… de a gyűjtemény továbbra is gyarapszik.

A Tomory Lajos Múzeum alapításától gyűjt repüléstörténeti anyagot, hiszen 70 éve Magyarország legnagyobb és legismertebb nemzetközi repülőtere, a polgári repülés, a nemzeti légitársaság, valamint Budapest Főváros XVIII. kerületében élő lakosság a repülésen keresztül ezernyi szálon kapcsolódik egymáshoz.
A nagysikerű “Ég és Föld” – A polgári repülés és Budapest XVIII. kerülete című időszaki kiállítást először 2013 nyarán láthatták az érdeklődők a XVIII. kerületi Delta Üzletházban. Majd az év őszétől az időközben érkezett újabb anyagokkal, tárgyakkal gyarapodott tárlat a KÖKI Terminál első emeletén nyílt meg.
2014 őszén a XVIII. kerületi önkormányzat támogatásával, a KÖKI Terminál, a Városgazda 18., a Magyar Repüléstörténeti Társaság és a Légiközlekedési Kulturális Központ közreműködésével újabb lehetőség nyílt a további egyenruhákkal és tárgyi emlékekkel bővült kiállítás bemutatására, ekkor a KÖKI Terminál II. emeletén.
2013 júniusától 2015 februárjáig a három nagy és több kisebb kiállítás során – Csepelen is bemutattunk egy kisebb válogatást az anyagból – több mint 30 000 fő látta a tárlatot.
A KÖKI Terminállal való sikeres együttműködésnek köszönhetően 2016-ban újból látható lett a megújított, “Felhők felett” címet viselő repüléstörténeti kiállítás.
2016. június 21. és 2017. február 19. között összesen 8723 fő látta a kiállítást. Több felnőtt, iskolai és óvodás csoport tekintette meg és három családi délutánt is szerveztünk a kiállítás témájához kapcsolódóan. Folyamatosan kapunk újabb tárgyi felajánlásokat, amelyeket ezúton is nagyon köszönünk! Tavaly 64 tétellel, idén pedig eddig 38 darab tárggyal, 31 darab képeslappal és 16 darab dokumentummal gyarapodott a gyűjtemény.

Interjú Heilauf Zsuzsa múzeumvezetővel:

http://bp18.hu/hirek/keruleti-hirek/item/15445-a-helytortenesz-bevasarlas-kozben-is-dolgozik

Tudósok Lőrincen – Margó Tivadar

Pest, 1816. március 5. – Pusztaszentlőrinc, 1896. szeptember 5.
Orvos, zoológus, egyetemi tanár.
Görögországi szerb családból származott. Nagyapja Ercsiben volt kereskedő, édesapja, Margó György a pesti szerb ortodox egyházközség lelkésze volt. Margó Tivadar a pesti egyetemen 1834-ben bölcsészeti, 1840-ben orvosi oklevelet szerzett, majd Bécsben tanult, ahol 1841-ben sebészdoktori és szülészmesteri képesítést szerzett. Hazatérése után a pesti egyetem orvosi karán kezdett tanítani, majd a szabadságharcban katonaorvosként vett részt. 1845 és 1853 között a pesti szerb Tökölyánum házi orvosa volt. 1851-ben a pesti egyetemen a szövettan magántanára lett, majd a sebészhallgatóknak előkészítő természettudományokból tartott előadásokat. 1857 és 1858 között az élettan és a felsőbb anatómia helyettes tanára is. 1858-ban ismét Bécsbe ment, ahol szövettani kutatásokat folytatott. 1860-ban a kolozsvári orvossebészeti intézetben a gyakorlati orvostudományok nyilvános rendes tanára lett. 1862 nyarán a pesti egyetemen az állattan és az összehasonlító bonctan rendkívüli tanárává nevezték ki. 1874-től 1881-ig az egyetem orvostudományi karán a fejlődéstan, 1881-től haláláig az anatómia nyilvános rendes tanára volt. Részt vállalt az egyetem vezetésében is: 1-1 tanévre a bölcsészettudományi és az orvostudományi kar dékánja, 1880–81 között az egyetem rektora volt.
A zoológia, az állattan területén is fontos tudományos eredményeket ért el: ő Charles Darwin angol természettudós magyar követője és Darwin evolúciós elméletének hazai képviselője.
1876-ban vett házat a pusztaszentlőrinci villatelepen, a ma is álló villaépületben halt meg 1896-ban.
Kerületünkben ma utca viseli nevét. Ezen az utcán lehet az Üllői úton, Budapest központja felől a legkönnyebben eljutni a Havanna, a Szent Lőrinc és a Gloriett lakótelepre. Emléktábláját 2010-ben avatták a Gloriett lakótelepen, a Margó Tivadar utca 170. szám alatt.

 

Neves orvosok Lőrincen – dr. Zsebők Zoltán

Forintos Anna (1937 július 26. – )

A 18. kerület képzőművésze 1972-től 1992-ig a Lőrinci Hengermű reklámgrafikusa és festőművésze volt. Az itt látható tollrajzot az 1977-ben megjelent Remport Zoltán: A lőrinci hengermű története című könyvbe készítette.

Helytörténeti sorozat – Portrék a XVIII. kerületből

Neves orvosok Lőrincen – dr. Krepuska Géza

Pest, 1861. szept. 5. – Bp., 1949. okt. 15. Fülész, egyetemi tanár, a modern magyar fülgyógyászat megalapítója.
Édesapja, Krepuska János a pestlőrinci birtok gazdatisztjeként dolgozott. Krepuska Géza 1888. január 14-én kapta meg egyetemes orvosdoktori oklevelét. 1892 és 1911 között az István és a János Kórházban dolgozott – főpolgármesteri kinevezéssel – mint fülész rendelőorvos. 1898-ban egyetemi magántanárrá habilitálták. Az orvosi fakultáson a fülgyógyászat tantárgyat oktatta. 1913-ban megkapta a nyilvános, rendkívüli magántanári címet. 72 éves koráig, 1933. december 31-ig vezette a Rókus Kórházban működő fülészeti tanszéket, de az Üllői Úti I. Számú Sebészeti Klinikán még 1936-ig tartott előadásokat. Ebben az évben adták ki egyetemi tankönyvét, a 357 oldalas, 219 képpel illusztrált Fülgyógyászat c. munkáját.
Természettudományos érdeklődésének köszönhetően került kapcsolatba korának jeles geológusaival, köztük id. Lóczy Lajossal, a Földtani Intézet igazgatójával.
A péteri-pusztai birtokon – a mai Pestszentimre területén – kísérleti szőlőtelepet hozott létre, számos homoki szőlőfajtát honosítva segített a filoxéra miatt kipusztult hazai szőlőállomány pótlásában. Itt 1896-ban modern, két emelet mély pincéjű betonépületet építtetett a bor feldolgozására és tárolására. A présház nyaralóként is szolgált.
A XVIII. kerületben ma sétány, szobor és emléktábla őrzi nevét és hírét. A Krepuska sétány egyik épületén látható emléktábláját – a dr. Széky Endre Pestszentimre Történeti Társaság kezdeményezésére – 1996-ban avatták fel.

Helytörténeti sorozat – Portrék a XVIII. kerületből

Neves orvosok Lőrincen – dr. Bókay Árpád

Pest, 1856. augusztus 15. – 1919. október 20.
Belgyógyász, farmakológus, egyetemi tanár,a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1896),a Bókaytelep nevű XVIII. kerületi városrész névadója.
Orvosi diplomáját 1879-ben kapta meg. Pályáját egyetemi tanársegédként kezdte az egyetem gyógyszertani intézetében. Belgyógyász és farmakológus, a belgyógyászati vizsgálati módszerek magántanára (1881-83), a kolozsvári egyetemen az általános kór-, gyógytan és gyógyszertan professzora (1883-1890), 1890-től a budapesti egyetemen a gyógyszertan tanára, 1900-1902 között a kar dékánja.
Szerkesztője és alapítója a Magyar Orvosi Archívumnak, alapmunkák szerzője: vénygyűjteménye tizenkét kiadást ért meg 1888 és 1915 között. Korányi Frigyessel és Kétly Károllyal együtt adta ki a Belgyógyászat kézikönyve sorozatot, amely sokáig volt a képzés és a praxis bibliája.
Az Országos Balneológia Egyesület elnöke volt, irányításával alapozta meg Budapest a maga modernkori fürdőkultúráját s intézményrendszerét.
1902-ben lépett be a Pátria szabadkőműves páholyba, 1915-től haláláig a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy választott vezetője, nagymestere.

Helytörténeti sorozat – Portrék a XVIII. kerületből

Színésznők Lőrincen – Komlós Juci

Szabadka, 1919. február 10. – Budapest, 2011. április 5.

Hagyományos színészcsaládból származik: édesapja, Komlós Vilmos és édesanyja, Pintér Irma egyaránt színművészek voltak. Komlós Vilmos Rákosi Szidi Iskolájában tanult, pályáját 1912 és 1918 között Szabadkán kezdte. A család 1930-ban Pestszentlőrincre, az egykori Állami telepre költözött.
Az Állami telepen 1927 óta működött Kultúregyesület, 1928 óta – a Népjóléti Minisztérium által létesített 200 főt befogadó – kultúrház. A Komlós család tagjai 1930 és 1933 között aktív szerepet vállaltak az előadásokban, a színjátszásban és rendezésben egyaránt. Fellépéseiket nagy siker övezte.
Komlós Juci Pestszentlőrincen a Gulner Gyula Általános Iskolában végezte tanulmányait. 12 évesen már fellépett a telepi színpad Leányvásár című darabjában, majd 1933-ban a Fehérvári Huszárok című színműben. 1935-ben iratkozott be Rózsahegyi Kálmán Színészképző Iskolájába.
Tanulmányait félbeszakította, mivel tehetségére hamar felfigyeltek, és egy év után a Király Színházhoz hívták. Leszerződött a társulathoz, majd Szegedtől Miskolcig több vidéki színpadot is bejárt. A II. világháború után tért vissza a fővárosba, ahol először az Operettszínházban, majd a Művész Színházban, később pedig a Magyar Színházban és a Vidám Színpadon játszott.
Az ötvenes évek elejétől a Magyar Néphadsereg Színházában láthatta a közönség, 1957-től a József Attila Színházban, 1965-től a Tháliában lépett színpadra, 1977 óta a Nemzeti Színház társulatának tagja. Eleinte naiva- és szubrettszerepeket játszott, később jelentős karakterszínésznővé vált. A színház mellett számos jelentős filmben szerepelt, így például az Aranyemberben is. A közönség jól ismerhette a Szomszédok című teleregény Lenke nénijeként, akinek karakterét 12 éven át keltette életre.
Munkásságát elismerték Jászai Mari-díjjal (1957), érdemes művész címmel (1960), a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjével (1995) és beválasztották a Halhatatlanok Társulatának Örökös Tagjai közé is (1998).
Komlós Juci 2011. április 5-én távozott az élők sorából.

 Darabjaira bontották Fedák villáját

Sok rejtélyes történet olvasható a huszadik század első felének leghíresebb operettprimadonnájáról, Fedák Sáriról. A korabeli sajtó hangos volt Molnár Ferenccel való házasságától vagy az amerikai filmjének bukásától. Azt viszont kevesen tudják, hogy válása után kiköltözött Pestszentlőrincre, ahol korábban szüleinek megvásárolta a Biehn-villát a Gyöngyvirág utcában. Tovább…

Pillanatfelvételek kirakatokban – helyi szemmel a XVIII. kerületről

 

Pestszentlőrinc-Pestszentimre jó hely! Erről mindenki meggyőződhet, aki a Tomory Lajos Pedagógiai és Helytörténeti Gyűjtemény Múzeumsarok kiállítóhelye (XVIII. kerület, Szent Lőrinc sétány 2.) vagy az időszaki kiállításainak helyet adó KÖKI Terminálon található kiállítóterem felé sétál (2. emelet 253-as üzlet). A kirakatokban ugyanis április végéig megtekinthetők azok az alkotások – rajzok, fotók és írásokból vett részletek –, amelyeket XVIII. kerületi gyerekek és felnőttek küldtek be a XVIII. kerületi önkormányzat, a Tomory Lajos Pedagógiai és Helytörténeti Gyűjtemény és a Kondor Béla Közösségi Ház közös évfordulós pályázataira

Budapest Főváros XVIII. kerülete Pestszentlőrinc-Pestszentimre a várossá válás 80. és az önkormányzatiság 25. évfordulója alkalmából két kreatív pályázatot is meghirdetett 2015 őszén: az „Otthonom a XVIII. kerület” című pályázatra gyermek és felnőtt korcsoportban írásműveket, rövid filmeket és fotókat vártak a szervezők. Arra voltak kíváncsiak, mit jelent a pályázóknak a kerület, miért szeretnek itt élni, mi köti őket ide. Hasonló kérdésre várták a rajzos válaszokat a „Gyermekszemmel”–  2016.  Pestszentlőrinc-Pestszentimrén élek, itt az otthonom címmel meghirdetett gyermek rajzverseny szervezői is.

A díjnyertes munkák önmagukért beszélnek. Nemcsak színes és barátságos képet festenek a százezres lélekszámú dél-pesti kerületről, de áttekintést is adnak arról, hányféle arca, mennyi szép régi és új épülete, parkja és helyszíne van, amelyeket büszkén mutogathatnak az itt élők. A két kirakatkiállítás április végéig tekinthető meg az alábbi helyszíneken:

Múzeumsarok kiállítóhely, 1181 Budapest, Szent Lőrinc sétány 2.:

Válogatás az Otthonom a XVIII. kerület kreatív alkotói pályázat díjnyertes munkáiból

 

KÖKI Terminal 253-as üzlethelyiség (2. emelet, az éttermek mellett):

Válogatás a „Gyermekszemmel”– 2016.  Pestszentlőrinc-Pestszentimrén élek, itt az otthonom című pályázat díjnyertes munkáiból

Háttérinformációk:

A XVIII. kerület önkormányzata és a Tomory Lajos Pedagógiai és Helytörténeti Gyűjtemény 2015 őszén hirdetett meg a kerületben élő diákok és felnőttek számára három kategóriában alkotói pályázatot: mindkét korcsoportban videóval, fotóval és írásművel lehetett nevezni.

A pályázat célja volt, hogy a várossá válás 80., az önkormányzatiság 25. évfordulójának alkalmából az itt élők filmben, képben, illetve szövegben meséljék el, hogy miért szeretnek itt élni, mi köti őket ide, mit jelent számukra Pestszentlőrinc-Pestszentimre, miért tartják otthonuknak.25 pályaművet díjaztunk, a pályázók között voltak 13 éves hetedikesek, középiskolások,egyetemisták, aktív dolgozók, nyugdíjasok, a legidősebb pályázó a 82 éves volt. A videó kategória pályamunkáiból megtudhatjuk, mit gondolnak az itteni gimisek a kerületről, és néhány percbe sűrítve újra átélhetjük a tavalyi Havanna-napok színes forgatagát.

A fotó kategóriába beérkezett pályamunkák keresztmetszetet adnak a kerületről: érkeztek fotók a Kossuth térről, a Havannatelepről, Pestszentimre és Pestszentlőrinc különböző helyszíneiről, az itt élők mindennapjairól. Érkezett képes-szöveges családtörténet és a Kossuth téri fűszerkert születését dokumentáló projektmunka is.

Az írásmű kategóriában prózai művek és versek is érkeztek, az emlékek, érzések, kötődések, hangulatok mellett, egykori helyszínek, érdekes vagy az alkotók számára valamiért fontos személyek jelennek meg a pályamunkákban.  A pályamunkák színes keresztmetszetet adnak a XVIII. kerületről, az itt élőkről, s arról, hogy miért érzik otthonuknak a kerületet. A pályamunkákat zsűrizte és díjakat átadja Hoós Jenő fotóművész és Vasy Géza irodalomtörténész.

 

Budapest XVIII. kerület Pestszentlőrinc-Pestszentimre Önkormányzata és a Kondor Béla Közösségi Ház és Intézményei „Gyermekszemmel”- 2016. Pestszentlőrinc-Pestszentimrén élek, itt az otthonom címmel hirdetett meg kerületi rajzversenyt harmadik–nyolcadik osztályos gyermekek számára. A pályázatra több mint 200 pályamunka érkezett be, a díjnyertes munkákból asztali naptár és kártyanaptárok készültek. A verseny fővédnöke Kucsák László országgyűlési képviselő, a zsűri elnöke Varga Ferenc médiaművész volt.

http://magyarmuzeumok.hu/kiallitas/3142_pillanatfelvetelek_kirakatokban

[acx_slideshow name=”pillanat”]

Helytörténeti sorozat – Portrék a XVIII. kerületből

Színésznők Lőrincen – Bánky Vilma

Nagydorog, 1901. január 9. – Los Angeles, Kalifornia, USA, 1991. március 18.
Magyar színésznő, az amerikai némafilmek egyik legnagyobb magyar sztárja. Munkásságának elismerése, hogy csillagot kapott a hollywoodi hírességek sétányán.

Színésznők Lőrincen – Fedák Sári

Beregszász, 1879 – Budapest, 1955
színművésznő, énekesnő-primadonna

 

A szentlőrinci vasútállomásról a VI. kerület élére.
55 éve halt meg Schara Béla.

Schara Béla Imre 1879. augusztus 7-én született a pusztaszentlőrinci vasútállomáson. Apja, Schara Vilmos MÁV tiszt Galíciából származott, 1876 és 1892 között volt a szentlőrinci vasútállomás elöljárója. Anyja, Tatay Vilma régi pesti evangélikus családban született. 10 évig, 1884-től 1894-ig látta el Lőrinc postamesteri teendőit. Keresztszülei Pordán Imre ügyvéd, lőrinci villatulajdonos és felesége, Kuhinka Klotild lettek. Első gyerek volt, még két húga született szintén Lőrincen.
Az 1890-es évek közepén a család Budapestre költözött, Béla is itt végezte tanulmányait. A piaristákhoz, illetve a református főgimnáziumba járt, majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen végzett. 1900-ban lépett Budapest szolgálatába. Több ügyosztályon (pénzügyi, útépítési, művelődési) is dolgozott. 1925-ben a vízvezetéki és világítási ügyosztály helyettes vezetője, 1931-től vezetője volt. 1920-ban házasodott meg, két lánya született: Sára és Margit.
1933. június 8-án főjegyzőből székesfővárosi tanácsnokká és az év őszén a VI. kerület élére nevezték ki. Elöljárói minőségében – ez a tisztség ma a kerületi polgármesternek felel meg – megszervezte a terézvárosi koldusok közadakozásból történő ellátását. Munkáját emberséggel és közmegelégedésre végezte. 40 évi szolgálat után 1940. április 1-jén vonult nyugdíjba. 1940 novemberében érdemeire tekintettel kitüntették a Magyar Vöröskereszt érdemkeresztjével. 1961. április 16-án Margit körúti lakásában érte a halál.
A képekért és a segítségért köszönet Kürti Tímeának és Kiss Kadosa Zoltánnak.

Lőrinc birtokosai – Szemere Miklós

Kisazar, 1856 – Bécs, 1919

Szemere István 1848-as honvédfőhadnagy és Tőrösi Mária egyetlen fia tanulmányait Miskolc és Sárospatak után Bécsben, Genfben, Oxfordban és Genovában folytatta. Végül Pesten szerezett államtudományi diplomát és külügyi szolgálatot vállalt Párizsban, majd Szentpéterváron. Itt kártyaszenvedélye miatt botrányba keveredett, ezért Rómába helyezték át. Az olasz fővárosban is folytatta a szerencsejátékot, a kártyázás mellett lóversenyzésbe kezdett. 1891-ben hazatért. Egy újabb botrányt követően önként lemondott diplomata beosztásáról. Pesten belevetette magát a közéletbe, versenyistállókat vásárolt Pesten és Tatán. 1901-től 1910-ig országgyűlési képviselő.
Vagyonát jól forgatta, pénzét értékpapírokba és ingatlanokba fektette. Több lóverseny istállót tartott fenn. Rendszeresen sportolt, lovagolt, futott, vívott, célba lőtt. Ő honosította meg Magyarországon a cselgáncsot.
1902-ben vásárolta meg Cséry Lajos pusztaszentlőrinci birtokát (a szóbeszéd szerint kártyán nyerte el), amellyel nagy tervei voltak. 1903-ban Lövőházat (ma Zila cukrászda) és sportlövő-pályát építtetett a Szarvas csárda téren. Megalapította a Rókafalka Vadásztársaságot. Parcelláztatott is, először a kavicsbányai vasúttól balra (Miklóstelep), majd a jobb oldalon is (Szemeretelep). Jelentős összeget fizetett az államvasutaknak, hogy a Szolnok-Cegléd vonalon a vonat megálljon Szemeretelepen. 1904-ben területet adományozott a Lőrinci temető számára azzal a kikötéssel, hogy felekezeti hovatartozás nélkül temetkezhettek oda. 1910-ben, mikor Lőrinc önálló község lett, a Lövöldét a településnek adományozta.
1919-ben hunyt el Bécsben, örököse unokatestvérének fia, Szemere István lett.

Lőrinc birtokosai – Cséry Lajos

Id. Cséry Lajos (1821-1906) ismert pesti ügyvéd, majd fővárosi bizottsági tag, országgyűlési képviselő volt, Budapest önkormányzatában is szerepet vállalt. Még 1872-ben vásárolta meg a család Pestszentlőrincen az egykori Grassalkovich-területet akkori birtokosától, a Belga Banktól. Az új tulajdonos a 2600 holdas homokos területet befásította, 50 holdas gyümölcsöst telepített, a legelőkön pedig állattenyésztéssel foglalkozott. Az 1850-es években, a Városligetben, a Páva-szigeten rendezte be svájci mintatehenészetét. Később Szent Lőrinc pusztán vásárolt birtokán is mintagazdaságot és országos hírű tehenészetet létesített, ahol 360 tehenet tartott. Kertészetében sárgabarackot, szőlőt és dinnyét termelt.
A szeméttároló és feldolgozó telepet 1872-ben hozza létre a család. 1891-től gőzvasúton („szemétvasút”) szállíttatták a főváros szemetét az Ecseri úttól a feldolgozó telepig, majd a szemétlerakóig. A hulladékot fajta szerint osztályozták, a hasznosítható anyagokat külön válogatták, feldolgozták.
A Cséry-telepen Cséry Lajos Magyarország első környezetvédelmi biotechnológiai üzemét hozta létre 1893-ban.
1897-ben a cégbejegyzés már ifj. Cséry Lajost (1855-1924) jelöli tulajdonosként, majd 1900-ban megalakul a „Cséry-féle Szemétfuvarozási és Feldolgozási Gyár Részvénytársaság”.
Cséry szabadalmaztatta is találmányát: a szerves hulladékból adalékanyagok hozzáadásával termőföldet állítottak elő, melyet kertészeteknek és szőlészeteknek adtak el.
1903-ban még arról írt a Budapesti Hírlap, hogy “a Cséry-féle szemétszállítás és szortírozás fényes üzlet Magyarországon”. A modernül felszerelt, gépesített komposztgyár 1912 körül mégis megszüntette működését, miután 1907-ben a Főváros tulajdonába került.
A végül sikeretlen vállalkozás felemésztette a család vagyonát, lőrinci birtokaikat eladták Szemere Miklósnak.

Lőrinc birtokosai – Sina Simon

Bécs, 1810 – Bécs, 1876
A román származású osztrák földbirtokos, diplomata és mecénás.
Sina György Simon II. és Derra Katalin egyetlen fia az apa halála után 80 millió forintnyi örökség tulajdonosa lett. Ez 29 uradalomban több mint 240 ezer hold földet jelentett.
A kiváló közgazdász bőkezű mecénás volt. A gazdasági és kulturális mozgalmak támogatása mellett hozzájárult nemzeti intézmények létesítéséhez is (Magyar Földhitelintézet, Nemzeti Színház, Nemzeti Múzeum, Nemzeti Kaszinó, MTA palotája, vasút és gőzhajózás fejlesztése, folyók szabályozása). Diplomataként I. Ottó görög király kormányát képviselte a bécsi, berlini és müncheni udvaroknál. Érdemeit számos kitüntetéssel és kinevezéssel ismerték el.
Mayerffy Xavér Ferenc halála után a lőrinci Grassalkovich-birtokot a leányágon öröklő gr. hédervári Viczay Károly szerezte meg, aki 1851-ben eladta azt Sina György Simonnak. Később a fia birtoka lett.
Sina Simon alapította az első iskolát a majorban 1860-ban. Örökségét 1864-ben eladta egy belga banknak, amely kisebb részletekben tovább értékesítette a területet.

Lőrinc birtokosai – Lónyay Menyhért

eNagylónya, 1822. – Budapest, 1884.
Politikus, miniszterelnök, publicista, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, elnöke; 1871. augusztus 3-ától gróf.
Lónyay János és Lónyay Florenina elsőszülött fia a pesti egyetemen végezte tanulmányait, 1839-ben bölcsészdoktorrá avatták. Tanulmányai befejeztével utazásokat tett külföldön. Kétszer volt Bereg vármegye követe. Aktívan részt vett az 1848-as áprilisi törvények megalkotásában. 1848. szeptember 5-étől 1849. augusztus 11-éig pénzügyminisztériumi tanácsos, 1849. május 6-ától augusztus 11-éig pedig a Szemere-kormányban államtitkári teendőket látott el.
A világosi fegyverletétel után menekülnie kellett, egy ideig Párizsban élt. 1850-ben térhetett vissza Magyarországra, ahol mezőgazdasággal és irodalommal is foglalkozott. Nagy szerepe volt hazánk pénz- és hitelintézeteinek létrehozásában. Egyik alapítója volt 1858-ban az első hazai biztosító társaságnak. A Tisza-szabályozásának ügyét is felkarolta. Később újra politizálni kezdett, országgyűlési képviselő lett, Deák Ferenc híve. Párizsban szerzett, itthon kiemelkedő közgazdasági ismereteit hasznosította: pénzügyminiszter lett az Andrássy Gyula vezette kormányban. 1870. május 21-én közös pénzügyminiszterré nevezték ki, és székhelyét Bécsbe tette át, ahol megnyerte az uralkodó kegyeit, és 1871. augusztus 3-án grófi rangra emelte.
Karrierje csúcsaként 1871-ben miniszterelnökké nevezte ki Ferenc József. Miután visszavonult, 1872-73-ban 1000 holdas birtokot vásárolt Szent Lőrinc puszta déli részén. Itt 11 szobás villát építtetett 1872-ben. Az épület ma is áll a Szil utcában. Élete vége felé egyre több időt töltött itt. Neki köszönhető, hogy Lőrincen (villájának közelében) vasútállomást építettek – ingyen telket ajánlott fel a Magyar Államvasutaknak a Pusztaszentlőrinc-nyaraló állomás felépítésére. Ma emlékét egykori nyaralója és a Lónyaytelep őrzi.
A miniszter birtokán kétholdas erdős parcellákot adott el, először barátainak. A felépülő villákkal megszületett a nyaralótelep. 1877-ben már 16 villa állt itt. A tulajdonosok között megtalálható volt többek között Eötvös Loránd, Margó Tivadar, Puskás Tivadar, Országh Sándor. A Lónyaytelep lakói nyaralás céljából tartózkodtak villáikban, télen gondnok őrizte a házakat.

 

 

 

 

 

 

 

 

Lőrinc birtokosai – Herrich Károly

Makó, 1818. december 4. – Budapest, 1888. november 21.
Vízépítő mérnök, miniszteri tanácsos, a Tisza-szabályozás felügyelője.
Édesapja gyógyszerész volt. A pesti egyetemen végezte felsőfokú mérnöki tanulmányait. Az 1840-es évek közepén kamarai uradalmi mérnökként dolgozott Püspökladányban. 1847-től osztálymérnök a Tisza-szabályozásnál a felső-tiszai szakaszon. A szabadságharcban mint honvéd számos ütközetben részt vett. Ezt követően 1850-től főmérnök volt a Tisza-szabályozási bizottmánynál, 1857-től pedig a központi felügyelőség ideiglenes főnökeként működött. 1863-ban számos tervváltozatot dolgozott ki a tisza-körösi öntöző- és hajózócsatornára. 1867-ben miniszteri osztálytanácsosi minősítésben a közmunka- és közlekedésügyi magyar királyi minisztériumban, 1869. január 4-től pedig a Tisza-szabályozás központi bizottságánál műszaki tanácsosként töltött be vezető szerepet.
A Tisza szabályozásának nagymérvű egységes keresztülvitele ekkor még nem sikerült. Bár Herrich előre megjósolta a fenyegető veszedelmet az Alsó-Tisza vidékén, eredményei nem bizonyultak elegendőnek az 1879. évi szegedi árvízkatasztrófa megelőzésére.
1880-ban vonult vissza nyilvános pályájától. Sokat tett a magyar mérnökök szakmai rangjáért és elismeréséért. Jelentős magánvagyona volt, Pesten több bérházat birtokolt. Szent Lőrinc pusztán 1865-ben vásárolt nagyobb területet. 500 holdnyi birtoka az Üllői út mentén, az iparvasúttól a lajosmizsei vasútig 3,5 kilométer hosszan, 800 méter szélességben húzódott. Ebből a területből vásárolt meg 80 holdnyit a Budapesti Családházépítő Egylet parcelllázás céljára. 1887-ben megkezdték az Ezerháztelep építését (a mai Madarász utcától a mai Kemény Zsigmond utcáig húzódott). A majorság és a Lónyay-telep után ez volt Lőrinc harmadik települése.
Herrich Károly 1888-ben hunyt el, birtokát három lánya örökölte. Szidónia férje, dr. Bókay Árpád folytatta a parcellázást.

 

 

Lőrinc birtokosai – Mayerffy Xavér Ferenc

Pest, 1776. – Pest, 1845. szeptember 7.
Sörfőzőmester, szőlész, borkereskedő. A család Bajorországból vándorolt be. Édesapja 1796-ban magyar nemesi címet kapott.
Mayerffy Xavér Ferenc 1799-től bérelte a Grassalkovichoktól Szentlőrinc-pusztát. Itt komlótelepet és virágzó mintagazdaságot, az akkor Vecséshez tartozó területen – a később róla elnevezett Ferihegyen – pedig minta szőlőfajta-gyűjteményt létesített. 1820-ban Szent Lőrinc Pusztán, mintagazdaságának területén az uralkodó számára gazdasági bemutatót rendeztek, melyről a Hazai és Külföldi Tudósítások c. lap is beszámolt. A tehenészet mellett fácánosa is híres, mindemellett tevékeny őszibarack-termesztő is volt.
1809-től 1815-ig a budai Tabáni Sörfőzőház bérlője. 1815-től a pesti Duna-parton saját sörfőzőházat építtetett, s innen látta el Budát is sörrel. 1820-ban a sörfőzés jogát öccsére ruházta, ő pedig a Sas-hegyen létesített szőlőiskolát.
Mayerffy megbecsült polgára volt Pestnek és Budának: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye táblabírája, Buda város képviselőtestületének tagja, a Polgári Őrség ezredes hadnagya, a Pesti Lövészegylet főlövészmestere, kiváló céllövő. Nagyban hozzájárult az 1838-ban elpusztult régi helyett az új pesti lövölde felépítéséhez. A Szent Lőrinc pusztai majorságban – Szemere Miklóst majd 80 évvel megelőzve – lövőcsarnokot állítatott, ahol rendszeresen tartott díjlövészetet.
Lótenyésztőként, kiváló lovasként elősegítette a lósport meghonosítását Magyarországon: gróf Széchenyi István az ő javaslatára jelölte ki a lóversenypálya helyét a mai Határ út és Soroksári út között. Támogatta a Pesti Magyar Színház létrehozását, az 1838-as árvíz károsultjait. Nagy összeggel járult hozzá a Magyar Tudós Társaság és a Ludovika Akadémia létrehozásához, a mai Városliget kialakításához.
Pestszentlőrincen a majorsági központ emlékét őrző, műemlék jellegű épület, a Grassalkovich-kápolna 19. századi felújítása is a nevéhez fűződik (a máig fennmaradt harangon éppen ezért szerepel ő és családtagjai neve).
Széchenyi István gróf barátja, “polgár-ideálja” volt: iparos, vállalkozó, országos nevű gazda, művelt, sokoldalú, a közügyeket bőkezűen támogató angol típusú „gentry”.

Lőrinc birtokosai – Grassalkovich Antal                

 

Grassalkovich Antal (Ürmény, 1694 – Gödöllő, 1771) királyi személynök, kamaraelnök, Mária Terézia királynő bizalmasa
Grassalkovich Antal a Nyitra vármegyében fekvő Ürményben született szerény köznemesi család sarjaként. Édesapja gyaraki nemes Grassalkovich János, édesanyja egresdi nemes Egresdy Zsuzsanna volt; négy testvér közül Grassalkovich Antal volt a második, egyben a család egyetlen fiúgyermeke. 1715-ben ügyvédi vizsgát tett. Jogi tanulmányai végeztével fényes hivatalnoki karriert futott be. 1716. november 29-én a Magyar Királyi Udvari Kamara kinevezte budai kerületéhez ügyvédnek Budára. 1720-ban királyi jogügyi igazgató, 1724-től udvari tanácsos, 1727-től az Újszerzeményi Bizottság (Neoacquistica Commissio) elnöke. 1731-től 1748-ig személynök, 1748-tól kamaraelnök, majd aradi és nógrádi főispán. 1737-ben bárói, majd 1743-ban grófi rangot kapott. 1751-től koronaőr. Később valóságos belső titkos tanácsos és főlovászmester lett.
Tervszerű birtokpolitikájával Magyarország egyik leggazdagabb és leghatalmasabb földesura lett. Hatalmas területeket szerzett a Duna-Tisza közén (Gödöllő, Hatvan, Bag) és a mai Budapest déli részén (Szentlőrinc puszta, Kispest). 1726-ban vásárolta meg Vattay János szentlőrinci birtokait. Gödöllőn és Hatvanban kastélyt, Máriabesnyőn zárdát építtetett. Gödöllői és hatvani uradalmaiból mintagazdaságokat alakított ki.
Pestszentlőrincen – a mai Szent Lőrinc lakótelep északkeleti felénél – majorságot alakított ki 7 család betelepítésével 1757-ben. A major mellett 1762-ben Szent Lőrinc tiszteletére kápolnát építtetett.
Utóda és örököse, fia Antal nem tudott bánni se a vagyonnal, se a birtokkal, így az csődbe ment. A csődrendezés során a település új bérlőt kapott: a gazdálkodáshoz értő Mayerffy Xavér Ferencet.

Kondor Béla (1931-1972)                     

Kondor Béla – Munkácsy-díjas festő-, grafikusművész, és költő (1931. február 17. – 1972. december 12.) ma 85 éve született Pestszentlőrincen. Egészen 13 éves koráig a Wlassics utca 36. szám alatti házban élt családjával, itt járta ki az elemi iskolát és a gimnázium első három osztályát is. Gyermekkorában átélt légi ütközetek élményei döntő befolyással bírtak későbbi művészetére, melyben a repülés, a szárnyalás kiemelkedő hangsúllyal szerepel. Kisfiúként épített repülőgép makkettjei már előrevetítették a művész zseni későbbi kibontakozását, aki a több száz kiemelkedő kvalitású festmény és grafika elkészítése mellett repülőszerkezeteket konstruált, ezenkívül verset, és prózát írt, fotózott, és kiválóan orgonált. Művészetében egyéni szimbólumrendszert és sajátos „kondori-mitológiát” hozott létre, melyben angyal és ördög, jó és gonosz, a kollektív és az egyéni létezés szintjén szüntelen harcot vívnak egymással. A Képzőművészeti Főiskola elvégzése után képein egymás után jelennek meg ezek a sokszor ambivalens jelentésű angyali lények, valamint az ember által létrehozott csodálatos ugyanakkor veszedelmes gépszerkezetek.

Ennek a hatalmas és nehezen értelmezhető életműnek állít emléket A mester és tanítványa című 2016 február 17-én 17 órakor megnyíló kiállítás a pestszentlőrinci Kondor Béla Közösségi Házban (1181, Kondor Béla stny. 8.), ahol a művész ifjúkori grafikai munkái mellett, mesterének Id. Koffán Károlynak alkotásait is megcsodálhatjuk. A tárlat március 6-ig tekinthető meg.