Már a világháború alatt az 1917. évi VIII. törvénycikk rendelkezett az elhunyt hősökről való emlék állításáról. Pestszentlőrincen elsőként a frissen elkészült főplébánia épületében helyeztek el egy 48 nevet tartalmazó márvány emléktáblát. Visnyovszky Lajos alkotását 1925. május 31-én, a hősök napján avatták. A hősök napját mindig május utolsó vasárnapján tartották. A táblára a katolikusok nevét vésték csak fel.
PRO PATRIA MORTUIS
1914-1918
| Steiner Jenő | Jeck János | Jánosi György |
| Abelovszky János | Krész Béla | Miszlevitz József |
| Annus Mihály | Hopka József | Dreler Gyula |
| Bukta István | Berky József | Moór Sándor |
| Farkas Rezső Ferencz | Kaszás József | Gémes Lajos Gyula |
| Hamar Géza | Spét Pál | Begányi Ernő |
| Bartusek Gyula | Kindlinger Mátyás | Ujházy Tihamér |
| Bencze Dezső | Hordós János | Pfannenwald János |
| Godó János | Kouba Ignácz | Benisek Miklós |
| Homola Imre | Kouba Sándor | Hertl Lajos |
| Tóth Mihály | Törteli Sándor | Szabó Orbán |
| Dorcsák Lajos | Görög János | Moravszky Vincze |
| Zsák Ágost | Kleitsch József | Schwan Lajos |
| Fischer Márton | Fremdák József | Havrankó József |
| Puskás Mihály | Horváth Ferencz | Rácz József |
| Puskás Gyula | Neubauer Rajmond | Szávai József |
Az nem lehet, hogy annyi sziv hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel szakadt meg a honért.
Már 1925-ben elhatározták egy hősi emlékmű felállítását. A pestszentlőrinci Kossuth teret 1929-ben a világháborúban elesett hősöknek szentelték. Ekkor Rerrich Béla tervei szerint kialakították a Hősök ligetét, melyben az elültetett facsemeték a pestszentlőrinci hősi halottaknak állítottak emléket. 1930-ra tervezték egy köztéri szobor felállítását az elesett hősök emlékére, időközben pedig elkezdték összegyűjteni a háborúban elesett lőrinci katonák névsorát (összesen 210 nevet), melyet a talapzatra véstek fel.
Az emlékművet nem a megszokott nyilvános pályázati úton kivitelezték, hanem egy helyi szobrászművészt, Visnyovszky Lajost bízták meg a vázlattervek és minták elkészítésével, aki összesen 12 különböző tervet szolgáltatott be a helyi bíráló bizottságnak.[1] Ezek közül a művészi megformálásában és költségeit tekintve is a számukra legmegfelelőbb tervet választották ki. A mészkő talapzatot 1930-ban állították fel, és a szobor elkészültéig ezt koszorúzták meg a hősök napján. Az átadás időpontja többször csúszott. 1931-ig a helyi sajtó gyakran beszámolt az emlékmű készületeiről, majd Visnyovszky más megbízatásai (Szent Imre-szobor a templomkertben 1931-ben, országzászló a Kossuth téren 1934-ben, illetve a katolikus templom belső díszítése, szobrai, oltárai) miatt végül 1938. május 29-án tartották az ünnepélyes leleplezést. Az 1931-ig összegyűjtött 210 nevet még később vésték fel.
Az eredeti elképzelések szerint a fő szoborcsoport alatt, a hátsó oldalon egy kétalakos bronz „Hungária-csoport” a talapzaton kőből faragott trófeák[2], és szintén kőből faragva szalagos tölgyfakoszorú szerepelt volna. Ezekből végül a hármas szoborcsoport és a tölgyfa koszorú valósult meg, – az anyag időtállósága okán szintén bronzból.
A hősi emlékek különböző típusai közül Visnyovszky hármas szoborcsoportja a „hős halála” típusú emlékek[3] körébe sorolható, melynél a katonákat a dicső halál pillanatában ábrázolja az alkotó.[4] Ugyanakkor a többi példától eltérően, itt nem érvényesülnek a historizáló előképek, helyette egy dinamikusabb, egyéni megfogalmazás kerül előtérbe. A mozgalmas kompozícióban a három robosztus alak puskával a kezében az elesett katona végsőkig kitartó küzdelmét jeleníti meg. Ilyen értelemben a hősi halál és a küzdelem párhuzamosan jelenik meg. A középső rohamsisakos alak karjait az ég felé emelve hirdeti a hazáért vállalt dicső önfeláldozást. Bal és jobb oldalán a sebesült bajtársak éppen elhanyatló alakjai jelennek meg. A naturalisztikus arckifejezések, a több fázisban megörökített mozdulatok teátrális, heroikus jellege, drámai érzelmeket, emelkedett hangulatot sugároznak, ezáltal a szemlélő részesévé válhat a hazafiak hősi áldozatának. A mozgósító politikai propaganda mellett a gyász kifejezése itt háttérbe szorul.[5]
A HAZÉRT ELESETT HŐSÖKNEK.
PRO PATRIA
1914-1918
| Abelovszky János | Fehér Sándor | Jánossy György |
| Alexi János | Fepber Imre | Jelcy János |
| Ambrusits István | Fetser Mihály | Jenei Károly |
| Annus Mihály | Ferenczi Zakariás | Jeney Mihály Imre |
| Azsbóth László | Fey István | Juhász Sándor |
| Auerhammer Ernő | Fescher Mihály | Ifj. Juhász Sándor |
| Balázs György | Flórián János | Juhász Gábor |
| Banai András | Földiák Sándor | Kaiser Rudolf |
| Banovics Péter | Fremoák József | Kalocsay Dezső |
| Bartusek Gyula | Gemes Lajos Gyula | Kaszás József |
| Bazsik Mihály | Gilján István | Kákay István |
| Begányi Ernő | Gluckstmal Jenő | Kávai József |
| Béla Lajos | Godor János | Katona József |
| Bencze Dezső | Godó János | Kaurenszky Mátyás |
| Benisek Miklós | Gombkötő János | Kálmán János |
| Berger József | Görög János | Kecskés István |
| Berry József | Gráf Jakab | Keszler Gyula |
| Bosnyák Imre | Guttmann Buksa | Kindlinger Mátyás |
| Borhy Károly | Gyalog György | Király János |
| Bucsi István | Haday Lajos | Kiss János György |
| Bukta István | Hallgass József | Kis Albert |
| Brunner György | Hamar Géza | Kis Dezső |
| Czár János | Halmos Zoltán | Kiss Gusztáv |
| Csavas Imre | Harrankó József | Kiss György |
| Cseh József | Hevter Dávid | Kleitsch József |
| Cserna Ernő | Henik Gyula | Kókai Lajos |
| Csikos László | Hermann Miklós | Kollár Gyula |
| Demeter Nándor | Hertl Lajos | Korozmán Mihály |
| Doricsák Lajos | Homola Imre | Kotogány András |
| Dorn Ádám | Hopka József | Kovács József |
| Draxler Gyula | Hordós János | Kovács István |
| Eichmüller Jenő | Horváth Ferenc | Kouba Lajos |
| Elek Dezső | Horváth István | Kouba Ignác |
| Esztergár György | Illés Ferenc | Kouba Sándor |
| Farkas Rezső | Izsák János | Kostyál Béla |
| Farsang Tibor | Jaczina Károly | Krasz Izidor |
PRO PATRIA
1914-1918
| Krén Nándor | Linczinger Gyula | Mezey Hubert |
| Kreisz István | Ifj. Lippmann Lajos | Miholics István |
| Kresz Béla | Lung Péter | Mislivetz József |
| Krésa Béla | Lussi Béla | Mittiner János |
| Kulcsár László | Mack Frigyes | Modroczki István |
| Koval Gergely | Morossy István | Mohos Mihály |
| Körös József | Márkus István | Molnár Lajos |
| Ladó Ferenc | Márkusz Tivadar | Moor Sándor |
| Lakics József | Mészáros István | Nádasdi József |
| Lieber Lajos | Helis István | Nagy András |
| Nemes Ferenc | Sárkány István | Szőke Zsigmond |
| Németh József | Solymos Ferencz | Tar Gábor |
| Neubauer Rajmund | Schwann Lajos | Tarr Gábor |
| Paczer Ferenc | Schilling Károly | Thomka Ferenc |
| Páncél István | Schön Zsigmond | Thomka Áron |
| Panovits János | Steinbock Rezső Károly | Tóth Gábor |
| Parapatics Mihály | Steiner Jenő | Tóth József |
| Pavlicsák Gyula | Sosovicska Pál | Tóth Mihály |
| Pfannerwald János | Stibranyi Elemér | Törteli Sándor |
| Pintér Ferencz | Schwarz Lajos | Turján Pál |
| Pulay Géza | Spét Pál | Újházi Tihamér |
| Puskás Gyula | Szabó Orbán | Újj Károly |
| Radei Miklós | Száraz József | Varga Ferenc |
| Rácz József | Száraz János | Varga Gábor |
| Reiter János | Szarka István | Varga Sándor |
| Reichenberger Ferenc | Szekeres József | Vida Bálint |
| Reschofszky Géza | Szemethy Antal | Walder Adolf |
| Roy József | Szenogrády János | Weihohl János |
| Rosenberger Rudolf | Szenogrády Pál | Wittingep Jakab |
| Rózsa Sándor | Szilágyi Mózes | Zachar Gáspár |
| Rubos József | Szilágyi Sándor | Zeller István |
| Ruff József | Szepesi István | Zöldfalvy Dezső András |
| Ruscsák Mihály | Sznopek Zoltán | Zöld Sándor |
| Sáfrány János | Szonkup Sándor | Zsák Ágost |
A pestszentimrei Hősök terén csak 1943-ban sikerült felállítani az obeliszk formájú Magyar hősök emlékművét, amelyre az I. világháborúban elesett 38 imrei neve mellé felkerültek az addig a II. világháború harcaiban elhunytak is. Mögötte állították fel az országzászlót. Az obeliszk felső részén eredetileg Nagy-Magyarország képe, babérkoszorúval körbefonva jelent meg, tetején a turulmadár szobra, karmaiban karddal. Az oszlopra állított turul karmaiban a „Hadúr kardjával” kompozíció a 48-as szabadságharc honvéd emlékműveinél már megjelent, és később, mint a nemzeti összetartozás és erő szimbóluma, a legtöbbet előforduló ábrázolási séma lett.[6] A turult – sok más emlékműhöz hasonlóan – a megváltozott politikai törekvések miatt 1945-ben leverték, majd több átalakítás és áthelyezés után az obeliszk 2014-ben nyerte el a jelenlegi egyszerűbb formáját.
„Mi örökké élünk!”
1914-1918
| Antalics József | Kovács János | Tüzes József |
| Bognár Dénes | Kucsera István | Valentin György |
| Bereck Ferenc | Löber János | Valentyik János |
| Berecz András | Nagy Sándor | Wittmann István |
| Csécs Szilárd | Nagy István | Vlasits Ferenc |
| Domján Károly | Nagy Ernő | Valentin Mihály |
| Fazekas István | Pokorády István | Zakar Mihály |
| Gombik József | Ifj. Peszt Vilmos | Földi Sándor |
| Gombik György | Szabó István | Novák Árpád |
| Horváth Károly | Szuhányi János | Mészáros Antal |
| Horváth János | Szűcs István | Walter Ferenc |
| Jurászik János | Szuhánszky András | Világos József |
| T. Kovács Károly | Tuzson András |
[1] A pestszentlőrinci Hősök Emlékműve. In: Pestszentlőrinci Hírlap. 1929. augusztus 9. 1. o.
[2] A trófea, győzelmi jel (a görög szó a trepó ‘megfutamít’ jelentésű igéből származik) Az ókorban a győztes csata emlékére a zsákmányból vagy fegyverekből állított jel volt.
[3] Az egyén dicső önfeláldozásának hasonló formában állítottak emléket a 48-as emlékművek esetében.
[4] Somfay Örs: Az I. világháború magyar vonatkozású köztéri, valamint közösségi hősi emlékei és ezek adatbázisa. Doktori értekezés, PPKE-BTK, Budapest, 2012. 176 -177. o.
[5] 1920 után a háborútól távolodva fokozatosan a harcias, hősi emlékek kerültek előtérbe – vö. Somfay Örs: Az I. világháború magyar vonatkozású köztéri, valamint közösségi hősi emlékei és ezek adatbázisa. Doktori értekezés, PPKE-BTK, Budapest, 2012. 170. o.
[6] A turulszobor elterjedésében a századfordulós síremlékszobrászat ugyancsak szerepet játszott. – vö. Somfay Örs: Az I. világháború magyar vonatkozású köztéri, valamint közösségi hősi emlékei és ezek adatbázisa. Doktori értekezés, PPKE-BTK, Budapest, 2012. 84 – 87. o.
