megszüntetve városunkba irányították át. A Kecskeméti gimnázium megszűnését az alacsony tanulói létszámmal indokolták.

A várossá válás esztendejében még felső szervektől induló elhelyezéssel jelölték ki a pedagógusok munkahelyeit. Kecskemétről érkezett Podhránszky Kálmán és Kinczler Ödön a rajz tanára is, aki később a magyar művészet történetébe is beírta nevét azzal, hogy egy különben ügyesnek mondott jeles rendű kisdiákjának, sem rajzból, sem szépírásból nem adott jeles osztályzatot. A diáktársak csak Bubukának hívták említett osztálytársukat, később családi nevén vált ismertté: Kondor Béla.

A kezdéskor az igazgatók szinte hónaponként változtak. Elsőnek a Debrecenből érkező Éltető Ödön kapott megbízott igazgatói kinevezést, majd megérkezett Szolnokról a tekintélyes pedagógiai múlttal rendelkező dr. Tóth Tivadar, aki 1949-ig ült igazgatói székében, ahonnan az új politikai széljárás sodorta tovább.

1936-ban „kisded” – mindössze négy fős — testülete élén nagy tervekkel, nagy dolgok megvalósításáért kezdte a munkáját.

Gimnáziumunk megnyitásának megadták a rangját. Az ünnepség a katolikus kultúrházban volt, ahol 120 meghatott kisdiák hallgatta a tankerületi főigazgatót, Kemenes Illést, a polgármestert, dr. Balogh Gézát, a katolikus prelátust, Wimmerth Bélát, és a megbízott igazgatót.

1937 januárjában már megalakult a gimnázium baráti köre is, hogy harcot indítsanak egy korszerű gimnáziumi épület felépítéséért. ¹¹⁰

 

A fiatal városban felmerült a kérdés, a település tulajdonába kerülhet-e az Állami- lakótelep. A lakótelepet a város az államkincstártól venné át. Ha ez sikerülne, a városi jövedelem 300 000 – 400 000 pengővel emelkedne. A telep lakói – már a lehetőség felmerülésekor – mérlegeltek. Az új közigazgatási rendszerben változnak-e a viszonylag alacsony lakbérek. A város is gondolkozott. Milyen terheket ró a városra a telepen élő ínségesek támogatása? Átveszi-e a Belügyminisztériumtól az ott élők foglakoztatását, az ínségesek segélyezését? Felesleges volt a meditáció mindkét oldalon. Az átvételre nem került sor.

Nem szabad azt hinni, hogy a város lakossága mindennel elégedett volt. Indulatosan kérdezték: „Hol van az elöljáróság?” Hol késnek az ígért és elvárt intézkedések? Várossá váltunk, de nincs rendőrségünk. Az Üllői út átépítése idejére a forgalom a Kossuth Lajos és a Batthyány utcákra terelődött. Zaj, por az utcákban. És ami a zajnál aggasztóbb volt, a tüdővészes, a tífuszos, a tetanuszos betegek számának emelkedése, amit a felvert por rovására írtak. Jogos kérdések hangzottak el. Hol van a tisztiorvos? Hol vannak az öntözőkocsik?

Az elégedetlen morgolódások idején a város politikai pártjai végezték pártépítő, erősítő munkáikat, kezelni igyekeztek konfliktusaikat.

A Nemzeti Egység Pártja vezetésében változás történt. Erdős Miklós távozott a jobboldali polgárságot tömörítő szervezet éléről, helyére Balla Mihályt, volt községi bírót választották. A Tobler János szerkesztette Pestszentlőrinci Újság a vezetőváltással nem látta megoldottnak a párt gondjait. Úgy vélte, a városi jobboldali polgárságnak egysége máig sem áll helyre. A városi tisztviselők választásánál sem volt egységes a NEP. Visszaesést érzékeltek a párt ifjúsági csoportjánál is. A szigorú bírálatot az a helyi újság fogalmazta meg, melynek címoldalán a Nemzeti Egység Hivatalos Lapja felirat szerepelt.

A párt helyi gondjainak közepette érkezett a hír, meghalt a vezér, Gömbös Gyula, a város első díszpolgára.

A szintén jobboldalon politizáló Független Községi Párt látványos erősödését mutatta, hogy helyenként már a NEP fölé kerekedett. A Demokrata Párt is egyre határozottabban hallatta hangját várospolitikai kérdésekben. A Szociáldemokrata Párt jelentős erőt tudott soraiban. Pártházuk a Rákóczi utcai munkásotthonban volt. A Nemzeti Szocialista Párt is jelezni kívánta jelenlétét, zászlószentelésre készült.

Nem politikai pártként működött a Háztulajdonosok Helyi Érdekű Szövetkezete, de ők is új tagok toborozásával erősítették soraikat.

A város némi irigységgel nézi, hogy az Állami Lakótelepen pezsgőbb a kulturális élet, mint a városban.

A város első esztendejéről készített áttekintésben álljon itt egy záró információ. Az 1937-ben megválasztásra kerülő „városi parlament” három csoportból kerül ki. A város vezető tisztségviselői, akik hivatalból  kerülnek a testületbe, továbbá a választott „honatyák” , és a virilisták.

A nyugtalanító hírek sem maradtak titokban 1937-ben. Írnak, beszélnek gáz- és légvédelemről, a tűzoltóság szerepéről a nemzetvédelemben.  Az esztendő őszén megrendezték az első légiriadós gyakorlatot elsötétítéssel, kijárási tilalommal.

Egyértelműen érkeztek a II. világháború kirobbanásának előjelei.

Az 1937-es év statisztikai adatok szárazak, de beszédesek. A közigazgatás 38 061, az adóügy 16 010, az árvaszék 2107 iratot iktatott. 562 házasságot kötöttek. 342 csecsemő született. Néhány újszülött a városon kívül látta meg a napvilágot. Ám számuk így sem érte el az elhunytak számát. A város polgárai közül 542 elhunytat temettek.

Az 1938-as esztendő legjellemzőbb történéseit az országos események helyi megfelelőjeként a politikai pártok mozgásai jellemezték. Meg felkészülés a II. világháborúra. Természetesen a város egyéb eseményei is figyelmet érdemelnek, hiszen ebben az évben jelent meg a repülőélet a városban, mely hamarosan a háborúra való felkészülés részévé vált.

A város polgármestere megtette ígéreteit az új esztendőre. Eldől, lesz-e termálvize és strandja a városnak. Javítjuk Liptáktelep vízellátását. Aszfalt burkolatot kap az Üllői út járdája. Megtörténik a régen várt esemény, az I. világháborús hősi emlékmű leleplezése. Az ígéretekből, volt ami megvalósult, volt ami nem. Ez a későbbi idők krónikájából kiolvasható.

Az 1938-as esztendőben egyre hangosabban dörömbölt az ajtón a világháború.

Már februárban közölte a Pestlőrinci Hírlap a következőket: Városunk mind jobban és szervezettebben készül egy esetleges —  jövőbeni – légicsapás elhárítására. Majd a következő hír érkezett: Megalakult a Légoltalmi Liga. A tisztikar élére, elnöki rangban, dr. Bernolák János került. A vezetőség tagjainak sorában tevékenykedett Balogh Géza, Wimmerth Béla, Marschalkó Jenő is. A Liga megalakulását József főherceg táviratban üdvözölte, hiszen  a jövő háborújában nemcsak a frontokon lévő katonák harcolnak, hanem veszélyben van mindenki¹¹¹  A főplébánia Historia Domusát gondosan vezető Wimmerth Béla a város aggódó véleményét is megfogalmazta: Minden órában kirobbanhat az újabb világégés, mely borzasztóbb lesz, mint a régi.

Már írtunk Ganzkertváros csatlakozási törekvéseiről. Az események tovább hullámzottak. Pest vármegye új alispánja – az előzőekben már említett Endre László – helyeselte Ganzkertváros elszakadási szándékát, és ezt Vecséssel hivatalos leiratban közölte. Vecsés nyomban indulatosan reagált: Ha Ganzkerváros nem vonja vissza kérelmét, nem épít iskolát és a temetőben ravatalozót.

A városnak sem volt egyértelmű az igénye Ganzkertvárosra. Fogadja a telepet, ha a „stafírungban” ott vannak az „egyházi javadalmi földek”. Vecsés fogta Ganzkertvárost, Pestszentlőrinc nem kapott utána. A helyzet változatlan maradt 1945-ig.

Amikor 1938 tavaszán az ország – tekintettel a szentté avatott I. István halálának 900. évfordulójára – megkapta a katolikus egyház életében fontos Eucharisztikus Világkongresszust megrendezésének a jogát. Pestszentlőrinc is kivette részét az áhítatos ünneplésből. Az április 27- ére, vasárnapra szervezett eucharisztikus napon 15 000 ember vett részt a körmenetekben, és 4 000 hívő a különböző helyi templomokban szentáldozásokon.

Érdemes Wimmerth Bélát idézni: Az Eucharisztikus Világkongresszus alkalmából felszólítást kaptak a hivatalok, gyárak és egyéb üzemek, hogy alkalmazottaik lelkigyakorlatokon vegyenek részt. (…) Sok ezer ember hallgatott lelkigyakorlatot, gyónt, áldozott. (…) Sok elhanyagolt lélek járult az oltárhoz. (Historia Domus)

A város 1938 májusában nyomtatásban tette közzé az 1937-es esztendő zárszámadásait. Őszintén közölték, hogy a vízvezetékre és a városháza építésére nem tudtak pénzt elkülöníteni. A nyílt szavakat a „politikai közvélemény” szerencsés újításnak tartotta.

Az előző évről maradtak ugyan tennivalók, ám az 1838-as esztendőre – számolva az anyagi kihatásokkal is — újabb fejlesztésekről döntöttek. 280 000 pengőből épüljön fel a a közvágóhíd, mely évi 20 273 pengő jövedelmet hozhat. A köztemető, mely 50 000 pengőből megvalósítható, szintén hozhat 5500 pengő bevételt a városi kasszába. Az egészségházra  — a Tündérkertbe tervezett elhelyezéssel – 60 000 pengőt terveztek. A beruházásokat hosszú lejáratú kölcsönökből kívánták fedezni.

Hosszú vajúdások után, május 28-án, a hősök napján megtarthatták az I. világháborús emlékmű avatását. Balogh Géza az emlékmű előtt hangsúlyozta: A park minden fája egy-egy elesett pestszentlőrinci hős emlékét őrzi. Visnyovszky Lajos művészi munkájáról elismeréssel szólta  a szobor felállítása körül tevékenykedő helyi vezetők ¹¹².

A hazafias érzéseket ápolták Erzsébettelepen is. Pünkösd vasárnapján felavatták az iskola udvarára épített országzászlót. Az ünnepségen dr. Jávorszky Jenő, az Országos Nagybizottság társelnöke is megjelent.

Országos híre volt a közelmúltban felavatott cserkészházban rendezett „cserkésztalálkozónak”, melynek díszvendége volt, az akkor a Kultuszminisztériumot irányító gróf Teleki Pál.

Láttuk, hogy a Balogh család tudatosan építette jelenlétét a helyi intézményekben. Mikor a vöröskeresztes szervezet élére új elnököt választottak, a vezetőt Balogh Gézáné személyében találták meg.

Az 1938-as esztendő második felében az érdeklődés középpontjába a városban megjelenő repülőélet került. „Pestszentlőrinc repülőváros” hirdette a sajtó. Az első lépés akkor történt meg, mikor a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület hozzájárult ahhoz, Pestszentlőrincen szakosztályként Sportrepülő Egyesület alakulhasson. Hamarosan megfogalmazódott az igény. Ha Pesztszentlőrinc magyar pilótaváros, akkor kapjon repülőteret is, melynek felépítésére a Vecsés—Ferihegy-puszta területe alkalmas lenne. A repülést a vitorlázók kezdték. Az első gépet emberi erővel, gumiköteles kilövéssel indították útjára. A „történelmi helyszín” a Gloriett  mellett  a  Bagolydomb volt.

A  jelszó is hamarosan megszületett: A hazának szárnyas katonákra van szüksége.

A szárnyas katonák egyelőre vitorlázógépekben repültek.

Városunkban mást is ünnepeltek. A Felvidék visszacsatolását. Helyszíneknek a Katolikus Kultúrházat, a hősi emlékművet, és az országzászlókat választották.

1938. december 10-én a Pestszentlőrinci Újság fontos bejelentést tett. Megépítik Budapest új, hatalmas, nemzetközi forgalmú repülőterét Ferihegy-pusztán, a Vigyázó hagyaték Pestszentlőrinc melletti területén. Modern autósztráda köti össze a fővárossal. A terület 251 hektáros lesz. Elkészülési időpont —  várhatóan – 1939 ősze.

Az esztendő történéseit is befolyásolták a pártok jelenléte, és a politikai mozgások.1938 márciusában új politikai párt alakult a városban. Alapítója Hangay Sándor író, repülő százados, városi képviselő volt. Hangay közölte: Pártunk neve Nemzeti Testvérközösség Pestszentlőrinci Nemzetség A célt is megfogalmazta: Harc a bolsevista és pánszláv veszély ellen. A hírre Balogh is megszólalt. Óvatosan, taktikusan: Örömmel üdvözöljük mindaddig, amíg a párt működése át nem lépi törvényt és a rend kereteit. Hangay „községpolitikai pártnak” hirdette csoportosulását, mely a „köz szolgálatába kíván állni”.

A politikai mozgásokkal függött össze, hogy egyes városi képviselők, és politikai céljaikkal szimpatizáló polgárok „tulipán jelvényt” tűztek ruhájukra. Ezzel megszületett a tulipán mozgalom, és megfogalmazták várospolitikai céljaikat. A fentiekben említett Nemzeti Testvérközösség, és a vitéz Marschalkó Jenő vezetésével újjászervezett Nemzeti Egység Pártja szervezetének összefogása a városi képviselő-testületi választásokkal függött össze. Az összefogás vezetőinek célja határozott volt. Még szilárdabb egység a városban. A választásokon a polgármester mögé állnak. Balogh Géza ezt hallva visszavonta a Hangay pártról megfogalmazott óvatos fenntartását. A Nemzeti Egység Pártja a szövetségkötéssel „szalonképessé” tette a Nemzeti Testvérközösséget? Netán egyetértett velük? Sodródott? Ki tudja?

Hangay az új párt vezetője öntudatában megerősödve felerősítette hangját a városi közgyűlésben. Javaslattal állt elő. A közgyűlés termében helyezzenek el egy keresztet, és festessél meg Horthy Miklós képét, mely szintén a falakat díszíti. A javaslatot viharos éljenzés és helyeslés fogadta. A kereszt nem került sokba. A kormányzó képét pedig Marschalkó Jenő tiszteletdíj nélkül megfestette. A terem két dísszel lett gazdagabb, és politikai tartalma is kifejezésre jutott.     

A festmény elhelyezésével még nem ért véget a kormányzó előtti hajbókolás. Ennek a helyi sajtó is hangot adott. A város a kormányzó úr iránti hódolat jeléül három vitézi telket ajánlott fel. Kettőt Erzsébettelepen, egyet a Nefelejcs utcában.

Az 1938-as esztendőben gazdasági téren és az infrastruktúrában is voltak említésre méltó pozitív változások. Már amennyit a „kassza” megengedett. A város gazdálkodását reális alapokra kívánták építeni. A kiadásokat bölcs mérséklettel és óvatosan tervezték, figyelve a polgárság anyagi terhelhetőségére is. A lakosság anyagi gondokkal küzd, újabb terhekkel már nem nyomorítható – vélte a vezetés. Ennek szellemében döntött úgy, hogy csak olyan létesítményeket építhet, melyek elérhető hitelből jövedelmet hoznak. Ilyen megfontolással döntöttek a vágóhíd, a köztemető, a strandfürdő finanszírozásáról.

Dilemmát jelentett a vezetésnek, hogy az iparosodásunk hajnalán, 1890-ben alapított Klauber és Vajda kavicsbányát, a bezárás után eladják-e Kispestnek. Ha Kispestnek jó üzlet a bánya, nem szabad eladni. Hasonló a tanácstalanság a régóta tervezett vágóhíd építése körül is. Ha a kispesti vágóhíd vállalja a bérvágást, Lőrincen nem kell vágóhíd. A húsiparosok azonban féltek a közösködéstől.

A lakosság anyagi helyzetének javítására azt tervezték, hogy a városban új házakat építők részesüljenek rendkívüli adókedvezményben. A pótadót 10 évre engedjék el. A legnagyobb kedvezményt az Üllői úton építkezők kapnák.

Szociálpolitikai sikerként mutatták be az Államitelep elmúlt három évének eredményeit. 150 gyereknek adnak helyet 3 napközi otthonban. A szőnyegszövő üzem 20 munkást foglalkoztat. Kinyitott a tisztasági fürdő zuhanyzóval és kádfürdős részleggel. A munkaiskola 60-70 növendéket foglalkoztat. Munkát adott a mezőgazdaság és a szikvízüzem. Kaput nyitott a kultúrház, szolgált a katolikus templom, és működött a Stefánia Csecsemővédő Egyesület.

A felsoroltak ugyan közigazgatásilag nem tartoztak a városhoz, de Pestszentlőrinc lakói előtt is nyitva álltak.

A város közlekedése ígéretes fejlődés előtt állt. A közlekedés irányítói eldöntötték, hogy Pestszentlőrinc autóbuszjáratot kap. A gépjárművek reggel 7 és este 8 között járnak 30 percenként a köztemető bejáratától a lőrinci vasútállomást is érintve a Szarvas csárdáig. A visszavezető út a következő lesz: Szervas csárda, Üllői út, Széchenyi utca, Vasútállomás, Jegenyeút, Erzsébet királyné út, temető.

Sokadszorra tettek kísérletet a város vezetői arra, hogy  a BESZKÁRT törölje el a 10 filléres pótdíjat, melyet a Szarvas csárda és a végállomás közötti szakaszon szedtek.

Tudták, égető szükség lenne bizonyos részek csatornázására. A Rendessytelep munkái a várost terhelték. Ehhez kért támogatást a kincstártól. Az Államitelep munkálatai viszont a fenntartót terhelnék.

A vízvezeték kiépítésével is foglalkozni kellett. Hogyan lehetne vízvezeték Lőrincen? Így szólt a kérdés. És a felelet: Ha a közel 15 000 ingatlan tulajdonosait ( 2 millió négyzetszögnyi területről lenne szó) megadóztatnák ölenként 10 fillér adóval. Balogh Géza még azt is hozzátette: A vízszerződés értelmében a vezetéknek részleges bekapcsolása esetén is egész díjat kellene fizetni. A vezetés tudhatta, amíg ezek a feltételek, vízvezeték nem lesz. Balogh Géza — mint esetleg eredményt is hozható lehetőséghez — a Pénzügyminisztériumhoz fordult segítségért.       

Személyekkel kapcsolatos eseményekre is felfigyelhettek a város polgárai. Egyértelműen politikai kinevezés volt, hogy vitéz Endre László gödöllői főszolgabírót, noha a jelölőlistán csak a harmadik helyen szerepelt, a megye alispáni székébe ültették. Ezzel megelőzte gróf Szapáry Lajost és Horváth Jánost. A helyi sajtó „meglepetésnek” minősítette az eredményt. A jelölőlista alapján az lehetett, ám az ország politikai viszonyainak változását ismerve – nem.

Elismerések érkeztek külföldről is. III. Borisz bolgár cár a „bolgár polgári érdemrend tiszti keresztjét” küldte városunk két ismert személyének, Kuhár Ernő iskolaigazgatónak – később posztumusz díszpolgárunk lett – és dr. Puskás István városi aljegyzőnek. Mindketten a magyar-bolgár magyar kapcsolatok ápolásáért kapták az elismerést. Különösen Puskás állt a munka élvonalában, aki tíz évet dolgozott a magyar-bolgár bizottság titkáraként.

Egy rendőr-tiszthelyettesünk, Hajtó Béla véres összeütközésbe keveredett betörőkkel, akik a város egyik vendéglőjét akarták kifosztani. A súlyosan megsebesült rendőrnek a magas kitüntetést Horthy Miklós személyen vitte el a kórházba. Hajtó Béla felépült.

A gyászrovat is szomorú hírt közölt. Hosszú betegség után elhunyt haraszti Bernolák Máté gyógyszerész. Bő negyven esztendőt élt településünkön.  Még Puszta Szent Lőrinc volt a neve, mikor 1897-ben ide telepedett. A Magyarország Védőasszonya nevű gyógyszertárnak volt a tulajdonosa. Településünkön betöltött szerepe jelentős volt. Sokat tett az önállóság elnyeréséért, és a helyi katolikus egyházért. ¹¹³

Búcsúzni kellett a városiaknak a Flóra gyógyszertár tulajdonosától, Árendássy Imrétől is. Gyógyszertárát 1914-ben nyitotta meg az Üllői út 175-ös számon. Több éven át volt a városban virilista és képviselő-testületi tag.

1939 januárjában ismét új párt szervezésével találkoztak a város.  Az országos politikából tudhatták, hogy január 6-án Imrédy Béla (1938. szeptember 30-án ő alakított kormányt) megkezdte a új párt, a Magyar Élet Mozgalom szervezését. Városunk — személy szerint Wimmerth Béla – nyomban elkezdte a „mozgalom” helyi csoportjának kiépítését, mellyel – úgy vélte — a „keresztény erőket” foghatja össze. Az egyértelműen szélsőjobbos nézeteket valló párt szervezésére tett kísérletet Teleki Pál azzal likvidálta, hogy beolvasztotta a kormánypártba, melynek a Magyar Élet Pártja nevet adták. A Magyar Élet Pártja a Nemzeti Egység Pártja utódaként politizált. Városunk múltjában is már ezekkel a nevekkel találkozunk.

Érdekes, hogy Wimmerth Béla, a mindenre ügyelő plébános, erről nem írt a Historia Domus lapjain. Inkább a helyi influenzajárványt említi, majd „őszentsége” halálán sajnálkozik, és a városban ismert Steiner Mór emléke előtt hajt fejet. ¹¹⁴

Wimmert befolyásos ember volt, hallgattak rá. Közkedveltségét igazolta az a szeretetteljes ünneplés, amellyel pappá szentelésének 40. évfordulóján köszöntötték. A plébános a jobboldali politikai erők egyik vezető személyisége volt a városban. A szélsőségektől azonban elzárkózott. A Historia Domus lapjain megvallotta, meddig ment el a németbarátságban, és mi volt a véleménye a nyilasokról. A német-orosz szerződés megdöbbentette.

Naplójában a következőket olvashatjuk: 1939. március 14-én katonáink bevonultak Ruszinszkóba. (…) A német meg teljesen bekebelezi egész Csehországot. Most már 100 milliós nemzet. Meddig fog még menni. A jó Isten tudja. Félő, hogy ránk is szemet vet. Boldogságos Patrónánk védje meg az ezer éves nemzetet. Háborúellenessége továbbiakban is egyértelmű volt. Megdöbbentette az orosz támadás Finnország ellen.

A nyilasokat pedig zajongó, rendzavaró csoportoknak mondta. Nemtetszését váltotta ki, mikor az 1939-es választásokon előre törtek. Vallásellenes politikai csoportnak minősítette őket.

A plébános úr nem vette észre, hogy az általa is támogatott politikai erők is arra haladnak, ahol a riadtan szemlélt jelenségek izmosodnak? Vagy az akkori politikai kínálatban más lehetőség nem volt számára? Igaz, a „bolsevistáktól” még jobban félt. Végünk van ha megszállnak. Még a „mártírhalálra” is felkészült.

Megint előkerült – és nem is utoljára — a helyi vágóhíd megépítésének a kérdése. A gróf Apponyi Albert utcában ugyanis 2514 négyszögöl nagyságú telket vettek 320 000 pengőért egy tervezett építkezés a céljára. Egy olyan beruházás céljára költöttek, ami sohasem valósult meg.

Felmerült egy reményteljes lehetőség is. A Műegyetemi Sportrepülő Egyesület repülőgép építő üzemet kívánt létesíteni. A helyi vezetés úgy vélte: Minden lehetőség megvan arra, hogy az üzem Pestszentlőrincen épüljön fel.

Polgármesterünk nem panaszkodhatott arra, hogy a fővárosi sajtó nem figyel városunkra. Megtette. Balogh Gézának azonban nem sok öröme tellett benne. Arról szólt a polgármester: Pestszentlőrinc a fővárosi lapok kereszttüzébe került. Leírták: Pestszentlőrinc tönkrement város. Ezt a helyi sajtóban tényekkel kellett cáfolni. ¹¹⁵.

A Pestszentlőrinci Újságnak márciusban meg kellett írni a gyászjelentést a háború első helyi hősi halottjáról. Szarka István karpaszományos tűzmester, a „rongyos gárda” tagja a magyar hazához visszatért drága magyar város, Munkács ellen irányuló cseh-ukrán támadás visszaszorítása alkalmából hősi halált halt.

Az első háborús halálhírre még teljes figyelemmel és gyászpompával felelhetett a város. Szarka István holttestét hazahozatták, és a díszsírhelyre történő temetése előtt a hősi emlékmű előtt helyezték ravatalra. Az Üllői utat a Széchenyi utcától a temetőig gyászlobogókkal díszítették.

Idővel a hősi halottakról egyre több hír érkezett. Akkor már ilyen tiszteletadásra nem kerülhetett sor.

Szóltunk arról, hogy a Magyar Élet Mozgalomból hogyan lett a Magyar Élet Pártja. Márciusban már a pestszentlőrinci csoport is megalakult. Célja – politikai céljáról csak részben beszélve – így szólt: Pártállásra való tekintet nélkül egységbe tömöríteni a városért tenni akaró polgárokat. Az alakuló gyűlés március 12-én volt. A lap némi késéssel jelentette, hogy a párt vezetője vitéz Marschalkó Jenő. Személyéről már többször volt szó.

Nagy erővel indult az új politika népszerűsítése. Az országzászlónál „feltámadási” zászlóparádét rendeztek. Idézzük szöveghűen a helyi sajtót: Nagyszombat délután Frontharcos Főcsoportunk díszszázada a Hősök terén álló országzászló elé vonult Hangay Sándornak, a vaskoronarend lovagjának vezetésével, ahol az Ereklyés Országzászló Nagybizottságának utasítása szerint az országzászlót ünnepélyes keretek között az árboc csúcsáig húzták. (…) Ők avatták a húsvét ünnepét igazi magyar ünneppé.

Az egyházi irányítású rendezvények sem nélkülözték a politikai színezetet. A Pestszentlőrinci Emericana Laurentia Corporatio „magas színvonalú kultúrestet rendezett a Magyar-Kárpátorosz Testvériség jegyében”.

Tudta sajtónk, hogy Szemere István nagy patrónusa a városnak. Közölte is készséggel, hogy Szemere Kálmán (de genere Huba) nyugalmazott huszárőrnagyot, a békeidők híres úrlovasát, világháborús érdemeinek elismeréséül a kormányzó vitézzé avatta.

Május elején közölte a sajtó — ami egyébként az országos lapokból is ismert volt – országgyűlési-képviselő választások lesznek. Megindult a választási küzdelem. Május közepén már a városban is megjelentek a jelöltek: Rajniss Ferenc, Vasváry Lajos és Gyárfás Emil. A Magyar Élet Pártja olyan helyi nagyságokat állított a Rajniss Ferencet támogató agitáció első vonalába, mint dr. Bernolák Jánost – személyét már megismertük — , Kézdy Bélát, a Nemzeti Egység Pártja városi titkárát, és Bezerédy Árpádot, a vitézi rangjára büszke iskolaigazgatót, a Frontharcos Szövetség vezető tisztjét, a HONSZ helyi elnökét.

Újságjaink tele vannak kortes szövegekkel, a választási programok ismertetésével. Városunkban azonban az aktív előkészítő munka után sem lehetett elégedett a MÉP a választási eredményekkel. Teleki ugyan a MÉP 49.3 százalékos eredményével megszerezte a parlamenti helyek 72 százalékát, ezzel uralta a politikai erőteret, ám nem nézhetett legyintve a nyilasok erősödésére. Főleg a városkörnyéki települések eredményei voltak idegesítőek. Városunk polgárai között a legtöbb szimpatizánst a „nyilas eszme” mondhatta magáénak ¹¹⁶

Pestszentlőrincen 1938 februárja óta tudtak a nyilasok jelenlétéről, amikor  — még ugyan csendesen – sajtóestet rendeztek a Baumeister vendéglőben.

A város fejlődésének gyorsulását várhatták, ha – az ígéret szerint – 1939 őszére elkészül a repülőtér. A pontos közlés így hangzott: Ferihegy-pusztán a belföldi kereskedelmi repülőforgalom fellendítése érdekében új repülőteret létesítenek. A munkák mintegy 500 holdnyi területen folytak, melynek jelentős része a Vigyázó-örökség részeként a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában volt.

Mikor 1939. szeptember 1-jén kirobbant a német-lengyel háború, mindenki tudta: kitört a második világháború. A Teleki kormány is megtette háborús intézkedéseit. Mit érzett mindebből városunk? A légvédelmi gyakorlatok már megkezdődtek a világháború kirobbanása előtt. Ezeket azonban gyakoribbá tették. Szeptember másodikán – a légvédelem vezetője már dr. Balogh Géza – légvédelmi szirénák próbáira került sor.

A Tűzharcos Asszonytábor. Hangay Sándorné vezetésével célul tűzte ki, hogy Pestszentlőrincen 100 ágyas kórházat állítanak fel gyűjtött ágyneműkkel. A tűzharcos asszonyok képzésére ápolónői tanfolyamokat rendeztek.

Sajtónk októbertől tele volt a légvédelmi intézkedésekkel, a légvédelmi nap meghirdetésével, majd értékelésével, a légoltalmi gyakorlatok lefolyásáról adott hírekkel.

Ami a légvédelem körüli nyugtalanító eseményeket némileg feledtette, azok a repülőtér körüli tervek hírei voltak. A tervek szerint a repülőtér autóutat, pályaudvart, luxusszállót kap. 500 kubikus már mozgatja földet. Költség 1 100 000 pengő. A terv szerint a Szemeretelep vasútállomásától néhány száz méterre, Vecsés felé pályaudvar építését vállalta a MÁV. Ősszel még egy illusztris helyi személy temetését is rendezni kellett a városnak. Elhunyt Ferenczy Sándor iskolaigazgató. ¹¹⁷.

Az év végére elkészült az 1940-es  — ím már első háborús év – költségvetése. Szükséglet: 912  656 pengő. Fedezet: 703  581 pengő. Hiány: 209  075 pengő  A hiányt: 418  150 pengőt állami adó után 50 százalék pótadóval kívánta fedezni a város

.

Városunk a II. világháborúban

 

A háborús évek Lőrinc lakóira is új életkörülményeket kényszerítettek. Olyan szavak tartalmával kellett ismerkedni, és olyan élethelyzeteket tudomásul venni, mint katonai behívók, értesítések „hősi halálról”, légoltalom, bombázások, iskolák hadikórházzá alakítása.

A politika hullámzásában változtak a város életében fontos személyek: polgármesterek, helyi állami vezetők, a hangadó politikai pártok első emberei.

Változtak a város életében jelentős vármegyei főispánok is. Preszly Elemér, díszpolgárunk, 1937-ben lemondott főispáni tisztségéről, magas állami munkakörbe került. Helyére Fáy István lépett. 1940 februárjában azonban már arról írt a Pestszentlőrinci Hírlap, hogy Nagybaconi Barczay Ákos Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye főispánja látogatást tett Pestszentlőrincen. 1943 júliusában pedig dr, Vicián István főispán jelent meg a Magyar Élet Pártja helyi szervezetének nagygyűlésén. A megyei politikai vezetés természetesen hatott városi viszonyainkra is.

A múltba tekintést kezdjük az 1940-es esztendővel.

Az év a nagy hóesések éve volt. Wimmert Béla feljegyezte, hogy több hullámban havazott, volt hogy 30-50 centi hó esett. Minden közlekedés megrekedt. Nem volt elegendő munkás. A katonákat kellett kivezényelni. (…) Olvadáskor a mélyben fekvő Rendessytelep, Liptáktelep úszni fog. (Historia Domus 129. l.)

Balogh Géza lépett is. Állandó alkalmazottakkal és 200 rendkívüli munkással végeztette a hótakarítást, hogy a város mélyen fekvő részeit megvédje az olvadás idején az áradástól. A fő, meghatározó tényező természetesen a háború. Már említettük, hogy Pestszentlőrincen is képezték a hazának a „szárnyas katonákat”, a pilótákat. Épült a felszállóhely, a polgári repülésnek szánt, ám hamarosan katonai célra átminősített repülőtér, mely felszámolandó, bombázandó háborús célpont lett. Megjelentek a bombát szállító, a civil lakosságnak is halált osztó, otthonokat pusztító ellenséges gépek. Az ellenük való védekezés kiemelt feladat lett városunkban is. A légoltalmat irányító munkacsoportok élére, ha nem is a legjobb szakértők, de mindenképpen prominens személyek kerültek Balogh Géza polgármester, és a Légoltalmi Liga Női Alcsoportját vezető Marschalkó Jenőné személyében.

A minden lakost megszólító általános légoltalmi kiképzés októberben kezdődött. Ezek során kiemelt kiképzést kaptak az őrségparancsnokok. Felavatták az Államitelepen a tűzoltó laktanyát is, melyet a telepi tűzrendészet és légoltalom szempontjából is fontosnak tartottak.

A harcterek egyre több katonát kívántak. Augusztusban összeírták a városban az 1920-ban született hadköteles ifjak neveit.

Számoltak a fiatalabb korosztályokkal is. Komolyan vették, és afféle félkatonai szervezetté alakították a leventéket. Még alig végeztek a hadkötelesek számbavételével, mikor összeírták 20 éves korig a leventeköteles fiatalokat.

Teljes erővel folyt a lelkesítő hangulatkeltés.

Hangay Sándor – mint eddig is láttuk —  nagyon aktív volt, elsősorban a Tűzharcos és Frontharcos Szövetség élén. Régi tervének megvalósítását remélve terjesztette elő, állítsák fel a Pestszentlőrinci Becsület Légiót. A Légió — mint mondta – egy névsorból állna, mely az I. világháborúban  és az „ország gyarapításban” elesettek neveit tartalmazná. Eddig 104 név ismert.

1940 júliusában Mátyás születésének 500. évfordulóját ünnepelték a városban. Az ünnepség elsősorban aktuális politikai célt szolgált. Nem az ismert mesét idézte. Hunyadi Mátyás birodalmát Trianonnal állította szembe.

Az Űri Kaszinónak is lépést kellett tartani az országos hangulattal és hangulatkeltéssel. Ünnepelték a keleti országrészek „hazatérését”, megrajzolták az államhatárt.

Ünnepi szónoklatok, árboc tetején díszelgő országzászló köszöntötte Horthy bevonulását Kolozsvárra. A mámoros ünneplések élvonalában a Tűzharcosok álltak. Ők dísztábort rendeztek Erdélyért.

Az emlékünnepélyre kiváló helynek bizonyult a Hargita tér a Fadrusz másolat trianoni emlékkereszttel. Oda vonultatták a középiskolák diákságát az iskolák igazgatóinak: Tóth Tivadarnak, Urbányi Jánosnak, Csincsura Győzőnek, Seötér Jánosnak ás Mihók Bélának vezetésével. A pompát az tette teljessé, hogy megjelent püspöki ornátusban Haász István tábori püspök is.

Az 1940-es esztendőben városunk felkeltette a filmesek figyelmét is. A pestszentlőrinci nők „nemzetvédelmi munkájáról” filmet készítettek. Bemutatták, mit tettek a légoltalom, gázvédelem területén. Kolozsváry Borcsa Mihály lapja, a Függetlenség nagy cikket szentelt a munka bemutatásának.

A város háborús hírei elfedték az anyakönyvi információkat: az esztendőben 165 születés, 305 elhalálozás és 355 házasságkötés volt.

1941-42-ben tovább keményedett a helyzet. Termeljünk minél több élelmet. Ne maradjon egy talpalatnyi föld se parlagon. Ezt kormányrendelet is előírja. Így rendelkezett a polgármester.

Továbbra is fontos szerepet szántak a Tűzharcosoknak. Maradt is az eddig is bizonyított elnök, Hangay Sándor, aki megalakított szervezetének asszony és leánytáborát is.

Mintha nem lett volna elég gondja a fővárosnak, megálmodták Nagy-Budapestet. 25 város és község csatlakozásával 18 kerületet terveztek Ezek szerint Kispest, Pestszentlőrinc, Pestszentimre és Vecsés alkotná a 17. kerületet.

A terv vegyes érzelmeket váltott ki. A becsatolásra tervezett települések lakosságát és vezetését nyugalomra kellett inteni. A politikai változások jele volt, hogy a vitában felszólalt Wiegler Kálmán nyilas képviselő is.

Pestszentlőrinc lányait, asszonyait is ismét megszólította a háború.  1942. június 21-én a „Szemere-féle lőcsarnokban” több mint 100 ifjú leány részvételével megalakult a város Levente Egyesületének Női Szakosztálya. Vezetője Orosné Takács Margit volt. Hangzatos célkitűzés sem hiányzott: A magyar leánynak is részt kell venni a nagy magyar újjászületésben és a jövő nemzedék nevelésében.

A szólamot 1942 őszén dolgozni kezdő Pestszentlőrinci Önkéntes Honvédelmi Munkaszervezet is zászlójára tűzhette. A szervezet vezetője Balogh Gézáné volt. A munka szervezetté tétele érdekében munkabizottságokat és körzeteket alakítottak. A körzetek élére  — főleg férjeik által ismert — olyan személyek kerültek, mint Bernolák Jánosné, Balla Mihályné Tóth Tivadarné, illetve saját tevékenységért tisztelt báró Barkóczy Ilona. ¹¹⁸.

A légoltalmi intézkedések szigorodtak. Este kötelező elsötétítést rendeltek el. Ellenőrizték a padlásokon a legalább 100 liter vizet befogadó tartályokat, homokot, szikracsapót. A közutakon csak csökkentett fényű gépjárművek közlekedhettek.

Minden a háborúra emlékeztetett. Azt kívánták feltüntetni: nagy, hősi küzdelem részesei vagyunk. Erzsébettelepen templomépítésre készültek, melyet a mai idők keresztes háborújában hősi halált halt magyar hősök emlékének szenteltek.

1942 októberében még nem alapozták a templomot, csak egy keresztet állítottak a tervezet helyre.

Romantikus vagy inkább szánandó? A lőrinci városházán megkötötték az első honvéd távházasságot. Varga Margit és Uvira Rezső Károly honvéd 1 500 kilométer távolságból mondták ki az igent. Uvira Rezső tanúja parancsnoka volt, Varga Margité Keresztesi József polgármester helyettes és Győrbíró László őrnagy, Pestszentlőrinc katonai parancsnoka.

Az 1943-as évben a polgári élet történései és a háborús események váltakozva szerepeltek.

Közzétették, hogy Kuszenda Lajos, aki ekkor már a Kökény Kuszenda nevet viselte, az 1942-es évben Szemere Istvánt megelőzve a legtöbb adót, 5 688 pengőt fizetett. Jól működtek gazdasági és parcellázási vállalkozásai. Igaz az 1943-as esztendőben újabb gazdagok előzték Szemere Istvánt, aki már csak a 6. helyen szerepelt.

Megkezdődött az ONCSA-telep benépesülése. ¹¹⁹. Ipartestületünk fennállásának 30. évfordulóját ünnepelte. Gimnáziumunkban először ballagtak az érettségizők. Az esztendő végén, elsősorban a katolikus hívek, körmenetben érkeztek a Hősök terére. A jelentős tömeg nagy ünnepségen ajánlotta fel városunkat „Jézus szívének”. A háború borzalmaiban sokan találták meg a hitben a túlélés reményét.

A háborút szolgáló szervezetek és politikai pártok más-más eszközökkel és szövegekkel buzdítottak, vívták hátországi ideológiai harcukat. Márciusban a Női Önkéntes Honvédelmi Munkaszervezet tagjai ünnepélyes esküt tettek, elnökük, Balogh Gézáné előtt. A helyi vöröskereszt is elsősorban a nőket hívta soraiba. Mikor júniusban a házi betegápoló tanfolyam záróvizsgájára került sor a református templom alagsorában, fényes kísérettel érkezett a díszvendég, vitéz Horthy Istvánné, a kormányzóhelyettes özvegye.

Hangay Sándor, aki a helyi politika erős embere volt, pozíciókat veszített. Március 28-án az Üllői úti Hősök Házának dísztermében a Magyar Élet Pártjának helyi szervezete nagyválasztmányi ülést tartott, ahol Hangay lemondott. Ilyenkor kérdezhetjük! Lemondott, vagy lemondatták? Helyére Mohai Károly került. Májusban a lapnál betöltött főszerkesztői tisztségéről is leköszönt Hangay.

Mohai hamarosan pártjának erősödését könyvelhette el, hiszen a Pestszentlőrinci Újság valamennyi számában MÉP-élet címen állandó rovat jelent meg A párt elfogadottságát igazolta az is, hogy júliusi nagygyűlésén megjelent az új főispán is.

A háború szolgálatában a legtöbbet a város hadikórháza tette. Kövessük az eseményeket időrendben.

Februárban közölte a helyi sajtó, hogy 200 ágyas vöröskeresztes kórházat állítanak fel a Hősök terén álló polgári iskolában. Természetesen kisebb átalakításokra szükség volt. Hamarosan már sebesülteket is hoztak. A kórház könnyebb sebesülteket látott el. A város lakosságától fehérneműt, könyveket, cigarettát, süteményt vártak.

Azért a polgárisok sem kerültek az utcára. A Rendessytelep iskolájába és magánlakásokhoz mentek tanulni.

A kórház ünnepélyes átadása ugyan váratott még magára, ez azonban nem akadályozta működését. Márciusban 80 sebesült érkezett. Magabiztosan közölte a helyi lap: A város egységesen mozdult meg a sebesültekért.

A vöröskereszt művészmatiné belépődíjaiból adott pénzt a kórháznak, A műsorban Dajka Margit, Muráti Lili, Bilicsi Tivadar, Pethes Ferenc lépett fel. Az akkori országos vezetés elvárta a színészektől a háború ilyen jellegű szolgálatát.

Műsorokkal szórakoztatták a katonákat a kórházban is. Ám ami ennél többet jelentett, a sebesült honvédek Csincsura Győző és vitéz Nagyághy Józsefné közbenjárásával, tanári támogatással, ingyenesen vizsgázhattak a katonák a polgári iskola különböző osztályainak tananyagából.

A buzgalommal végzett munka idején meglepő volt a felsőbb vezetés intézkedése. A 217-es számú vöröskeresztes hadikórházat bezárták. Augusztus 26-án a sebesült katonákat ünnepélyesen búcsúztatták.

A háborús élet tovább keményedett. 25, 30, 40 napos elzárással büntették a leventéket, illetve pénzbüntetéssel a szülőket, ha a fiatalok a leventefoglalkozásokról igazolatlanul maradtak távol.

A legnehezebb esztendő

 

Mindenki tudta, hogy a világháború végső szakaszában, 1944-ben, városunk is hadszíntérré válik. A legkeményebb megpróbáltatások éve érkezett el. Nem is január első napjával, hanem március 19-én, a német megszállással. Igaz, már a megelőző hónapok jelezték a tragédiák közelségét. Dr. Bernolák János, a Légoltalmi Liga közgyűlésén kijelentette: A légoltalom leglényegesebb része a lelkierőben, a fegyelmezettségben és a szervezettségben van. A szervezettség érdekében elrendelte, hogy a házcsoport-parancsnokok felkészítését vizsga zárja. Bernolák vajon hitt a német szövetségben, az ország talpon maradásában?

Egyéb tények is éreztették a gondok sűrűsödését. A városi hivatalban márciusban már  egyre kevesebb vezető tisztviselő dolgozott. Bevonultak. Ezért kellett új népjóléti tanácsnokot választani Bernolák János személyében.

A hadi helyzetből az is egyértelmű volt, a bombázások elkerülhetetlenek.

Plébánosunk, Wimmerth Béla már 1943-ban feljegyezte az angol rádió egyik magyar adásának hírét: Azt hiszik a pestszentlőrinciek, hogy nem tudjuk, hogy a németek a textilgyárat repülőgépgyárrá alakították, honnan naponta hét gép kerül ki? Azt hiszik, nem tudjuk, hogy Pestszentlőrinc 700 holdas repülőterén állandóan több mint 100 repülőgép várja a parancsot a támadásra? Hát majd megtudják, ha mi odaérünk. Ha plébánosunk pontosan jegyezte a Londoni adás híreit, akkor azt kell mondani, az angolok túlbecsülték a városunkban fellehető haderő ütőképességét. Azt azonban egyértelműen tudták, melyek lesznek az elpusztítandó hadicélok. Wimmerth nem kis bátorsággal egy másik fenyegető hírt is feljegyzett: Ha nem ugrunk ki a német szövetségből, agyonbombáznak bennünket.

Betartották szavukat.

Igaz, márciusban még egyetlen bomba sem hullott a városra, mikor a vezetés már 500 000 pengőt fordított óvóhelyek építésére.

Azok a  családok voltak legtöbben, akik kis pincéjüket erősítgették, alakították óvóhellyé, ahova aztán a szomszédok is menekülhettek a szirénák hangjára. A családok egy része a kertben ásott bunkerekkel próbált védekezni. Ezek az építmények legfeljebb a repeszektől védték az oda menekülőket.

Épültek olyan óvóhelyek is amelyeket bombabiztosnak hittek. Tervet készítettek 120 000 pengő ráfordítással 260 személy számára a téglagyár területén. Ebben elsősorban azon tisztviselők és egyéb városi alkalmazottak számára ígértek védelmet, akik nem hagyhatták el a várost.

Készült bombabiztos óvóhely magánerőből is. Egy ilyenre emlékezett Tekes Sándorné: Mi egy szakszerű, bányarendszerű óvóhelyet építettünk önerőből a Vércse utca és a Galamb utca között. A munkálatokat Abczinger Gyula bányamérnök vezette. (…) Lejárata a Vércse utcában, vészkijárata a Galamb utca egyik vaslétrával felszerelt kútjában volt. (…) Volt akkumulátorról üzemelő villanyvilágítás és WC is. A kitelepítéskor a biztonságos óvóhelytől is meg kellett válnunk.(Tekes Sándorné: Ez volt a múlt Pestszentlőrincen)

És aki nem hitt az óvóhelyek védelmében, 1944 áprilisától élhetett a kiürítési kormánybiztos rendeletével igénybe vehető „önkéntes kiürítés” lehetőségével. Nem sokan vették igénybe, és ott voltak azok a személyek, akiknek tiltott volt a város elhagyása. Számukra jelöltél ki azokat a helyiségeket, ahol ők és a kibombázott családok menedékhez jutottak.

Nemcsak a várható légicsapások okoztak riadalmat a városban. 1944. március 19-én a helyiek azt látták, hogy hatalmas csapatszállító gépek landolnak folyamatosan a repülőtéren. Az ok is hamarosan kiderült. A németek megszállták Magyarországot. Velük érkezett a Gestapo is.

A német megszállást követően városunkban is megjelentek a „szövetséges katonák”. Elhelyezésüket középületeinkben biztosították. Wimmerth Béla írta: Két iskolát is lefoglaltak a német katonaság részére. A kultúrházba is beköltöztek. Szünetelt a tanítás. Március 31-én bezárták az összes középiskolát. A németek és kiszolgálóik az urak. Plébánosunk másik bátor feljegyzést is írt a németekről: Soha arrogánsabb viselkedést nem tapasztaltam szövetségesek részéről.

Joggal merült fel a kérdés. A háborút befejezni akaró vezetőink nem gondoltak az ellenállásra? Gondoltak. Ám a katonai tisztikar megosztott volt. Erős volt a németbarát tábor. A sorkatonaság, a rendőrség, csendőrség hozzáállása sem volt egyértelmű. Ott voltak a németekhez hű nyilasok is. Realitás volt, hogy a németek sokat gyengültek, de annyi erejük még lett volna, hogy Magyarországot, ha kell, fegyverrel is elfoglalják.

A német megszállást követően városunkban is vezetőket cseréltek. A polgármesteri székbe dr. Balogh Géza helyére a „nemzeti eszme elkötelezettje”, az újonnan kinevezett megyei alispán, az ugyancsak nyilas eszmeiségű Endre László rokona, dr. Déry Béla került. Ettől kezdve Déry és Endre László diktálják a tennivalókat a városban. Rövid „tündöklésük” és „bukásuk” hónapjaiban, német barátaikkal és megbízóikkal karöltve a város „fekete krónikáját” írták.

Nézzük Déry színrelépését, a körülötte kibomló sajtóhírek elvtelen képmutatását, és a mindenkori hatalom előtti hajbókolást!

Idézzük a helyi sajtót! A Pestszentlőrinci Újság március 8-án még a következő tudósítással jelentkezett: Névnapja alkalmából városunk ünnepelte dr. Balogh Gézát. Köszöntötte az igaz magyart, aki hosszú, munkás, eredményekben gazdag életét a városnak szentelte.

Egy rövid hónap pergett le csupán, mikor a következőt olvashatták a város polgárai. Dr. Déry Bélával végre olyan ember került a város élére, aki közülünk való, aki ismeri a város problémáit, és aki valóban dolgozni is akar Pestszentlőrinc jövőjéért, és aki igaz magyar ember, a jobboldali eszme nyílt harcosa. Ekkor már nem Balogh Géza volt az igaz magyar. A lap ekkor a Magyar Élet Pártja és a Tűzharcos Főcsoport hivatalos lapja volt. Ezt a köpenyegforgatást, és ezt hangot, elvárták tőle. Déry április 4-én foglalta el hivatalát.

Két nyilatkozat disszonanciáját, az új hatalom előtti hajbókolást némileg enyhíteni akarta a szerkesztőség mikor még egyszer visszatért a polgármesterváltáshoz.

Kényszerű volt a búcsú Balogh Gézától — írták – akinek munkássága nem tűnt el nyomtalanul a város életében. (…) Szerintünk a volt polgármester akkor követett el nagy hibát, amikor nem közeledett a város közéletében résztvevők minden rétegéhez, hanem a megegyezéses közéleti béke útját állta.

Balogh Géza főjegyzőként majd polgármesterként bő évtizedig állt Pestszentlőrinc élén, Déry Béla talán hét hónapig. Addig is elég sok gyalázatot követett el. Apját a lőrinci történelem korábbi éveiből ismerjük. Rendes polgárcsalád feje volt. A város képviselő-testületében kereszténydemokrata nézeteket képviselt. Fia messze esett fájától. Elsősorban Endre László nevelő hatására hithű, könyörtelen nyilas lett. Frank Gabriella A lőrinci zsidóság története című könyvében azt írja: Déry 1944 novemberében eltűnt Pestszentlőrincről. További sorsa ismeretlen. A téma másik szakértője dr. Grünvald Mária Pestszentlőrinc tragikus sorsú polgármesterei című munkájának lapjain a polgármester eltűnését általa aláírt jelentései alapján december 4-e és december 19-e közötti időben valószínűsíti. Majd így folytatja: További sorsa rejtélyes. A város új vezetősége nem kereste, nem jelentette föl. (…) Pestszentlőrincre többé vissza nem tért. Sok pletyka keringett további sorsáról. Az egyiket megírta a Szabad Lőrinc 1946. évi november 24-i száma. Ezek szerint dr. Déry Béla egy kiképzőtáborban céllövő oktatónak állt.  

Grünvald Mária közléséhez egy korábbi újsághírt is fűzhetünk a Szabad Lőrinc 1945. június 30-ai számából. Ez épp oly ködös és ellenőrizhetetlen, mint az oktatói munkájáról szóló. Így szólt a hír: Déry Bélát letartóztatták, börtönbe zárták. Most a börtön sötétjében vezekelhet, s ha a bíróság elé kerül, felelhet gazságaiért.

Dagadt a pletyka, működött a képzelet. Még arról is érkezett hír, hogy Lőrincen személyét gyalázó táblával a nyakában látták. Polgármestersége utáni sorsáról inkább azt mondhatjuk: minden bizonytalan.

Azt tudjuk, kegyetlen fanatikus volt. Tudta, hogy az általa üdvözölt német megszállás megpecsételte a zsidóság sorsát, és nem késlekedett ebbe az Úristent is belekeverni. Polgármesteri székfoglalója – melyet Grünvald Mária idéz – bizonyíték erre. Így szónokolt: Most, amikor a képviselő-testületben, melynek édesapám húsz éven keresztül tagja volt, az elnöki széket elfoglalom, első szavam a hála szava, amely az Úristenhez, a magyarok Istenéhez szól, mert megengedte, hogy nemzetünk az utolsó pillanatban magára találjon, s arra az útra térjen, mely egyedül biztosítja a vérzivataros világháború győztes megvívását.(I.m.: 60. l.)

Mikor Lőrincen csak a vérzivatar maradt, győzelem nélkül, bőrét mentve jellemtelenül eltűnt. Magára hagyta a várost.

A bombázások fekete krónikáját, a légitámadások hullámait Wimmerth Béla szinte napról-napra, óra. perc pontossággal vezette. Betűi ekkor a végtelen feszültséget, félelmet tükrözik. Álljon itt néhány bejegyzés a napló sokoldalas részéből: Hullámokban repültek felettünk a gépek, és szórták a bombákat. Remegve imádkoztunk, hangosan énekeltünk, hogy ne halljuk a robbanásokat. (…) Nagyméretű bombák hullottak nem is olyan messze tőlünk. Gyújtóbombák százai a földbe fúródtak.

1944. április 13-án délelőtt 10-től délután fél 2-ig hullottak a bombák. Most már igazán Lőrincre, illetve a Ferihegyi repülőtérre, és a vele egybeépített Csákyligetre.

A város sok helyén roppant gödröket ástak a nagyméretű 5000 kilós bombák. Leégett a Rényi-féle fatelep. Ennek a hatalmas tűznek a fénye messze ellátszott.

A légitámadások időpontjait, emberáldozatokról és károkról hallható híreit később külön füzetbe jegyezte a plébános. Feljegyezte azt is, hogy november 4-én éjjel szörnyű bombázás sújtotta a várost.

Bombázásokkal gyötört rettegés hónapjai uralták Pestszentlőrincet. Nincsen nappal, nincsen éjszaka légiriadó és bombázás nélkül. A többségben gyenge pincékben, földbe ásott bunkerekben lapuló emberek várták a pokol végét. Lőrinc népe azt s e tudta, hova kapjon A szőnyegbombázások következtében egyre több volt a rom, a javítani való,  sajnos a temetés is.

A bombák zuhanva vészes surrogó, morgó hangot adtak, és a pincék vagy bunkerek alján lapulók csak abban bízhattak, nem felettük ér földet a gyilkos vastömeg. A zúgást hallva valaki bemondta a tennivalót. „Füleket befogni, szájakat kinyitni”. A hiedelem szerint ez segíthetett a légnyomás elviselésében.

Városunk átélte a háborús pusztítás mellett a leggyalázatosabbat is, a holokauszt borzalmait. A településünkön élő, majd a végső tragédiába hulló zsidóságról szól Frank Gabriella már említett könyve. A holokauszt borzalmait az „In memoriam” fejezetben találhatjuk. Frank Gabriella munkája az utóbbi évek egyik legalaposabb hiányt pótló írása. Bízvást alapozhatunk rá, és tekinthetjük vezérfonalnak a nagy tragédia feltárásában.

1944. március 23-án – még Balogh Géza a város polgármestere – elrendelték a városban élő „zsidófajú személyek” összeírását. Az összeírás eredménye nem ismert. Hozzávetőleges támpontokat adhatnak azért Frank kutatási eredményei. Ezek szerint 1944 áprilisában Pestszentlőrincen a neológ hitközségnek 887 tagja volt. Elnök volt Bauer Adolf. Rabbi dr. Günczler Péter. Az 1941-es népszámlálás szerint 1101-en vallották magukat zsidónak. Többen, mint 1944-ben. Természetesen kérdezhetjük, valamennyi zsidó származású lőrinci hitközségi tag volt? Hányan próbálták tagadni származásukat? Kikeresztelkedések, munkaszolgálatok, a bujkálás is számos zsidót érintett, amely tények nehezítették a tényleges létszám megállapítását. Mindent egybevetve körülbelül 1300-1500-ra tehető azok száma, akik a lőrinciek közül a gyalázatos „végső megoldásban” valamilyen módon érintettek voltak.

A harctereken és a hátország bombázásaiban pusztuló nemzet akkori vezetői a legszörnyűbb lépésre készültek. Ők úgy nevezték: „a zsidókérdés megoldása”.

Ennek egyik lépése volt, hogy városunkban is összegyűjtötték a zsidókat, és szomorú tény, helyi sajtónk vállalta a szerencsétlenek elleni uszítást.

A Pestszentlőrinci Újság, mint már említettük, a Magyar Élet Pártja és a Tűzharcos Főcsoport hivatalos lapjaként jegyezte a számait. Április elején megjelent példányában az antiszemita uszítás hangján szólt. Helyi sajtónk ekkor már nyíltan nyilas volt. Mit írt?

A közelmúltban Magyarországon beállott változások az ország bel- és külpolitikai irányát gyökeresen megváltoztatták. (…) Az úgynevezett zsidótörvények nem sok változást hoztak. (…) A zsidó tulajdonban lévő földbirtokok részbeni elkobzása, a zsidó vezetők állásaikból való kiszorítása csak gyenge intézkedések voltak. (…) Magyarország közel egymillió zsidó fajú lakosságának 75%-a éppen úgy él, mint a régi jó békevilágban. (…) A Sztójay-kormány megalakulásával szertefoszlottak reményeik. Most már nem munkálkodhatnak a bolsevista-kommunista elvtársak érdekében. (…) Elérkezett az új rend. (…) Egy feladat van, a bolsevizmus leküzdése. (…) A Sztójay-kormány hivatva lesz a zsidóság ügyét végleg elintézni. (…) Vagy győzünk, vagy menthetetlenül elpusztulunk.

A magyar zsidóság gettókba zárása országos törekvés volt. Kijelölték a lőrinci gettó helyét is. Kijelölésének pontos időpontját a legalaposabb kutatás sem ismeri. Frank Gabriella szerint nem lehetetlen, hogy az intézkedés már a nagyobb magyar városokban létrehozandó gettókra vonatkozó április 28-ai rendelet végrehajtását készítette elő.(I. im.: 27.l.)

Magyarországon a zsidókérdésnek végső megoldásában a deportálás előtti utolsó állomás, a tömeges gettóba zárás volt.

Lőrincen az antiszemitizmusáról híres Déry Béla elkötelezettsége ellenére egy egész hónapig tartott, míg az Államitelep déli csücskében, a sportpálya környékén lévő házakat fel tudták szabadítani, és a városban szétszórtan élő zsidókat át tudták költöztetni. A zsidók összeszedését a csendőrökre bízták. Az államitelepi gettó a visszaemlékezések szerint június 1-jétől június végéig működött.

Déry látszólagos késlekedését azonban véletlenül se gondoljuk a humanizmus némi felbukkanásának. A polgármester kemény „fajvédő” volt.

A megszálló németek, és az elképzeléseikkel rokonszenvező magyar vezetők tervei szerint Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye zsidóságának összegyűjtése és elszállítása Budapest kiürítésének főpróbája lett volna. Ennek során a lőrincieket július 5-én, vagy 7-én és 9-én vitték a lőrinci gettóból Monorra egy nagy gyűjtőtáborba.

Az időpontról megoszlanak az emlékezők véleményei. Volt olyan állítás, mely szerint: az biztos, hogy a lőrinci gettóból az összes embert, köztük betegeket, öregeket, nőket és gyerekeket 1944. június 30-án vitték a monori gyűjtőtáborba. (Frank)

A gettóba zártakért megmozdultak a város humanista polgárai. Kisebb csomagokban élelmiszert, gyógyszert dobtak át a telep kőfalán. Az emlékezet Dobrovolni József, Worell István, Liksay Sándorné, Szabó Ferenc nevét őrizte meg. Mikor ők már gyanússá váltak a nyilas vezetés előtt, Kovács József és Lakatos Gyuláné vette át a nem veszélytelen feladatot.

A Lőrincen szolgáló katolikus, református, evangélikus és unitárius egyházak papjai keresztleveleket állítottak ki zsidó származású és vallású polgártársaik megmentésére. Elismerés ezért Wimmerth Bélának, Mányoki Sándornak, Sokoray Károlynak és Pethő Istvánnak.

A helyi zsidóság mentésében jelentős része volt Somogyi Lászlónak, az Államitelep plébánosának. Monorról 18 család, mintegy 50 ember visszatérhetett, és a sárga csillagot is levehette ruhájáról. A nyilas polgármester, Déry Béla, mindezt felháborítónak tartotta, pedig  hatalomra kerülésekor képmutatóan mondta: Mindenkinek segítője akarok lenni, azért baráti jobbot nyújtok minden Pestszentlőrinci magyar polgárnak.

Az utókor a zsidómentésben számon tartott bújtatóként több helyi családot. Neveiket már nem ismerjük. Név szerint említette a szakirodalom a sokakat megmentő tanárt, Szesztay Istvánt.

A legtöbb lőrinci áldozat élete Auschwitzban ért véget. Sokkal többen haltak meg, mint ahányan túlélték a „gázkamrák” táborát. Hogy hányan haltak meg munkaszolgálatban, vagy bujdosásban leleplezve és azonnal kivégezve, nem tudjuk. A visszatértek száma is bizonytalan. Voltak olyan túlélők is, akik nem Lőrincre tértek vissza.

         

Az országra szakadó német-nyilas rémuralom ellen miképpen próbáltak ellenlépéseket tenni az ország baloldali, antifasiszta, humanista, háborúellenes erői?

Nemzeti történelmünkből tudjuk, hogy hazánkban a német megszállás és a Szálasi uralom idején nem bontakozott ki olyan széles körű ellenállás, mint Franciaországban, nem volt olyan erős partizántevékenység, mint a jugoszláv hegyekben, de volt illegális, háborúellenes, antifasiszta, szociáldemokrata, kommunista tevékenység az országban, Budapesten és Pestszentlőrincen is.

Pestszentlőrincen, Kispesten, Erzsébeten és Csepelen illegalitásban lévő antifasiszta, német- és nyilas ellenes erőket a Délpesti Fecske kerület elnevezésű szervezet fogta össze. A Délpesti Fecske kerület lőrinci vezetői az illegális kommunista párt és a szociáldemokraták balszárnyának aktivistái közül kerültek ki. Lakatos Gyulának visszaemlékezéséből ismerjük stratégiájukat. Olyan szociáldemokrata pártot akartak szervezni, melynek fedezésével működhet a kommunista sejt. Az elképzelést nehezítette, hogy a német megszállás után a szociáldemokraták párthelyiségeit bezárták.

Házi Árpád, Józsa Sándor, Farkas József, Keresztes Károly, Szécsényi Ferenc, Mihalcsik Ferenc, Lérer Konrád, Lai László és Lakatos Gyula a konspiráció betartásával már a harmincas években sejt-hálózatot építettek ki. Közülük már többen kiestek a sorból, mire az 1944-es nehéz esztendő elérkezett

Az illegális sejt tagjai természetesen nem hajthattak volna végre jelentős, értékvédő, értékmentő akciókat, ha a város lakosságának egy része nem mozdul a hívó szóra.

Az ellenállási mozgalom kiemelt feladata volt a városban lévő értékek mentése.

Kora ősztől már a nyilas propaganda sem tudta eltitkolni, hogy az orosz csapatok feltartóztathatatlanul közelednek. A német-nyilas fejetlenség és nemzeti javaink elhurcolása egyre beszédesebben bizonyította, hogy már a Hitler-Szálasi kettős sem hisz az orosz hadigépezet megállíthatóságában magyar földön. Vitték, ami vihető.

Ekkor próbálta a lőrinci ellenállás megakadályozni, vagy legalább lassítani a gyárak gépeinek leszerelését, nyugatra hurcolását, a gyártelepek felrobbantását. Ezt a repülőgépgyárként dolgozó Pestszentlőrinci Ipartelep kivételével (melyből később a Lőrinci Fonó lett) részben meg is oldotta a város munkássága. A KISTEXT kész, félkész és nyersáru készletét ugyan 1944 nyarától folyamatosan szállították nyugatra, és még 1945 első napjaiban is romboltak, de az értékek elhurcolásának lassításával sikerült elérni, hogy a gyár felrobbantására már nem volt idő. Az üzemi krónika a következőket jegyezte fel a vészteljes napokról: 1945. január másodikán, az orosz előőrsök már Pestszentlőrincen kergették maguk előtt a német csapatokat, de a rombolásból még mindig nem volt elég. Utolsó tevékenységként a gyárban pusztító német katonaság és nyilas pártszolgálatosok letörték a turbógenerátor regulátorát, összetörték a kazán távszivattyú legfontosabb alkatrészeit, leszedték a hajtószíjakat, a leszőtt nyersszövetet letépték a gépekről, és minden árut elvittek. De a gyár nem robbant fel.

Ehhez hasonló rombolások és rablások a többi gyárban is előfordultak, de teljes leszerelésükre, robbantásokra másutt nem került sor. Az Orenstein és Koppel (később Budapesti Kőolajipari Gépgyár) elavult gépei nem érdekelték a németeket, de a robbantóanyagot itt sem sajnálták. Aláaknázták az egész gyárat, de az orosz elnyomulás és a munkásság akciói megmentették a gyárat. A robbantózsinórt már nem tudták meggyújtani.

A gyárak értékeit védő munkásság vezetői közül néhányuk nevét megőrizte a helyi történelem. Hlavicza Györgyét, Nyilasi Ferencét és Molnár Gyuláét.

Esténként, ha beállt a sötétség, már látni lehetett az orosz ágyuk torkolattüzét, és hallani a morajlást napról-napra közelebbről. Sajnos más detonációk is hallhatók voltak. A német robbantóalakulatok műemlékünket, a történelmet őrző Gloriett épületét, és kis családi házakat söpörtek el a föld színéről.

Ezt a sorsot szánták a Gyömrői út felüljáróinak is. Az Erzsébettelepen azonban elszánt csoport tagjai fogtak össze. A vidékről városunkba sodródó, bujkáló tanító, Szentirmay László vezetésével a kis csoport dacolva a számottevő német és nyilas erőkkel, életük kockáztatásával megakadályozták a robbantásokat. A felüljárók megmaradtak.

Szentirmay László a harcok befejeződése után a telepi iskola életét indította meg. Meg is nősölt, de gyökeret nem eresztett településünkön. További sorsáról biztosat nem tudunk. Bárhová is vezetett útja, Pestszentlőrincen becsülettel vette ki részét a város mentéséért folyó harcokból.

Az ellenállásról és a városért folyó harcok eseményeiről szólva megemlíthetjük, hogy Tóth Sándor Budapest felszabadítása című könyvében határozottan nevezte meg Matolay Zoltánt, mint a városunkban harcoló partizáncsoport vezetőjét. A csoport tevékenységét azonban feltáratlannak mondta. Tevékenységük számottevő nagy erőt nem képviselt. A téglagyárban azonban a harcállásaikban lévő német erők időnként észlelték, hogy nemcsak az orosz arcvonal irányából, elölről, hátulról is kaptak kézifegyverekből lövéseket. Nyilván a Matolay-csoport tagjai voltak akcióban. Partizántevékenységük cselekedeteinek történéseit az évtizedek elmosták. Tevékenységük részleteiben máig feltáratlan. Csak Tóth Sándor utalása maradt fenn.

1944. november 15-én ugyancsak kemény próbatétel elé került a város. Falragaszok közölték vitéz Farkas vezérezredes, országos elhelyezési kormánybiztos 5846. számú rendeletét, pontosabban parancsát. Kiürítési parancs volt, melyet német felszólításra adtak ki. A történelmi okmány pontos szövege a következőket tartalmazta:

A német hadseregcsoport parancsnokság (Heeresgruppe süd) kívánsága a magyar királyi fővezérség 184/1944. XI.10. számú rendeletével az arcvonal közelében fekvő, így a hadműveleteket gátló és emellett a harcok által veszélyeztetett lakosságnak teljes áttelepítését rendelte el. E községek: Dunaharaszti, Soroksár, Pestszentimre, Pestszentlőrinc, Vecsés, Üllő, Ecser, Péteri és Monor. A végső határidő november 25. 12 óra. És nehogy azt gondoljuk, hogy a polgári lakosságot védi elsődlegesen a német hadvezetés. Kiemelten közlik: Fontos, hogy a hadifontosságú üzemek és készletek, valamint a közélelmezési anyagok lehetőleg maradék nélkül hátrakerüljenek. És még egy veszélyes kitétel: Az üzemet beszüntető ipartelepek munkásságát az I. hadtestparancsnokság gyűjti és felhasználja.

A parancs Lőrinc lakosságát közös táborba hozta. Házi Árpád kommunista csoportja és a szociáldemokraták együtt tiltakoztak az egész lakossággal. Most már a templom is agitációs bázis. Józsa Sándor visszaemlékezéséből tudjuk, hogy a templomba igyekvők között folyik a buzdító agitáció, és a maga módján ezt teszi Vereckey Wimmerth Béla plébános is. A lakosság sorozatos tüntetése részsikert hozott. Kiürítési határként – módosítva az eredeti tervet – a Városház utcát jelölték ki. A 35 000 emberből 25 000 otthonában maradhatott.

A kiürítésről nem adhatunk pontosabb képet, mint amit Wimmerth már sokszor idézett Historia Domus  címen ismert munkája  tartalmaz.

November 15-én megjött a felszólítás, ki kell üríteni Pestszentlőrinc egész területét. Híveim szaladnak hozzám: Mit csináljunk, maradjunk? Én minden körülmény között maradok. Megegyeztem Varju Géza városi ügyésszel – ő jól tud oroszul – ha a határba érnek az orosz seregek, mi ketten elébük megyünk, és a parancsnoktól pardont kérünk a város részére. Erre a hívek is azt felelték, ők sem mennek. Még aznap bementünk dr. Déry Béla polgármesterrel Farkas vezérezredeshez, a kiürítési kormánybiztoshoz. Kérésünkre felelte: Fáj a szívem és elszorul e lelkem, mert szeretem a fajtámat, és nagyon jól tudom, hogy sokan életükkel fizetnek a kegyetlen parancs miatt, de semmit sem tehetek. A német főparancsnokság szigorú utasítást adott a kiürítésre, és ezt végre is kell hajtani, már csak azért is, mert házakat, sőt házsorokat fognak felrobbantani. És ha ennek dacára sem megyek el? Vállat vont, és azt mondta: A csendőrség fog erre kényszeríteni. A csendőrség pedig nem ismer kíméletet .Idehaza a templomtéren – lehettek vagy négyezren – vártak minket. Mikor meghallották az elutasítást, ismét megkérdeztek. Maradok-e? Maradok. (…) November 22-én egy csendőrkapitány és főhadnagy jött hozzám. Felszólítottak a távozásra. Figyelmeztettek, hogy a kényszerkiürítést Vecsés határától már megkezdték. Akkor sem megyek!

November 23-án egy csendőrtábornok jött hozzám a polgármesterrel. Prelátus úr még mindig lázít. (…) Ha 25-ig nem hagyja el a várost, letartóztatom, és haditörvényszék elé állítom. Ennek pedig szomorú vége lesz. Híre ment ennek is. Nagy néptömeg gyűlt össze a plébánia előtt, és zajosan tüntettek újból a kiürítés ellen. Eredményt hozott a tüntetés, a határvonalat módosították, és a terminust 28-ára tolták ki. Rajtam ez sem segített.

Közeledünk a város ostromához. A körvédelemre berendezkedett német-magyar-nyilas  haderő sáncásásra rendelte Lőrinc és kispest lakosságát. Az itt maradottak azonban ezt is sikeresen szabotálták. Ezt igazolja Kispest polgármesterének 17148/1944 XI. 28. számú jelentése.

A pestszentlőrinci erődítési munkákhoz kivezényelt 14-70 éves lakosok közül alig 100 jelent meg, annak ellenére, hogy a sáncmunkát elrendelő büntető szankcióin túl 113 csendőr is segédkezett az eredmény biztosításában. (…) Minden odaadásunk ellenére a lakosság lelkesedése elkopott.

A jelentés elég furcsa igét választott a súlyos mondat állítmányának: elkopott. Itt természetesen másról volt szó. A lelkesedés nemcsak elkopott, de elkeseredettséggé, ellenállássá vált. A haldokló nyilas rendszer még az utolsó pillanatokban is ügyelt a szépítő megfogalmazásra.

A sáncásást megtagadó lakosság tiltakozását segítették a gyárak munkásai is, akik leállással fenyegették a városvezetést, ha a sáncokról nem engedik haza a kirendelt személyeket.

1944. december 26-án a II. és a III. ukrán hadseregcsoport katonái Malinovszkij és Tolbuchin marsallok vezetésével befejezték a főváros körülzárását.

Városunk határában a II. ukrán front 18. lövészhadteste foglalta el állásait.

1944. december 29-én, miután befejeződött a főváros körülzárása, az orosz hadvezetés két kapitányt, a magyar származású Steinmetz Miklóst és Osztyapenkot ultimátummal indította Budapest német parancsnokához, Pfeffer-Wildenbruch SS tábornokhoz, hogy megadásra szólítsa fel a németeket.

Parlamenterek voltak, fehér zászlóval, a nemzetközi hadijog védelmét élvezve. Mindketten életüket vesztették. Steinmetz Miklós Pestszentlőrinc területén.

Steintmetz Miklós halálának pontos helyéről és körülményeiről ellentétes véleményeket fogalmaztak meg a szemtanúk és a történészek.

Álljon itt négy vélemény: N. A. Nyecseporuk orosz alezredesé. Gosztonyi Péter történészé. Litteráti-Loótz Gyula magyar főhadnagyé és Baki Józsefé.¹²⁰

Steintmetz halálának körülményeiről a Pestszentlőrinc krónikája a következőt írta: Korábban úgy vélték, hogy gépkocsijának felrobbanása Vecsés és Pestszentlőrinc határában történhetett. A haláláról készült fotó hátterében azonban a Gulner utcai iskola épületét, kerítését, s az ott futó villamossíneket lehet fellelni. A kép azonban meglehetősen teátrális, beállított is lehet, mely később készült. Későbbi írásos feljegyzések szerint, és a frontvonalak ismeretében csak a Szarvas csárda tér és a téglagyár közötti terület jöhet számításba.

De nem is az esemény helyszíne a döntő. A fő kérdés, orvtámadás vagy háborús baleset okozta-e a parlamenter halálát. Mert parlamenterre lőni háborús bűntett. Aknára futni a háborúban nem ritkaság. (Téglás Tivadarné I.m.:205-208)

Jöjjenek az időnként egymásnak ellentmondó idézetek,

Nyecseporuk írta: Nagy, ritka pelyhekben esett a hó. Megláttam a parlamenter gépkocsiját, amely valami miatt lassított, és egy kicsit lemaradt. 25-30 méternyire az ellenség peremvonalától kimentem a műút bal oldalán lévő útpadkára, a németek felé néztem, és megmutattam Steinmetznek az utat. Előre! -– mondtam. Steintmetz felemelte a kezét és bólintott. Abban a pillanatban hatalmas robbanás kábított el minket. A gépkocsi a levegőbe repült. (…) Egy gépágyú lövedéke rombolta szét. Odafutottam. (…) Tüzet nyitottak ránk. (…) Az utcát ólomeső öntötte el, szünet nélkül csapódtak be a lövedékek és az aknák.

Gosztonyi soraiból a következőket idézhetjük: Nem kell vizsgálóbírói szaktudás ahhoz, hogy a sok ellentmondást, zűrzavaros mellékzörejeket észrevegyük. (…) Az eseménysor nem világos. Jómagam is azt hittem, hogy ennyi „dokumentáció” után pontot tehetek a Steinmetz kapitánnyal kapcsolatos kutatásaim végére, amikor egy ismerősömtől megkaptam a Münchenben élő Litteráti-Loótz Gyula címét, aki 1944-45-ben mint honvédtiszt vett részt Budapest védelmében. Felkérésemre a vecsési hadikövetek halálának lefolyásáról 1965-ben egy okmány értékű levélben a következőképpen számolt be.

Most következzenek sorok Literáti-Loótz „okmányértékű” beszámolójából: Nyugodtan állíthatom, hogy az egyetlen magyar tiszt vagyok aki szemtanúja volt Steinmetz kapitány halálának. Azon a bizonyos december 29-én, mint a XII. gyaloghadosztály nehéz páncéltörő századának parancsnoka, én zártam le az Üllői tat Vecsés irányában, nem nagyon messze a Hofferr-Schrantz-Shutleworth — gyártól. Körülöttem a 22. német SS lovashadosztály alakulatai voltak állásban. Kora délelőtt az egyik lövegvezetőm jelentette, hogy Vecsés irányából egy orosz dzsip közeledik, fehér zászlóval. Kiszaladtam az Üllői út szélén elrejtett ágyúmhoz. (…) Az Üllői út macskakövein, sakktábla szerűen tányéraknák voltak lefektetve, szemmel jól láthatóan. (…) A németeknek nem volt idejük a tányéraknákat az úttest burkolata alá rejteni. Legnagyobb meglepetésünkre a dzsipben csak két ember ült. A sofőr mellett ülő személy kezében egy botra felerősített fehér kendő lebegett. A dzsip csupán lelassított az aknák előtt, majd lépésben megpróbált az aknasorok között áthajtani. (…) Feszülten figyeltük, sikerül-e a hajmeresztő kísérlet. Néma csend uralkodott, egyik oldalról sem esett lövés. Minden a pillanat tört része alatt történt. Irtózatos dörrenés, fehéres-szürke füst, a kocsi eleje a levegőbe emelkedett. (…)  A botra erősített fehér zászló nagy ívben repült a levegőben. (…) A tányérakna a kocsi bal oldalán robbant. A sofőr feltehetően a bal első kerékkel hajtott rá. (…) Este lövegemmel hátrarendeltek és tudomásom szerint aznap éjjel a németek is visszavonultak.”

Steinmetz kocsiját kilőtték, vagy aknára futott? Nyecseporuk, vagy Litteráti-Loótz írta az igazat? Háborús halál vagy gyalázatos, a fehér zászlóra lövő gyilkosság történt?

Baki József írása több ponton polemizál a idézett írásokkal.

Határozott állásfoglalásra azonban nehéz vállalkoznia. Litteráti több állításához tesz kérdőjelet. Idézi azonban Gosztonyi könyvéből dr..Borus József történészt: Az Üllői úton közeledő szovjet gépkocsit a németeknek látni kellett. (…) Figyelmeztetni kellett volna Steinmetzéket a veszélyre.

Ha elfogadjuk Borus állítását, csak azt mondhatjuk: Nem tették!

A szakirodalom több helyen beszél arról, hogy a németek, főleg a Waffen-SS elkövetett hadifoglyok, védtelen polgári személyek ellen gyilkosságokat, és más háborús bűntetteket. Miért ne tehették volna Steinmetz esetében is?

Állásfoglalásra azonban jelen sorok írója sem vállalkozhat.

Steintmetz halálának 50. évfordulóján 1995. december 29-én a Fiumei úti temetőben katonai tiszteletadással Steinmetz Miklós exhumált hamvait újratemették.

Az újratemetésen elhangzott gyászbeszédből az tűnt ki, hogy a kocsi felrobbanását követően tűzharc alakulhatott ki, hiszen Steinmetz holttestében a repeszek mellett kézifegyverből származó lövedéket is találtak.

Ez azonban még mindig nem tisztázza egyértelműen, hogy a robbanást akna vagy gépágyú lövedék okozta. A robbanás utáni tűzharcot azonban Nyecseporuk említi határozottan.

Ha maradtak is feltáratlan momentumok a szomorú valóság fennmaradt. Nem sikerült fővárosunkat megmenteni a 49 napos ostromtól. A veszteségek döbbenetes méretőek voltak:

A véres harcokban közel 5 000 német katona esett el. Több mint 138 000 volt a német és magyar hadifogoly. 25 000 a polgári áldozatok száma. A főváros épületeinek 74%-a megsérült, 27%-a lakhatatlanná vált. (A magyarok krónikája, 1995. 634. l.)

A parlamenterek halála, a város harc nélküli feladására tett kísérlet kudarcai után megindult az orosz hadigépezet, és tüzérségi előkészítés után, páncélos egységek és gyalogság bevetésével napokon belül felszámolták Malinovszij egységei a Pestszentlőrinc, Pestszentimre, Kispest, Kőbánya térségében védekező erőket.

1945. január 4-én megjelent az első orosz tank városunk központjában, a Baross utcában. A németek már nem is gondoltak az ellenállásra, futottak Kispest felé.

Január 5-én már a következőt jelentette az orosz főparancsnokság: Csapataink a végső ellenállást leküzdve birtokukba vették Pestszentlőrinc megyei várost egészen a lajosmizsei vasútig.

Városunkban ez volt a béke első napja.

Békeévek városi rangon

A talpra állás éve

 

1945. január 5-én 25 000 lőrinci polgár életében lezárult egy szenvedésekkel teli korszak. A bizonytalanságokkal együtt is tudhatták, a halálosztó harcok véget értek.

Úgy gondolom, az 1945-ös esztendő történéseit őrizzük meg legrészletesebben az  utókornak.

A béke első napján – ismerve a kiürítési rendelet száműzötteit — nem minden lőrinci lélegezhetett fel otthonában. Azok közül is, akik a kiürítési rendelet mentesültjei voltak, illetve azok a bátrak, akik a paranccsal dacolva meglapultak kiürítésre ítélt otthonaikban,  kevesen értesültek arról, hogy a békés élet első lépéseit már az első órákban megtette a város.

Szakirodalmunk rögzítette: Január 6-án már megalakították a helyi Néptanácsot. A város első demokratikus vezetőségét a következők alkották: Józsa Sándor, Farkas József, Simon József, Borisz Mihály, és Kaszáli, akinek személynevét nem ismerjük.(Fővárosunk XVIII. kerülete) 

A sorsdöntő események óráit, napjait néhány irattári dokumentum, újságcikk, és írásban is fennmaradt személyes visszaemlékezés őrizte meg. Ezek az emlékezések helyenként különbözőképpen szólnak az események egyes mozzanatáról, ám összességükben így is nagy dolgok eseményeit őrzik.

Az új életet indítani akarók egyetértettek abban, indulni kell: helyből, azonnal, és hogy ehhez, meghatározó személyek kellenek, akik motorjai lehetnek a kibontakozásnak. Kell, aki a város szervezeti élére állva megteszi a sorsdöntő lépéseket – a polgármester. Kell egy olyan személy, aki megkísérli megteremti a háborúban felbomlott rend helyreállítását – a rendőrkapitány. Új személyek megválasztásában kellett gondolkodni.

A vezető személyek megválasztásáról, és a legfontosabb teendőkről – egy írásos dokumentum szerint — már 1945. január 5-én este tárgyalt az a néhány, régi tisztviselő, aki a városháza pincéjében vészelte át a harci eseményeket, vagy otthonából sietett régi munkahelyére. Azt azonban meg kell jegyezni, Fülöp Gyula hat hónap elteltével emlékezett az időpontra.

A kisded tisztviselő-csoportot egészítették ki azok a meghatározó személyek, akik már az ellenállás hónapjaiban is, illegalitásban, itt voltak.

Idézzük 70 év távolából a legismertebb emlékezők neveit és írásaikat.

Idézzük, a régi harcost, Fülöp Gyulát, aki Házi Árpád alispáni kinevezése után a helyi kommunista párt titkára volt. Frank Antal rendőrtisztet, a januárban már felálló új helyi rendőrség alapító tisztjét. Tekes Sándornét (ekkor még Liksay Sándorné volt a neve), díszpolgárunkat, helytörténetünk ismert személyiségét. Grünvald Mária helytörténészt, aki Józsa Sándorral beszélgetve írta meg az egykori sorsfordító polgármesterünk életrajzát. Ismerjük meg Józsa Sándor emlékeit is. Az események átélője és irányítója emlékeinek adhatjuk a legtöbb hitelt.

Szóljanak sorban a megnevezettek!

Fülöp Gyula a Városi Értesítő 1945. júniusi számában a Magyar Kommunista Párt az ellenállásban című írásban a következőket nyilatkozta: 1945. január 5-én megjelentünk a Városházán, és az irányítást kezünkbe ragadtuk. Ha ezt pártjára, az illegalitásból kilépő kommunista pártra vonatkoztatta, kissé öntelt volt.

Mi már tudjuk, hogy az irányításban, az új élet megindításában a megmaradt régi tisztviselőknek, a Józsa Sándor vezette szociáldemokratáknak, a katolikus és protestáns egyházak vezetőinek is fontos szerepük volt. Somogyi László az Állami-lakótelepen vészelte át az ostromot, és márciusban a kiürítési rendelet ellen keményen protestáló Wimmerth Béla is hazatért. Mindketten bekapcsolódtak a munkába.

Ha Fülöp Gyula emlékezését követően Frank Antal emlékiratából idézünk, azt látjuk, a két szemtanú egy nap eltéréssel jelölte az eseményeket. Fülöp elmondását sem kell eleve lehetetlennek tartani, hiszen január 4-én a város központjában, a Baross utcában már orosz harckocsi jelent meg.

Ám lássuk Frank emlékiratát: Január 6-án este, a városház ablakán halvány petróleumlámpa világított ki az utcára. A Nemzeti Bizottság,121 tartotta alakuló összejövetelét.(…) Szovjet járőr lépett be egy kapitány vezetésével. Így szólt. Tovarisok, kik vagytok? Házi Árpád bemutatkozott: „Én vagyok a kommunista párt titkára. Jól van, szólt az orosz tiszt: te leszel a rendőrkapitány. Utána Józsa Sándor mutatkozott be: Én a szociáldemokrata párt vezetője vagyok. Akkor megbízom a polgármesteri teendőkkel. Önökre bízzuk a várost” A tiszt szalutált és távozott. Az emlékezések a romantika szépítő jegyeit sem nélkülözik. Ám jöjjenek a többiek, módosítsák a már idézett emlékezéseket.

Tekes (Liksay) Sándorné a következőképpen jegyezte fel emlékeit. Ám mindenek előtt nézzük meg, hol volt Tekesné az említett időben! Semmi esetre se lehetett az események színhelyén, hiszen a kiürítési parancs után távozni kényszerült otthonából, egy kispesti család fogadta be, és – emlékirata szerint –csak később tért haza lőrinci otthonába. Idézzük:

Január 11-én a Lőrinci Nemzeti Bizottság sürgősen hazahívott. Itt nyomban meg kell állni, és egy kétkedő kérdést kell felvetni. Az 1945. január 8-án, a Nemzeti Bizottság megalakulásáról felvett jegyzőkönyv szerint a tagok névsorában szerepelteti özv. Liksay Sándorné nevét is a Vércse utca 5 szám alatti lakhellyel. Ám akkor – emlékei szerint — Liksayné, még Kispesten volt. Ha a január 8-ai dátumot hitelesnek tekintjük, akkor csak három dolgot feltétezhetünk: Liksayné neve később került a Nemzeti Bizottság névsorába, vagy távollétében választották meg, vagy még inkább arról lehet szó, hogy előbb tért haza. Ezt már eldönteni nem lehet. Emlékeit azonban idézhetjük, noha az elmondott esemény pontos dátumát nem közölte az emlékező, azt sem hogy szemtanú volt-e akkor. Ha jelen volt, az esemény 11-e után történhetett.

Chuba alezredes, városparancsnok megjelent a városháza óvóhelyén az összegyűlt városi vezetők körében. Dr. Varjú Géza ügyvéd fogadta. Az alezredes mindenkiről tudni akarta, hogy kicsoda, és megkérdezte azt is, vannak-e kommunista párttagok a jelenlévők között? Többen is jelentkeztek. .Józsa Sándor jelentette, hogy ő a kommunista párt helyi elnöke. Hází Árpád közölte, ő a kommunista párt titkára. Chuba sorban rájuk mutatott. Házi Árpáddal közölte: te leszel a rendőrség vezetője. Józsának mondta: te leszel a polgármester. Az alezredes parancsba adta, hogy a Nemzeti Bizottságot azonnal meg kell alakítani.

Az emlékező sorokhoz kérdőjeleket is tehetünk. Józsa nem vallhatta magát a kommunista párt elnökének. Ő mindig szociáldemokrataként foglalt helyet a politikai rendszerben. Az is volt. A helyi szociáldemokrata párt elnöke.

Ezzel nem is értek véget kételyeink. Vagy Chuba volt hiányosan tájékozott, vagy az elékező tájékoztatott tévesen. A Nemzeti Bizottság ugyanis már 8-án megalakult a következő tagokkal: Dobrovolni József, Józsa Sándor, Farkas József, Fülöp Gyula, Simon József, Borisz Mihály, Ordódi Ödön, Házi Árpád, Worell István, Schuzdek László, Koller Gyula, Olajos Gyula, Vagács Vilmos, dr. Hurai György, Somogyi László, Liksay Sándorné, Zsebők Nelli, Szécsényi Ferenc és egy Kaszáli nevű, akinek személynevét nem ismerjük. Elnök lett Vagács, titkár Fülöp. A közellátás és a népkonyha ügyeit Borisz és Szécsényi látta el. A lakásügyek  Worellhez, az iparügyek Dobrovolnihoz tartoztak. Az egészségügyekben Hurai, az iskolaügyekben Liksayné intézkedett. Az egyházi kérdésekért Somogyi felelt.  A későbbiek során az is felmerült, hogy a jelentős találkozón nem is a városparancsnok jelent meg, hanem egyik helyettese.

A kérdésben Józsa Sándor emlékeit tarthatjuk leghitelesebbnek. A Józsára vonatkozó ismereteket dr. Grünvald Mária tette közzé Pestszentlőrinc tragikus sorsú polgármesterei című könyvében. Onnan tudjuk, hogy Józsa a városért folyó harcok idején a Bélatelepen bujkált, ahol a lakosok, a németek kiverése után, gyűlést tartottak az Újházi vendéglőben. Ezen a környéken jól ismerték Józsa Sándort. Őt bízták meg azzal, hogy vegye fel a kapcsolatot a szovjetekkel. Ő előbb Rákosligeten tájékozódott — Bélatelep akkor még oda tartozott közigazgatásilag – majd bement a pestszentlőrinci városházára. A pontos dátum itt sem szerepel. Mit talált ott?

Grünvald Mária idézett tanulmánya így rögzítette a képet. A városháza pincéjében körülbelül 30 tisztviselő bujkált, köztük Köves Tibor és Varjú Géza. Ők közölték, másnap eljön a városházára az orosz parancsnokság megbízottja, tárgyalni akar a helyi vezetőséggel a feladatokról. A találkozó valóban létrejött. Józsa Sándor megőrizte azokat a cetliket, amelyekre sebtében felírta a legsürgősebb feladatokat.(I. m.: 67. l.)

Ezek között szerepelt az, hogy a szovjet vezetés ismerje el polgármesternek Józsa Sándort. A város tisztviselői már a találkozás napja előtt eldöntötték. hogy Józsa legyen a polgármester.¹²² Lássák el igazolványokkal a felállítandó hivatal embereit a Pestszentlőrinc Megyei Város feliratú pecsét használata maradjon. Ezt használja a munkába álló rendőrség is. Fontos a begyűjthető élelmiszerek összegyűjtése. A gyári dolgozók munkába állítása. Halottak és fegyverek összegyűjtése. Vízvezeték. posta, villanyáram üzembe helyezése. Az iskolákban a tanítás megindítása. Józsa fontossági sorrendet is adott: Halottak, elhullott állatok tetemeinek, és az elhagyott fegyvereknek, a fel nem robbant bombáknak, aknáknak, gyalogsági lőszereknek az összegyűjtése.

A halottak tisztességes eltemetésével, és az állati tetemek eltemetésével nem lehetett várni, mert egy estleges tífuszjárvány kirobbanásakor mindössze 15 ampulla oltóanyag állna a város rendelkezésére. Halottakról, állati tetemekről jelentést a városi halottkémnek, dr, Czabaffy Andrásnak kell küldeni. A halottak összeszedőinek élelmet kell adni. A néhány orvosnak pedig kerékpárt. Az állati tetemek, ha magánterületen vannak, a tulajdonosnak kell elhantolni.

A robbanószerek veszélyességét növelte, hogy a gyerekek hamarosan játszani kezdtek a lőszerekkel. A hüvelyekből kinyert puskaporral remek tüzeket lehetett csinálni.

A legfőbb veszélyforrást jelentő dolgok elhárítása után, be kellett temetni a lövészárkokat, és meg kellett kezdeni a romeltakarítást, a romos épületek rendbetételét, a károk felmérését.

A munkák biztosítására a férfiakat 18-60 év között, a nőket 18-42 év között havonta négy napra városi behívójeggyel közérdekű munkára igénybe vették. Ez a városban 14 000 személyt érintett.

Az 1945.ős év indulásakor a legnagyobb háborús károkat az Állami-lakótelep jelentette. A lakások 50 százaléka lakhatatlan volt. A Gloriett környéke is romokban hevert. Sértetlen ablaküveg és háztető alig volt. Mintegy 100 épület teljesen romba dőlt.    Ezekkel a károkkal városunk még mindig kedvezőbb helyzetben volt, mint Pesterzsébet vagy Csepel, és a főváros egyes részei. A szomszédos Rákoshegy kevesebb kárt szenvedett.

A Hősök terén (ma Kossuth Lajos tér) a 182 emlékfából csak 17 maradt. Ugyanott szétrombolt ütegállások, lövészárkok, barakkok, katonasírok, romok. szemét éktelenkedett. Az utcai fákat tüzelőnek kivágták. Megmaradt ugyan a kis kertekben 8 000 gyümölcsfa, de tele szövőlepkével, pajzstetűvel és egyéb kártevőkkel.

A munkák koordinálását, a fel nem robbant lőszerek összegyűjtését a város műszaki osztálya szervezte. Ennél a hivatalnál lehetett igényelni a romos épületek helyreállításához szükséges anyagokat is.

Természetesen számolni kellett az intézkedésekre szánható városi vagyon mértékével is. A leltár siralmas volt. 138 000 pengő, egy zsák liszt, egy ló, a kocsi elé fogás feltételét jelentő szerszám nélkül.

Láthatjuk, miután a városban már elnémultak a fegyverek, és pislákolt az élet, sok volt a tennivaló. Kellett a jó vezető. Józsa személyében megtalálták, kinek megválasztása körül a valós tények mellett a képzelet is színesítette a történéseket, és az emlékezés is lehet kissé feledékeny. Józsa nevével már találkoztunk a háborús évek krónikájában is. Ott volt a harcok idején, és a béke első óráiban is. Természetes volt, hogy a városban ő foglalja el az első ember székét.

A Józsa Sándor vezette város munkája eredményes volt. Áprilisban a Városi Értesítő szerkesztőségi cikkben – kissé patetikusan – sikerjelentést tett közzé: Városunkban megoldották a legnagyobb nehézségeket. (…) A romok eltűntek, s fölöttük diadalt aratott az építő, teremtő élni akarás.

Elhárult az elhagyott lőszerek felrobbanásának veszélye, a járványveszély réme, ám továbbra is probléma volt az élelmiszer ellátás-biztosítása. A háztartások kamrái kiürültek. Az éhínség enyhítésére városunkban központi élelmiszerraktárt létesítettek. Onnan szállították ki az alapanyagokat az Államitelepre, a Lőrinci Fonóba és az Attila Utcai Iskolába, ahol népkonyhákat állított fel a város. Ott osztottak egy tál ingyen ételt a lakosságnak. A munkát a helyi Közétkeztetési Tanács szervezte.

1945. február 24-én dátumozott jegyzőkönyv tanúsága szerint a három népkonyha 2 700 adagot főzött meg. A közélelmezési beszámolóban kiemelték, hogy a városban egy malmot is munkába állítottak, mely a megőrölt gabonából 586 cipó sütését biztosította. Hús azonban szinte sehol sem volt. Mikor nyugatra menekített szomszédjaink hazatértek, két szeretve dédelgetett galambomat főztük meg köszöntésükre.

Az élelmezési jelentés szerint február végén 5 mázsa búza, 5 mázsa sárgarépa, egy zsák bab, egy szekér kalarábé és káposzta érkezett. Később sikerült még mintegy 20 mázsa krumplit, babot, kukoricát beszerezni.

A vidék is segített. Az élelmet a Dedeó-cég öreg Rába tehergépkocsija szállította a városba.

A kritikus gazdasági helyzetben az iskolások is feladatot kaptak. 1945. március 20-án Liksay Sándorné a következő szövegű körlevelet indította: Az ínségre való tekintettel az iskolák igényeljenek közelükben lévő elhagyott, üres telket, azt vessék be borsóval, sóskával, sárgarépával. A munkát a magasabb osztályok tanulói végezzék.

A munkát a már említett Közélelmezési Tanács segítette. A Közélelmezési tanács hírei mellett megjelentek a dr. Kovács Zoltán vezetésével dolgozó Közélelmezési Hivatal közleményei is.

A Városi Értesítő és a helyébe lépő Szabad Lőrinc rendszeresen foglalkozott az élelmezés kérdéseivel. Már március elején közzétették Vas Zoltán közellátási kormánybiztos rendelkezését az élelmiszerek bejelentéséről, és az élelmiszerek vásárlásához szükséges jegyek rendszeresítéséről.  Az élelmiszerek mellé a jogosultak havonta közellátási külön szelvényeket kaptak.¹²³

Feltették a jó szándékú, de naiv kérdést, hogy jelentsék a város lakói: a legszerényebb életmód mellett mennyi időre tekintik magukat ellátottnak.

Akcióba lépett a Pestszentlőrinci Nemzeti Segélybizottság is, hogy a 14 éven aluli szegény gyerekek étkeztetési akciójához pénzbeli támogatást kérjenek. Naponta 500 gyerek iskolai étkezését kívánták biztosítani.

Tervet készítettek az élelmiszert biztosító tavaszi mezőgazdasági munkák elvégzésére is.

Nagyon fontos akció indult az ellátatlan gyerekek néhány hónapos vidéki elhelyezésére.

Az akciót a Nemzeti Segély szervezte azzal a céllal, hogy a falusi kosztról és levegőről megerősödve térjenek haza gyerekeink. Az akciókat a pestszentlőrinci gyermekcsoport vezetője, Kőnigstein Sándorné irányította. Az 500-500 fős csoportokat Orosháza, Hódmezővásárhely, Hajdúböszörmény fogadta.

Figyelmet érdemel az is, hogy milyen további dolgok történtek a városban a gyermekek érdekében. A 6 éven aluli gyermekek – ha ellátatlanok voltak – gyermekgondozó nők felügyeletével gyermekotthonba kerültek. Gondoskodtak a 6 éven felüliek iskolai elhelyezéséről. Orvost is kaptak dr. Dora József tisztiorvos személyében.

Házi Árpádné a Gyöngyvirág utcában, a kisajátított Kuszenda-villában megnyitotta a rászoruló árva gyerekeknek a Szabadság Gyermekotthont. Kuszenda a következő esztendőben „önként” felajánlotta villáját a városnak. A gyermekotthon fenntartására jótékonysági rendezvényeket tartottak.

Az új életbe induló városban cél volt az is, hogy a gyerekek mielőbb iskolapadokba kerüljenek. Liksay Sándorné nagy energiával dolgozott január közepétől augusztusig, mikor minisztériumi szolgálatra rendelték. A kinevezés ellen, a város – munkájának szükségességére hivatkozva – eredménytelenül tiltakozott, majd hangoztatta, visszavárják Lőrincre.

Liksayné január 17-én tanügyi értekezletet tartott, és 22-én már a Rendessytelep iskolájában (Piros iskola) gyerekek tanultak. Igaz, a városban ismert 240 pedagógusból csak 8 jelentkezett szolgálatra. A tanulókat, tanárokat egyaránt szétszórta a háború. A következő hetekben rohamos volt visszatérés, és sorba nyitottak az iskolák, a középiskolák is. Az 1944/45-ös csonka tanévben elnéző osztályozással eredményes tanévet zárhattak a diákok.

Mikor már számolni lehetett azzal, hogy az elmenekült lőrinciek visszatérhettek otthonaikba, ám nem minden gyereket vittek iskolába, kemény rendeletet közölt a város vezetése: Ha a szülők gyermekeiket nem küldik iskolába, akkor a 12 éven felüli hiányzókat kényszermunkára viszik. Ha fiatalabb tankötelesek mulasztanak igazolatlanul, akkor a szülöt hívják be kényszermunkára.

Az 1945-ös esztendő iskolatörténetéhez és ifjúságpolitikájához tartozik, hogy a Pestszentlőrinci Demokratikus Nők és a Pestszentlőrinci Demokratikus Ifjúság szervezete a Szemere-kastély parkjában gyermeknapot tartott. Az iskola diákjainak, több helyről gyűjtött édességekkel, péksüteményekkel kedveskedtek.

Az 1945-ös év krónikáját írva szólni kell a helyi egészségügy helyzetéről. Ott is sietve indult a munka. Március elején már dolgozott a Közegészségügyi Hivatal. A városvezetés szalmazsákot, matracot, edényeket, kályhát kért a lakosságtól, hogy a városi kórházban (Ráday u 4-6) megkezdhesse munkáját a tüdőgondozó. Négy kórteremben 50 ágy beállítását tervezték.

Dolgozott a Tisztiorvosi Hivatal. Ott lehetett hastífusz elleni oltást igényelni, melyet a Gyöngyvirág utcai Egészségházban (7-9 szám) adták be a rászorulóknak. Az Egészségház áprilisban átköltözött a Batthyány utca 86 szám alá, ahol csecsemő, gyermek, terhességi  nemi beteg, sebészeti, gégészeti szakrendelés is volt. Aktív volt az Egészségügyiek Szabad Szakszervezetének csoportja is.

A városban az óvintézkedések ellenére is tartani lehetett a kiütéses tífusz terjedésétől. A betegség terjedésének magakadályozására szűrővizsgálatokat tartottak. A védőoltás széruma a patikákban kapható volt, melyet a tisztiorvos adott be.

A 3 hónapot betöltő csecsemők himlő elleni oltását a Petőfi utcai óvodában kérhették a szülők. Elszánt tenni akarás megvolt, ám az egészségügy is szegény volt.

Álljon itt egy történet az akkor még Vecséshez tartozó, ám hamarosan a városhoz csatlakozó Ganzkertváros-Ganztelep történetéből. A telepi vezetés birtokában egy üveg disznózsír volt. Felhasználásáról komoly vita folyt. Mi legyen belőle? Néhány adag rántott leves, vagy kenőcs rühesség ellen. Leves lett. A levesért sorba álló gyerekek közül néhányan a rühességtől vakarództak./

    

Az ostrom utáni első békés napokat, heteket élte a város, mikor gomba módra jelentek meg a politikai pártok, és a nem pártként tevékenykedő szakszervezetek, bizottságok termelőszövetkezetek, körök. Természetesen, a nem pártként jelentkező szerveződések is politikai arculatot mutattak.

Voltak olyan pártok, melyek illegalitásból, vagy fél illegalitásból, a nyilas rendszerben betiltott állapotukból kezdték a munkát. ¹²⁴

Ezek a politikai pártok láthatóan nem azonos támogatottsággal, és más-más politikai filozófiával jelentkeztek. A fő kérdésben, az élet mielőbbi megindításának legfontosabb lépéseiben azonban egyetértettek.

Józsa Sándor feljegyzéseiből is tudjuk, hogy az élet megindításához alapfeltétel volt, hogy a pártok összefogva közös munkát végezzenek.

Elsősorban a megalakult pártok vezetői vettek részt az igazoló bizottságok munkáiban. Név szerint: Darabos Iván (elnök), Schuzdek László, Váli Benjáminné, dr. Kovács Zoltán, Koller Gyula, Kalmár György, Jancsik Henrik, Csillag Erzsébet, Németh Béla I., Németh Béla II., Worell István, Teleki Gábor, Enis Árpád, Pecker Mihály, Kőhalmi Katalin, Dobrovolni Erzsébet.

Fontos lépés volt a nehéz hetekben, hónapokban,a Városi Értesítő címen, röpiratként megjelenő kiadvány. Az újjáéledő vezetés tudta, szüksége van a város lakosságának egy olyan kiadványra, mely nyomtatott formában szólhat a polgárokhoz.

Az épségben maradt Baross utcai Tarsoly nyomdában nemcsak falragaszok és kiáltványok készültek, hanem a a nyomdagépről lekerült a háború befejeztével megjelenő első közlöny. Megjelenését joggal nevezte Grünvald Mária már idézett könyvében szükségesnek, és az utókor számára: a korszak felbecsülhetetlen értékű dokumentumának. Helytörténetünk bőven merít a kiadványból.

Az első számban regényírónk, Gáspár Gyula Romok között című vezércikkében írta: Évezredes német szorításból szabadult az ország. Ez volt a múlt.  A jelen feladata: Építsünk a romokból új várost, új Pestszentlőrincet.(…) Közös munkával és erős akarattal felépítünk minden romot. Az utolsó mondat még néhány számban változatlanul megjelent. A kiadvány 1945 június 24-ig látta el feladatát, majd átadta helyét a Szabad Lőrinc számainak.

Józsa Sándor az utolsó számban elköszönt az olvasóktól, és bejelentette az új lap indulását.

Az induló Szabad Lőrincben minden párt közösen fog írni, és egyformán megtalálja benne minden párt a híreit.(…) Akik segítették a Városi Értesítőt, tegyék ezt a Szabad Lőrinccel. ¹²⁵

1945. április 8-án nagy esemény volt a helyi földosztás. Pest vármegye alispánja, a kubikus ivadék Hőzi Árpád kivezette a Szemere-majorba az „új földesurakat”, hogy 900 holdat adjanak át az új gazdáknak. Szőke Sándor gazda, a földigénylő bizottság elnöke mondta: 196 földigénylőt vett jegyzékbe a bizottság. 96 személyt talált alkalmasnak arra, hogy földet kapjon. Az első napon a Szemere-birtok 12 cselédje kapta meg a birtoklevelet, a többi igényjogosult részére 11-én adták át az okmányt. A boldog tulajdonosok nem sokáig örülhettek földjüknek.

Az ünnep alkalmából felszólalt Józsa Sándor is: Végtelen megelégedés és boldogság tölt el. A szegényparaszt végre megkapta azt, ami régen az övé kellett volna , hogy legyen.

A földosztáson felszólalt még a Független Kisgazda Párt nevében Somogyi László plébános, és a Szociáldemokrata Pártot valamint a Magyar Kommunista Pártot képviselő Juhász Sándor és Worell István.

Az eseményről tájékoztató Városi Értesítő egy hangzatos — megvalósulatlan – ígéretet is leírt: A Szemere-kastély pedig. (…) Pestszentlőrinc városi kórháza lesz. Így kívánja az új alispán, így kívánja az új Magyarország.

Ám nemcsak a földművelésre jutott kiosztható terület. Jutányos négyszögölenkénti áron, törlesztésre 700 igénylő kapott 200 négyszögöles építési telket. Ezeket a Piros iskola mögött, valamint Erzsébettelepen, beépített belterületen, közvetlenül a villamos és a MÁV vasútvonala mellett jelölték ki, miután a VIII. és a IX. kerületben lakó sváb „milimárik” földjeit a Kapeller, Gersteinbrein, Hartmann, Weidinger, Scheiring, Lindenmaier, Reismaier, Kaltenecker családtól elvették.

A kulturális élet is kulturális napokkal, könyvnappal bontogatta szárnyait. A könyvnapon sikere volt a helyi íróknak is. Keresték Gáspár Gyula történelmi regényét, Kovalovszky Miklós Ady ifjúkorát bemutató könyvét, és Mátyás Ferenc A falu küldötte című verseskötetét. A könyveket a szerzők dedikálták. A Mátyás kötet címét pontosan közölte a cikk. Gáspár és Kovalovszky könyvénél ezt nem tette meg. A könyvnap idejét ismerve Gáspár Gyula: Az árva nép, illetve Kovalovszky Miklós: Ady Endre önképzőköri tag című munkákról lehetett szó.

Meglepetés is született. A helyi lapban megjelent a helytörténet is. Írtak a koronás fők híres találkozójáról, illetve a Sinákról, a gazdagoknak akkor kijáró éllel.

Az 1945-ös esztendőben újjáépítési kiállítással, a munka ünnepének köszöntésével, a Magyar–Szovjet Művelődési Társaság zászlóbontásával, a Szabad Művelődési Tanács népművelő tevékenységével jelentkezett a helyi kultúra.      

Májusban a Városi Értesítő hasábjain határozott szavakkal fogalmazta meg a városi vezetés elképzeléseit: A városháza olyan szerepet tölt be a város életében, mint emberi szervezetben a szív. Ha rosszul működik, az egész test megérzi azt. (…) Mi lenne kívánatos? Együtt kell dolgozni a pártoknak a városházán, nem egymás ellen. A városi tisztviselő ne a párt nevében intézkedjen, hanem a város nevében. Ezt a pártok vezetői is követeljék meg. A tisztviselő ne lázadjon az alacsony fizetésekért, most nincs több. Az anyagi szorultság kiválthatja a korrupciót. Türelem. A tisztviselők hamarosan emberi módon élhetnek a fizetésükből.

A városháza munkája a polgármester vezetésével elérte a kitűzött célokat.

A város politikai tevékenységét nemcsak pártok tagtoborzó munkája, és a politikai előadások fémjelezték, az is, hogy utcanevek változtak.126

A helyi sajtó mindig adott helyet a pártok közleményeinek.

1945 júliusának jeles eseménye volt Pestszentlőrinc területi gyarapodása az akkor Csákyliget néven szereplő Ganztelep—Ganzkertváros, és Bélatelep csatlakozásával. A csatlakozásokkal az addig 3 368 katasztrális holdat kitevő városi terület meghaladta a 4 000 katasztrális holdat.

Bélatelep csatlakozása, elszakadása Rákoskeresztúrtól egyszerűbb volt. Csákyligeté, Vecsés kikötései miatt nehezebb. A helyi Kommunista Párt, a Szociáldemokrata párttal közösen szervezett a csatlakozást sürgető népgyűlést. Indokaik is nyomósak voltak: Csákyliget Pestszentlőrinchöz közel van, Vecséshez, és legfőképpen Monorhoz, ahol hivatalos ügyeiket intézhették, messze.

A vitában Vecsés sem adta meg könnyen magát. Csak 350 hold lakott területet akart átadni.  Szántóföldet nem. Végül sikerült Vecséstől 248 hold szántót is a városhoz csatolni. A döntést az alispán a vecsési közgyűlés 1945. július 11-ei ülésén hozott, és a pestszentlőrinci közgyűlés július 26-ai határozata alapján hozta.

1945. első felében a legfontosabb feladatokat elvégezte a város, ám sem vezetői, sem polgársága nem dőlhetett hátra a székében. Volt tennivaló bőven az újjáépítés területén is. Ennek jegyében szervezte júliusban Pestszentlőrinc Nemzeti Bizottsága a Bókay gödörben azt a népgyűlést, mely a város újjáépítési feladatait ismertette. A népgyűlésen az országos politika két képviselője is megjelent: Rajk László és Dinnyés Lajos.

Polgármesterünk az 1945-ös évet értékelve mondta: Az első békeév látszólag szerény eredményeket hozott, de amit elértünk, azt a semmiből teremtettük.

Az időnként felhős, 1946-os esztendőt is áthatotta a háború befejezésekor megfogalmazott gondolat: Fő, hogy élünk, dolgozni tudunk, a többi rajtunk múlik.

A város már felocsúdott a harcok és bombázások dermedtségéből. Dolgozott.  A városvezetés azonban látta: ami az előző évben gond volt, abból sok maradt az 1946-os esztendőre is. Az új Lőrinc felépítésében változatlanul a közigazgatás, az egészségügy, a gazdaság, a pénzügy, az oktatás területe kapott kiemelt figyelmet.

Problémák adódtak élelmezésünkben. Felléptek az árdrágítók, a feketézők. Ellenük kemény fellépésre volt szükség. Kívánnivalók voltak az egészségügyben. Sorra kerültek elő még fel nem robbant lőszerek. Megszüntették a városban a rendőrkapitányságot, visszacsatolták Kispesthez. Csak két őrszobát hagytak meg. Meg is jelentek a vetkőztetők. Afféle útonállók, akik ruhadarabokat, értéktárgyakat raboltak az emberektől. A kontárok elvették az iparengedélyes kisiparosoktól a munkát. Ellepték a várost a koldusok. A kevés élelmiszert még mindig jegyre adták.

Az 1946-os esztendő első felében tombolt az infláció. Júliusig olyan mértékben értéktelenedett a pénzünk, hogy a Szabad Lőrinc 10 millió adópengőbe került. Augusztusban már 60 fillérbe. Megteremtették a „jó forintot”.

     Gondok, és gondokat enyhítő eredmények jellemezték az évet. A város a kormánytól megigényelte a téglagyár üzemeltetésének jogát, hogy termékei teljes egészében a város újjáépítését szolgálják. Korán kezdték a munkát a földművesek, kertészek is a földeken. Januárban gazdagyűlésre jöttek össze az új gazdák a városházán. Felmérték a helyzetet és terveztek. Van egy traktorunk, lesz vetőmag akció, van 2000 melegágyi ablak a palántaneveléshez. A munkákat irányító Szabó Ferenc, és a kitűnően képzett, tevékeny kertész, Vajda Béla, a gazdajegyzői tisztség viselője, hasznos tanácsokat adott. A gazdák az áruikkal megjelentek a piacon, és nagy sikert aratva az újjáépítési kiállításon. Ezek a reményt adó eredmények enyhítették az inflációs idő gondjait. Mikor májusban mérleget készítettek az újjáépítés eredményeiről, pozitív eredményekről számolhattak be az egészségügy, az oktatás, a gyerekek ellátása, a kultúra, a művelődés területén.

Örömmel jelentette a Szabad Lőrinc júliusi száma: A Szülőotthon, mely a háború befejezése óta a szolgáltatásait a Ráday utcai egészségházban tartotta, új otthonba költözhet. Házi Árpád és dr. Zsebők Zoltán népjóléti államtitkár közbenjárásának köszönhetően a Gyöngyvirág utcában, külön épületben születhetnek az új lőrinci polgárok. A tüdőgondozó is működött. Tovább vizsgálva az egészségügy területét elmondhatjuk, hogy 1947 márciusában már a Rózsa utcai új mentőállomásról indulhattak a kocsik a betegekhez.

1947 áprilisának végén kezdték építeni azt a villamosvonalat, mely a Pestszentimrén lakókat bekapcsolta a lőrinci közlekedésbe. Miből épült fel a vonal? 250 000 forint városi kölcsönből, melyet a BESZKÁRT-nak adott, és a lapátos, talicskás társadalmi munkások lelkesedéséből. Augusztus másodikán ennek köszönhetően, a déli órákban végigzötyögött csilingelve a frissen lerakott síneken az első 40-es jelzésű villamos. Vezette a már említett Szécsényi Ferenc, a BESZKRT vezérigazgató-helyettese. Mai szemmel nézve szánalmas kis villamos volt. Egy vágánnyal, a kitérőkben álldogálással, de akkor ez nagyon sokat jelentett.

Volt már szó házhelyek kiutalásáról. Ezeket követték 1947-ben újabbak, a mocsaras rész lecsapolása után a Rendessytelepen és a KISTEXT környékén.

Városunk lakossága is növekedőben volt. Júliusig mintegy 1 000 hadifogoly tért haza.

Fontosabb eredményeket láthatott a város az iskolák világában, és az ott tanulók étkeztetésében. Említsük a legfontosabbakat.

Az orosz katonaság visszaadta a városnak a Kossuth Lajos téren lévő polgári iskola épületét, melyet a városban folyó harcok után lefoglalt. Az épületet oktatási célokra alkalmassá kellett tenni. Ehhez lakossági társadalmi munkát is kért a város.

Megalakult a dolgozók középiskolája. A tanítást a helyi pedagógusok vállalták. Indítottak háziasszony-képző iskolát is. Egyre több iskola és óvoda helyreállítását fejezték be. Megindult az étkeztetés napközi otthonainkban és óvodáinkban. Nagy segítséget jelentett az úgynevezett „svéd étkeztetés”. Ennek során 1 500 tanuló kapott egy-egy hónapig ebédet az iskolákban. A KISTEXT akciót indított 180 szegény gyerek felruházására, és a két tonna UNRA ruhaneműből is jutott az iskolásoknak.

A város a szerény anyagi körülmények között is vállalta, hogy a szegény sorsú tanulók 30 000 forint értékben ingyen tankönyvet kapnak.. Napközik fenntartására pedig 167 967 forintot biztosított.

A kultúra és népművelés világából is volt feljegyezni való. Dolgozott a Magyar-Szovjet Művelődési Társaság, A városi művelődést szolgálta a Szabad Művelődési Tanács. Vezetését Tegzes László tanár vállalta. Megnyitotta kapuját a helyi könyvtár.

Sportsikerünk is volt. Deák Feri, a városiak kedvence, a kis NB I-es  SZAC-ból gólkirály lett. El is vitte az FTC. Szegény kis egyesület volt a Szentlőrinci Atletikai Club, mit tehetett, odaadta a centert.

A városi lét utolsó szakasza

 

Az 1948/49-eszttendők országos eseményei, a felgyorsuló államosítás, a politikai pártok kiélesedő harcai városunkba is begyűrűztek. Az államosítás gyárainkat, kisiparunkat, kiskereskedelmünket is érintette, csakúgy, mint egyéni gazdáinkat a termelőszövetkezetek megalakítása.

Mindezek mellett a város gondokkal, eredményekkel élte saját életét. Nagy gondot okozott a hiányos közművesítés. Ezért tervezték a központi vízmű hálózatának kiépítését. Különösen sürgető volt a Rendessytelep, a Liptáktelep és a Szemeretelep vízellátásának biztosítása. A főutaktól eltekintve kevés utcán volt szilárd burkolat. Probléma volt a krumpli és a tüzelő beszerzése. A jobb ellátás érdekében rendezték be a közeli vágóhidat, és némileg bővítették a piac területét.

A tanterem hiány is szorongatott. Ganztelepen és Ganzkertvárosban magánházak tulajdonosaitól bérelt helyiségekben szorongtak a diákok. Felszereltség semmi.

Iskolákat kellene építeni – mondták. Ez a beruházás azonban váratott magára.

Az 1948-as esztendő két szerencsés ipari vállalkozással dicsekedhetett. Tőzegüzem létesült a Cséry-féle szeméttelep helyén, és megkezdték a szemét elszállítását. Abban az évben kezdett működni az Állami Fonoda a Gyömrői úton a PIRT gyár helyén. Augusztus 20-án 18 000 orsóval megindult az üzem, munkalehetőséget adva a helyieknek is.

Aztán beléptünk a város utolsó önálló esztendejébe. A politika küzdőterén a koalíció segítségével a Magyar Kommunista Párt győzött, s a gazdasági életben és a társadalomban is      kialakult az a helytelen gyakorlat, amely nem szolgálta a települések egyéni arculatának kifejlődését és az emberek egyéni kezdeményezéseit sem.

Otthonunkban háttérbe szorultak az 1930-as évekre jellemző lokálpatrióta kis helyi szervezetek, asztaltársaságok, sportklubok, vallási körök.  Uniformizálódtunk.

Akik a földosztás alkalmával földet kaptak társulhattak a Pestszentimrén 12 taggal, egy lóval 120 holdon alakult Szabadság Termelőszövetkezetthez. Őket követték kisebb társulások: a Dózsa (1950), a Kossuth (1951), a Petőfi (1954) és a Rákóczy (1955) Később beolvadtak a Szabadságba.

Néhány adat még mindenképpen ide tarozik az 1950-ig ívelő képhez. Kezdjük a gondokkal. Még mindig kevés az orvosi rendelő. Gyenge a bolthálózat. A fővárost csak az 50-es villamossal és a 35-ös busszal lehetett elérni. Az Erzsébettelep lakói inkább a könnyebben elérhető Kőbányára jártak vásárolni.

Azt azonban nem mondhatjuk, hogy szociálisan érzéketlen volt a város vezetése. 1949-ben a város 1 319 000 forintot fordított szociális célokra. 12 napközi otthonban 700 gyerek étkezhetett. Önálló létünk utolsó szakaszában 9 400 000 forint jutott városfejlesztési beruházásra. Elég volt 16 kilométer vízcsőhálózat kiépítésére, egészségügyi, szociális, kommunális beruházásokra.

A továbbiakban azonban megváltoztak körülményeink. 1949 december 20-án az országgyűlés határozott Nagy-Budapest létrehozásáról. Pestszentlőrinc és Pestszentimre XVIII. kerület lett.

                                         

Jegyzetek

                             

1. Szerkesztette: Téglás Tivadar. Szerzők: Grünvald Mária, Szász János, Téglás Tivadar, Téglás Tivadarné, Tomory Lajos.
2. Ezek a munkák a következők voltak: Emlékezések, tanulmányok Pestszentlőrinc múltjáról I-II. (1996.) ill. (1998.) Szerkesztette: Téglás Tivadar. Pándy Tamás – Téglás Tivadar – Téglás Tivadarné: Helytörténeti olvasókönyv Pestszentlőrinc-Pestszentimre iskolái számára. , (1998.) Pándy Tamás: 100 éves falu a városban – Pestszentimre. (1998.). Pestszentlőrinc történetének dokumentumára 1.k. (2000.). Szerkesztette: Téglás Tivadar. Laci bácsi emlékkönyv (2002.). Szerkesztette: Schmidt Jánosné. Emlékezések, tanulmányok Pestszentlőrinc-Pestszentimre múltjáról III. k. (2002.). Szerkesztette: Bakocs Emil. Téglás Tivadar: Az Állami-lakóteleptől a Havanna-lakótelepig (2002.). Frank Gabriella: A lőrinci zsidóság története (é. n.), Tekes Sándorné: Ez volt a múlt, 1944 november – 1945 július (2005.). Pándy Tamás: Pestszentimre önállósági küzdelme a XX. században. (2005.). Schmidt Jánosné: A mi Mayerffynk,  Xavér Ferenc. (2006.). Téglás Tivadar: Pestszentlőrinc évszázada a helyi sajtó tükrében (2009.). Mérlegen a múlt (2010.). Szerkesztette: Feitl Írisz és Heilauf Zsuzsana,  Horváth György: Dél-pesti zenei mozaikok (2010.).  Figyelmet érdemlő kiadványok még: Séták a XVIII. kerületben. Szerkesztette: Fekete Ferencné. Szerzők: Magyar György, Pándy Tamás, Téglás Tivadar, Téglás Tivadarné, Tomory Lajos (1986). Domaniczky Endre: XVIII. kerületi civil kalendárium. (2007.) Tekes Sándorné: Két magyar gavallér Lőrincen (2005.). Bálint B. András: Mint a szerves a folyóvízre (1985.). Heilauf Zsuzsanna: Nemes Bókay Árpád. (2006.). Feitl Írisz: Fedák Sári (2009.). Téglás Tivadar: Ganztelep és Ganzkertváros története. (2009.). Kovács Márk: Prokopp Sándor. (2011.).  Szabó Virág: Budapest XVIII. Képeskönyv (2012.).  Fodor Beáta – Kovács Mária – Mayer László – Meyerné Lendvay Mária: Budapest templomai XVIII. kerület. (2012.).
3. Felhívjuk a figyelmet dr. Feitl István: A szintézis felé. Helytörténeti irodalmunk újabb kiadványai tanulmányára. Emlékezések, tanulmányok Pestszentlőrinc-Pestszentimre múltjáró III. k. 11-24.l.
4. Németh József: Város a történelemben – történelem a városban. Emlékezések, tanulmányok Pestszentlőrinc múltjáról 1. k. 59-65.l.
5. Mikor 1910-ben Pestszentlőrinc önálló község lett 3 600 hold területet kapott. Kispestnek 1 400 hold maradt.
6. Részletesebben lásd: Téglás Tivadar: Egy emberöltő Kispest kebelén – Kispesti krónika 2004/1. sz. 35-42. l.
7. A Kispest Szentlőrinc 1922. szeptember 2-án indult azzal a céllal, hogy a város vezetése – Válya Gyula polgármester – kapcsolatot tarthasson a lakossággal. Társadalmi, községpolitikai és közgazdasági hetilapnak hirdette magát. Főszerkesztő az induláskor dr. Kálmán Miksa volt, 1922 októberétől Szalai Miklós. Felelős szerkesztő és kiadó Herein Károly. Vezető munkatársak: Czakó József, Szűcs Mihály, Zsemlei Oszkár. Megjegyzendő, hogy Kispest- Szent- Lőrinc (1896-1898), illetve Kispest Szentlőrinc (1914-1918) címen már korábban is megjelent a helyi lap.
8. Idézett lap 1923. dec. 20.
9. Bővebben lásd: Kispest-Szentlőrinc febr. 28.
10. Kispest-Szentlőrinc  júni. 20.
11. A Pestszentlőrinci Újság május 27-től 1944. április 29-ig jelent meg. Számaiból évfolyamok vesztek el. Példányokat ismerünk 1927-ből, 1932-ből. 1935-től 1944-ig viszonylagosan folyamatosan ismerjük az évfolyamokat.
12. 1918-tól a lap indulásáig valóban nem volt szorosan vett helyi sajtó. Az 1922-ben induló Kispest-Szentlőrinc elsősorban kispesti információkat adott, a város szempontjait, érdekeit véve figyelembe.
13. Pestszentlőrinci Újság máj. 21.
14. A Klebelsberg-féle országos iskolafejlesztési program keretében községünkben is iskolát kapott a Rendessytelep, Miklóstelep, Erzsébettelep, Szemeretelep, és a Kossuth téren felépült a polgári iskola épülete.
15. Pestszentlőrinci Újság aug. 13.
16. A nevezett orvosok mellett Pestszentlőrincen akkor már a következő szakorvosok dolgoztak részben a vasút, illetve a posta megbízásából, vagy privát orvosként: dr. Csombor Jenő (nőgyógyászat, urológia), dr. Kőnig Zoltán (nőgyógyász és gyermekorvos). Általános orvosok voltak: dr. Spitzer Fábián, dr. Kertész Miklós, dr. Wilheim Sándor. Részletesen lásd: Pestszentlőrinci Újság júni. 4. A mentőállomás akkor még Kispesten volt, a Kossuth Lajos u. 6. szám alatt.
17. A polgári iskola a Kossuth Lajos téren akkor már készen volt, de bútorzata hiányzott, így tanítani nem lehetett benne. A 2. számon ismert központi iskola a Gulner utcai volt. Gullner alak is ismert.
18. A bizottság tagjai voltak: Benisek Rezső (iskolaigazgató), Boray Sándor (iskolaigazgató), dr. Divo Alajos (bakteriológus), dr. Dora József (orvos), Hajdu Lajos (postamester), Juhász Géza (az Állami-lakótelep gondnoka), Kazinczy Sándor (cégvezető), Kuhár Ernő (iskolaigazgató), Nagy István (postafelügyelő), Okrona Sándor (a Pestszentlőrinci Kaszinó elnöke), Ruttkay Béla (MÁV állomásfőnök), dr. Szűcs János (ügyvéd), Vargha Géza (református lelkész) és Zöld Sándor (közgyám, nyugalmazott polgári iskolai igazgató).
19. Janszky Béla (1884-1945) és Szivessy Tibor (1884-1963) közreműködtek a Rendessytelep iskolájának építkezésén, elkészítették a református templom terveit, több fővárosi iskolát építettek, például Pesterzsébeten.
20. A Pestmegye heti politikai lap, a Magyarország 1893-ban alapított népszerű politikai napilap volt. A kérdéses időben Magyar Elek szerkesztette. Utalás és információ: Pestszentlőrinci Hírlap máj. 11-18.
21. Részletesebben: dr, Grünvald Mária: Veszélyben az önállóság . Pestszentlőrinc krónikája 183-195. l. Illetve: Petszentlőrinc tragikus sorsú polgármesterei (2014) dr. Grünvald Mária publikált kutatási eredményeinek felhasználásáért ezúton is köszönetet mondok.
22. Pestszentlőrinci Hírlap júni. 1.
23. Lásd: Pestszentlőrinc krónikája l.
24. 1929-ben, mikor tisztújításra került sor Kispesten, dr. Válya Gyulát még megerősítették polgármesteri tisztségében. A választáson azonban már szorosan ott volt nyomában a város rendőrkapitánya, dr. Molnár József. A belső harcok tovább folytak, és az 1930 decemberében megismételt tisztújító közgyűlésen 78-58 arányban már dr. Molnár József győzött, és 1945-ig Kispest polgármestere volt. (A 100 éves Kispest 128-129.l.) Pestszentlőrinc és Kispest csatározásaiban egy ideig a Válya, majd a Molnár vezette csapattal állt szemben településünk.
25. Pestszentlőrinci Hírlap szept. 14.
26. A Gellért-hegy magassága 235 méter. Pestszentlőrinc legmagasabb pontja 149 méter. A hiedelem kitartóan tartotta-tartja magát, akárcsak a Mátyás-monda, Rózsa Sándor helyi borozgatásai, vagy Karády Katalin villája.
27. Pestszentlőrinci Hírlap szept. 21-28.
28. A római katolikus gyülekezet kistemplomát 1911-ben szentelték fel. A nagytemplom alapkövét 1923-ban helyezték el. A szentelésre 1925. augusztus 15-én került sor.
29. Pestszenlőrinci Hírlap jan. 18.
30. A lőrinci delegáció tagjai voltak továbbá: Bernolák Máté, a Magyarország védasszonyához elnevezésű gyógyszertár tulajdonosa, Déry József királyi ítélő táblabíró, községi képviselő, Kenéz István kisiparos, képviselő, Kuszenda Lajos főjegyző, Línczinger Tamás, a Pestszentlőrinci Általános Ipartestület elnöke, Steiner Mór kisiparos, képviselő, Vargha Géza református lelkész és Wimmerth Béla plébános, a helyi Keresztény Gazdasági és Szociális Párt elnöke. Dr. Válya Gyula a következő városi vezetőkkel jelent meg: Brandtner Pál főjegyző, Monda Sándor, dr. Rózsa Lajos, dr. Kálmán Miksa, Reöthy Wladimir, Fülöp Bertalan, Kukla József és Linhardt Antal.
31. Pestszentlőrinci Hírlap febr. 1. és 15.
32. Pestszentlőrinci Hírlap márc. 1.
33. Aláírók: Kuszenda Lajos főjegyző, Galambos Lajos adóügyi jegyző, Juhász Gyula ellenőrjegyző, Balla Mihály bíró. A képviselő-testület tagjai közül Wimmerth Béla, Bernolák Máté, Déry József, Kenéz István, Steiner Mór, Vargha Géza, Línczinger Tamás. A testületi tagok helyi pozíciói már ismertek.
34. Pestszentlőrinci Hírlap máj. 24.
35. Pestszentlőrinci Hírlap júli. 22.
36. Pestszentlőrinci Hírlap júli. 26. Az idézett adatokhoz kapcsolható a következő statisztika is. Pestszentlőrincen 13 gyártelep és számos kisebb ipartelep működött.
37. Itt utalunk dr. Feitl István történész írására: Parlamenti képviselő-választások Pestszentlőrincen és Pestszentimrén (1920-1949). Megjelent: Emlékezések, tanulmányok Pestszentlőrinc múltjáról k. 140-172.

A várossá válási mozgalmak időszakában négy választásra került sor Pestszentlőrincen. Ezek adatai a következők voltak:

            1922-ben a nemzetgyűlési választások eredménye:

 

            Szociáldemokrata Párt:                                               1940 szavazat.

            Egységes Párt:                                                                 770 szavazat.

            Nemzeti Demokrata és Liberális Szövetség:              552 szavazat.

            Keresztény Egység Tábora:                                           370 szavazat.              .

            Szövetkezett Keresztény Ellenzék:                               268 szavazat.

            Honvédelmi Párt:                                                             91 szavazat.

            Kossuth Párt:                                                                    44 szavazat.

            Magyar Nemzeti Szocialista Blokk:                                30 szavazat.

            1926-ban az országgyűlési választások eredménye:

 

            Egységes Párt:                                                              1534 szavazat.

            Szociáldemokrata Párt:                                               1350 szavazat.

            Magyar Nemzeti Függetlenségi Párt:                          491 szavazat.

            Független Nemzeti Demokrata Párt:                           303 szavazat.

            Keresztény Gazdasági és Szociális Párt:                       216 szavazat.

         1931-ben az országgyűlési választások eredménye:

Egységes Párt:                                                                1132 szavazat.

Szociáldemokrata Párt:                                                 1106 szavazat.

 Keresztény Gazdasági és Szociális Párt:                      790 szavazat.

Frontharcos Egységes Nemzeti Párt:                            386 szavazat.

Nemzeti Szabadelvű Demokratikus Ellenzék:              369 szavazat.

Keresztényszocialisták:                                                    161 szavazat.

Keresztény Ellenzék:                                                          133 szavazat

              .

1935-ben az országgyűlési választások eredménye:

Egységes Párt:                                                                        2757 szavazat.

Szociáldemokrata Párt:                                                         2114 szavazat.

Keresztény Gazdasági és Szociális Párt:                             1388 szavazat.

Szabadelvű Demokratikus Ellenzék:                                      822 szavazat.

Magyar Nemzeti Szocialista Földműves és Munkáspárt:    340 szavazat.

38. Pestszentlőrinci Hírlap 1929. nov. 1.
39. Római katolikus templom és lelkészlak céljára 3 317 négyszögöl, református templom és lelkészlak céljára 1040 négyszögöl, evangélikus templom és paplak céljára 927 négyszögöl.
40. Prior: dr. Déry József táblabíró, helyettese: dr. Oszwald Károly táblabíró, delegátus: Bernolák Máté gyógyszerész volt. A további tisztségeket dr. Bencze Balázs nyugalmazott táblabíró, dr. Dvorák Viktor járásbíró és dr. Ferdinándy Tihamér járásbírósági elnök töltötte be. További részletek olvashatóak Kubinyi Vilmos: A Pestszentlőrinci római katolikus egyházközség története 1935-ig című, ma már könyvritkaságnak számító kiadványában.
41. Érdekes megnézni, hogy a két nagy párt – Nemzeti Párt, Szociáldemokrata Párt – milyen arányban, milyen nevekre kapta a szavazatokat.

        Nemzeti Párt                                                          Sociáldemokrata Párt

Kuszenda Lajos:           3243                                                       Both Béla :        2270

Weisz Márton:              3216                                                  Schubert András: 2253                                                                                              Sammer Gyula:              2256

KertzingerJózsef:        2359                          Streng József:     2258                                                                                                                                                                                                                                                                                            Wimmerth Béla:          1140                                                        Zeitler Ferenc:   2257

Handl Mihály:                1403

Linczinger Tamás:       1137

Ruff József:                   272

       Összesített eredmény: Nemzeti Párt: 1991 szavazatot, a Szociáldemokrata Párt: 994 szavazatot kapott.

42. Ezek voltak: Pestszentlőrinci Újság, Pestszentlőrinci Hírlap, Kispest-Szentlőrinc.

43. 43. A Pestszentlőrinci Hírlap a következő statisztikát őrizte meg az 1930. január 24-ei számában:

       Állami illetve köztisztviselő:                               3302

       Állami illetve közalkalmazott altiszt:                        5706

       Szabad foglalkozású legalább 4 középiskolával:    397

       Magántisztviselő:                                                1412

       Önálló iparos:                                                     1998

       Önálló kereskedő:                                                              808

       Ipari- és Kereskedősegéd:                                               3746

       Ipari (gyári) munkás:                                           6893

       Magánalkalmazott (munkás, napszámos)                        2615

       Különböző munkás és napszámos:                                 2404

       Földműves:                                                            224

       (A statisztika a különböző foglalkozási csoportokba tartozó családok létszámát adta, azaz a kereső férfit, kereső nőt és a családtagokat.)

Állami illetve köztisztviselők között:

                 kereső férfi:    994

                 kereső nő:       316

                 családtag:     1992

Ipari munkások között:

          kereső férfi:   2401

          kereső nő:         730

          családtag:     3762

Kereső férfi, nő és családtagok létszáma néhány lakótelepen:

Állami Lakótelep:       7460

Erzsébettelep:              2382

Miklóstelep:                2006

Szemeretelep:              2543

44. Tekes Sándorné emlékezése szerint – mely a Bókaitelep krónikája lapjain jelent meg — Az Úri Kaszinó az Üllői út és a Petőfi utca sarkán volt. A Polgári Kaszinó a Baross utca és a Batthyány utca sarkán áll, a Sprung kávéházzal szemben. Bérelt helyiség volt. A ház Kuszenda Lajos és Wartha Zsófia tulajdonában szerepelt. Vezette Kouba Ferenc. Később, 1990 után, SZDSZ- székház.
45. A munkaközvetítő egyheti tevékenységével községi közmunkára elhelyeztek 170 munkanélkülit, gyárakhoz 20, gazdasági földműves munkára 35 rászorultat. További adatok. A gazdasági válság okozta nyomor enyhítésére az egyház 48 000 a község 40 000 ebédet osztott ki. Az Állami Lakótelepen 500-600 embert étkeztettek. A plébánia kertjében lévő Szent Imre szobor előtt 1931. november 5-én 1000 kg. kenyeret osztottak ki. Ehhez járult több vagon tüzelő és 1 vagon krumpli szétosztása.
46. Pestszentlőrinci Hírlap 1931. máj. 8.
47. A mezőgazdaságból élők közül 65 gazda 109 segítővel számított önálló birtokosnak. A nem önállóan gazdálkodók nagy részét Szemere István 1 500 holdja foglalkoztatta. Mellettük élt még néhány kertészcsalád is a földből. A kisiparban és kézművesiparban főleg cipészeket, szabókat regisztráltak, de a lakosság növekedése az élelmiszeriparnak is teret nyitott. Az építkezéseknél megjelentek a kőművesek, ácsok, festők, villanyszerelők. A gyáripar egyre több családnak adott kenyeret.

Gyáraink közül – ebben az időben – a legjelentősebbek voltak a következők: Orenstein és Koppel rt., keskenyvágányú vasutak gyára, Filtex Szövőgyár, Pestszentlőrinci Parkettagyár és Gőzfűrész rt., István Téglagyár, Balázs Téglagyár, Budapest Szentlőrinci és Tatai Cserép és Téglagyár rt., Nemzetközi Vasúti Hálókocsi Társaság és a Lipták-gyár utódvállalata.

48. Pestszentlőrinci Hírlap 1931. júni. 5.
49. Ki volt Kuszenda Lajos?

Pestszentlőrincnek számos olyan vezetője – bírója,  jegyzője, polgármestere volt, aki kiérdemelte az utókor figyelmét. Közülük a hosszan regnálók sorába tartozott Kuszenda 23 éves jegyzői, 35 éves közéleti tevékenységével. Az önálló községi rang és a városi cím elnyerése elválaszthatatlan nevétől. Parasztcsaládban született, Bényén, 1883-ban. Állatorvosnak készült, de korán keresnie kellett, ezért jegyzői tanfolyamot végzett, és Kispesten kezdett dolgozni. Munkássága évtizedeit övezte nimbusz és sárdobáló elmarasztalás. Kapott elismerést, és kavart vihart. Vívta csatáit. Nyugtázta győzelmeit, majd átélte váratlan trónfosztását is. Megérte villájának államosítását, és a, kitelepítést. Életútjának felvázolása után személyiségét ítélje meg az olvasó.

1908. szeptember 15-én érkezett meg Puszta Szent Lőrincre.

Szentlőrinc képviselői azt a kérelmet terjesztik a közgyűlés elé, hogy Szentlőrincen legalább egy irodát állítsanak fel, hogy kisebb ügyeikkel a szentlőrincieknek ne kelljen minduntalan Kispestre futkosniuk. Kérésük teljesült. Brandner Pál főjegyző a nagy tudású, agilis Kuszenda Lajos fiatal jegyzőt bízza meg az iroda vezetésével. Ez az iroda aztán hovatovább mind több és több községi ügyet karolt fel. (Herein Károly: Kispest megyei város. Magyar városok monográfiája 1937. 54.l.)

Kuszenda – kispesti kötelékben bár – rendelkezett a helyi vagyonnal, adót vetett ki és hajtott be, intézte az iskolaügyeket, felügyelte a rendőrséget. Névjegyét már 1909-ben letette településünk asztalára, mikor megjelentette Pusztaszentlőrinc önállósítása című könyvecskéjét a belső címoldalon szereplő sokat mondó szöveggel:

Ára 1 korona. A tiszta jövedelem az önállósítás céljára fordíttatik.

A kétíves füzetet kézlegyintéssel félredobni, csupán bibliográfiai adatként kezelni, nem lenne méltányos dolog. Vannak ugyan feledhető részei, de ügyesen érvel az önállósodás mellett rendeletekkel és környékbeli példákkal egyaránt.

Ráadásként máig használható településtörténeti adatokat közölt, mint írta: a helyi viszonyok alapos ismeretében.

Ha meggondoljuk, hogy Kuszenda munkája jóval Kubinyi Vilmos, Zilahi-Bujk Béla és Follajtár Ernő vállalkozása előtt született, és legfeljebb Galgóczy Károly vagy Borovszky Samu sovány közléseire hagyatkozhatott, elismeréssel mondhatjuk: a Grassalkovich – Mayerffy – Sina – Lónyay – Herrich – Bókay korszakról korrekt ismereteket kötött csokorba.

Az önállóság elnyerése után jó csapatot válogatott össze. Lippmann Lajos bírót, nyugalmazott ezredest, dr. Simonyi Géza orvost, Krautschneider József gyárost, Bernolák Máté gyógyszerészt és Línczinger Tamást, a helyi kisiparos társadalom reprezentánsát tudhatta maga mögött.

Kuszenda 1911-ben már főjegyzőként jegyezte a községi iratokat. A szépen induló karrierrel együtt indultak a támadások is. Megalapozottan vagy alaptalanul?

Ma már eldönteni nem lehet. A helyi sajtó kifejezetten becsületsértő mondatokat vagdalt az első ember fejéhez.

Minden nő után fut, potyán eszik, iszik, mulatozik a helyi vendéglőkben. (Kispest-Szentlőrinci Lapok 1911. okt. 22.)

Ezzel együtt pozíciói erősödtek. A hosszas huzavona után megalakult Pestszentlőrinci Általános Ipartestület iparhatósági biztosa lett 1913-ban, majd ugyanabban az esztendőben a tekintélyes Polgári Kör tiszteletbeli tagja, és a Szemeretelepi Polgári Testület is tiszteletbeli tagnak választotta, ahol Szemere Miklós, Némethy Jenő főszolgabíró, Kopa Károly szolgabíró, Förster Aurél országgyűlési képviselő társaságában foroghatott. Kuszendának  még  az is előnyt jelentett, hogy ő, az igazán nagy potentátokkal ellentétben megjelent e testületek rendezvényein.

Az I. világháború idején reálisan látta a község helyzetét. Helyzetelemzését terjedelmes újságcikkben tette közzé.

Mikor látta, hogy a hadiüzemek kevesebb adót fizetnek, mint a békeévekben, a bevonuló kisiparosok és kiskereskedők adói is elapadtak, és mindezek mellett többletkiadást jelentett a katonák családjainak támogatása, megszorításokat léptetett életbe.

Leállította a község útépítési programját és általában a beruházásokat, lefaragta a költségvetésben tervezett kiadások egy részét, elrendelte a parlagon lévő telkek összeírását, és bérbeadását mezőgazdasági termelés céljára. (Kispest-Szentlőrinc 1915. március 27, április 24, május 15.)

1918-ban a lakásínség enyhítésére lakáshivatalt állítottak fel a községben. Elnöke Kuszenda Lajos volt. Emellett Annus Sándor községi bíró, Ferenczy Sándor iskolaigazgató és a szociáldemokrata pártelnök Prohászka Antal társaságában tagja lett a Pestszentlőrincen is működő Hadisegély Véleményező Bizottságnak.

Az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság ideje alatt – nyilván korlátozott jogokkal – a helyén maradt.

A békeévekben, a 20-as évek derekán a nagyarányú parcellázások idején sokasodtak a problémái. A parcellázásokban hol lebonyolítóként, hol tulajdonosként vett részt.

Felparcellázott földjein szép jövőképet festett.

Ez a 20 000 négyszögölön épülő községrész méltó folytatása lesz a villanegyednek, tekintve a mai luxusépítkezést , felül is fogja múlni. (Pestszentlőrinci Újság 1927. máj. 21.)

Amikor a Ganz-gyár parcellázott a lőrinci határban, a megbízást Kuszenda kapta. Ez az idő, amikor Csima Jenő is vitriolba mártja tollát, ha Kuszenda ügyeiről van szó.

XIV. Lajos a napkirály. Kuszenda I. Lajos a holdkirály. Pusztaszentlőrinc fejedelme. Sok-sok holdat parcellázott a községben, és annak határain kívül is.(…) A képviselő-testület a legtitkosabb gondolatait is megszavazza(…)

A falu jegyzője áldás vagy átok egy községben, aszerint, amint a hivatásával járó kötelességeket teljesíti. (Pestszentlőrinci Újság 1927. dec. 3.)

A község első emberét az elkövetkezendő években is támadták. A perekből azonban általában tisztán jött ki.

Az első keményebb intés 1930-ban érte. Preszly Elemér főispán és Erdélyi Lóránt alispán – Balla Mihály bíróval együtt – adóhátralék miatt elmarasztalta.

A főjegyző elleni támadások élén ekkor már egyértelműen Kubinyi Imre fővárosi tiszti alügyész állt.

Ekkor már jónak látja, hogy elismerje: a villatelepen vásárolt tizenhatezer négyszögölet ismerőseinek csekély árkülönbözettel eladta. (Pestszentlőrinci Hírlap 1931. jan. 16.)

Az addig magabiztos vezető lépésről lépésre defenzívába szorult. Védekezett. Már csak kevesen álltak mellette. Ekkor jött kemény nyilatkozata:

21 éve szolgálok, de a támadások oly mértékűek, hogy egyéni érdekeimet alárendelem a község érdekeinek. Kötelességem, hogy ha kell, személyem félretevésével a főjegyzői állást ne engedjem folytonos harcok színterévé (Pestszentlőrinci Hírlap 1931. máj. 1.)

A Pestvidéki Királyi Ügyészségnek a bűnvádi eljárást megszüntető határozata még adott egy lélegzetnyi levegőt. 1931. július 9-én azonban a község rendkívüli közgyűlése felállította székéből. Nyugdíjazták.

Jött az új vezető, dr. Balogh Géza. Kuszenda Lajos nyugdíjazása idején már gazdag ember volt. Szülőfaluja, Bénye határában jelentős területeket birtokolt, községünkben, a Gyöngyvirág utca egyik legszebb villája volt az övé. Valóban felmerülhet a kérdés: hogyan futotta mindezekre hivatalnoki fizetéséből? Felesége ugyan módos családból származott.

Tekintélyes társadalmi személyisége maradt otthonunknak 1945-ig. A Hadirokkantak Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetsége díszoklevéllel ismerte el munkásságát 1932-ben. Az evangélikus egyház vezetője ugyan, de emellett – ugyancsak 1932-ben – elfoglalta az Izraelita Szentegylet díszelnöki székét.

Aktívan vezette a Községi Polgári Pártot és a Nemzeti Egység Pártját, vezetőségi tagja volt a Magyar Nemzeti Szövetség helyi szervezetének (1933).

1935-ben bekerült a Vármegyei Törvényhatósági Bizottságba. A Nemzeti Egység Pártja városi elnökének választotta 1936-ban, és dolgozott a hősi emlékmű szoborbizottságában is.

1941-ben nevét Kökényre magyarosította.

Az itt felsoroltakat tekintve a 48 éves korában nyugdíjazott főjegyzőt nem tekinthetjük bukott embernek. Életében 1945 lett az igazi fordulópont. Villáját önként felajánlotta a városnak, melyben Házi Árpádné elhagyott és árva gyerekeknek megnyitotta az épületben máig működő gyermekotthont. Rokonok vették magukhoz Lőrincen. Testvéréhez, Kuszenda Bélához költözött. Birtokait államosították. 1951-ben a Heves megyei Kál községbe telepítették ki. Ott halt meg 1957-ben, hetvennégy évesen. Sógora, Sokoray Károly lőrinci evangélikus lelkész temette.

50. A Pest Megyei Levéltár dokumentumai is őriznek adatokat a helyi építkezésekről. Janszky Béla és Szivessy Tibor műépítészek 4500 pengőt igényeltek az építendő községháza terveinek elkészítéséért. A községi vezetés az igényt elutasította, mert jogérvényes megbízást a tervek elkészítésére senkinek sem adott. A döntést a megye megerősítette. A panaszosok megkapták a bírósági tárgyalás lehetőségét.
51. Pestszentlőrinci Újság 1932. márc.. 27.
52. Lásd: Theszpisz kordélya Pestszentlőrincen. Városkép 2001. jan.
53. Pest Megyei Levéltár 1866-1932. jkv. p. Az indoklásban a felterjesztés alapos elemzést adott a község állapotáról.
54. 54. Pest Megyei Levéltár 2317-1932. jkv. p.
55. U.o. 3449-1932 jkv. p.
56. 1932. máj. 6.
57. Kiépítésre kerültek a Horthy Miklós út (ma Bajcsy-Zsilinszky út) Ferenc, Madarász, Tinódi, Bethlen, Kiss Ernő, Galamb, Bem utcák. Kiépített járdát és köves burkolatot kaptak a következő utcák: Ráday Gedeon, Bókay Árpád, Horváth Lajos, Wlassics Gyula és a Vármegye.
58. Pestszentlőrinci Hírlap 1933. júli. 21.
59. Pestszentlőrinci Hírlap 1933. szept. 8.
60. Pestszentlőrinci Hírlap 1933. szept. 15.
61. Pestszentlőrinci Hírlap 1933. szept. 29.
62. Pestszentlőrinci Hírlap 1933. okt. 20.
63. Pestszentlőrinci Hírlap 1933. dec. 2.
64. Pestszentlőrinci Hírlap 1933. dec. 6.
65. Kispest-Szentlőrinc 1933. dec. 12.
66. Pestszentlőrinci Hírlap 1933. dec. 21.
67. Bédy József pékmester 1883-ban született. 1934-ben 51 éves volt. 1921-ben költözött községünkbe. Pékségét az Állami Lakótelepen nyitotta meg. Egy alkalommal az iparoskör elnökévé választották. Sokat áldozott a sportra. Patronálta az Állami Lakótelepen működő SZNSE labdarúgó szakosztályát.
68. Déry József (1866-1937) királyi ítélő táblabíróként nyugdíjazták. Megválasztásakor 67 éves volt. Akkor már 25 éve lakott településünkön. Tagja volt a római katolikus egyháztanácsnak. A sporttörténelembe híres hegymászóként írta be a nevét. A Magas Tátra egyik csúcsát róla nevezték el. Szakíróként, kiállító festőművészként is elismerték. Priorja volt a Corporatio Laurentia egyesületnek. Az Állami Lakótelepi Közművelődési Egyesület társelnökének is megválasztották. Életrajzát halálakor a Pestszentlőrinci Újság 1937. okt. 9-ei száma tette közzé.
69. Guthy Károly (1863-?) királyi ítélő táblabíróként 56 éves korában lett a testület tagja. 1920-ban menekült Magyarországra. Pestszentlőrincre 1921-ben érkezett. Először választották be a képviselő-testületbe. Megválasztásakor már ügyvezető elnöke volt az Úri Kaszinónak, és tagja a római katolikus egyháztanácsnak. Az 1934-es esztendőben a Magyar Nemzeti Szövetség helyi szervezete társelnökének választotta.

Hödl Ferenc (1886-?) cipészmester megválasztásakor 48 éves volt. 1917 óta lakott Pestszentlőrincen. Az Ipartestület elöljárója, az Iparoskör pénztárosa volt. A helyi sajtó úgy tudta, pestszentlőrinci illetékességét azzal érdemelte ki, hogy az oláh megszállás alatt tolmács volt Pestszentlőrincen.

1902. Huray György belgyógyász, fogász, iskolaorvos volt a községünkben. 36 évesen lett képviselő-testületi tag. 1902. óta élt településünkön. Előbb mérnöki oklevelet nyert, majd orvosi diplomát. Nagy sportbarát volt. Ő teremtette meg az SzRTC sportegyesületet, mely jelentős szerepet kapott a helyi sportéletben.

Marschalkó Jenő (1879-?) nyugalmazott honvédezredes, vitézi címmel. 55 évesen először választották a képviselő-testület tagjává. 1922-ben költözött községünkbe, ahol fontos helyi tisztségeket töltött be.

Mohai Károly (1885-?) postai ellenőrként ment nyugdíjba. 1920 óta lakott a községben, ahol 1924-ben fűszerkereskedést nyitott. A Kereskedők Egyesületének alelnöke, református presbiter volt. A későbbiek során őt is fontos közérdekű szerepek találták meg. 49 évesen választották meg.

Molnár Ferenc doktorátusát közgazdászként érte el. A MÁV főtisztje volt. 1934-ben 41 évesen választották a testületbe. 1921-ben költözött községünkbe. A Nemzeti Egység Pártja körzeti titkárává, később az Erzsébettelepi Népkör elnökévé választották.

Pécsi József mérnökként diplomázott. Születési dátumát nem ismerjük. Azt tudjuk, hogy 1892-től élt Lőrincen. Kereskedőként kereste kenyerét, és vált ismert helyi közszereplővé. A helyi Kereskedelmi Egyesület elnökeként a kereskedőket bevitte a Nemzeti Egység Pártjába. A III. kerületből lett képviselő. A név magyarosított.

Poszpischl Cziprián községi képviselő és pénztáros volt Pestszentlőrincen.

Véber Ernő (1878-?) gyógyszerészként az Állami Lakótelepen nyitotta meg 1929-ben Madonna néven ismert gyógyszertárát. Előtte vidéken, majd Újpesten volt gyógyszertára. Az Állami Lakótelepi Kulturális Egyesület elnöke. 56 éves korában lett helyi képviselő.

A mini életrajzok meggyőznek arról, hogy a testületben a diplomás értelmiség dominál, de ott volt a helyi iparos- és kereskedőtársadalom képviselete is.

68. 1931-ben: 698 125 pengő, 1932-ben 801 564 pengő, 1933-ban 913 443 pengő bevétel volt adókból. A kivetett összeg mintegy 10 százalékkal több volt.

69 1933. júli. 8, 15, 28.

70. Népszava, 1935. máj. 5, 8.
71. 1933. júni. 15.
72. Pestszentlőrinci Hírlap, 1934. jan. 5.
73. Népszava, 1935. máj. 5.
74. Pestszentlőrinci Hírlap 1934. jan. 20.
75. Lásd: Pestszentlőrinci Hírlap 1934. márciusi számait.
76. Pestszentlőrinci Hírlap 1934. febr. 24.
77. Pestszentlőrinci Hírlap 1934. márc. 10.
78. 1934-ben nagyon sok egyesület működött a községben. Állami Lakótelepi Közművelődési Egyesület. Elnök: Véber Ernő gyógyszerész. Állami Lakótelepi Kaszinó. Elnök: Aracs Endre pénzügyi főtanácsos. Általános Ipartestület. Elnök: Tóth József. Egyetértés Asztaltársaság, Erzsébettelepi Népkör, Hadirokkantak Szövetsége (HONSZ). Elnök: Blumenstein Ármin. Titkár: Zilahi-Bujk Béla. Iparoskör. Elnök: Bédy József. Jótékonysági Izraelita Nőegylet. Katolikus Legényegylet. Elnök és ügyvezető igazgató: Szabó László lelkész. Kereskedők Egyesülete. Elnök: Pécsi József. Kis Hartmann Takarékegyesület. Magyarországi Rokkantak Nyugdíj Egylete. Pestszentlőrinci Élelmiszer és Piacárusok Egyesülete. Elnök: Mészáros Benő. Pestszentlőrinci Gazdakör. Elnök: Nagy József. Pestszentlőrinci Kaszinó. Elnök: Bernolák Máté. Pestszentlőrinci Temetkezési Egylet. Pestszentlőrinci Akarat Sakkör. Ráday Asztaltársaság. Rendessytelepi Takarék Asztaltársaság. Római Katolikus Férfiliga. Ügyvezető: Kiss István lelkész. Törekvés Asztaltársaság. Törekvés Sakkör. Önkéntes Tűzoltó és Mentő Egyesület. Elnök: Bolla József. Vasutasok Országos Gazdasági Egyesülete (VOGE). Elnök: Égert János. Villamos és Hév- alkalmazottak Országos Szövetsége Befizető Csoportja.

Sportegyesületek: Hálókocsi-gyár FSE. Elnök: Schiele István. Levente Sport Egyesület. Elnök: Déry József táblabíró, főoktató dr. Kronowetter Béla. MOVE Zrínyi Törzse. Törzsfő: Barokk Konrád. Pestszentlőrinci Huba Polgári Lövészegyesület. Elnök: Balla Mihály. Szemeretelepi Tornaegylet (SZTE). Elnök: dr. vitéz Rettegi Zoltán. Szentlőrinci Atlétikai Club (SZAC). Elnök: dr. Divo Alajos. Szentlőrinci Futball Club (SZFC). Elnök: Róth Henrik. Szentlőrinci Nemzeti Futball Club. SZNFC. Elnök: Keébe Károly. Szentlőrinci Nemzeti Sportegyesület (SZNSE). Elnök: Forgács Ferenc. Szentlőrinci Rendessytelepi Torna Club (SZRTC). Elnök: dr. Huray György. Szentlőrinci Törekvés Sport Club (SZTSC).

Egyházi egyletek: Római Katolikus Női Liga (Jézus Szíve Szövetség). Szent Margit Női és Leány Kongregáció. Elnökök: Pécsi Kálmánné és Takács Erzsébet, papvezető: Molnár Béla. Eucharisztikus Gyermekszövetség. Vezető: Molnár Béla hitoktató és Jung Károlyné. Katolikus Legényegylet. Erzsébettelepi Római Katolikus Legény- és Leányegylet. Erzsébettelepi Katolikus Kápolna Egyesület. Emericana Corporatio Laurentia. Prior: dr. Dvorák Viktor. Szent Imre  cserkészcsapat. Vezető: Molnár Béla hitoktató. Szent Flórián cserkészcsapat. Vezető: Szabó László hitoktató. Református Asszonyok Köre. Vezető: Mányoki Sándorné. Református Leánykör. Vezető: Patay Irén. Chevra Kadisa Szentegylet.

    79. Vigyázó Ferenc (1878-1928) a közjogi irodalom művelője volt. A családi végrendelet értelmében, ha Vigyázó Ferenc utódok nélkül halna meg, a teljes – ugyancsak jelentős —  Vigyázó-ági és Podmaniczky-ági vagyont a Magyar Tudományos Akadémia örökölje. Utódok nem születtek, a végrendelet életbe lépett. Repülőterünket is az ő birtokából vásárolták

    80.  Ki volt Balogh Géza? Melyek voltak életének jelentős pontjai.

A tanulmány sok mindent elmond róla megérkezésétől a városi rang elnyeréséig ívelő időszakban. Az előzményekről és a később bekövetkezett sorsfordulóiról azonban szólni kell.

Ehhez a Pestszentlőrinci Újság 1936. jan. 11. száma, Grünvald Mária: Pestszentlőrinc három polgármestere című írása (Emlékezések, tanulmányok Pestszentlőrinc múltjáról), a korabeli hírlapok, és a ma is élő leszármazott – dr. Fábián Pálné – emlékei nyújtanak támpontokat.

1879-ben született Kolozsváron az ismert gyulafehérvári református Balogh család sarjaként. Szülővárosának református gimnáziumában érettségizett, majd a Ferenc József Tudomány Egyetem jogi karán 1905-ben jogászdoktorrá avatták.

Folytatásként idézzük Grünvald Máriát:

1919-ben a román hatóságok – mint Kolozs vármegye tiszti főügyészét – kiutasították. Budapestre került, és ügyvédként praktizált. Pest vármegye tiszti ügyészségénél dolgozott,. Magánjogi, vadászati tanulmányokat publikált. Mint Pest vármegye tiszteletbeli főügyészét küldték Pestszentlőrincre a Kuszenda Lajos ellen lefolytatandó fegyelmi eljárásra.(…) A pestszentlőrinciek néhány hónap alatt megkedvelték.

Főjegyzői tevékenységét ismerjük. Polgármesteri beköszöntője is nemes és realista volt.

Nem uralkodni akarok a városon, hanem a köz érdekét szolgálni (…) Nem szabad a fejlődést inmobillá tenni a város eladósításával.

Nem zárkózott el a kor politikai változásai elől. Vezetőségi tagja lett a Magyar Jövő Szövetség helyi csoportjának. A háborús készülődés időszakában vezetőségi taggá választották a helyi Légoltalmi Ligában. Hűen vallásához elvállalta a református egyház főgondnoki tisztjét. Felesége is aktív. Elnökölt a NEP női tagozatában (1935), a Pestszentlőrinci Jótékonysági Egyesületben (1936), a helyi Vöröskeresztben (1938) majd a Női Önkéntes Honvédelmi Munkaszervezetben (1942).

Ezzel együtt, amikor 1938-ban vitéz Endre Lászlóval, az új alispánnal megjelent megyénkben is a jobboldali radikalizmus, Balogh Géza tekintélye már nem a régi. Nem nézte Endre László jó szemmel a szociáldemokratákkal kapcsolatban tanúsított magatartását. A helyi közigazgatás vezetőjeként megpróbált politikamentes városvezetést gyakorolni.

A történelmünkben megjelenő zsidókérdést is – a felső vezetés szorongatásai ellenére – lojálisan kezelte. A gettó ügyében pedig nemet mondott. Endre László magához hívatta. A tárgyalásnak – mely alighanem elég egyoldalú lehetett – csak a végeredményét ismerjük. A helyi vezetőket szétszórta az országban, Balogh Géza pedig választhatott: áthelyezés Máramarosszigetre vagy nyugdíjazás. Az utóbbit választotta. Utóda a nyilas Déry Béla lett.

A Pestszentlőrinci Hírlap, mely annyiszor írt elismerőleg a polgármesterről, a nehéz politikai helyzetben kényszerű búcsút vett a város első emberétől. Becsülettel leírta:

1944. Balogh Géza munkássága nem tűnt el teljesen nyomtalanul a város életében (…) Szerintünk a volt polgármester akkor követett el nagy hibát, amikor nem közeledett a város közéletében résztvevők minden rétegéhez, hanem a megegyezéses közéleti béke útját állta. (1944. április 5.)

Hogy Balogh Géza minek állta útját, mindenki tudta. Életének ez a szakasza szomorú volt. 1949-ben megvonták nyugdíját. 1951-ben a Tisza menti Kőtelekre telepítették feleségével együtt. 1954-ben visszaküzdötte magát Gyálra, és kér, kilincsel nyugdíja visszaszerzése érdekében.

Kérelmei egyikében hangoztatta:

Polgármesteri működésemnek politikai vonatkozásai nem voltak (…) Éppen e következetes és szigorú pártatlanság miatt a németeknek 1944. március 19-én történt bevonulása után alakult kormány a legelsők között állásomtól megfosztott. Öregen, betegen térhetett vissza Budapestre, ahol állást is kapott. A csepeli szabadkikötő portása volt. Végső menedéket egy egyházi kezelésű szeretetotthonban talált. Onnan szállították a János Kórházba, ahol 1961. május 20-án elhunyt. 82 éves volt. Ő is tagja településünk megbecsült vezetőinek.

81. Keresztesi József nevét ismerjük a település történetéből. A Magyar Nemzeti Szövetség kezdeményezésére a békerevízió elérésének támogatására alakult „Nem, Nem, Soha!” akcióbizottságának jegyzője volt 1927-ben.1934-ben a Pestszentlőrinci Önkéntes Tűzoltó és Mentő Egyesület titkára 1934-ben, majd 1937-ben a helyi Állatvédő Egyesület elnöke volt. Balogh Géza helyettes polgármesternek nevezte ki. A rövid ideig tevékenykedő nyilas polgármesternek Déry Bélának, bizalmi embere volt. A háború befejeződött, ő Pápáról tért vissza a városba. Letartóztatták és népbíróság elé állították.

Jezerniczky Lászlóról több adatunk nincsen.

82. Pestszentlőrinci Hírlap 1934. ápr. 7.
83. A VKM 1934. június 15-én kelt 42,429/1934 V. a 2.sz.- rendeletével az iskolát megalapította.
84. Zilahi-Bujk Béla az Állami Lakótelepen telepedett le. 1935-ben váratlanul elhunyt.
85. Pestszentlőrinci Hírlap 1934. aug. 4.
86. Pestszentlőrinci Hírlap 1934. aug. 25.
87. Pestszentlőrinci Hírlap 1934. júli.. 21. és aug. 4.
88. A felsorolt férfiakat jórészt ismerjük. Farkas Istvánról tudjuk a legkevesebbet. Rangját ismerjük, és tudjuk, községünkben élt. Keresztesi Józsefet 75. számú jegyzetünk már bemutatta. Dora József doktor tisztségei szinte felsorolhatatlanok. Tősgyökeres lőrinci volt. Ismert helyi ifjúként alapító tagként jegyezte a Pestszentlőrinci Tennispálya Társaságot. Dolgozott a Pestszentlőrinci Hírlap szerkesztőbizottságában, a levente egyesületben, az SZRTC vezetőségében, a Kaszinóban. Orvosi pályája is töretlen volt. 1913-tól helyettes majd ügyvezető községi orvos. Ezzel a múlttal magától értetődően választották meg 1936-ban a város tiszti főorvosává. Schuller Gusztáv szerényebb ember volt. A pénzügyekhez értett. Volt községi pénztáros is.
89. Pestszentlőrinci Hírlap 1934. aug. 11.
90. Pestszentlőrinci Újság 1935. jan. 5. Emlékeztetőül tegyük hozzá, ekkor Erdős Miklós már a Nemzeti Egység Pártja helyi szervezetének elnöke volt. Bernolák Máté vezette a virilis listát a legtöbb adó befizetésével. Bédy József tevékenységéről már többször szólt jelen dolgozat is. Hollós József viszont most tűnt fel közéletünkben.
91. 1935. jan. 5.
92. Pestszentlőrinci Újság 1935. febr. 2.

93 Csima Jenő 48 éves pályafutásáról röviden a következőket mondhatjuk. Falusi tanító családban született 1887. január 22-én a Fejér megyei Sáraba községben. Az érettségi vizsgáját Fehérváron, a ciszterciek gimnáziumában állították ki.

Az egyetemi továbbtanulását igényesen, humán érdeklődéssel választotta meg. A Pázmány  Péter Tudomány Egyetem bölcsészeti fakultásán végezte el a magyar-latin-görög szakot. Újságírói pályája még egyetemi hallgató korában indult. Első írásai a Fehérvári Lapok ívein jelentek meg.

Nagy ugrás volt életében, mikor a Sorbonne hallgatója lett. Francia nyelvtudása akkor már olyan fokú volt, hogy francia lapok fogadták munkatársnak, ahol magyar vonatkozású cikkeket írt. Az I. világháború kitörése után internálták. Szabadulását követően Svájcban, Korzikán és Olaszországban élt.

1919-ben tért haza. Kitűnő nyelvtudása, irodalmi érzéke-ízlése, íráskészsége dicséretes jövőt ígért számára. Több lapnál dolgozott. Francia regényeket, színműveket fordított magyarra.

Halálának dátuma sem ismert, csak eltűnésének napja. Sok ellenséget szerzett újságíró tollával. Ki gyilkolt vagy gyilkoltatott? Erre már nem derül fény.

94. Pestszentlőrinci Újság 1935. ápr. 6.
95. Pestszentlőrinci Újság 1935. ápr. 6.
96. Részletesen taglalja a témát Grünvald Mária: Veszélyben az önállóság c. tanulmánya. Pestszentlőrinc krónikája 179-196. l.
97. Pestszentlőrinci Újság 1935. nov. 9.
98. Pestszentlőrinci Újság 1935. nov. 30.
99. A megválasztott képviselőkből 41 a NEP tagja volt. A helyi Községi Párt, mely nagy reményekkel indult a választásnak, ezt nehezményezte. A megválasztott képviselők a következők voltak. A nevek mellett a szavazatok száma szerepel. A 44 megválasztott képviselőből 41 NEP tag volt.

1. kerület : II: kerület

 

Vitéz Marschalkó Jenő:           152                                              Vitéz Bezerédy Árpád:        149                                                                                  Hajdu Lajos:                           152                                              Kovács László:                    145

Kovács Árpád:                        152                                              Taigiszzer Jenő:                   145

1. Bernolák János: 150                                              Annus  Sándor:                    143

Reichert József::                     147                                              Keglevits Ferenc:                143

Magdika Dezső::                     147                                              Wimmerth Béla:                  132

Wéber Ernő:                           145

Szűcs Gyula :                             140

III. kerület:                                                                                                IV. kerület:

1. Guthy Károly: 219                                                                                  Kecskés Rezső:    106

Déry József:                               217                                              dr. Huray György:   106

Scheider József:                         179                                                 Iró Péter:                             106

Rott Nándor                             139                                              Hartmann József:       106               Divo Divo Alajos                       127                                              Balogh Mihály:                  106

Babucz Géza                              127                                              Ulreich Ferenc:                  105

1. kerület: kerület:

Nagy Lajos:                               300                                       Kuszenda Lajos:              209

Lessó Gyula:                              287                                              Mohai Károly:                    209

Teschler Ferenc                                    287                                        Pozsgay Károly:                  209

1. vitéz Homa Gyula: 286                     Mezőssy György:                209

dr, Molnár Ferenc                      249                                              Id. Mészáros Lajos:            206

Szávai Pál:                                 210                                                  Vizinger Gyula:                  206

VII. kerület:

                                                           Balla Mihály                           167

Bodó Zoltán                            165

Nagy István                            162

Vitéz dr. Rettegi Zoltán                        160

Tóth József                             158

Mógor Lajos                           158

Összeállt a virilis városatyák névjegyzéke is. A nevek után a fizetett éves adó összege szerepel pengőben.

Bernolák Máté gyógyszerész  :           3061 p.

Végh Gábor vendéglős:                      2099 p.

Longa Ferenc temetkezési váll.:        1578 p.

Hofmann Henrikné:                           1561 p.

Árendássy Imre gyógyszerész:           1536 p.

1. Kettinger Ferenc gyárigazgató: 1365 p.

Annus Sándor vállalkozó:                  1338 p.

1. Kertész Miklós orvos: 1319 p.

Kuszenda Lajos nyug. főjegyző:        1298 p.

1. Vilhelm Sándor orvos: 1290 p.
2. Varju Géza ügyvéd: 1255 p.

Somogyi János háztulajdonos:         1224 p.

Csaplár István vendéglős:                  1221 p.

László Mihály vendéglős:                  1174 p.

1. Davidovits József orvos: 1152 p.
2. Jozsits Gyula kereskedő: 1133 p.

Taigiszer Jenő kereskedő:                  1128 p.

Mohay Károly kereskedő:                  1126 p.

Wieland Ferenc pék:                          1121 p.

Harcz Lajos gyógyszerész:                1115 p.

Kouba Adolf kereskedő:                    1102 p.

dr Huray György orvos:                     1062 p.

Herczog Mórné:                                 1003 p.

Kalák Gáborné:                                  1000 p.

Gluck Vilmos:                                     995 p.

Ledl Ottó pékmester:                           982 p.

Hermann Gyula mozitulajdonos:       963 p.

Székely Henrik mozitulajdonos:         963 p.

Özv. Aulitzky Lajosné:                       930 p.

Halász Fülöp kereskedő:                     929 p.

Heidler Ferenc:                                   905 p.

Kiss József vendéglős:                        903 p.

Fedák Sári színművész:                      839 p.

Zsigmond Ferencné:                           838 p.

Baranyai Sándor háztulajdonos:      838 p.

Szíjjártó György hentes:                     824 p.

Csapkovics János kéményseprő:       820 p.

Kövessy Győző ny. min. tan.:             819 p.

Óváry Lipót vállalkozó:                      811 p.

Bauer Adolf:                                       799 p.

Földes Emil kereskedő:                      795 p.

Schlemmer József:                             795 p.

Özv. Herskovits Dávidné:                  790 p.

Frena Andrásné                                  789 p.

A virilista képviselők között voltak olyanok, akik nem személyesen, hanem megbízottaik útján gyakorolták képviselői jogaikat. A következőkben ezt is feltüntetjük.

100. A megbízók és megbízottak a következők voltak. Zsigmond Ferencné Mányoki Sándort, Fedák Sári Salfer Károlyt, Heider Ferenc dr. Flech Ferencet, Herskovics Dánielné Hollós Józsefet, Frena Andrásné Frena Józsefet, Glück Vilmos Ruttkay Bélát, Auliczky Lajosné dr. Bernolák Jánost, Kalák Gáborné dr. Divo Alajost, Davidovics József Sztojka Bélát, Herczog Mórné Singert Istvánt bízta meg képviseletének ellátásával. Ezt követően Annus Sándor, Kuszenda Lajos és Mohai Károly lemondott virilis képviseleti jogáról, mivel ők választott tagok voltak a képviselő-testületben.

A megbízások után kettős szavazati joggal rendelkezett – választott tagként és virilis megbízottként – dr. Divo Alajos és dr. Bernolák János. Ennek megfelelően a képviselő-testület nem 88, hanem 86 tagból állt, beleértve dr. Huray György kettős tagságát is, melyek közül azonban csak az egyiket gyakorolhatta.

101. A tisztviselői kar névsorát irattári dokumentumok mellett a Pestszentlőrinci Újság és a Pestszentlőrinci Hírlap is megőrizte az utókor számára.

Polgármester-helyettes lett Keresztesi József. Jegyzői beosztást ketten töltöttek be, Merényi Béla és Bernolák Lajos. Választottak főszámvevőt, alszámvevőt és számvevőt Juhász Gyula, Lenkei Antal és Krompaszky János személyében. Városi tiszti ügyészként dr. Varju Géza, városbíróként Oelberg Ernő, rendőri büntetőbíróként dr. Puskás István kezdett dolgozni.

A tisztiorvosi feladatok ellátására dr. Dora József, az állatorvosi tevékenység végzésére dr. Sury Mihály kapta a bizalmat. Műszaki tanácsos lett Tildy Árpád, a pénztárt Rudy Béla kezelte. A tűzoltóság élére – parancsnoki rangban – Katona György állt. Kuszenda Béla I. osztályú aljegyzőként vett részt a városi közigazgatásban. Az első hullámban történt kinevezésekkel egy időben Balla Mihályt „városgazda” címmel kérték fel a város ingó és ingatlan vagyonának felügyeletére. A gondot azonban az jelentette, hogy a várossá válást engedélyező miniszteri rendelkezés a „városgazda” állását nem engedélyezte. Megoldás: Ballát kinevezték városi kertésznek, és így végezte a „városgazda” teendőit. A megoldást azonban támadták. Balla nehéz helyzetbe került. Gondolkozott a távozáson. A beosztott tisztviselők névsorát a hálátlan utókor már nem nyomozta ki.

A helyi katolikusok nevében nehezményezte Wimmerth Béla, hogy Balogh Géza nem tartotta be ígéretét, és a meghatározó szerepkörű városvezető tisztségekbe protestáns személyek kerültek. Az evangélikus vallású Kuszenda Bélának, a főispán fiának, nincsen meg a munkaköréhez szükséges képesítése. Mikor lesz már vége a protestáns diktatúrának?

102. Tizenkét szakbizottságot szerveztek. Választói névjegyzéket összeállító, jogügyi, gazdasági és pénzügyi, városfejlesztési, közlekedési és közvilágítási, tűzrendészeti, építési, közegészségügyi, községi iparostanonc-iskolát felügyelő, a női kereskedelmi szaktanfolyam munkáját felügyelő bizottságot testnevelési és az iskolán kívüli népművelő bizottságot.
103. Pestszentlőrinci Hírlap 1936 febr. 8. és márc. 28.
104. A szerkesztő méltatása: A parasztköltő őstehetség. Verseiben van erő, képei újak, azonban mintha még nem találta volna meg saját hangját. Keresi önmagát, a világot, a szerelmet. Úgy érezzük, az előző versei jobban sikerültek. Pestszentlőrinci Hírlap 1936. febr. 15) Jegyezzük meg, költőnk 1911-ben Kispesten született. Élt Pestszentlőrincen is. Korábbi versei lapokban jelentek meg. Az említett az első önálló kötete.
105. A templom felépüléséről részletes írás jelent meg az Unitárius Élet ( 2011. júliusi számában „Egy unitárius templom háromnegyed évszázada” címen.
106. Az Üllői út a lajosmizsei vasúttól keramit burkolatot kaphat. Az emelkedős szakaszokon az apró kockaköves burkolat maradjon. Az kiszélesítés két méterrel történjen meg. Mindkét oldalon járdaszegély legyen. A Beszkártot saját költségen kötelezik a villamosvágányok melletti árok lefedésére, és a víznek beton csöveken történő elvezetésére
107. Februárban a Pestszentlőrinci Kaszinó helyiségeiben dr.  Balogh Géza a vöröskeresztes munka fontosságáról, dr. Kvassay Antal ezredorvos a harci gázokról és az ellenük való védekezésről tartott előadást. Országúti elsősegélyt nyújtó állomás felállításáról. és leventéknek szervezendő egészségügyi előadássorozat rendezéséről is döntöttek.
108. A város hiába szorongatta Visnyovszkyt, a szoborcsoport csak 1937-re készült el, és leleplezésére 1938. júniusában került sor. A késlekedés okául a pénzhiányt emlegették.
109. Haladtak rétegről rétegre. Homokos, agyagos, köves rétegek váltakozta. Őszre azonban kitűnt, meleg vizet nem találtak. Így a város nem támogatta a strand építését.
110. A gimnázium megnyitásával a Pestszentlőrinci Hírlap és a Pestszentlőrinci Újság korabeli számai részletesen foglalkoztak. Az iskola történetével az 50 éves a Steinmetz Miklós Gimnázium (1986) és a Hunyadi Mátyás Gimnázium 70 ( 2006) című könyvek állítottak emléket.

.111.A  légvédelem szolgálatára a következő  segédosztagokat állították fel: riasztás, tűzoltás és romok eltakarítása, gáz hatástalanítása,  elsősegélynyújtás, sebesültek ápolása. Az egységeket a megalakuláskor még önkéntes alapon szervezték, ás hamarosan közölték: Törvény alapján a helyi vezetőség  jogosult azon személyeket kijelölni, akiket a segédosztagokhoz beosztanak. (Pestszentlőrinci Hírlap 1938. febr. 5 és 7.)

112. Az emlékmű szépsége, valamint a lelket gyönyörködtető hazafias ünnepség kárpótolt az emlékmű elkésett leleplezéséért. (Pestszentlőrinci Hírlap 1938. júni. 4.)Ugyanott olvasható az ünnepség programja: A sportegyesületek kegyeleti stafétájának győztese koszorúval érkezett a helyszínre. A leventezenekar eljátszotta a Himnuszt. .Hangay Sándor, mint a helyi Frontharcos Főcsoport elnöke, ünnepi beszédet mondott. Elhangzott Csaba Gábor előadásában Gyóni Géza” Csak egy éjszakára” című verse. Elhangzott a polgármesteri avatóbeszéd. Koszorúztak az egyházak, az iparosok, a kereskedők, az iskolák, és a társadalmi egyesületek képviselői. Az avatáson megjelent az alkotó, Visnyovszky Lajos (1890-1973), szobrászművész,  egyetemi tanár. A XX. század első éveiben költözött a család a Batthyány utcába. Főiskolai tanulmányai éveiben Lórántfy Antal, Radnai Béla , Stróbl Alajos voltak tanárai. Kezdetben portrékat, aktokat majd köztéri és egyházművészeti alkotásokat készített.  1922-től kiállító művész. Legjelentősebb helyi alkotásai: Plébániatemplom belső szobrai. Szentelés 1925. szept..5.  Szent Imre szobor . Felavatás 1931. Az I. világháborús emlékmű. Avatásának ideje ismert. A „Pontifice Ecclesia” érdemrend kitüntetettje. 1957-ben kitelepítették. Vecsés fogadta be.
113. Bernolák Máté (1869-1938) . Gyógyszertára az Üllői út 109 számú házban volt. Fontosabb helyi tisztségei időrendben. 1905: Az első egyháztanács tagja. 1906: A Szentlőrinci Dal és Zeneegyesület elnöke. A Kispest Szentlőrinci Hitelintézet rt. szervezőbizottságának tagja. 1909: a Puszta Szent Lőrinci képviselő tagválasztó kerület választottja Kispest képviselő-testületébe. Az 1909-es kispesti képviselő-választáson esküdtnek választották. A Szentlőrinci Fogyasztási Szövetkezet igazgatósági tagjának választották. Az Úri Kaszinót alapító bizottság elnökének választották.  1910: Az önálló község válaszmányi tagja. 1913: A Polgári Kör válaszmányi tagja. 1914: A katolikus egyháztanács tagja. 1915: A 43-50 év közötti népfölkelők soraiba sorolják „alkalmas” bejegyzéssel. 1929: A megalakult „Corporatio Laurentia” delegátusa. 1934: Az Úri Kaszinó 25 éves fennállása alkalmával az ünnepi  közgyűlésen ismét elnöknek választották. A Pestszentlőrinci Ereklyés Országzászló Bizottság ügyvetető elnöke. 1935: A Vármegyei Törvényhatósági Bizottság tagja. Az SZRTC  vezetőségi tagja. 1936: A Kaszinó örökös díszelnökének választották.

A Bernolák család több tagja töltött be vezető tisztségeket otthonunkban. A legismertebb családtag azonban Máté volt.

114. Steiner Mór (1859-1939) festő-mázoló mester. Számos „szeretetmunkát” végzett a katolikus templomokban. Közéleti munkássága.1905: Az újjáéledő templomépítő bizottság alelnöke. Az egyháztanács gondnoka. 1913: A Polgári Kör elnöke.  1914: A katolikus egyháztanács tagja, majd elnöke . 1915:  6 százalékos kölcsönnel segítette a Gyömrői út kiépítését.  1918: A Pestszentlőrinci Zita Fogadalmi Templom Építő Egyesület pénztárosa. A helyi Hitelszövetkezet elnöke.  1928: Képviselő-testületi tag.  1929: Hatalmas ünneplés, díszvacsora, fáklyászene 70. születésnapja alkalmából. A katolikus élet vezető személyisége kiérdemelte Wimmerth Béla búcsúzó szavait is: Január 29-én hirtelen meghalt Steiner Mór, az egyháztanács világi elnöke. Közel 40 évig volt egyháztanácsos. Példás élete messze kiemelte az átlagemberek sorából. Az egyház nagyon sokat vesztett benne.
115. A város induló vagyona 1.000.000 pengő volt. 1936-ban már 2 603.800, 1937-ben 2 834.048 pengő volt a vagyona. Adóssága a városnak nincs. Pótadó a megengedett határ alatt. A közelmúltban épült a római katolikus templom az Államitelepen. A Szent István templom Szemeretelepen. Felépült a katolikus kultúrház és Nemzeti Munkaközpont néven az Államitelep kultúrháza. Van gimnázium. Fiú felsőkereskedelmi iskola. Női kereskedelmi szaktanfolyam. Tanítanak a II. számú fiú polgári iskolában. A kertváros, a Szemeretelep, Erzsébettelep, Államitelep elemi iskolái 30 tanteremmel bővültek. Van hősök szobra, két országzászló, a közelmúltban  épült cserkészház, tűzoltólaktanya. Bővült a városháza. Két mozi működik. A 325 köztéri lámpa helyett 1200 világít. 
116. Pestszentlőrincen 15 360 választásra jogosultból 14 036 élt szavazati jogával. Az érvényes szavazatok száma 13.903 volt. Az eredmények: Nyilaskeresztes Párt 5036 szavazat, 36.22% . Magyar Élet Pártja 3646 szavazat, 26.22% . Szociáldemokrata Párt 2338 szavazat, 16.83% .  Nemzeti Front 925 szavazat, 6.65% . Egységes Keresztény Párt 864 szavazat, 6.21% .  PSZP 651 szavazat, 4.68%  Nemzeti Reform Párt, 443 szavazat, 3.19%.   (A kimutatás forrása: dr. Feitl István:  I. m.:. 142-172. l.
117. Ferenczi Sándor iskolaigazgató volt (1876-1939) Kolozsváron született. Ott kezdett tanítani. 1909-től Puszta Szent Lőrincen tanít. Számos társadalmi tisztsége volt. 1913: A Polgári Kör választmányi tagja 1918: A Hadisegélyt Véleményező Bizottság  tagja  1927: Az újonnan felépült rendessytelepi iskola igazgatója. Hozzá csatolva Erzsébettelep három tantermes iskolája és két óvoda is.  1929: SZRTC elnöke.  A helyi pedagógusok általában  közéleti emberek voltak, ezt igazolja Ferenczi Sándor élete is.
118. A szociális érzékenységű, Államitelepen élő bárónő-tanítónő portréját részletesen rajzolta meg a  Keresd a nőt! című kiadványunk.
119. Idézzük a helyi sajtó januári számát: 13 család 85 gyerekkel  lakik már a Pestszentlőrinci ONCSA-telepen.  Jezerniczky család  8, Szegedi Pál 7, Spirka Rezső 6 gyerekkel. Majd egy májusi hír: Újabb 7 család költözött 50 gyerekkel a lakótelepre. Az addig felépült 20 házban 20 család él 135 gyerekkel.
120. Nyecseporuk: A magyar föld felszabadítása.. Visszaemlékezés. Hadtörténeti Közlemények 1967. I. sz. Gosztonyi Péter: Háború van, háború. 1989. Litteráti-Loótz Gyula magyar főhadnagy levele, melyet 1965-ben Gosztonyi felkérésére írt. Baki József összefoglaló írása, mely Adalékok Steinmetz Miklós halálának körülményeiről címen jelent meg  az   Emlékezések, tanulmányok Pestszentlőrinc múltjáról  II. k. Gosztonyi Svájcban írta könyvét. Litteráti Németországból küldte levelét.
121. A Pestszentlőrinci Nemzeti Bizottság tagjai voltak: a Pestszentlőrinci Néptanácsban felsorolt személyek és Házi Árpád, Worell István, Schuzdek László, Koller Gyula, Vagács Vilmos, dr. Hurai György, Somogyi László, Liksay Sándorné, Zsebők Nelli (őt a későbbiekben Tekes Sándorné néven ismerjük), Szécsényi Ferenc és Fülöp Gyula. A Nemzeti Bizottság elnökévé Vagács Vilmost, titkárává Fülöp Gyulát, a közellátás és a népkonyha irányítójává Borisz Mihályt és Szécsényi Ferencet, a lakásügyek intézőjévé Worell Istvánt, az iparügyek irányítójává Dobrovolni Józsefet, az egészségügyek intézőjévé dr. Hurai Györgyöt, az egyházi ügyek intézésére Somogyi Lászlót, az iskolaügyek rendezésére Liksay Sándornét választották
122. Józsa Sándor 1916-ban született Temesváron. Szakmája: szabó. A 30-as évek elején belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba. 1931-ben Bélatelepre költözött. A helyi szociáldemokrata pártban tevékenykedett. Ehhez a szervezethez tartozott Ganztelep is. A párt közigazgatási tanfolyamra küldte. Ott szerzett ismereteinek később nagy hasznát vette- 1942-ben helyi szervezetének VB elnöke lett. A háború alatt katona. A nyilas hatalomátvétel után a Bélatelepen  szökött katonaként bujkált. Ismert polgármesteri munkáját 1950. augusztus 15-ig töltötte be. Utána 1955-ig a Fővárosi Mélyépítési Beruházási Vállalt dolgozója. 1977-ig az OTP osztályvezetője volt. Utána nyugdíjas. Távol kerül Lőrinc életétől. Halálhíre 2008-ban érkezett. Sírjának helye ismeretlen. (Életrajzát részletesebben  Grünvald  munkája tartalmazza. Házi Árpád alispáni pozíciója mellett tagja volt az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek. Főtitkára a Pestszentlőrinci Nemzeti Bizottságnak. Titkára a helyi kommunista pártnak.
123. Az élelmiszerjegyekre vonatkozó legfontosabb adatok és az élelmezésre vonatkozó utasítások. 1-es számú szelvényre 15 dkg hús járt. A 4. számúra 2 dkg élesztő. A jelű szelvényre 1 tojás. B jelűre 10 dkg étolaj. C jelűre 10 dkg sajt járt. Rendelkezés: Minden budapesti, illetve Pest környéki háztartás feje köteles az ez év március 1. napján meglévő, és személyenként 20 kg burgonyát, 8 kg lisztet, 3 kg szalonnát, zsírt vagy zsiradékot, 6 kg füstölt húst vagy konzervet, 4 kg hüvelyest, 2 kg sót, 5 kg gyümölcsízt, 2 kg cukrot és 2 kg szappant meghaladó mennyiséget a körzeti megbízottnak írásban jelenteni .(Városi Értesítő)
124. Az ismertebb helyi pártok és szerveződések: Szociáldemokrata Párt Pestszentlőrinci Szervezete. Központ: Üllői út 177. Baumeister vendéglő. Elnök Józsa Sándor. Szemeretelepi csoport. Szitnya u 59. Rendessytelepi csoport. Rákóczi u 4. Erzsébettelepi csoport. Erzsébet királyné út. Majerszky vendéglő. Államitelepi csoport. Megalakult a párt Értelmiségi Csoportja. Elnök: Lovász Mihály. Titkár: Solt Andor. Működött a párt dalos csoportja. Volt ifjúsági tagozata. Magyar Kommunista Párt Pestszentlőrinci Szervezete. Titkára Házi Árpád. Házi alispáni kinevezése után Fülöp Gyula. Központi helyiség: Batthyány u 50. Erzsébettelepi párthelyiség: Tass u 15. Megalapították a Pestszentlőrinci Szabadság kórust. Független Kisgazda és Polgári Párt Pestszentlőrinci Szervezete. Elnöke: Fekete Sándor. Központ Herrich Károly u 13, majd Wlassics u 43. Területi szervezetek: Szemeretelep, Szent László u 58. Kertváros. Abrudbánya u 6. Működött ifjúsági tagozata is. Pestszentlőrinci Polgári Párt. Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség Pestszentlőrinci Csoportja. Központi helyiség: Kiss István u 6. Sportszakosztálya, énekkara, kulturális szakosztálya volt. Magyar Nők Demokratikus Szervezete. Központ: Kiss István u 6. Gépírást, gyorsírást, helyesírást oktatott. Városi, Vármegyei és Községi Alkalmazottak Országos Szervezetének Pestszentlőrinci Tagozata. Elnök: dr. Köves Tibor Pestszentlőrinci Szabadszervezet. Elnök: Lehoczky István. Pestszentlőrinci Általános Ipartestület. Elnök: Faith Tivadar. Pestszentlőrinci Kereskedők Egyesülete. Központ: Kossuth Lajos u 123. Magyar Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezete. Pestszentlőrinci Építőipari Munkások termelő Szövetkezete. Iroda: Üllői út 124. Pestszentlőrinci Egészségügyi Alkalmazottak Szabad Szakszervezete. Pestszentlőrinci Demokratikus Kisiparosok és Kiskereskedők Szakszervezete. Könyvnyomdászok – Könyvkiadók — Könyvkereskedők és Rokonszakmák Köre. Feladatuk volt a fasiszta szellemű könyvek összegyűjtése. Pestszentlőrinci Közélelmezési Tanács. Elnök: Gréczi János. Pestszentlőrinci Gazdakör. Elnök: Szőke Sándor. Utcamegbízottak  Alkörzeti és Körzeti Megbízottak Szervezete. Pestszentlőrinci Famunkások és Textilmunkások Szakszervezete. Szabad Szakszervezetek Pestszentlőrinci Csoportja. Központ Üllői út 100. A volt Frontharcos Szövetség  helyisége.

Legkiterjedtebb hálózata a szociáldemokratáknak volt. Legtöbb előadást ők és a kommunisták tartották. Ingyenes jogi tanácsot a kisgazdák adtak.

1945-ben nemzetgyűlési választások, 1947-ben  országgyűlési választások voltak. Az eredményeket Dr. Feitl István említett tanulmány adja.  In.: Emlékezések Tanulmányok Pestszentlőrinc Múltjáról I. k.

125. A Városi Értesítő 15 száma 1945. február 11 és 1945. június 24 között jelent meg. Felelős kiadóként Józsa Sándor polgármester szerepelt. Írásait — a háború utáni hónapok eseményeiről

– a Pestszentlőrinc évszázada a helyi sajtó tükrében  c. kiadvány annotálva közli. A Szabad Lőrinc szerkesztőbizottságának tagjai voltak: Házi Árpád alispán, Józsa Sándor polgármester, Worell István a Szabad Szakszervezetek elnöke, egyben a kisgazdapárt megbízottja. A későbbiekben a szerkesztőbizottságban megjelent: Csincsek Imre, Juhász Sándor, Vigh László és Németh Béla. .A későbbiekben szerkesztő lett a József Attila-díjas Mátyás Ferenc. A lapot a Pestszentlőrinci Dolgozók Hetilapjaként jegyezték, és kiadóként a Demokratikus Pártok helyi szervezetét nevezték meg. Szombatonként jelent meg  a Tarsoly nyomdában röpirat megnevezéssel. Előállítási, és vásárlási  árként 2 pengő szerepelt. Megjelent 1945. június 23-tól 1947.  december  29-ig. Az említett lapokat követte az Új Lőrinc.  Indulásakor „.Kézirat” megjelöléssel politikai, gazdasági és kulturális lapként jelent meg. Juhász Sándor felelős kiadóként, Szűcs Ilona felelős szerkesztőként volt feltüntetve. A 14. számtól a Szociáldemokrata Párt Pestszentlőrinci Hetilapjának nevezte magát . Juhász Sándor a szerkesztőbizottságság elnökeként szerepelt. Megjelent 1947. augusztus 16-tól 1947 december 22-ig.

126. A névváltoztatás a következő közterületeket érintette: Agorasztó Tivadar – Derkovics, Déry József – Tiborc, Fazekas Ágoston – Babits Mihály, Förster Ágoston – Vajda János, Gömbös Gyula – Ady Endre, Gulner – Engels Frigyes, Horthy Miklós – Bajcsy-Zsilinszky Endre, Horváth Lajos – Dobozi, József főherceg – József Attila, Gróf Keglevich – Szentgyörgyi Albert, Kemény Kálmán – Kiss János, Krautschneider – Nagy Jenő, Mackenson – Dózsa György, Némethy Jenő – Kosztolányi Dezső, Prónay Dezső – Somogyi Béla, Szemere Miklós – Bacsó Béla, Gróf Tisza István – Teleki Pál, Gróf Vigyázó Sándor – Móricz Zsigmond, Báró Wlassics Gyula — Bokányi Dezső, Werbőczy – Táncsics Mihály.