A Béke térnek nevezett hely a XVIII. kerület egyik fontos csomópontja. Ma négy eltérő történetű telep érintkezik itt egymással, de 100 évvel ezelőtt ezt a területet, mely akkor még Pestszentlőrinc és Vecsés határát jelentette, az úgynevezett „Rablóerdő” vagy „Csirkefogó-erdő” foglalta el.
Elsőként, a határ vecsési oldalán, az Üllői út és a Cegléd–Szolnoki vasútvonal között, a mai Ganztelepet alakították ki. Ennek területét a Ganz és Társa Danubius Gép-, Vagon- és Hajógyár Rt. 1912-ben vásárolta meg. Az eredeti cél egy új gyár felépítése volt, de a vesztes világháború elsodorta ezeket a terveket. Helyette az 1920-as években a gyár házhelyekre osztotta a területet, melyeket a szerény keresetű munkások kedvező áron vehettek meg. 1926-ban érkeztek ide az első lakók, és az 1930-as évek elejére már több mint 400 család élt itt, jellemzően szegényes otthonokban, deszkabódékban. Emiatt a telepet csak „ládaváros”-ként emlegették a közbeszédben.
Az Üllői út túloldalán, a Halomi-Deutsch család vecsési birtokából, 220 katasztrális holdnyi szántót az Országos Földbirtokrendező Bíróság 1929-ben a Ganz-gyári Munkások és Alkalmazottak Hitelszövetkezetének jutatott. Azonnal megkezdődött a családi házak építése, ugyanis a Ganz-gyár munkásai kedvezményesen juthattak a házhelyekhez. Így alakult ki a Ganzkertváros. A szövetkezet biztosította a szabályozott, egységes képet. A tulajdonosok számára 1-2 szobás házakra típusterveket készített. A két telep 1939-ben közös elnevezést kapott: Szent István Kertváros. Ezt változtatták meg Csákyligetre 1941-ben az ekkor elhunyt külügyminiszterre, Csáky Istvánra emlékezve. 1948-ban kapta vissza mindkét telep önálló elnevezését.
A tér pestszentlőrinci oldalán, az Üllői út mentén is ekkortájt alakultak ki a telepek. Szemere Miklós a XX. század elején a Május 1. tér környékén parcelláztatott, de ez a korai telep nem terjedt sem az Üllői útig, sem a vecsési határig. Unokaöccse, Szemere István a Szemeretelep többi részét is felparcelláztatta az 1920-as években, és az 1930-as évek elején egyre több lakó költözött ide. Érdekesség, hogy a Béke térről a repülőtér felé vezető útnak ez idő tájt két neve is volt: a vecsési oldalt Soroksári útnak, a lőrinci oldalt Nagybánya utcának nevezték. Ma az utóbbi néven ismerjük.
Az Üllői út másik oldalán elterülő Szent Imre-kertvárost Szemere István birtokából – a Ganzkertvároshoz hasonlóan – földbirtokrendezés keretében a Pestszentlőrinci Kertotthon, Házépítő, Fogyasztási, Termelő és Értékesítő Szövetkezet parcellázta 1925-től. Kivéve a Béke térrel érintkező Marosvásárhely utca és Királyhágó út közti területet. Ezt a részt ugyanis maga Szemere István osztatta házhelyekre 1930-tól.
Az új telepek kiépülése kellett ahhoz, hogy az addig csak a Szarvas csárdáig közlekedő 50-es villamos vonalát meghosszabbítsák. A kétvágányosítás és a továbbépítés már 1912-ben felmerült, végül a terv csak 1929-ben realizálódott. Szemere István 300.000 koronával támogatta a fejlesztést, és ingyen biztosította a területet a Beszkárt számára. 1929. november 18-án az Orczy térről immár a hosszabb vonalon közlekedett a villamos, de az új szakaszra pótdíjat kellett fizetni. Ekkor az új vonal végét még „Vecsési határ”-nak, vagy egyszerűen csak „Végállomásnak” nevezték. 1933-ban már „Kispest és Pestszentlőrinc legforgalmasabb pontja”-ként emlegetik.[i]

1933-ig itt volt a Szemere-birtok parcellázását végző vagyonkezelési iroda a Szatmárnémeti utca és az Üllői út sarkán. Az 1934-ben megnyitott ganztelepi postahivatal a tér másik oldalán, a Bakonybánk utca és az Üllői út sarkán volt. 1932-től bérelt épületekben működött a ganztelepi iskola, és csak 1952-ben a szemeretelepi Kassa utcában kapott saját épületet. Ugyan nem a térre, hanem az onnan kiinduló – a parcellázást végző szövetkezet hivatalnokáról, a most 90 éve, 1924. december 28-án elhunyt Rudawszky Ferencről elnevezett – utcára van számozva, mégis a tér nevezetes épülete az egykori Liget mozi. 1938 és 1941 között építtette a ganzkertvárosi Halász kocsmáros és kereskedő család. Mivel erdélyi építőmesterekkel dolgoztatott, ezért kezdetben Erdélyi mozinak nevezték, az 1950-es években Szabadság mozi néven szerepelt. 1967-ben felújították, de az 1980-as években már csak utánjátszó moziként üzemelt. Az 1990-es évek mozibezárási hullámának esett áldozatul, de az épület jelenleg is helyi védettséget élvez. Előtte állították fel 1942-ben az országzászlót, amit 1945-ben békeemlékművé alakítottak át. Innen kapta a tér a mai elnevezését, ugyanis a két település határán fekvő térnek sokáig nem is volt neve. Egyes források szerint 1945 előtt a vecsési oldal Ganz Ábrahámról volt elnevezve, 1946-ban mégis névtelen közterületként kapta jelenlegi nevét.
A front közeledtével 1944. november 11-én a város vezetése kiürítési parancsot kapott. A tér környékét (mind a négy telepet) november 15-ére a lakosságnak el kellett hagynia. December 26-án befejeződött a főváros körülzárása. 70 éve, 1944. december 28-án szabadult fel a terület, ekkor az orosz katonák már Pestszentlőrinc belsejében jártak.
1945 nyarán végre csatlakozhatott az akkor éppen Csákyligetnek nevezett két telep a vele összeépült Pestszentlőrinchez. Már 1936-ban felmerült az átcsatolás igénye, népszavazást is tartottak, de 1938-ban a Pest megyei alispán azzal az indokkal söpörte le a kérdést az asztalról, hogy az átcsatolás nem kívánatos, mert a telepek magyar lakossága ellensúlyozza a vecsési németek esetleges mozgalmait.
1947-ben újabb villamos vonal növelte a tér forgalmát. A társadalmi összefogással készült egyvágányú 40-es villamost augusztus 2-án Gerő Ernő közlekedésügyi miniszter, Házi Árpád alispán, és Bognár József, Budapest polgármestere jelenlétében adták át. Az új vonal összekötötte a pestszentimrei vasútállomást a pestszentlőrinci Béke térrel. 1950-ben Pestszentlőrincet és Pestszentimrét Budapesthez csatolták, és együtt alkotják a főváros XVIII. kerületét.
Az 1956-os forradalom idején a környék csak november elején kapott szerepet. A vecsési határban lévő Stromfeld Aurél laktanyát november 4-én reggel elkezdték kiüríteni. Innen került a Béke térre két 85 mm löveg és egy légvédelmi gépágyú. Az itt szerveződő mintegy 15 fős csoport – melyben katonák is részt vettek – vezetője Szántó Farkas Béla tüzér főhadnagy lett. November 4-én csak kézifegyverekből tüzeltek, illetve a gépágyú lőtt egy repülőgépre. November 5-én hajnalban a lakatanyánál feltűnő szovjet tankot szerették volna kilőni, de ez nem sikerült. A gépágyú is hiába lőtt egy repülőgépet. Délelőtt tűzharc alakult ki. 10 órakor a szovjetek gyalogsági és tüzérségi támadására Szántó Farkas Béla embereivel és a gépágyúval az Iparvasút felé vonult vissza.
1956. november 8-án reggel a Béke téren a lövegeket ismét üzembe helyezték, a csoport vezetője Müller Ferenc tüzér hadnagy volt. Miután ők elhagyták a helyszínt, civilek is lőttek az ágyúkkal szovjet tankokra. Az Üllői út–Rába utca–Vecsési út háromszögében volt a „Fröhling pékség”. Előtte kenyérre várakozott 200-300 ember. 11 óra körül lövedékek csapódtak be a közelükben. Az egyik a várakozók melletti villanypóznán robbant fel, 16 ember azonnali halálát és sok súlyos sebesülést okozva.
November 9-10-ig egy csoport még harcolt a környéken, a mozit használva szállásnak. 12-én a téren tömeg gyűlt össze azzal a céllal, hogy megbénítsák a villamosközlekedést, a tömeget azonban a hatóságok gyorsan feloszlatták. Szántó Farkas Bélát a forradalomban vállalt szerepéért 1958-ban kivégezték.
Az 1970-es években jelentős átalakuláson ment át a tér. Az addig a ganztelepi postahivatal mellett működő orvosi rendelő az Üllői út 761. alatt új épületet kapott. A gyógyszertár pedig 1974-ben nyílt meg az Üllői út 765. szám alatt. 1976. augusztus 11-én az utolsó 40-es villamos is kigördült a Béke térről Pestimre felé, helyét autóbusz vette át. De gyakori látvány volt a volánbusz is a téren, hiszen még a 80-as években is innen indultak a távolsági járatok Monor, Vecsés, Üllő felé.
A tér közepére az 1956-os események emlékére 1990 novemberében egy kopjafát állítottak, melyet Koczogh András készített. Ez azonban eltűnt, ezért 1996. október 22-én felavatták Frech’ Ottó 3 kopjafából álló emlékhelyét. A középső Koczogh András munkájának a pontos mása „PRO PATRA ’56” felirattal, a két szélsőn a hősök és az áldozatok nevei olvashatók. Ezzel a tér a kerület október 23-ai megemlékezéseinek egyik helyszíne lett.
A teret 2014 őszén újították meg, a gyógyszertár épületének felújítása jelenleg is folyik.

Pápai Tamás László

Források:
– Séták a XVIII. kerületben. Bp., 1986. Szerk.: Fekete Ferencné.
– Feitl István: Mikrotörténetek 1956. Pestszentlőrincről, Pestszentimréről. Bp., 2011.
– Pestszentlőrinci krónika, Bp., 1996. Szerk.: Téglás Tivadar.
– Téglás Tivadar: A Ganztelep-Ganzkertváros története, Bp. 2009.
– Kenyér és tank. 1956 pestszentlőrinci és pestszentimrei eseményei. Bp., 2007. Szerk.: Heilauf Zsuzsanna.
– Közterületen valamint épületen kívül található műalkotások és emléktáblák Pestszentlőrinc. Készítette: Molnár & Port Építész Iroda Kkt.
– Védett épületek. Bp. XVIII. ker. Pestszentlőrinc Rudawszky utca 2. Liget mozi. Készítette: Molnár & Port Építész Iroda Kkt.

[i] Kispest és Pestszentlőrinc legforgalmasabb pontja. In: Pestszentlőrinci Hírlap, 1933. szeptember 29.