Kertvárosi esetek 2. (október)

Fűszer és önakasztás – Egy régi bolt története

„Várjuk. De nem a gyereket. […] Amit más öregember: a halált.”

(Csathó Kálmán-Ráthonyi Ákos: Fűszer és csemege c. film, 1939.)

95 éve, 1920. október 13-án Medveczky Antal véget vetett életének. A haláleset bejelentője Schnébli János, az elhunyt feleségének első férje volt. Az asszony, a sikeres pestszentlőrinci fűszerkereskedő, akinek nevét egy „Vasút utcai” üzlet és számos saját kiadású, Lőrincet népszerűsítő képeslap viselte, 1920. augusztus 26-án halt meg, talán ez lehetett az oka, hogy a 63 éves férfi végzett magával. Szinte napra pontosan 17 évvel korábban, 1903. október 6-án is a halálra gondolt, ugyanis a MÁV alkalmazott és felesége olyan tartalmú közjegyzői okiratot készíttettek, mely szerint:

„Mi alulírott házastársak: Medveczky Antal és Kovács Júlia, – tekintettel arra, hogy köteles részre jogosított örököseink nincsenek és így halálunk esetére vagyonunk fölött szabadon rendelkezhetünk, – halálunk esetére összes bárhol található ingó és ingatlan, szerzett és öröklött vagyonunkra egymást kölcsönösen örökösül kinevezzük.”[1]

Medveczky Antal Alajos Gyöngyösön született 1858. június 22-én egy szíjgyártó fiaként. 1875-ben sorozták be gyalogos katonának. A közös hadseregben végül 14 évig szolgált őrmesterként, 1889-ben szerelt le. 125 éve, 1890. október 11-én lépett a Magyar Államvasutak szolgálatába, először napidíjas váltóőrként alkalmazták Iványban, de már 1891. február 1-jén felrendelték a fővárosba, ahol irodaszolgaként dolgozott az igazgatóságon a Teréz körút 69. alatt. Fizetése ekkor évi 300 korona volt, lakbérpótlékként 120 koronát kapott. Ekkor még nőtlen volt.[2] Később feleségül vette Kovács Ferenc zalaegerszegi cipész leányát, az 1860. június 12-én született Juliannát.

A gyermektelen pusztaszentlőrinci házaspár 1906 novemberében 8000 koronás hitelt vett fel a Brassói Általános Takarékpénztártól, melyet 27 és fél évig kellett törleszteniük, félévenként 280 korona 52 fillérrel. Jelzálogul a pusztaszentlőrinci 733/6 helyrajzi szám (akkor Vasút utca 48., ma Teleki utca 68.) alatti ingatlant kötötték le. Lakcímükként a Vasút utca 72. (ma Teleki utca 92.) számú házat jelölték meg.[3] 1908 szeptemberében Medveczky Antal építési engedélyt kapott a Kossuth Ferenc utca 72. alatti ingatlanra, az építőmester Karkisch József volt.[4] A házat 1910-ben már Szlovik Pál családja lakta.

Pestszentlőrincnek ez az egyik elsőként kiépített utcája viselte a kerületben a legtöbb nevet az idők folyamán. Eredetileg Vasút utca volt, minthogy az Üllői úttól a vasútállomásig vezetett. 1907-ben Kossuth Lajos fiáról, az akkor éppen kereskedelmi miniszter Kossuth Ferencről nevezték el. Ettől kezdve tragikus sorsú politikusok nevét viselte az utca. 1916-tól az I. világháborúban szövetséges Német Birodalom uralkodójáról Vilmos császár útnak hívták, egyidejűleg át is számozták. 1929-ben a meggyilkolt miniszterelnökről vette nevét, Gr. Tisza István út lett (egészen eddig gyakrabban használták a megszokott Vasút utca megnevezést, mint az aktuálisan hivatalosat). 1930-ban ismét átszámozták, ugyanis az utcát kivezették az Üllői útig. 1945-ben az első világháború tragikus sorsú miniszterelnökének nevét felcserélték a második világháború tragikus sorsú miniszterelnökének nevével, Teleki Pál utca lett. 1950-től 1992-ig a Teleki halálát követő évben kivégzett kommunista újságíró, Schönherz Zoltán nevét viselte az utca. Végül ismét Teleki lett a neve, immár Pál nélkül, a családra emlékezve.

Az asszony 1911. március 9-én távozott az élők sorából, azonban az özvegyen maradt férj nem tudta elképzelni az életet magányosan, így hát 1911. november 19-én feleségül vette Pable Máriát, egy elvált asszonyt.

Az 1875. január 15-én, Budapesten született Pable Máriának ekkor már gyakorlata volt az özvegy férfiakkal. 1904. június 2-án ment férjhez az özvegyen maradt Schnébli János kispesti fűszerkereskedőhöz. Az előző Schnébliné, Theisz Róza 1903. május 12-én 35 évesen, 16 évi házasság után hunyt el, hat árvát hagyva maga után. A legkisebb gyermek ekkor 5 éves volt. (1913-ban két fiú, István és Ferenc nevét Szőkére magyarosította).

Nem tartott azonban hosszan az idill a fűszerkereskedő és az elárusítónő között, ugyanis már különváltan éltek, amikor 1905. december 13-án egyezséget kötöttek,

„minthogy kölcsönösen és véglegesen abban állapodtak meg, hogy a házassági életközösséget egymás között többé vissza nem állítják, tehát továbbra is egymástól különváltan fognak élni, – ennél fogva vagyoni viszonyaikat az alábbiak szerint rendezik:”[5]

Pable Mária eláll a nőtartás követelésétől, ellenben ragaszkodik hozzá, hogy Schnébli János az 1000 koronás hozományát havi 200 koronás részletekben, váltó formájában 1906 júniusáig visszafizesse.

A válást ténylegesen csak 1911 októberében jegyezték be, a közben eltelt időben a pár ismét összejött egymással. Így történhetett, hogy Pusztaszentlőrincen 1907. november 19-én a még törvényes házasságban egy gyerek, Erzsébet született, aki természetesen a Schnébli vezetéknevet kapta. A bejelentő maga is Schnébli János volt. 1908-ban Schnébli eladta egy kispesti telkét, és a pénzből Lőrincen, a Kossuth Ferenc utcában kezdett építkezésbe Már Ferenc segítségével.[6]

1911. november 29-én vásárolta meg Medveczky Antal a Vasút, illetve ekkor már Kossuth Ferenc utcai ingatlanjának hátsó szomszédtelkét, a Liliom utca 41-et (ma Széchenyi István utca 49.). Az eladó pedig nem volt más, mint Schnébli János, és a telekkel együtt adta egykori feleségét is. A szerződés úgy szólt, hogy Medveczky megvásárolja a szóban forgó ingatlant, amiért is kifizeti az Esztergomi Takarékpénztár által ráterhelt 10000 korona adásvételkor fennálló hátralék felét, 4635 korona 82 fillért, a Magyar Tisztviselők Takarékpénztárának 2200 koronás jelzálogjogának fennálló hátralékának felét, 850 koronát, továbbá lefizetett már korábban Schnéblinek 2000 koronát.[7] Vagyis a közös pestszentlőrinci teleknek a feleségre eső törlesztését az új férj átvállalta. Ugyancsak 1911-ben nyitotta meg Medveczkyék Kossuth Ferenc utcai ingatlanjával szemben, a Nefelejcs utca sarkán Rényi Oszkár botgyárát. Itt a háború alatt lőszeres ládákat is gyártottak. Területét csak az ezredfordulón szanálták, és jelentek meg helyén új építésű családi házak.

1914-ben már működött Medveczky Antalné fűszerkereskedése. Üzleti érzékét mi sem mutatja jobban, minthogy saját kiadású képeslapokon reklámozta Pestszentlőrincet, a környező Villatelep épületeit és saját üzletét a Kossuth Ferenc („Vasút”) utca 48. alatt. 1916-ban megváltoztatták az utca számozását, így Medveczkyék háza a 44-es számot kapta. Ugyanebben az évben halt meg az asszony édesanyja, özv. Pable Antalné. Jellemző a háborús viszonyokra, hogy négy gyermekéből (két lány és két fiú) két fia a hagyatéki tárgyaláson nem tudott megjelenni. András olasz fogoly volt. Antal pedig eltűnt és csak feltételezték, hogy román fogságba esett.[8] Őt felesége képviselte, de tudjuk, hogy 1920-ban házasságuk válással végződött.

1916-ban tehát Medveczkyné üzlete még megvolt, azonban 1917-ben már csak a Vilmos császár út 44. volt Medveczky Antal nevén (ahol három év múlva öngyilkos lett), sem a Vilmos császár út 66., sem a Liliom utca 41. nem volt a tulajdonában.[9] 1920-ban tehát a pár meghalt. 1920 novemberében az üzletet már Rózsa Dezső vezette. 1928-ban (ekkor a fűszerüzlet mellett Végh Gábor vendéglője is ebben az épületben működött) még övé az üzlet, majd Szűcs Ferencé lett 1932-es halálig. Ezt követően veje, Dohány Lajos vette át a boltot. Őt 1944-ben innen hurcolták el Auschwitzba. Az 1920-as években Stoffa Ferenc villamos ellenőr megvásárolta a szomszédos Vilmos császár út 46. alatti telket, Medveczkyék egykori házát pedig 1950-ben Stoffa János és családja lakta.

Ma az egykori fűszerkereskedés épületét hiába is keresnénk, helyén több mint 50 éve egy emeletes kockaház áll, de a Medveczkyné által önreklámként kiadott képeslapon a háttérben felfedezhetjük a ma is álló (igaz átépített) Teleki utca 76-ot.

Pápai Tamás László

2015. október 13.