Párhuzamos életrajzok:

 

Két karrier a fertőtlenítő intézetből: Fodor Géza Gergely és Tordy Győző

80 éve, 1934. szeptember 23-án hunyt el Pestszentlőrinc egyik tevékeny, öntudatos polgára, Fodor Géza Gergely[1] (1871-1934). De mellette meg kell emlékeznünk sógoráról, Tordy Győzőről (1872-1958) – aki szintén lakott Pestszentlőrincen –, hiszen több kapocs is összekötötte őket.

Elsőként a rokonság. Fodor Géza anyósa – Kollárik Gyula második felesége – Tordy Győző nővére, Gizella volt. De barátságukat mindenképp elősegítette, hogy pár hónap különbséggel születtek: Fodor 1871. november 14-én a Nógrádmarcalhoz tartozó Söjpusztán, Tordy pedig 1872. február 2-án Pilisvörösváron.

Közös volt munkahelyük, a Székesfővárosi Központi Fertőtlenítő Intézet az Üllői, illetve a Gyáli úton. Fodor korábban több helyen dolgozott (MÁV, DDSG). 1889-től, mint segédjegyző működött többek között Nagykovácsiban is, ahol későbbi apósa volt a jegyző. Bizonyára ekkor ismerkedett meg későbbi feleségével, Kollárik Ilonával. 1893-ban a fővároshoz került, ahol azonnal a fertőtlenítő intézetbe osztották be díjnokként. Később letette a szakvizsgát, és 1895-ben már biztosan fertőtlenítő intézeti tiszt. Talál ő szerzett a sógorának is állást. Mindenesetre Tordy neve mellett ez a titulus 1902-ben bukkan fel. Ekkor kötött házasságot Szemek Máriával, a tisztviselőtelepi elemi iskola tanítónőjével, de ekkor a házassági tanúja már maga a fertőtlenítő intézet igazgatója, dr. Bukovszky György volt. Fodor és Tordy egyaránt II. osztályú tisztek voltak, de ez nem lebecsülendő, hiszen az egész intézmény hivatalnoki kara 5 főből állott (az igazgató, a segédje, egy I. és két II. osztályú tiszt).

 Budapest Székesfőváros Központi Fertőtlenítő Intézetét 1892-ben hozták létre. Az ebben az évben dúló budapesti kolerajárvány tette szükségessé gyors felállítását.  Egy korabeli leírás az intézetről:

„Budapest székesfőváros központi fertőtlenítő-intézete (IX. ker. Gyáli út 3. sz. a.).

Az intézet személyzete az igazgatóval együtt 5 hivatalnokból, 34 fertőtlenítőből és megfelelő számú mellékszemélyzetből áll. A fertőtlenítés célja a ragályos betegségek kórcsíráinak megsemmisítése s evvel a ragályos betegségek terjedésének megakadályozása.

Az intézet a főváros területén fertőtlenítéseket díjtalanul végez kolera, himlő, hagymáz, roncsoló toroklob, torokgyík, vörheny, gyermekágyi láz és tuberkulózis eseteiben, mint a mely esetekben a fertőtlenítés kötelező. Kötelező továbbá a fertőtlenítés állategészségügyi esetekben is. A fertőtlenítéseket egyébként a felsorolt esetekben az illetékes ker. tiszti orvos, illetőleg kerületi elöljáróság rendeli el. Az itt fel nem sorolt egyéb ragályos kórok után is fertőtlenít az intézet s azt az érdekeltek maguk is kérhetik.

A kötelező fertőtlenítés fogalma alá eső kérdésekben a fertőtlenítés ingyenes. A díjszabás szerint egy szoba s mellékhelyiségekben a fertőtlenítés 20 koronába s minden további szoba 10 koronába kerül. Ha lakás nélkül, csupán a gőzfertőtlenítést igénylő tárgyak fertőtlenítéséről van szó, ha nem az intézet szállítja ezeket, akkor 50 kilogrammig 1 korona, s azon felül kilónként 2 fillért kell fizetni. Ha pedig a fertőtlenítendő tárgyak szállítását is az intézet teljesíti, akkor ezen díj kétszerese fizetendő. A fertőző betegeknek lakásából kórházba, kórházból lakásba, lakásból lakásba vagy kórházból kórházba való szállítását, ha annak szüksége felmerül, szintén az intézet teljesíti és pedig mindenkor ingyenesen.

Az intézetben egy tiszt s megfelelő számú szolgaszemélyzet állandó, tehát éjjel-nappal készenléti szolgálatot teljesít. A fertőtlenítő intézet üzeme nyári időben reggel fél 7-kor, télen 7 órakor kezdődik s a teendők teljes befejezéséig tart.  Irodai órák reggel 8 órától d. u. 2 óráig tartanak.

Az intézet belső berendezése és üzeme csak az igazgató engedélyével tekinthető meg. A fenntartási költségek évenként 190-200 ezer koronát tesznek. Ennek fele részét azonban az országos betegápolási lapból, a belügyminiszter téríti meg a törvény értelmében.

Az intézet szolgálatait az érdekeltek írásbelileg, sürgős esetekben s kivételesen távbeszélő útján is kérhetik.”

Gúthi Imre: Fővárosi Almanach, Lexikon és Útmutató. 1907-1909. 204. o.

20 évig a Gyáli úton működött, míg végül 1913-ban korszerű épülete nyílt a XIII. Váci út 174. szám alatt. Eredeti épületében a harmincas években a Budapest Székesfőváros Közegészségügyi és Bakteriológiai Intézete működött, jelenleg az 1949-ben létrehozott Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) működik a Gyáli út 3/a alatt.

A fertőtlenítő intézet utódaként 1954-ben megalakult a Fővárosi Közegészségügyi-Járványügyi Állomás (KÖJÁL).

Tordy 1906-ban, katonaideje leszolgálása után, nem tért vissza a fertőtlenítő intézetbe. Néhai apja, Tordy József pilisvörösvári gyógyszertár-tulajdonos foglalkozását folytatva gyógyszerész lett, de egyúttal hivatali állást is vállalt. A VIII. majd 1908-tól a VII. kerületi elöljáróságnál lett kezelőtiszt. Ahogy korábban, a sógorok most is segítették egymást. 1910-ben és 1911-ben Fodor neve is feltűnik a VII. kerületben, mint adóvégrehajtó. Azonban ő fertőtlenítő intézeti tiszti címét továbbra is megtartotta, és 1912-es nyugalomba vonulásakor főtisztté nevezték ki.

Mindketten részt vettek újságok kiadásában. Fodor az 1907 és 1910 között megjelenő „Egészségügyőr” című közegészségügyi szaklap felelős szerkesztője volt, Tordy pedig a „Magyar Otthon” című folyóirat kiadásában vett részt 1912-ben, emellett 1908 és 1914 között forgalmazta az önmagáról elnevezett „Tordy-féle hollandi 3 király thea” elnevezésű gyógyszer különlegességet is.

„Egy szer, mely kincset ér. Beteg lettem, eleinte emésztési zavarokat, étvágytalanságot és később gyomorbajt kaptam nagy fájdalmakkal, ezt követőleg májbajt és sárgaságot, eközben meghűltem s hurutos bántalmaim is voltak. Jártam orvosokhoz, kórházba, tanárokhoz, bajomon nem tudtak segíteni. Egy csontváz lettem. Egy szerencsés pillanatban a szomszéd asszony ajánlatára „Tordy-féle 3 király teát” vettem, e szer velem csodát művelt. Első hetekben a közérzetem jobb lett, az ételek iránt érdeklődni kezdtem, hat hét alatt teljesen egészséges lettem. E szernek jóságát hálából ismerét teszem. Gyógytárakban kaphat, csomagja (10-12 használatra) 50 fillér. Király Dezső Kispest.”

Kispest-Szentlőrinczi Lapok, 1911. április 9.

Közös volt lakóhelyük, igaz eltérő időben laktak Pestszentlőrincen. Fodor Géza házassága évében, 1895-ben költözött településünkre, követve nejét, akit kineveztek az itteni postahivatal élére. Itt született 7 gyerekük, és ez idő alatt felesége helyett többször neki kellett ellátni a postamesteri teendőket. Élénken részt vett a község életében: 1900-ban az alakuló Szent Lőrinczi Polgári Kör titkárává, 1905-ben alelnökévé választották. Így természetesen egyik élharcosa volt Pestszentlőrinc Kispesttől való önállóságának kivívásában, valamint a Kör üzleti vállalkozását, az Erzsébetliget nevű szórakozó helyet is ő kezelte, ő szervezte meg a legnagyobb körültekintéssel a mulatságaikat. Részt vett a Budapest-Szentlőrinci Cél- és Galamblövő Kör szervezésében, galambok beszerzésében, a helyhatósági választásoknál pedig helyettes elnökként működött közre. Mint közéletünk jeles személyisége fáradhatatlan tevékenységet fejtett ki a villamos vasút átszervezésénél és a kis kápolna (a mai főplébánia elődje) felépítésénél.

1901-ben Fodor Géza a bókaytelepi parcellázásba is beszállt, előbb még csak felvilágosítással szolgált az érdeklődőknek, de 1911-től már maga is befektetési céllal telkeket vásárolt a Bókay, Petőfi és Széchenyi utcákban, ahová házakat építtetett. És itt vége szakadt a róla szóló híreknek.

1913-ban feleségét követve Kovásznára költözött, de lakcímük 1923-ig az Üllői út 12. Pestszentlőrincen és a Bókay Árpád utca 60-as számú telek még 1917-ben is Fodor G. Géza tulajdonában volt. 1925-től a család ismét Magyarországon, előbb Budapesten, majd Esztergomban élt, de ebben az évben elveszítette szeretett feleségét és egyik fiát. Ezt követően Fodor már csak a helyét kereste, rövid időre újraházasodott és a Vármegyei Tisztviselők Országos Egyesületénél volt tisztviselő. Élete végén Baján telepedett le, és 9 évvel később követte első feleségét.[1]

Tordy Győző karrierje ellenben tovább ívelt felfelé a VII. kerületben. 1913-ban kezelőfőtiszt, 1918-ban pedig már segédhivatali előadó. Ezzel egy időben gyógyszerészként is működött, így elegendő tőkét szerzett ahhoz, hogy 1917-ben megvegye a Wlassics Gyula utca 120. számú házat, ahol nővére, özv. Kollárikné lakott.[2] Az 1920-as években, mint segédhivatali főigazgató szerepel, és ezzel a tisztséggel igazolt át karrierje végén, 1936-ban a nem sokkal korábban alakult XIV. kerülethez, itt még 1937-ben is felbukkant a neve. 1932-ben már „Szentlőrinc népszerű polgáraként”, említik majd nyugalomba vonulása után, 1938-tól maga is a Wlassics utcai házban élt 1958-ban bekövetkezett haláláig.

Pápai Tamás László

Források:

– Kispest-Szent-Lőrinczi Hírlap c. lap 1896. július 26, augusztus 9, augusztus 23-i lapszámai

– Kispest-Szent-Lőrinczi Híradó c. lap 1901. március 24.-i lapszáma

– Kispest-Szt.-Lőrinczi Friss Újság c. lap 1902-1903. évi lapszámai

– Kispest-Szent-Lőrinczi Újság c. lap 1905. augusztus 20-i lapszáma

– Kispest-Szentlőrinczi Lapok c. lap 1908-1913 közötti lapszámai

– Kispest-Szentlőrinc c. lap 1932. március 5.-i lapszáma

– Anyakönyvi másodpéldányok

familysearch.org

– Budapest Cím- és Lakásjegyzékei (1898-1928)

http://db.fszek.hu/cimtar

– Magyarország tiszti cím és névtárai (1895-1938)

– Pestszentlőrinc házszámjegyzéke 1917,

– Pestszentlőrinc építési jegyzéke, 1911.

– Rendeleti Közlöny a magyar kir. honvédség számára, 1906. március 28.

– Belügyi Közlöny 1908. március 15., 1909. november 28., 1914. augusztus 23.

– Gúthi Imre: Fővárosi Almanach, lexikon és útmutató. 1907-1909. 204. o.

[1] Nevét többféle alakban használta (Fodor Géza Gergely, Fodor Gergely Géza, Fodor G. Géza), de legtöbbször Fodor Gézaként, felesége pedig kizárólag Fodor Gézánéként szerepel.

[1] A halotti bejegyzésében házastársaként első felesége, Kollárik Ilona szerepel.

[2] Ugyanebben a házban lakott 1914-es haláláig 26 éves unokahúga, Kollárik Gizella. Szintén itt lakott Kollárik Dezső elektrotechnikus-villanyszerelő, akinek pestszentlőrinci üzlete az Üllői 179. alatt volt. Özv. Kollárikné csak az 1928-as lakcímjegyzékben szerepel ezen a címen, de 1914-ben szintén a Wlassics utcában, a 96. szám alatt lakott.